Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-22 / 1229. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 22. KÖNYVSZEMLE MAGYAR PROBLÉMÁK Ezen a címen irt értekezést angol nyelven Vámbéry Rusz- tem, ami a közelmúltban a “Nation” kiadásában jelent meg. Kitűnő propaganda irat. Ha eltekintünk Szabó Ervin munkáitól, különösen a “Tár­sadalmi és pártharcok az 1848- 49-es magyar forradalomban,” bátran mondhatjuk; tömören, alig negyven oldalon, csillogó szatírával, mély tudással és történelmi felkészültség gél, munka még magyar társadalmi kérdésről sem a magyar, sem a külföldi irodalomban tudo­másom szerint nem jelent meg. Bizonyos, ha a jövő történet­írója Magyarország jelen tör­ténetét meg akarja írni, Vám­béry ezen munkáját nem nél­külözheti. Az első fejezet történelmi hátteret szolgáltat azon tragé­dia megértéséhez, amelyben Magyarország ' dolgozói szen­vednek. Nagyon nehéz a mun­kát kivonatosan ismertetni, mert minden mondata egyfor­ma tudományos értékkel bir. Ha mégis kiragadok némely részeket, teszem azon*célból, hogy az érdeklődök figyelmét fölkeltsem a munka iránt. Nagy Lajos uralkodása óta — mondja az iró olyasmi mint a 19. század értelmébeni ma­gyar nemzet nem létezett. Csak magyar nép volt, kiket uraik és magyarul beszélni sem tudó királyaik állandóan a tót, szerb és román kisebbségekkel együtt nyúztak. Közel a 19-ik század­ig Magyarország nem nemzeti, hanem keresztény állam volt, latin nyelvvel. Valóban latin volt a hivatalos nyelv — mond­ja Vámbéry — mert oly későn is mint a múlt század harmin­cas évei, a főiskolákban, ha a tanuló hat hónap után is még az anyanyelvén beszélt be kel­lett írni nevét a szamár-könyv­be. Latin, német, vagy néha francia volt a felsőosztály tár­salkodó nyelve is. Csupán a jobbágyak beszélték saját nem­zetük anyanyelvét. Mindamel­lett az 48-as fölkelés előtti idő­ben a többnyelvű lakosság bé­kében éltek egymásközt, mert bármilyen nyelvet is beszéltek, egyformán barmai voltak a jólábon élő nemességnek, amely csak öt százalékát tette ki a lakosságnak. Miután a 67-es kiegyezéssel kicsikarta a magyar uralkodó osztály a Habsburgoktól a po­litikai uralkodás jogát a kisebb­ségek fölött, s bezáratta a tót, román főiskolákat, lakosságot a kisebbségi területeken ma­gyarnyelvre kényszeritette, en­nek eredményeképen a tehető­sebb tót és román családok fi­aikat Prágába, illetve Buka­restbe küldték iskolába és ev­vel megvetették az alapját a cseh, román és szerb anyaor­szágokhoz való csatlakozás pro­pagandájának. A földesúri osz­tály miután a j obbágyfölszaba­dulás folytán elvesztette részé­re a jobbágymunkát, amellett még adófizetővé is kellett vál­nia — ami előtte ismeretlen volt eddig — lassan de bizto­san eladósodott. Nem maradt részére más, mint bevonult a városokba, bürokratává és szö­vetségesévé vált a nagy üzlet­nek, ami fölött a magyarrá vált németek és zsidók gyako­rolták a kontrolt; úgy, hogy 1892-1902-ig a bürokraták szá­ma megkétszereződött. Ezenközben a rövidlátásu földesúri osztály a volt jobbá­gyak millióit a legnagyobb sze­génységben, tudatlanságban és leigázásban tartotta. Az elnyo­matásnak kézen fekvő bizonyí­téka, hogy a kivándorlás az Egyesült Államok és Kanada területére Magyarország tizen­hat milliós lakosságából éven- kint meghaladta a kétszázöt­venezret. Ennek a rövideszü magyar urakodó (osztálynak lett a vezére az első világhábo­rú miniszterelnöke, Gróf Tisza István. Hogy mennyire rövid­látó és tapintatlan volt, mutat­ja az alábbi jelenet. Néhány héttel az összeomlás előtt egy délszláv delegáció jelent meg előtte, akiknek kérelmére na­gyot csapva lovagló ostorral az asztalra, ezeket felelte: “Le­het, hogy legyőzetünk, de még akkor is marad annyi erőnk, hogy összetörünk benneteket.” Három fejeztben mondja el Vámbéry azokat a társadalmi ,és pártharcokat, amelynek vég­ső eredménye a feudális ma­gyar uralkodó osztály által be­vezetett magyar mintájú nác­izmus. Úgymint: az októberi forradalom történetét, a győz­tes uralkodó osztály összeját­szását a levitézlett magyar uralkodó osztállyal a forrada­lom ellenében, az “Ébredő ma­gyarok” életrekelését, amiket a fasizmus és nácizmus első megjelenései formájának tart­ja, hogyan került vissza ura­lomra a magyar feudális ural­kodó osztály; Horthyval az élen, miképpen döntötte nyo­morba az országot és hogyan tett koldussá három millió földmunkást; végtére hogyan paktált le Hitlerrel és döntöt­te ismét katasztrófába az or­szágot. Azt hiszem ez a három fe­jezet a legtanulságosabb része a munkának, habár az ítéletek némely helyen nem is' kielégí­tők, -mint például, nem tartom elégségesnek Vámbéry azon magyarázatát, hogy a kommun­ista kormány egyedül a pa­rasztság ellenállásán, a romá­nok támadásán és saját tehe­tetlensége folytán adta föl a hatalmat. Ez egy kissé kurta magyarázása a valóságnak, mert Vámbéry tudja, hogy a tőkés hatalmak a legszigorúbb blokádot alkalmazták a Ma­gyar Tanácsköztársaságra és blokád eredményeképen nőttőn- nőt a parasztság elégedetlen­sége is. És nem kis szerepet játszott az elégedetlenség szi­tásában az úgynevezett közép- osztály ellenagitációja, akik már akkor megmutatkoztak fasizta mivoltukban. Ezektől eltekintve mégis ta­nulságos részünkre, mert meg­mutatja Vámbéry, hogy hány­szor csináltak szamarat több mint egy millió amerikai ma­gyarból Horthy kormányzó ügynökei, élükön az újságírók, egyleti basák és nem kis mér­tékben az egyházak papjaik­kal. Az ötödik vagyis utolsó fe­jezetben foglalkozik főképen a megoldással. Részemről ez a legkritikusabb fejezett. Ugyan­is, ha igaz Vámbéry megálla­pítása, hogy a mai uralkodó osztállyal a Dunavölgyében bé­két teremteni nem lehet, vi­szont kimutatta, hogy a levi­tézlett feudális magyar urak hü szövetségest találtak a 19- ik század utolsó felében gyor­san fejlődői ipar áltaé életre kelt német, de kiváltképen a zsidókból lett pénzemberekben, hogyan lehet azt várni — mint ahogy Vámbéry teszi — hogy éppen olyan karakterű urak — akik szellemileg éppen olyan korruptak mint a 19-ik század­beli magyar osztálytársaik — fognak győzelmük esetén meg­felelő demokratikus intézkedé­sekkel a Dunavölgyében egész­séges és tartós békét teremte­ni? “Megfelelő tanítást” ezek­től sem várhatunk. A munkás- osztállyal szemben ezek is ép­pen olyan rövidlátók, mint a magyar feudálisok. Tehát hiú ábránd, Vámbéry uram, ku­tyából szalonna sohasem lessz. Ezen oknál fogva reménytelen az evvel kapcsolatos földreform ajánlata is: Ezek az urak nem fogják megtagadni önmagu­kat. Egyesek találkozhatnak a több közül, minthogy Magyar- országnak is volt Károlyi Mi- hálya, de mint osztálytól az a három millió koldus semmit sem várhat. Különben, amint­hogy ön helyesen meg is látja, a földreform magában úgysem lenne elégséges a kérdés meg­oldásához. Továbbá ön ott kívánja hagyni a magyar nép nyakán a kisebb tetveit, a polgári osz­tályt. Vámbéry ur! ez a legna­gyobb balgaság lenne; mert ezek Hitlernek a legerősebb szövetségesei. Ennek az osz­tálynak jövője nincs. Ez már csak pusztítani tud, mint ahogy Hitlerrel az élén most is azt cselekszi. Európa helyzete sok­kal súlyosabb, minthogy “föld­reform” vagy “nyílt hódítási felhagyásokkal” és “demokrati­zálással” Magyarország kérdé­sét benne megoldani lehetne. Harminc évvel ezelőtt, vagy talán még a múlt háború után is időszerű kérdés lehetett vol­na, de ma már olyan haszonta­lan megoldási javaslatnak Íté­lem, mint a repülők világában ha a gőzmozdonnyal való pos­ta szállításnak a meggyorsítá­sát ajánlná. Helyesen fogja föl Vámbéry ur a kérdést azok ellenében akik nem akarnak még most Magyarország jövőjéről és a szomszédos népekkel együvé tartozó életkérdéseiről beszél­ni, hanem nézetkülömbség nél­kül összefogni, Hitlert leverni, mert az az “emberiség és a ci­vilizáció ellensége és ezért ösz- sze kell fognunk valamennyi­ünknek, hogy Magyarország megszabaduljon a náci bilin­csektől, mikor ellenükben föl­teszi a kérdést: “nagyon he­lyes, de nem szabad olyan kor­mány fölszabadításáért fára­doznunk, amelyik a saját maga náci formáját állítaná helyé­be”. Ez az Vámbéry ur! Most ezt a féligazság logikát változ­tassuk dialektikussá akkor a következő meghatározást kap­juk: ne törekedjen a magyar munkásosztály liberális demok­rata, vagy agrár reform kor­mányok megalapozásán mint ahogy ön ajánlja, hanem ke­ressen gyökeres megoldást. Fogjon össze Cseh, román, tót, magyar egyformán, verje a kö­zéposztály fejébe is a dialekti­kát; értesse meg vele hogy a kapitalizmus korszaka letűnt, nincs többé jövője a profitért való termelésnek, mert a tár­sadalmi fejlődés kerékkötőjé­vé vált. Ne álljon meg a náciz­mus kipusztitásával ott, hogy bármilyen jármot is a nyaká­ba akasszon; legyen az belső, vagy külső egyaránt. Higyje el Vámbéry ur, az az osztály, akikkel meg akarja ér­tetni a magyar bürokrácia kor- ruptságát szervilis készségét az uralkodó osztály iránt, ép­pen olyan korrupt és szervilis mint a magyar — ha jobban nem. Ezen oknál fogva ön sze- recsent mos. Mindamellett ön azon férfiak közé tartozik, akik képesek megérteni azt is, hogy osztálynélküli társadalomban is élhetnének az emberek. S annak aki a társadalmi bajo­kat olyan alapossággal fedte föl, mint napjainkban kevesen teszik, kell neki találnia gyö­keresebb megoldást is. De előbb neki is meg kell fogadni azt a jó tanácsot, amit Gusztáv ki­rálynak adtak a miniszterei: “Felségednek balra kell lépnie, jobban balra”. Tudja Pál Adagolás. Henderson árad­minisztrátor kijelentette, hogy a fogyasztók julius 10 és au­gusztus 22-ike között, a jelen­legi félfontos heti kvótán kí­vül még külön két font cukrot vásárolhatnak. A keleti álla­mokban életbeléptetett gazolin adagolás hetente majdnem egy galonnal többet juttat minden­kinek, mint az időleges “A” kártya, de a legtöbb autósnak meg kell elégednie ezzel a mini­mummal, mert aki többet igé­nyel, annak igen szigorú felté­teleknek kell eleget tennie. Az “A” könyvecskékre, julius ele­jén kellett jelentkezni. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. A. Alakszay, Akron 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 5.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 5.00 Mrs.If j. J. Farkas, Akron 5.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 5.00 Mrs. P. Kern ,Akron ..... 5.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 5.00 Mrs. J. Sehwindt, Akron 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 5.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.. 8.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago....... 3.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 2.00 Mrs. St. Visi, Lincoln Park 3.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. E. Kovách, Clev..... 2.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. Mary Mayer, Phila 4.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 2.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom