Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-22 / 1229. szám
1942 augusztus 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal Válasz és álláspont TÁRSADALMI FEJLŐDÉS EREDMÉNYE-E A NÁCIZMUS? Lapunk junius 20-iki számában egy cikk látott napvilágot, amelyet Írója “Tudja Pál” név- 'vel irt alá, és amelyet, mint írja “ egy esedékes európai forradalom körüli vita váltott ki”. Valaki, vagy valakik, mint a cikkből érettük, azt állítják, hogy a társadalmi rendszerek sorozatában a nácizmus is fejlődést jelent. Tudja Pál ezt az állítást alapos érvekkel megcáfolta, de egyben felhívást tett, hogy szeretné hallani az ellenkező véleményen levők érveit. Erre a cikkre Bischof munkástárs válaszolt az augusztu- tus 8-iki és a következő számokban, négy részletből álló cikksorozatban. Az első közleménynél bejelentettük, hogy e kérdéshez mi is megtesszük majd megjegyzéseinket. Miután ugylátszik, hogy mások már nem kívánnak a tárgyhoz hozzászólni, élünk az alkalommal és elmondjuk mondanivalónkat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezután már senkinek többé nincs szava a dologhoz. Ez nagyon is közérdekű és aktuális dolog, tehát minden idevonatkozó értelmes írásnak helyet adunk. Minden vitánál a legfontosabb dolog, hogy a vitakérdésben foglalt fogalmakról a vitá- zók szabatos és azonos meghatározással bírjanak. Ha ezen feltételnek nem teszünk eleget, akkor a vitának nincs semmi értelme, mert a vitázók mindegyike másról beszél. Jelen vitakérdésünkben két fogalommal találkozunk: (a) nácizmus, (b) fejlődés. Az első fogalom (nácizmus) a vita folyamán számos különböző néven szerepel, mint fasizmus, Hitlerizmus, stb. Mindezen nevek azonban többé-kevésbé ugyanazon fogalmat jelölik meg, amelyről Bischof munkástárs ezt írja: “Az európai kontinensen az emberiség történetében eddig nem ismert politikai jogfosztás és gazdasági kirablás lett bevezetve. Ezen újfajta jogfosztás és kirablás, Hitlerizmus gyűjtőnév alatt ismeretes.” A nácizmus (Hitlerizmus tehát Bischof munkástárs definíciója szerint soha eddig nem ismert méretű jogfosztás és gazdasági kirablás. Lehetne ugyan hozzátennünk még egy kis vadállati kegyetlenkedést is, de elfogadjuk a meghatározást és amint Tudja Pál cikkéből látom, ő is aláírja ezeket a jelzőket, noha még ráadással is tudna szolgálni. így tehát az első fogalommal rendben vagyunk. Arról egyformák a nézeteink. A másik fogalommal azonban már baj van, amit láthatunk Bischof munkástárs eme soraiból: “Mert bármilyen változások történtek eddig és történnek ezután a társadalmi életben, legyen az kis, vagy nagymérvű, — minden, de minden a társadalom méhében ösz- szegyülemlett és felhalmozott ellentétek összeütközéseinek áz eredménye. Ennélfogva a fejlődés eredményének is nevezhető”. Bischof munkástárs itt a “fejlődés” fogalmat a szó legelemibb értelmében veszi és azonosítja a történelmi folyamattal. Vagyis úgy véli hogy miután a nácizmus a kapitalizmust követte, tehát abból fejlődött és igy fejlődéi. Tudja Pál azonban nem igy értette ezt a dolgot. De nem igy értjük mi és általában mások sem. Mert amikor társadalmi rendszereket hasonlítunk és azt kérdezzük, hogy melyik mutat fejlődést, vagyis melyik a fejlettebb, akkor nem azt kérdezzük, hogy melyik keletkezett időrendben később, hanem azt hogy melyik nyújt több politikai és gazdasági szabadságot, avagy ha nem is nyújt több ily jogokat, de a meglevőket nagyobb tömegekre terjeszti ki. VISSZAESÉS. Ez a felfogás annyir általános, hogy szinte csodálni való, hogy Bischof munkástárs másképen értelmezte ezt a kérdést. ( Hogy Tudja Hál igy értelmez-' te, aziránt semmi kétség sincs, hiszen egy ügyes képlettel illusztrálta is: “Ezek ismerete után nem esik olyan tévedésbe, hogy Hitler náci uralmát társadalmi fejlődésnek nézze, mint a mesebeli szamár, amely az árpaszalmát zöldszemüvegen át csalamádénak konstatálta”. A csalamádé, — fiatal kukoricaszár és bükköny keverék — igen ízletes és tápdus takarmány ; az árpaszalma bizony csak szalma, akármilyen színnel látjuk is el. így vagyunk a társadalmi rendszerekkel is. Az a fejlődöttebb, amelyik több jót hoz a néptömegeknek. Amelyik a néptömegek életszínvonalát emeli, vagy mint azf legszabatosabban mondhatjuk, amelyik a politikai és gazdasági jogokat kiterjeszti. Mármost Bischof munkástárs szerint is a Nácizmus eddig soha nem ismert méretű politikai és gazdasági jogfosztás, ennélfogva az nemhogy fejlődés volna, de egyenesen visszaesés, méghozzá Bischof munkástárs definíciója szerint igen nagy visszaesés. Ezzel ezt a kérdést befejezettnek tekinthetnénk, ha Bischof munkástárs érvelései folyamán számos olyan megjegyzést nem tett volna, amelyekkel nemcsak, hogy nem értünk egyet, de nyomatékosan hangsúlyozni akarjuk, hogy azok Bischof munkástársnak a magán véleményei és az IWW elvinyilatkozata, harcmodora, története és hivatalos kiadványai azokat alá nem támasztják. FATALIZMUS. Tény az, hogy Bischof munkástárs a hosszú érvelgetés alatt nagyon sokszor önmagának is ellentmond, máskor oda- vetőleg dob elénk állításokat, amelyek nem fedik a történelmi tényeket, másütt megint egy J kalap alá von ellentétes dolgo-' kát és igy nagyon de nagyon terjedelmes lenne a válasz, ha mindenre ki akarnánk térni. Csupán néhány állítására akarom tehát felhívni a figyelmét. “Ha valami történik, az nem azért történik igy, vagy úgy, mert gyűlöljük, vagy nem szeretjük, hanem azért, mert másképen nem történhetik”-, — írja Bischof munkástárs. Ezt a felfogást fatalizmus néven ismerjük. Azt jelenti, hogy valami természetfölötti erő előre elrenedezett mindent és most már minden és mindenki csak a számára igy kijelölt szerepet tölti be. így tehát eszerint a nácizmus is “mint történelmi szükséglet került uralomra.” Ha ez igy van, akkor természetesen nem érdemes ellene küzdeni, de akkor nem érdemes semmiért sem küzdeni, hiszen csak bábok vagyunk a nagy erő kezében, amely úgyis az ő kedve szerint intézi a dolgokat, minek tehát az erőlködés? Bischof munkástárs higyje el, hogy Hitler is ilyesvalamit akart elhitetni a világ népeivel, amikor azt mondották, hogy őket nem lehet feltartóztatni. És kétségkívül nagyon szeretné, ha ez a nézet egészen általános lenne, mert akik eddig elhifték, azokkal alaposan elbánhatott. De nem sokkal odább megint ezt olvasom a munkástárs cikkében: “Ha a pártvezérek (német szociálisba) a választási kampányban a munkásoknak tett ígéretet csak egy bizonyos mértékben is beváltották volna, annyi bizonyos, hogy ha nem is teljesen, de az ipari demokráciát megközelitő rendszer alatt élne a német munkásság”. Ejnye, ejnye Bischof munkástárs ! Hát hogyan válthatták volna be a korteskodási ígéreteket, amikor a nagy rendező ejőre megcsinálta, hogy azokat nem lehet beváltani?! Avagy az a fatalizmus csak a nácizmusra áll, de az ellenzőire nem? Aztán megint ezt írja Bischof munkástárs: “Hitler legelőször is a gazdasági szervezeteket fasizálta, csak azután vette át az államhatalmat. Hogy még ez is sikerült, az