Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-05 / 1231. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...............,.......$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ............................. 1-GO Six Months ......................................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az Országos Értekezlethez Az Industrial Workers of the World szervezet magyarajku tagjainak és lapunk, a Bérmunkás olvasó táborának delegátusai újból évi országos értekezletre gyűlnek össze, hogy mérlegeljék, mit tettünk a FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS ESZMÉJÉNEK érdekében az elmúlt év alatt és újabb útmutatást nyújtsanak a következő évre. A múlt évi konvencióhoz címzett felhivásunkban mondottuk:'*^ forradalmi ipari unionizmus hirdetői jól tudják, hogy ez a rettenetes világégés valójában a mai tőkés termelési rendszer utolsó erőlködése, halálvivódása.” Ezt a felismerésünket az elmúlt év folyamán, — amely a háborút most már valóban VILÁGÉGÉSSÉ tette a tengelyhatalmaknak Amerikai ellenes támadásával — mind szélesebb körök kezdik felismerni és hirdetni. A munkásság korlátlan kizsákmányolására épült és csak a profitott szolgáló tőkés termelési rendszer megbukott és soha többé fel nem támad. A tengelyhatalmak mint legfőbb hadicélt emlitik a régi, korlátlan kapitalista termelési rendszer eltörlését. Igaz ugyan, hogy helyébe a munkásságot még jobban kizsákmányoló, igazán rabszolgasorsba sülyesztő ipari feudalizmust akarnak bevezetni, amelynél a profitot élvező tőkés helyét a fegyverre támaszkodó, magát felsőbbrendü embernek tartó germán csoport foglalná el. A másik oldalon még nincs semmi határozott megállapodás. Azt azonban már a legmagasabb állású vezető egyének is beismerik, hogy a háború után GYÖKERES TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK LESZNEK. És éppen azt láthatjuk, hogy azok, akik a mai rendszer alatt kiváltságaik révén könnyű életet éltek, ádáz harcot indítottak a rendszer további megtartásáért. Hiú küzdelem már ez, noha még sok emberéletbe kerülhet. A zabolátlan tőkés termelési rendszer megbukott. Megbuktatta nem ez a világháború, hanem az önmagában rejlett ellentétek. Megbuktatta a termelő eszközök fejlődése. Az első világháborút követő korszak fejlett termelő eszközeinek már nem felel meg az a rendszer, amelyet a napóleoni háborúk utáni korszak alkotott meg annak a kornak a termelő eszközeihez képest. Minket, a forradalmi ipari unionizmus hiveit nem ért váratlanul az anarchisztikus tőkés termelési rendszer összeroppanása. Az Industrial Workers of the World szervezet megalapítói már 1905-ben látták ezt az összeomlást és rámutattak arra, hogy az uj termelő rendszer csak akkor szolgálhatja a dolgozó néptömegek érdekeit, ha az iparok irányítását maguk a munkások veszik át ipari szervezeteik révén. Röviden ezt jelenti a FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS ESZMÉJE, melyet az IWW közel négy évtizede, lapunk, a Bérmunkás pedig három évtized óta hirdetnek. De ezen hosszú idő alatt a nagy tömegeknek csak mint valami ködös álomkép a messze jövőből, úgy hangzott a termelési rendszer megváltozásáról szóló beszéd. Ma azonban milliók és milliók kerültek szemtől-szembe e mindenek fölött legis legfontosabb társadalmi problémával. Az ujsgokban, a rádión, a szószékekből, a könyvek ezreiből vitatják az uj, megalakítandó rendszert. Mi, akik évtizedek óta foglalkozunk ezzel a kérdéssel, joggal követelhetjük maguknak a szakértelmet. És mint szakértők, tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, HOGY EDDIG EGYETLEN AJÁNLATOT SEM HALLOTTUNK RENDSZERRŐL, AMELY ÚGY A TÖKÉLETES VÉGCÉLBAN, MINT GYAKORLATI ÉRTÉKÉBEN CSAK MEG IS KÖZELÍTHETNÉ AZ IWW ÁLTAL HIRDETETT FORRADALMI IPARI UNIONIZMUSRA ÉPÍTETT IPARI DEMOKRÁCIÁT. Éppen azért nem a szokásos frázis, amikor azt mondjuk, HOGY SOHA MÉG ILYEN NAGY SZÜKSÉG NEM VOLT A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS HIRDETÉSÉRE, MINT MOST. Tudatában vagyunk annak, hogy az országos értekezlet delegátusai teljes mértékben felismerték az itt elmondottakat és éppen azért az idők végtelen komolyságához méltán, minden tehetségüket felhasználva oda fognak hatni, hogy az IPARI DEMOKRÁCIA megteremtésére sikeresebben építhessük ki ipari szervezeteinket és még hatalmasabbá tegyük a forradalmi ipari unionizmus magyarnyelvű propaganda lapját, a BÉRMUNKÁST. Fordult a kocka (gb.) A szövetségi Grand Jury egy heti vizsgálat után elejtette a vádat, illetőleg nem kérte a Chicago Tribune és szerkesztő-tulajdonosa, Bert McCormick vád alá helyezését azért, mert ez a lap a New York Daily News-al egyetemben fontos katonai titkokat közölt. Az igazságügyi minisztérium állítása szerint ezen lapok olyan dolgokat közöltek, amelyek nemcsak hátráltatták a háború sikerét, de egyenesek segítették az ellenséget. A zárt ajtók mögött tartott tárgyalásról kevés szivárgott ki. A vád szerint ezen lapok megírták, hogy az amerikai tengerészet a japánok titkos rádiójelzésének a birtokába jutott és igy előre tudták, hogy a japánok merre küldik a hadihajóikat. Ezen hir megjelenése után természetesen a japánok megváltoztatták a titkos jelzéseiket és igy az amerikai tengerészet elesett az igen fontos hirszolgálattók McCormick tagadta, hogy ilyen értesülése volt. Úgy állította be, HOGY EZT CSAK KITALÁLTÁK. Más szóval elismerte hogy hazugságokkal traktálják olvasóikat. Hogy a hírben hazudtak-e, avagy most, hogy bőrüket megmentsék, csak a beavatottak tudnák megmondani, de azok most mélyen hallgatnak. McCormick, aki különben ezredesi rangot visel, és unokaöccse, Cap thin Patterson, a new yorki News szerkesztő-tulajdonosa, egyenlőre megmenekültek, mert részben a fenti hazugsággal részben pedig sajtószabadsággal takaróztak. Ezzel az üggyel kapcsolatban igen érdekes jelenséget láthattunk. Akár a hírben, akár most hazudtak, mindkét esetben kihívták maguk ellen azoknak a haragját, akik valóban le akarják verni a fasizmust és még inkább azokét, akiknek fiai, férjei, vagy más közeli rokonai szolgálnak a frontokon és akik jól tudják, hogy az ilyen gálád eljárás esetleg szeretetteik életébe kerülhet. Ezért aztán országszerte nagy volt a felháborodás és még az országházban is szóvátették. Természetesen az “ezredes ur”, meg a “kapitány ur” sok jelzőt kaptak, amelyek között prominensen szerepeltek a hazaáruló és fasizta kifejezések. És amikor egyes liberális meg munkáslapok ezt nyíltan ki is írták, Captain Patterson elkékült dühében. Hogy még ő reá meri valaki mondani, hogy fasizta, meg áruló! ő reá, akinek a lapja a világ legnagyobb cirkulác ióját érte el, tehát az olvasók mind ő mellette vannak. És nem irta-e mindig, hogy nagy haditengerészetre van szükségünk, meg nagy hidseregre? És igy tovább védekezik a vád ellen, sőt dühében ököl párbajra hívta az egyik congressmant, aki szóvátette az ügyet. McCormick, Patterson, meg a többiek is mind egyformán azt hangoztatják, hogy azért indítottak hajszát ellenük, mert a New Dealt kritizálják. Ebben van valami, mint ahogy minden ilyenfajta dologban van valami tényleges dolog. Jelen esetben is, igaz, hogy ők ellenzik a New Dealt és azért kerültek pellengérre, de az is igaz, hogy a NEW DEAL ADMINISZTRÁCIÓT A MUNKÁSJÓLÉTI JOGOK KITERJESZTÉSÉÉRT ELLENZIK, tehát ugyanazért, mint a tengelyhatalmak. Amint a háborúban jobban belemegyünk, úgy láthatóvá lesz, hogy a kritizálok két táborba oszlanak. Az egyik tábort azok alELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a, munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 w ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ * yy
