Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-29 / 1230. szám

6 oktal

BÉRMUNKÁS

1942 augusztus 29.

Mi vár a munkásságra?

KÉRDÉS, AMELYRE VÁLASZOLNI KELL!

szélytől, amíg a bakák tetvesen és éhesen pusztultak a lövészárkokban, addig a főherceg parancsnokok, 30-40 kilométerre hátul cigányzene és nők társaságában dorbézoltak. A frontra nemcsak az ellenségtől való félelemből nem mentek, de a saját katonáikban sem bíztak, ott ahol a golyó hamar eltévedhet. Horthy István is csak azért ment ki a “frontra”, hogy egy kissé helyre billentse azt a népszerűtlenséget amely őt és enyhítse azt a határtalan gyűlöletet, amellyel az apját azt a hírhedt tömeggyilkost a magyar nép körül veszi. Sok sok ezer névtelen magyar fiú pusztult el a nácik és a magyar Quislingjeinek az érdekeiért. Kézenfekvő az, hogy ha erre alkalom nyílott a frontra kény- szeritett magyar katonák végeztek Horthy Miklós utódjával, a “kormányzó helyetessé- vel. A másik valószínűség az, hogy a konkurens nyilas keresztesek tették el a láb alól, hogy nekik nagyobb eshetőségük legyen a hatalomra jutásra.

Végeredményben mindegy, hogy ez a bitang miként pusztult el, neki se sokat jelentett, mert közeledik már az az idő, amikor az eltiport, megnyomorított magyar nép, rettenetes bosszút áll a vérebein. És akkor, amikor Dózsa György szellemében elkövetkezik a nagy leszámolás a Horthy famíliát díszes hely fogja megilletni az akasztófa rengetegben, amelyet most elkerült az orosz fronton való pusztulásával a kormányzó helyettes ur Horthy István.

AZ EGYSÉG CÉLJA

Az ember ha jól akar mulatni, ha a politikusok képtelen ostobaságairól akar megbizonyosodni, akkor csak meg kell nézni a legújabb — ha azóta uj nem alakult, mert az utolsó évben New Yorkban se szeri, se száma nincs — vezérek által alakított egység mozgalmat, a “New York Council of Hungarian-Americans for Victory”-t, amelyben egy akol sok pásztor elv működik. Ott találjuk az elvtársak teljes vezérkara mellett az Eckhardtisták, jobb és baloldali vezéreit, élén a Horthy zsidó ügyvéddel. De valahogy nem megy a dolog, még a new yorki egyleti vezetők sem hajlandók belekapcsolódni a komédiába, nem is beszélve a Vám- bér y csoportról, amelyre óriási szükségük volna, hogy szagtalanítsák a nagyon is Horthy szagu urakat.

A Magyar Jövő “fő” szerkesztője Román János vonul fel és egy nagy cikkben próbálja beterrorizálni a kívül állókat, akiket nem elégít ki a “program”. Ezeket megfenyegeti Román elvtárs és azt kívánja, hogy azok ne legyenek kényesebbek mint ők, már mint az elvtársak. Ha ők elbírják a tegnap Horthy legényeit, akkor ne finyáskodjanak a többiek sem.

De leghumorosabb a “program” amelynek az első pontja: “Győzelmi programot Magyar-Amerika részére”. Hát ez mi ? Magyar-Amerika, külön háborút folytat, amelynek a haditerveit a hosszú nevű és

vegyes tartalmú Council dolgozza ki?

De evés közben jön meg az étvágy. A második'pont szerint a “Council” hivatása: az Atlantic Charter szellemében, Anglia, Szovjet unió, Kina és a többi szövetségesek aktiv mobilizálására (mozgósitására) törekszik. így szó szerint, mi úgy tudjuk, hogy Anglia három éve, a Szovjet 15 hónapja, Kina meg már 6 éve harcol és mi a fity-fenét akar ott ez a new yorki szörnyszülött mobilizálni? Ez már a nagyzási mánia csúcspontja. A harmadik és a negyedik pontban az antiszemitizmust és a Horthy-Kállay kormányt Ítéli el. Csak azt nem értjük, hogy ugyan ezt miért ellenezte az egyik fővezér Márk Béla doktor a Magyar Szövetség gyűlésén.