annak tudható be, hogy a munkásság nem ismerte fel az osztályérdekét, az osztályszükségleteket.” Hogy Hitler “fasizálta” a gazdasági szervezeteket, ez valóban nagyon ildomos kifejezése annak, hogy a szakszervezeti mozgalmat szétrombolta, az ellenálló vezetőket koncentrációs táborokban pusztította el, stb. Igaz ugyan, hogy előbb az államhatalmat vette át és csak azután tehette ezt az ildomos “fasizálást”, és nem abban a sorrendben, mint munkástárs állítja. És hogy miért történhetett ez meg ? Talán azért, munkástárs, mert lehet, hogy Németországban is sokan úgy gondolták, mint azt Bischof munkástárs az alábbi szakaszban teszi: MAGUNKAT VÉDJÜK. “Hogy szükséges-e a nácizmus? Mi ipari unionisták azt mondjuk, hogy nem és újra nem. Nekünk a polgári politikai demokráciára sincs szükségünk, mert úgy tudjuk, hogy a forradalmi ipari unionizmus miden jogtalanságnak és igazságtalanságnak az ellentétje és igy ezen egyedüli oknál fogva nem látjuk szükségesnek (már akik nem látják), hogy ordítsunk: le a nácizmussal! A nácizmus csak annyira lesz leverve és megsemmisítve, ameny- nyire az uralmon lévő osztály gazdasági érdekei megkívánják és nem máskép. A kapitalista osztálynak és azok laká- lyainak nincs szüksége arra, hogy a Bérmunkás segítsen nekik a náci ellenes propagandában”. Bizonyára a német munkások között is sokan gondolkodtak igy. Dicsérgették a saját pártjaikat és. hirdették, hogy az majd meghozza a szebb jövőt és Hitlerrel nem kell törő- deni. Hol vannak most már? És ha van még belőlük olyan, aki úgy gondolkodott, mint Bischof munkástársnak ezen sorai elárulnak, azok egészen bizonyosan átkozzák önmagukat badarságukért. “Az osztályismeret a történelem kulcsa”, — írja munkástárs. De akkor aztán valóban ismerjük osztályunkat és osztályérdekeinket. Mert nem igaz ám az, hogy a munkásság által kivívott politikai és gazdasági előnyök nem sokat számítanak, mert “a tő.késosztály azokat vissza is veheti”. És dacára annak, hogy munkástárs feldicséri a forradalmi union- izmust, de egyben mindjárt valótlanságot is hoz bele a di- ■ cséretbe. Az IWW története tele van a szólásszabadságért, a gyülekezési jogért és a sajtószabadságért folytatott harcokkal. Ezek pedig politikai jogok. Mi csupán azt tartjuk, hogy ezen politikai jogokat gazdasági szervezeteink révén is elérhetjük és fentarthatjuk. Az IWW mártírjainak egész sora áldozta fel szabadságát és életét ezért a jogokért. Spokane, Seattle, Fresno, San Diego, Centralia, Denver, Kansas City, Peoria, stb. stb. nevei véres betűkkel vannak beírva az IWW történetébe. Mártírjaink megtagadása volna annak kijelentése, hogy mi már nem törődünk ezekkel a jogokkal. De az sem igaz, hogy az IWW által képviselt forradalmi ipari unionizmus nem törődik engedményekkel. Már az IWW szervezet megalapítói kimondották, hogy ennek az uj szervezetnek kettős célja van: egyrészről, hogy hatásosabb harcifegyvert adjon a munkásságnak a mindennapi előnyökért folytatott küzdelmeiben, másrészről pedig a végcél, — az uj társadalmi rendszer építése a mai rendszer keretein belül. Bischof munkástárs csak a végcélt látja és másikkal ugylátszik nem törődik. Még csak annyit akarok mondani Bischof munkástársnak, hogy az IWW nem hisz a fatalizmusban. De nem is pacifista szervezet, hanem mint a múltja is bizonyítja bátor, harcos szellemű emberek intézménye, akik nem hajtják fejüket gyáván, tétlenül a bárd alá. Mi jól tudjuk, hogy Hitler győzelme itt is az amerikai nácikat juttatná uralomra, akik
