Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-22 / 1229. szám
8 oldai 1942 augusztus 22. Amerika és Anglia egyesítették termelésüket Az Egyesült Államok és Nagy-Brittánia egyesitették a hadi termelésüket és élelemi- szer forrásaikat, hogy a háborút még hatásosabban folytathassák az ellenség ellen. En-, nek az egyesítésnek előnyeit az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja élvezni fogja — Frankin D. Roosevelt elnök szavai szerint. A Fehér Házban nemrégen tartott sajtó tanácskozáson jelentette be az Elnök, hogy az Egyesült Államok hadi termelése “elérte a?t a fokot, amikor a számok és tények közlése inkább árt az ellenségnek, mintsem használna.” Mr. Roosevelt az egyetlen a világon, akinek teljes áttekintése van Amerika demokratikus erejéről a Tengellyel folytatott háborúnkban s ezt a kijelentést akkor tette, amikor megkapta az összes adatokat termelésnek a folyó év első felében való erőpróbájáról. Az Angol-Amerikai Élelmezési Tanács, Claude Wickard, földművelési miniszter és R.H. Brand, az Angol Élelmezési Misszió elnökének vezetése alatt áll. Célja, hogy terveket fektessenek le élelmiszerek és mezőgazdasági termékeknek a termelésére, szállítására, fel- használására és szétosztására, a világ bármely részén, vagy részére. Nagy Brittánia és az Egyesült Államok elvileg összes élelmi forrásaikat egyesítették és egymás között ki fogják cserélni információikat — mondotta az Elnök. ' Az egyesült élelmezési tanácsot arra alapították, hogy valamennyi Egyesült Nemzetet A HUDSONMENTI RÁKÓCZI NAP AUGUSZTUS 30-ÁN A Rákóczi Segélyző Egyesület . new yorki 23-ik osztálya, a “Hudsonmenti Rákóczi Nap” ügyében az összes környékbeli Rákóczi osztályokat közös munkába állította. A rendezésben részt vesznek még a brid- geporti Rákóczi Segélyző Egyesület 142-ik osztálya, továbbá a Greenpoint, brookíyni 28-ik, az Astoria, L. I. 125-ik osztályok; a yonkersi 83-ik és Illik osztály és a Hastings-on- Hudson 30-ik osztály össztag- ságával együtt. A Hudsonmenti Rákóczi Nap dátuma: augusztus 30, vasárnap és színhelye a gyönyörű és kies fekvésű Castle Hill Garden, Bronx, N. Y. els ősorban is a unionokat, tehát minket is “fasizálnának”, — redőrbunkóval, koncentrációs táborokkal, börtönökkel, lin- cselésekkel és sortüzekkel. Mi nem hisszük, hogy ennek igy kell történnie.* Mi ütünk most, amíg lehet. Nem a polgári demokráciát védjük, hanem önmagunkat, a munkás- osztályt. Azért nem egyszer, de tízszer, százszor, ezerszer is ismételjük: LE A NÁCIZMUSSAL! (gb.) szolgálja, élelmiszerek szétosztása- és kiutalásával. Feladatához tartozik az is, hogy 'az élelmiszerek kezelését és szállítását megkönnyítse, úgy hogy az amerikai termékek nagyobb mennyiségben fognak a frontokhoz és a háború terhei alatt roskadozó polgári lakossághoz jutni. Hogy az élelmiszerek termelése — és szétosztásának ilyen egyesítése a békeidőkre is ki fog terjedni, arra Nelson elnök a Missiouri-i egyetemen végzett növendékeihez intézett beszédében világított rá: “Az emberiség történetében most először következik be, hogy mindenből elegendő van arra, hogy mindenhová eljusson. A nélkülözés nem elkerülhetetlen többé. A világ termelési képessége javakban, a világ lakosainak számával elosztva, nem eredményez az elégségesnél