Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-22 / 1229. szám

8 oldai 1942 augusztus 22. Amerika és Anglia egyesítették termelésüket Az Egyesült Államok és Nagy-Brittánia egyesitették a hadi termelésüket és élelemi- szer forrásaikat, hogy a hábo­rút még hatásosabban folytat­hassák az ellenség ellen. En-, nek az egyesítésnek előnyeit az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja élvezni fogja — Frankin D. Roosevelt elnök szavai sze­rint. A Fehér Házban nemrégen tartott sajtó tanácskozáson je­lentette be az Elnök, hogy az Egyesült Államok hadi terme­lése “elérte a?t a fokot, amikor a számok és tények közlése in­kább árt az ellenségnek, mint­sem használna.” Mr. Roosevelt az egyetlen a világon, akinek teljes áttekintése van Amerika demokratikus erejéről a Ten­gellyel folytatott háborúnkban s ezt a kijelentést akkor tette, amikor megkapta az összes adatokat termelésnek a fo­lyó év első felében való erőpró­bájáról. Az Angol-Amerikai Élelme­zési Tanács, Claude Wickard, földművelési miniszter és R.H. Brand, az Angol Élelmezési Misszió elnökének vezetése alatt áll. Célja, hogy terveket fektessenek le élelmiszerek és mezőgazdasági termékeknek a termelésére, szállítására, fel- használására és szétosztására, a világ bármely részén, vagy részére. Nagy Brittánia és az Egye­sült Államok elvileg összes élelmi forrásaikat egyesítették és egymás között ki fogják cse­rélni információikat — mon­dotta az Elnök. ' Az egyesült élelmezési taná­csot arra alapították, hogy va­lamennyi Egyesült Nemzetet A HUDSONMENTI RÁKÓCZI NAP AUGUSZTUS 30-ÁN A Rákóczi Segélyző Egyesü­let . new yorki 23-ik osztálya, a “Hudsonmenti Rákóczi Nap” ügyében az összes környékbeli Rákóczi osztályokat közös munkába állította. A rendezés­ben részt vesznek még a brid- geporti Rákóczi Segélyző Egye­sület 142-ik osztálya, továbbá a Greenpoint, brookíyni 28-ik, az Astoria, L. I. 125-ik osztá­lyok; a yonkersi 83-ik és Ill­ik osztály és a Hastings-on- Hudson 30-ik osztály össztag- ságával együtt. A Hudsonmenti Rákóczi Nap dátuma: augusztus 30, vasár­nap és színhelye a gyönyörű és kies fekvésű Castle Hill Gar­den, Bronx, N. Y. els ősorban is a unionokat, te­hát minket is “fasizálnának”, — redőrbunkóval, koncentráci­ós táborokkal, börtönökkel, lin- cselésekkel és sortüzekkel. Mi nem hisszük, hogy ennek igy kell történnie.* Mi ütünk most, amíg lehet. Nem a pol­gári demokráciát védjük, ha­nem önmagunkat, a munkás- osztályt. Azért nem egyszer, de tíz­szer, százszor, ezerszer is ismé­teljük: LE A NÁCIZMUSSAL! (gb.) szolgálja, élelmiszerek szétosz­tása- és kiutalásával. Felada­tához tartozik az is, hogy 'az élelmiszerek kezelését és szál­lítását megkönnyítse, úgy hogy az amerikai termékek nagyobb mennyiségben fognak a fron­tokhoz és a háború terhei alatt roskadozó polgári lakossághoz jutni. Hogy az élelmiszerek terme­lése — és szétosztásának ilyen egyesítése a békeidőkre is ki fog terjedni, arra Nelson elnök a Missiouri-i egyetemen vég­zett növendékeihez intézett be­szédében világított rá: “Az emberiség történetében most először következik be, hogy mindenből elegendő van arra, hogy mindenhová eljus­son. A nélkülözés nem elkerül­hetetlen többé. A világ terme­lési képessége javakban, a vi­lág lakosainak számával eloszt­va, nem eredményez az elégsé­gesnél kevesebbet. Többet ered­ményez. Ennek az egyszerű ténynek lehetőségei minden képzeletet felülmúlnak s ami­ért ínost küzdünk, az azért van, hogy e lehetőségeket valóság­gá kristályosítsuk.” Common Council A HADIFOGLYOK POSTÁJA. Amerikai hadifoglyokhoz és polgári internáltakhoz levele­ket lehet küldeni, ha a Nem­zetközi Vörös Kereszt genfi (Svájc) irodája* hivatalosan ér­tesítette a “Provost Marshal General” irodáját, hogy az el­lető tényleg hadifogoly, vagy internált. A levelek portómen­tesek, ha a boríték felső bal sarkába Írjuk, hogy “Prisoner of War”, vagy “Civilian In­ternee” és alája “Postage Free”. A címnek tartalmaznia kell: 1., a fogoly vagy internált teljes nevét és rangját. 2., a hadi fogoly számát a Kelet részére nem kell számot fnegjelölni, helyette “formerly Wake”, vagy formerly at Guam, stb. 3., A hadifogoly tábor meg­jelölését, névvel és számmal, vagy a Kelet részére a követ­kező szavakat: “Held by Japan”. 4., Az országot, ahol a tábor fekszik. 5., “Care of the International Red Cross, Geneva, Switzer­land”. Japán részére “Japanes Red Cross, Tokyo”. 6., “Via Chicago.” A feladó nevét a boríték há­tára kell feljegyezni. Úgy a címet, mint a levél szövegét géppel kell írni, vagy pedig könnyen olvasható kézírással, hogy a cenzúrát és továbbítást könnyen lehessen lebonyolíta­ni. A borítékon helyet kell hagyni arra a célra, hogy az esetleges címváltozást fel le­hessen jegyezni rá. (Ha a fog­lyot időközben más táborba he­lyezték volna.) Ne küldjünk le­veleket továbbítás végett a “Provost Marshal General” hi­vatalának felvilágosító osztá­lyához. Csomagokat egyelőre nem le­het foglyoknak, vagy internál­taknak küldeni. | TÁRCA ORGIA — Irta VÁRNAI DÁNIEL — Hónapokig tartó koplalá- után a falás dühös szenvedélye lett úrrá a tömegek fölött. Reg­geltől estig folyt a dáridó s amikor beburkolta őket az éj­szaka, még mindig ott ültek i kis tüzek körül. Hideg szemük­kel rájuk fénylettek a csilla­gok s ők mótáztak szomorút meg vígat, zagyva, mindenféle nyelvű dalokat és félálomban, a falás mámorában egymásra dűlve, csámcsogva, csattogva, dús zsírokba merülve csak za- báltak, csúnyán zabáltak, za- báltak . . . Negyednapja volt a vár az ellenség kezén. Messzi, mély ágyumorgás már csak hirlelte itt, hogy valahol a Kárpátok völgyeiben szegény, megkótya- gosodott népek még mindig ölik egymást. „Csönd volt és sü­tött a nap. Bombázó gépek nem búgtak a felhők alatt, golyók nem sziszegtek, ágyuk nem ugattak, — a feszültség enge­dett és megenyhültek a lelkek, lassan születő derűben nehéz, nagy bánatok olvadtak föl, az emberek megtapogatták magu­kat körülnézdegéltek s egy ret­tentő, piszkos nyomor terhet egyetlen mozdulattal dobván le megukról, mély sóhajtások szárnyain nevetgéreztek egy­más képibe. Eltűnt minden, ami lefogta a lelkűket, a fegyelem leszakadt róluk s mint nevetsé­ges és megalázott tekintély rongyai, táncoltak a kikiáltott gondolatok viharában. Felnőtt emberek, akik a harcban fér­fiak voltak, akik pisszenés nél­kül tűrték a szenvedést és csak szemüket ráncolták, ha szem­beálltak a halállal, — a férfiak most kamaszokká lettek s a ka­maszok tűrhetetlen kölykökké szemtelenedtek a rend és a fe­gyelem szemében. Boldog bódorgásokkal teltek a napok, amig az ellenség elhe­lyezkedett az átadott várban s nem törődött a kezére