De ne zavarjuk Román és társai játékát, aki külön magyar-amerikai győzelmet akar, aki azt ambicionálja, hogy Stalin Churchill és Chiang Kay Seek helyett ő mozgósítsa az angol, orosz és a kínai népet az sürgősen csatlakozzon ehhez a már elfelejtettem hogy is hiják Councilhoz, addig amig az nem késő, amig ez a zavarosban halászni próbáló, közkereseti társaság is nem jut az elődei, a balfenéken való elsülye- dés sorsára.

SZERÉNY KÉRDÉSEK:

Clevelandi, washingtoni, new yorki urakhoz és hölgyekhez: Vissza küldték-e már azt a kitüntetést, amit a lovas matróz Horthy adományozott nekik “kiváló érdemükért” tekintettel arra, hogy Horthy azóta háborút üzent Amerikának? Vagy titokban továbbra is gyarapítják a “kiváló érdemeket?”

Himler “testvér”: Megüzen- te-e már a Cháky Józsefnek, hogy tagja vagy nem a Magyar Szövetség igazgatóságának ?

Herczegh tiszteletes Cleveland: Még mindég díszhelyen függ-e Horthy Miklós arcképe, amelyet a múlt évben olyan nagy lármával lepleztek le?

KONVENCIÓS VACSORA

lesz Clevelandon szeptember 5- én, a 11306 Buckeye Road-i te- teremben a delegátusok tiszteletére, amelyre lapunk olvasóit és azok barátait is meghívjuk.

Vacsora után, úgy az amerikai, mint az európai helyzetről rövid előadások lesznek.

A HUDSONMENTI RÁKÓCZI NAP AUGUSZTUS 30-ÁN

A Rákóczi Segélyző Egyesület new yorki 23-ik osztálya, a “Hudsonmenti Rákóczi Nap” ügyében az összes környékbeli Rákóczi osztályokat közös munkába állította. A rendezésben részt vesznek még a brid- geporti Rákóczi Segélyző Egyesület 142-ik osztálya, továbbá a Greenpoint, brooklyni 28-ik, az Astoria, L. I. 125-ik osztályok; a yonkersi 83-ik és Illik osztály és a Hastings-on- Hudson 30-ik osztály össztag- ságával együtt.

A Hudsonmenti Rákóczi Nap dátuma: augusztus 30, vasárnap és színhelye a gyönyörű és kies fekvésű Castle Hill Garden, Bronx, N. Y.

A fenti címen jelent meg egy cikk Bischof munkástárs tollából, amely kihívta a második címsort mert Bischof munkástárs elfelejtett választ adni az általa feltett kérdésre és magát a válaszra váró kérdést is úgy állította be, amely nagyon alkalmas arra, hogy fogalmi zavart keltsen. Mindenek előtt köszönettel tartozom Bischof munkástársnak, hogy hangot adott az ellenzéki véleménynek. Mikor azt irom, hogy “ellenzéki” ezzel nem akarom Bischof munkástársat kompromittálni, vagy pláne egy vonalba helyezni azokkal, akik az ellenzékiséget összetévesztik a rosszakaratú gyűlölködéssel. Bischof munkástársnak lehetnek más nézetei bizonyos kérdésekről mint a lap Íróinak, de ez nem jelent nála akadályt, hogy minden erejével ne álljon a Bérmunkás mellett.

Helytelen a beállítás amikor Bischof munkástárs azt írja, hogy akik a nácizmus elleni minden • eszközzel való harcot helyeslik és a nácizmus pusztulását óhajtják, azok azt hiszik, hogy ha a “demokrácia” oldal fog győzedelmesen kikerülni a harcból, akkor az elnyomottal; jogai kifognak szélesedni és jólét és boldogságban fog a nép az egész világon élni.

Hát közülünk ezt senki sem állította. Mi soha sem mondottuk azt, hogy majd a munkás- osztály jólétét és boldogságát a győztes demokratikus államok fogják megvalósítani. Mi mindig azt hangsúlyoztuk ki, hogy a nácizmus leverése után társadalmi átalakulások fognak következni. Ma már a legszélsőbb reakciós is tudja, hogy a rendszert nem lehet a régi vágányon tovább vinni, de ezerszer megírtuk azt, hogy ez a változás olyan arányú lesz, amilyen erőt a munkásosztály ki tud fejteni. Ha a munkás- osztály elég erős lesz, akkor az egész profit rendszert megtudja változtatni.

A Bérmunkás náciellenes állásfoglalásának a lényege nem is e körül forog, az sokkal szimplább és sokkal életbevágóbb mint az, hogy milyen reformok fognak következni.

Bischof munkástárs megállapítja nagyon helyesen, hogy a társadalmi rendszer megváltoztatásához elengedhetetle n ü 1 szükséges az, hogy a munkás- osztály megfelelő szervezetek kel rendelkezzen. Kétségtelen hogy ezek a szervezetek ma még nincsenek kiépítve, éppen a mi hivatásunk az, hogy ezeket megteremtsük, ha — és itt a lényeg — annak a lehetőségei megvannak. A nácizmus konzerválni akaraja a profit rendszert, amelyet csak ugy érhet el, ha a feltörekvő munkásosztályt guzsbaköti, ha minden eszközzel megakadályozza azt, hogy ez az osztály a történelmi hivatására felkerülhessen. Hogy mi vár az amerikai munkásosztályra a náci győzelem esetén, arra nem válaszolt Bischof munkástárs, pedig ez az ami az állásfoglalás helyességét eldönti.

Nem feltevések, hanem az előttünk lejátszódó tények alapján állapíthatjuk meg, mert hisz előttünk van a nácizmus által leigázott országok munkásságának a példája: A nácizmus első lépése a meglevő munkásszervezetek megsemmisítése, a sztrájkjog elkobzása, az általános “emberi jogok” mint a sajtó, szólás, gyülekezési szabadság eltiprása. Ezt kérlelhetetlenül végre hajtotta mindenütt ahol a lábát megvetette, a harcos munkásokat fizikailag kiirtotta, a gyanúsakat börtönbe és internáló táborokba zárta.

Miután az erőnek szervezetét kiépítette olyan fokúvá, amelyhez foghatót a történelem nem ismer, minden legkisebb " megmozdulást az uralma ellen, kíméletlenül nyom el. Ezrek és tízezrek meggyilkolása jelzi a nácizmus rendcsináló munkáját. A cseh, francia, norvég, holland, stb. munkásság tudna mesélni arról, hogy milyen lehetősége van a nácizmus elleni forradalomnak.

Bischof munkástárs, hol van azokban az országokban a lehetősége annak, hogy a munkásosztály kiépítse a szervezeteit amely a társadalmi rendszert megváltoztathatja. A munkásosztály évtizedeken keresztül harcolta ki azt, hogy beszélhessen, írhasson, szervezkedhessen, rengeteg életet és energiát áldozott ezért, most annak az elkobzását, megsemmisítését nyugodtan nézze csak azért, mert a mai állam- rendszer is harcol a hitleriz- mus ellen? Maga az a tény, hogy itt ma, amikor élet-halál harcát vívja az ország, sztrájkolhatunk, béremelést követelhetünk, megírhatjuk a véleményünket, szervezkedhetünk nem lehet azt mondani, hogy a munkásosztály szempontjából “mindegy”, hogy melyik győz. Maga az, hogy mindezt elmondhatjuk a legnagyobb bizonyíték arra, hogy nem mindegy, mert ezért a véleményért a náciknál halál járni. Nem az a kérdés, hogy meddig lesz meg, a lényeg az, hogy most meg van és harcolunk azok ellen, akik ezt elakarják venni, még akkor is, ha véletlenül a bősz is az ellen harcol, bár nem a szabadság- jogokért, hanem az — olajért. De harcolni fogunk akkor is ha azt a belső hitierek akarják elvenni.

Az IWW Itemény harcokat vívott és nagy áldozatokat hozott a szólás és szervezkedési szabadságért. A spanyol polgárháború idején helyeseltük és támogattuk a munkásság és a polgárság harcát a polgári demokratikus köztársasá got megtámadó fasizmus ellen. Ha helyes és szükséges volt — és az volt — ez a harc, akkor többszörösen helyes most, amikor a jogaink és lehetőségeink világ méretekben vannak veszélyeztetve.

Nem szeretem az alá nem támasztott uj elméleteket, mint amit Bischof munkástárs felállít, hogy a kapitalizmus azért indította meg a háborút, hogy