kevesebbet. Többet eredményez. Ennek az egyszerű ténynek lehetőségei minden képzeletet felülmúlnak s amiért ínost küzdünk, az azért van, hogy e lehetőségeket valósággá kristályosítsuk.” Common Council A HADIFOGLYOK POSTÁJA. Amerikai hadifoglyokhoz és polgári internáltakhoz leveleket lehet küldeni, ha a Nemzetközi Vörös Kereszt genfi (Svájc) irodája* hivatalosan értesítette a “Provost Marshal General” irodáját, hogy az ellető tényleg hadifogoly, vagy internált. A levelek portómentesek, ha a boríték felső bal sarkába Írjuk, hogy “Prisoner of War”, vagy “Civilian Internee” és alája “Postage Free”. A címnek tartalmaznia kell: 1., a fogoly vagy internált teljes nevét és rangját. 2., a hadi fogoly számát a Kelet részére nem kell számot fnegjelölni, helyette “formerly Wake”, vagy formerly at Guam, stb. 3., A hadifogoly tábor megjelölését, névvel és számmal, vagy a Kelet részére a következő szavakat: “Held by Japan”. 4., Az országot, ahol a tábor fekszik. 5., “Care of the International Red Cross, Geneva, Switzerland”. Japán részére “Japanes Red Cross, Tokyo”. 6., “Via Chicago.” A feladó nevét a boríték hátára kell feljegyezni. Úgy a címet, mint a levél szövegét géppel kell írni, vagy pedig könnyen olvasható kézírással, hogy a cenzúrát és továbbítást könnyen lehessen lebonyolítani. A borítékon helyet kell hagyni arra a célra, hogy az esetleges címváltozást fel lehessen jegyezni rá. (Ha a foglyot időközben más táborba helyezték volna.) Ne küldjünk leveleket továbbítás végett a “Provost Marshal General” hivatalának felvilágosító osztályához. Csomagokat egyelőre nem lehet foglyoknak, vagy internáltaknak küldeni. | TÁRCA ORGIA — Irta VÁRNAI DÁNIEL — Hónapokig tartó koplalá- után a falás dühös szenvedélye lett úrrá a tömegek fölött. Reggeltől estig folyt a dáridó s amikor beburkolta őket az éjszaka, még mindig ott ültek i kis tüzek körül. Hideg szemükkel rájuk fénylettek a csillagok s ők mótáztak szomorút meg vígat, zagyva, mindenféle nyelvű dalokat és félálomban, a falás mámorában egymásra dűlve, csámcsogva, csattogva, dús zsírokba merülve csak za- báltak, csúnyán zabáltak, za- báltak . . . Negyednapja volt a vár az ellenség kezén. Messzi, mély ágyumorgás már csak hirlelte itt, hogy valahol a Kárpátok völgyeiben szegény, megkótya- gosodott népek még mindig ölik egymást. „Csönd volt és sütött a nap. Bombázó gépek nem búgtak a felhők alatt, golyók nem sziszegtek, ágyuk nem ugattak, — a feszültség engedett és megenyhültek a lelkek, lassan születő derűben nehéz, nagy bánatok olvadtak föl, az emberek megtapogatták magukat körülnézdegéltek s egy rettentő, piszkos nyomor terhet egyetlen mozdulattal dobván le megukról, mély sóhajtások szárnyain nevetgéreztek egymás képibe. Eltűnt minden, ami lefogta a lelkűket, a fegyelem leszakadt róluk s mint nevetséges és megalázott tekintély rongyai, táncoltak a kikiáltott gondolatok viharában. Felnőtt emberek, akik a harcban férfiak voltak, akik pisszenés nélkül tűrték a szenvedést és csak szemüket ráncolták, ha szembeálltak a halállal, — a férfiak most kamaszokká lettek s a kamaszok tűrhetetlen kölykökké szemtelenedtek a rend és a fegyelem szemében. Boldog bódorgásokkal teltek a napok, amig az ellenség elhelyezkedett az átadott várban s nem törődött a kezére jutott foglyok tömegével. Huszárok, tüzérek, gyalogosok zsebredu- gott kézzel lődörögtek az utak szélén s bámulták az elvonuló ellenséges csapattömegeket. Ha dübörögve, nagy recsegéssel piszkos ütegeket vontattak előttük, belülről megrázkódtak s az öröm didergett végig a hátukon. Ezek az ágyuk többé nem fogják zavarni a nyugalmukat, nem kell hasra vágódni minden percben és belebujni bár a vakondtúrásba is, ha bőgve, sisteregve jön és ordítva robban körülöttünk az ekrazit. A percek, amelyek az életbe n- maradás örömét öntötték rájuk, még nem múltak el fölöttük s az otthon járás, az asz- szonyölelés meg a gyermekcsó- kolás boldog vízióiban az öröm poharának újabb és újabb izeit kortyolták ki cserepes beteg szájukkal. Forró Pelikán Pál, akinek az ostrom alatt való zöld képe éppen most olyan lett, fhint az őszibarack, zsebredugott kezekkel s a fejebubjára fricskázott sapkával állott az ut közepére. — Sztoje, pán generál! Ő már tudta, hogy csak tótul kell beszélni és az ellenség azt mindjárt megérti. Hosszú gépkocsi fordult be az utón s nyomban kigondolta, mit kell csinálni, hogy kenyérhez jusson a banda. — Sztoje, pán generál! Fehér szakállu, jó arcú tábornok jött szembe a társasággal és nyomban engedelmeskedett a fölhívásnak, — megállította a kocsiját. Kiváncsi, mosolygó arccal nézett le a fogoly katonákra és érdeklődve hallgatta Pál panaszkodását, hogy igy meg úgy, már negyednapja “nálatok” vagyunk s nem adtatok enni még egy kis kenyeret se. — Mióta nincs kenyeretek? — Már jó egy hete bizony. Az öreg megcsóválta néhányszor a fejét és őszinte részvéttel mondta: — Óh fiam . . . fiam! . . . Azután megígérte, hogy őmaga bemegy a városba és fog gondoskodni arról, hogy a társaság itt éhen ne vesszen. Egy pillanat alatt szétrebbentek ennek az Ígéretnek a hírével s a tömegek ettől még inkább megkönnyebültek. Lesz kenyér! Búzából sütött igazi kenyér! Lehet, hogy barna lesz, de inkább fehér, mert az ellenség elég tisztességtudó, hogy finomat adjon azoknak, akik már hónapok óta alig tudják, mi az a jó kenyér . . . Eddig kóbor nyájak módjára barangolták be azt a területet, amit szabadon járhattak; kaparásztak, szimatoltak kenyér után, de ilyen kincs nem jutott a tarisznyájukba. Az első percben, ahogy ide kerültek, korgó, fájó nyomruk a legvadabb portyázásokra kényszeri- • tette őket. Tudták, hol voltak az élelmiszerraktárak, emlékeztek, hol túrták valamikor zsírnak, lisztnek, rizsnek a földalatti lyukakat. Tudták, hol rejtegették a rumot, pálinkát, mindent tudtak, mindenre visz- szaemlékeztek és tiz körömmel ástak ki mindent a föld alól. A gyakori mezgerélésnék mindig volt valami zsákmánya. Dagadt tarisznyákkal jöttek meg s portyázásokból, dohányt is hoztak, meg romlot, rettentő szalonnadarabokat, orrcsavaró és gyászos dolgokat s volt minden . . . csak egy nem volt: kenyere nem volt a széles nyomortanyáknak. (Folytatjuk) az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield ..... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 12.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Danka, Cleveland....... 7.00 A. Molnár, Cleveland.... 12.00 J. Kozsány, - Saratoga..... 10tü0 J. Horváth, Chicago....... 5.00 J. Zára, Chicago........... 5.00 BÉRMUNKÁS^