jutott foglyok tömegével. Huszárok, tüzérek, gyalogosok zsebredu- gott kézzel lődörögtek az utak szélén s bámulták az elvonuló ellenséges csapattömegeket. Ha dübörögve, nagy recsegéssel piszkos ütegeket vontattak előttük, belülről megrázkódtak s az öröm didergett végig a hátukon. Ezek az ágyuk többé nem fogják zavarni a nyugal­mukat, nem kell hasra vágódni minden percben és belebujni bár a vakondtúrásba is, ha bőg­ve, sisteregve jön és ordítva robban körülöttünk az ekrazit. A percek, amelyek az életbe n- maradás örömét öntötték rá­juk, még nem múltak el fölöt­tük s az otthon járás, az asz- szonyölelés meg a gyermekcsó- kolás boldog vízióiban az öröm poharának újabb és újabb ize­it kortyolták ki cserepes beteg szájukkal. Forró Pelikán Pál, akinek az ostrom alatt való zöld képe éppen most olyan lett, fhint az őszibarack, zsebredugott kezek­kel s a fejebubjára fricskázott sapkával állott az ut közepére. — Sztoje, pán generál! Ő már tudta, hogy csak tó­tul kell beszélni és az ellenség azt mindjárt megérti. Hosszú gépkocsi fordult be az utón s nyomban kigondolta, mit kell csinálni, hogy kenyérhez jus­son a banda. — Sztoje, pán generál! Fehér szakállu, jó arcú tá­bornok jött szembe a társaság­gal és nyomban engedelmeske­dett a fölhívásnak, — megállí­totta a kocsiját. Kiváncsi, mo­solygó arccal nézett le a fogoly katonákra és érdeklődve hall­gatta Pál panaszkodását, hogy igy meg úgy, már negyednapja “nálatok” vagyunk s nem ad­tatok enni még egy kis kenye­ret se. — Mióta nincs kenyeretek? — Már jó egy hete bizony. Az öreg megcsóválta néhány­szor a fejét és őszinte részvét­tel mondta: — Óh fiam . . . fiam! . . . Azután megígérte, hogy ő­maga bemegy a városba és fog gondoskodni arról, hogy a tár­saság itt éhen ne vesszen. Egy pillanat alatt szétreb­bentek ennek az Ígéretnek a hírével s a tömegek ettől még inkább megkönnyebültek. Lesz kenyér! Búzából sütött igazi kenyér! Lehet, hogy barna lesz, de inkább fehér, mert az ellenség elég tisztességtudó, hogy finomat adjon azoknak, akik már hónapok óta alig tud­ják, mi az a jó kenyér . . . Ed­dig kóbor nyájak módjára ba­rangolták be azt a területet, amit szabadon járhattak; ka­parásztak, szimatoltak kenyér után, de ilyen kincs nem ju­tott a tarisznyájukba. Az első percben, ahogy ide kerültek, korgó, fájó nyomruk a legva­dabb portyázásokra kényszeri- • tette őket. Tudták, hol voltak az élelmiszerraktárak, emlékez­tek, hol túrták valamikor zsír­nak, lisztnek, rizsnek a föld­alatti lyukakat. Tudták, hol rej­tegették a rumot, pálinkát, mindent tudtak, mindenre visz- szaemlékeztek és tiz körömmel ástak ki mindent a föld alól. A gyakori mezgerélésnék mindig volt valami zsákmánya. Dagadt tarisznyákkal jöttek meg s portyázásokból, dohányt is hoz­tak, meg romlot, rettentő sza­lonnadarabokat, orrcsavaró és gyászos dolgokat s volt min­den . . . csak egy nem volt: kenyere nem volt a széles nyo­mortanyáknak. (Folytatjuk) az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield ..... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 12.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Danka, Cleveland....... 7.00 A. Molnár, Cleveland.... 12.00 J. Kozsány, - Saratoga..... 10tü0 J. Horváth, Chicago....... 5.00 J. Zára, Chicago........... 5.00 BÉRMUNKÁS^

Next

/
Oldalképek
Tartalom