Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-22 / 1229. szám

TAGJA VAGY NEM TAGJA?

Süllyedő hajóról menekülnek a patkányok. Az amerikai Horthy magyarok hajója is süllyedőben van, alapos léket kapott az elmúlt hetekben. Nem más mint Welles államtitkár lőtte bele a torpedót, kijelentve, hogy az amerikai kormánynak, semmi köze sincs sem Eckhardték “Független Magyar’’ mozgalmával, sem — mint ezt Elmer Davis kihangsúlyozza — a Magyar Szövetséghez, sőt egyenesen utasították Eckhardt urat, hogy a mozgalmát szüntesse be. Bizony ez Alapos és fájdalmas oldalba rúgás volt és aki ismeri Himler Mártont, egy cseppet sem csodálkozik azon, hogy lapjának a julius BO-iki számában a következő szerkesztő üzenet található:

“Csáki Jószef — Csalódik, Himler Márton nem tagja november óta sem az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának, sem az Eck- hardtot támogató “Független Magyarorságot” bizottságának . .

Hát kérem tudomásul vettük ezt a megtagadó nyilatkozatot. Himler már tudja azt, hogy ilyen csődbe jutott üzletből legjobb menekülni ... ha lehet. De ugylátszik a mi Himlerünk- nek nem lehet, úgy látszik egy kis “enyhe” nyomást gyakoroltak rá a nagy egyletek vezetői, kiket Himler ugratott be ebbe a csúnya komédiába és nem engedték meg, hogy ő kimásszon a kulimászból és benne hagyja Daragóékat. Pedig ez tűnik ki a lapjának augusztus 6-iki számából, amelyben leközli az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának az 1942. júniusban hozott nyilatkozatát, aláírva az összes igazgatósági tagok által és az igazgatósági tagok névsorába ott találjuk Himler Márton nevét is.

Tekintettel a köztünk fennálló barátságosnak nem mondható viszonyra, nagyon kedves volna Himler Mártontól az, ha egy másik szerkesztői üzenetben meg magyarázná annak a bizonyos Csáki Józsefnek, hogy lehet az, hogy julius 30-án azt üzeni, november óta nem tagja az igazgatóságnak és julius 31-én mint igazgató irta alá a nyilatkozatot.

Különben nagyon mulatságos hogy az AMOS lapok milyen savanyu képet vágnak ahhoz, hogy most kénytelenek lehozni Welles nyilatkozatát. Himler azt írja: “Bár kétségtelen,

hogy akkor a két szervezet, a legnagyobb jóhiszeműséggel állította, hogy a mozgalmuk, bírja a kormány hallgatólagos jóváhagyását, ma úgy látszik megváltozott a külügyminisztérium álláspontja”.

Daragó ur ezzel szemben tagadja, hogy a Magyar Szövetség, vagy a Független Magyar- ország mozgalom azt állította volna, hogy a mozgalmukat az amerikai kormány támogatta volna, de azt beismeri, hogy ilyen természetű híradás látott napvilágot a Verhovayk Lapjában.

De a kapott pofon úgy látszik nem volt olyan nagy, hogy újra ne kezdenék a dolgokat úgy elhomályosítani, hogy az olvasóik azt higyjék, hogy mégis csak kormány jóváhagyással dolgoznak. Ez tűnik ki, mikor a nyilatkozatukban azt írják, hogy “kitartanak ... az elnökünk Roosevelt által tudomásul vett eredeti program mellett” vagy amikor Daragó azt írja, hogy az “Amerikai Magyar Szövetség soha nem élt vissza azzal a bizalommal, mellyel a kormányunk őt megajándékozta”. Hát az urak nem értik meg, hogy sem az elnök, sem a kormány sem “tudomásul” nem vette őket, sem “bizalommal nem ajándékozta” meg ez a Welles elégé világosan leszögezte.

Nem lett volna jobb, hogy Eckhardt urra és a mozgalmával együtt eltemették volna a másik hullát a Szövetséget is? Mire jó az, hogy annak uj temetést rendezzenek, nagyon kellemetlen szagot terjeszt ez a hulla ebben a meleg időben.

MÁR KEZDIK.

Ma már nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a nagy patrióta gyárosaink dögre keresik magukat a világot elöntő vérzivatarban. Hihetetlen leleményességgel tudják eltüntetni a profitot, hogy kibújjanak az adózás alól.

A háború borzalmas terheket rak az ország lakosaira, az állam bevétele meg sem közelíti a kiadásokat, természetszerűleg az állam az adóprés csavarásával próbálja a jövedelmét emelni, de az nem természetes, hogy a terheket a munkásosztály vállára próbálják rakni, ahelyett, hogy a legkézzelfoghatóbb helyen a nagy vagyonnál próbálnák azt megtenni. A mai adózási rendszer is túlságosan súlyos a munkás- osztályra, de ez még nem elég, a jövedelmi adók nagyon alapos emelését szorgalmazza a kormány, amellyel kapcsolatban, meg akarja szabni a legmagasabb jövedelmet és emelni akarja a vállalati adót is.

A két utóbbi terv ellen a legélesebb harcot indították meg a nagy kapitalisták érdek szervei, a Gyárosok Szövetsége és a Chamber of Commerce, kik tiltakoznak a jövedelem limitálása ellen és a vállalatok súlyosabb megadóztatása ellen, ezzel szemben azt ajánlják, hogy 10 százalékos vásárlási adót vezessenek be és szállítsák le a vállalatok adóját. Ez a terv azt jelentené, hogy a legkevesebb jövedelmű embertől nem csak a jövedelmi adóba vennék el a keresete egy részét, hanem minden elköltött dollár után 10 centet kellene mint vásárlási adót fizetni a milliomos nagy tőkésnek éppen úgy mint a 15-20 dollárt kereső munkásnak, ez ellen a szemtelen rablás ellen a legélesebb harcot kdllene meg indítani, addig amig nem késő, a munkásszervezetek kiküldöttei tiltakoztak ez ellen a fosztogatási terv ellen, de ez nem elegendő, magának a munkástömegeknek kellene kihangsúlyozni azt, hogy ha ez a javaslat törvényé válna, arra a válasz a bérek 10 százalékos emelésének a kiharcolása következne.

Jellemző az AFL vonalára, hogy a megbízottja határozottan tiltakozott az ellen, hogy a jövedelem határát évi 25 ezer dollárba szabnák meg. Bizonyára a vezérek ennél sokkal nagyobb jövedelmét féltette az a “munkásvezér”.

NO HIMLER, UR?

A múlt lapszámunkba írtam arról a piszkos propagandáról, amellyet a tőkés érdekeltségek folytatnak abban az irányban, hogy a “háború .idejéré” sztrájk tilalmi törvényeket hozzanak, minden egy-két órás tiltakozó sztrájkot a tőkés lapok óriásivá fújnak fel, de még ennél is szemtelenebb az a propaganda amelyet magyar vonalon Himler visz a lapjaiban, nincs az a munkásgyülölő Hearst lap amelyen túl ne tenne ebben a tekintetben Himler.

Ezt a szégyenletes hajszát a munkások ellen már az elnök is megsokalta és a legutolsó sajtó értekezleten, kemény szavakkal bélyegezte meg a sajtó magatartását, amely úgy felCHICAGO — MILLW AUKEE KERÜLETI SAJTÓ ÜNNEPÉLYT

rendeznek az IWW Chicago és Millwaukee kerületben levő csoportjai a Finn és Magyar propaganda csoportokkal egyetemben

1942 szept. 13-án vasárnap

egész nap a

TWIN CITY PARKBAN

(Mozina Park)

1120 Elmwood Avenue, North Chicago, 111. Waukegan közelében.

A kerthelyiség megválasztásánál a rendezőség figyelemmel volt arra, hogy az úgy Chicagóból, mint millwaukeeból könnyen megközelíthető legyen mig a közben eső Racine, Waukegan és Kenosha szomszédságában van és igy a legmegfelelőbb. A helyiség minden időben alkalmas. Szép idő esetén a kerthelyiség, esős vagy hűvös idő esetén pedig tágas fedett helyiségekben szórakozhatnak a vendégek.

A sajtóünnepély a szezon kimagasló eseménye lesz. Műsor, tánc, különféle társasjátékok, ízletes ennivalók és hűsítők.

Az ünnepély jövedelme az IWW sajtó, úgymint: “INDUSTRIALIST!” finn napilap; “INDUSTRIAL WORKER” angol heti és a “BÉRMUNKÁS” magyar hetilapok anyagi, támogatását szolgálja.

Kössük össze a hasznosat a kellemessel és tömegesen jelenjünk meg ezen SAJTÓ ÜNNEPÉLYEN. Máf most felszólítjuk lapunk olvasóit, hogy jegyezzék elő e napot és szólítsák fel ismerőseiket is.

fújja az itt-ott előforduló kis sztrájkokat “mintha a munkások 75 százaléka sztrájkolna, holott a hivatalos kimutatások szerint, csak egy fél százalékát érintik a munkásoknak a sztrájkok”.

Nem hisszük azt, hogy ezek az uszítások megszűnnek a? elnök lesújtó véleménye után. Az amerikai és a nemzetiségi Himlerek igyekeznek jól kiszolgálni a tőkés gazdáikat, nem igen törődnek azzal, hogy az állításaink homokegyenest ellenkeznek az igazsággal. De a munkások megérthetnék már azt, hogy ezekkel a lapokkal, fizetett ellenséget engednek be a házukba, minden öntudatos munkásnak oda kell hatnia, hogy kiseprüzze a munkás lakásokból a kapitalistákat szolgáló újságokat.

Ezek a tények még egy érvet adnak arra, hogy a magyar munkások szorosabban zárkózzanak fel a lapjuk a Bérmunkás mögé, amely nem kap, de nem is fogad el hirdetéseket, se vagon “ajándék” papirt, csak az olvasók tábora tartja fen. Soha nagyobb szükség nem volt a Bérmunkásra mint ma, éppen ezért minden olvasó, aki hátralékban van küldje be az előfizetését és aki csak teheti járuljon hozzá a “drágasági pótlékhoz”, hogy a Bérmunkás helyt állhasson a most elkövetkező világokat megrendítő harcokban.

Thoreau: Amidőn egyes ember nem tart lépést másokkal, az csak azért van, mert más dobosra hallgat.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik cs<y>ort ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály' történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

1942 augusztus 22.

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL------CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI