Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-07-04 / 1222. szám

ti oldal BÉRMUNKÁS 1942, julius 4. kaimat, hogy a világhírű hon­fitárssal eldicsekedjen. . Miért veti fel a cikkíró a kérdést? Mi a cikkiróhoz in­tézzük a kontra kérdést, hogy miért nem adta meg a választ a feltett kérdésére ? Holott ő éppen olyan jól tudja, mint mindenki, aki ismeri a hivata­los magyar körök mentalitását hogy miért történt nem egy esetben hasonló mulasztás. Ha egy énekes, vagy légtor­nász honfitárs^ vetődik Cleve­landiba, akkor a Magyar Club, a Magyar Nők Világszövetsé­gével együtt rögtön fogadta­tást rendez a tiszteletére, fel­téve, hogy az illető vallási és politikai tekintetben megüti azt a mértéket, amelyet a Hort­hy éra vezetett be. A közel múltban történt, hogy egy ma­gyart neveztek ki szövetségi bíróvá, akinek az apja évtize­dekig vett részt a magyar moz­galmakban, de ezt az egyedül­álló esetet nem találták ban­kéira alkalmasnak, mert az il­lető feltett kalappal dicséri a jehovát. Egy kiváló opera éne­kesnőt csak azért nem vettek észre, mert az illető háborús segélyre énekelt. Most ünnepe­lik szerte a környéken az ame­rikai magyarság két “kiváló Íróját” de Molnár Ferencet, vagy Lengyel Menyhértet még nem vették észre, mert zsidók és liberálisok. Itt van kérem a kutya elte­metve, mert mit szólna a Hort­hy bagázs Budapesten, ha az amerikai magyarság vezérei egy olyan valakit ünnepelné­nek, kit az egész világ ismer, de kérem, az illetőnek el kellett hagyni Magyarországot, mert utálta a magyar úri rendszert, utálta, gyűlölte a magyar né- p e t megnyomorító gentry bandát. Megvagyok győződve, hogy sem Korda, sem Molnár, sem Jászi Oszkár nem lesz kétségbe esve, hogy Darago, vagy Kere­kes urak nem üdvözlik őket és az egész dolog nem is olyan fontos, mert magyar szempont­ból nem sokat lendítene a ká­tyúba jutott magyar szekeren, amely reménytelenül bele sü- lyedt a náci mocsárba. Ebből a szempontból és álta­lános emberi szempontból is sokkal súlyosabbnak, sokkal szégyenletesebbnek találom azt, hogy az úgynevezett hiva­talos amerikai magyar körök, bele értve a lapokat és egylete­ket, nem találták szükségesnek azt, hogy megbotránkozásuk­nak és részvétüknek adjanak kifejezést azokért a szörnyűsé­gekért, amiket a “hős magyar hadsereg” Szerbiában elköve­tett és elkövet. Sok ezreknek a legyilkolása, asszonyok, lányok megbecstelenitóse, tízezreknek börtönbe és koncentrációs tá­borba való hurcolása (mi ezt jól ismerjük Siófok és Orgo- vány idejéből) rettenetes vád Magyarország ellen, amelyet enyhített volna az, ha az ame­rikai magyarság hatalmas ará­nyú tiltakozását fejezte volna ki. Ja, kérem, Amerika meg­üzente a háborút a magyar kor­mánynak, ezek a hivatalosok féltéglával verik az amerikai mellüket, — mert muszáj, de Kordáról, a szerbek legyilkolá- sáról, nem vesznek tudomást, | mert suttyomban ők ma is Egy esztendő... Félve, halogatva fogtam.eh­hez a megemlékezéshez hozzá. Hisz már a 16-ik napja, hogy Hitler hordái minden képzele­tet felülmúló támadásokat in­téznek Sevastopol ellen, hogy ennek a veszett vérebnek az oroszok elleni háború évfordu­lóján legyen mit felmutatni. A németek és a román-magyar ágyutöltelékek tízezreit áldoz­ta fel, hogy ezt a szovjet erő­séget bevegye, hogy a lankadt német lelkesedést újra fel vér­tezze. Nem rajta és nem a fel­áldozott tömegeken múlt, hogy ezt a győzelmet nem lobogtat­hatta meg a német nácik előtt. Leningrád ismétlődik meg Sé- vastopolnál, ahol nemcsak a hi­hetetlenül áldozatkész vörös hadsereg, de a város civil la­kossága is halálos elszántság­gal, regébe illő hősiességgel vé­di a szovjet földet a náci ban- j ditákkal szemben. “Készek vagyunk az utolsó csecs-szopó gyermekig elpusz­tulni, de Sevastopolt át nem adjuk. Csak a város romjai alá temetett hulláinkon keresztül juthatnak a nácik a szovjet ' erőségbe”, — jelentették ki Sevastopol hős védői. Ugyanilyen ellentállással ta­lálkoznak Hitler náciai a khark- ovi fronton. Ott sem bírták ki­erőszakolni az áttörést. A szov­jet vörös hadserege a múlt év­ben Leningrádnál, Moszkvánál, most Sevastopolnál és Khark- ovnál ad történelmi leckét nem csak a náciknak, hanem az egész világnak arról, hogy a munkásosztály milyen hősies­ségre képes abban az esetben, ha a szabadsága, az emberi jo­gai vannak veszélyben. .Ez a történelmi lecke igazolja azt, hogy a nácizmusnak a legko­molyabb ellenfele a munkás- osztály. A Szovjet Tanács Köztársa­ság, egy elmaradott iparilag és kultúrálatlan, fejletlen ország­ban alakult meg. Itt döntötte romba a munkásosztály elő­ször nagymértékben a kapita­lista rendszert. A szó szoros értelmében romokat vett át. A négy éves háború még a meg­lévő szegényes gazdasági esz­közöket is lerongyolta. A gyá­rak álltak, a gépek tönkretéve, szívvel lélekkel Horthynál van­nak. Hát ezért kérem szépen. HOZZÁSZÓLÁS Már nem csak az írógárda kéri a hozzászólásokat az olva­sóktól, de különösen a feltett kérdésekkel egyet nem értők­től, hanem a vendégszereplő (remélem, hogy rendes irógár- dista lesz. Ehhez meg van min­den előfeltétele: dolgozó mun­kás, írni tud és a szemei nyitva vannak) Tudja Pál is. De ugy- látszik, hogy ő sem tudja meg­mozdítani a csökönyösen hall­gatókat. Hát igy, hogy a fel­hívása hiába ne essen, én szó­lok hozzá röviden a kérdéshez, (hosszan már többször meg­tettem, talán kedvet kapnak a nagy hallgatók is. Az én véleményem ezúttal a következő: tudja Pál, mit ka­szál! a közlekedése csődben, a föld­mi velése a földosztás miatt ter­melésképtelen. Ehhez jött az évekig tartó polgárháború, ami­kor a külföld által felfegyver­zett és pénzelt zsoldosok törtek a fiatal szovjetekre. Azután megkezdődött az épí­tés. A gyárak ezrei nyíltak meg. Az ipara elképzelhetetle­nül gyors fejlődésnek indult. Rendbe szedve a közlekedést, likvidálva az analfabétizmust, óriási munka folyt le egy év­tizeden keresztül. Nem úgy, ahogy mi szerettük volna, az eszközöket, a móds zereket számtalanszor kifogásoltuk, de a körülmények kényszere is közre játszott a mód és az esz­köz megválasztásában. Lenin halála, az európai forradalom elmaradása, a kapitalizmus új­ra való megerősödése, mind irányitólag hatottak az esemé­nyekre. De 10-15 év alatt sok­szor koplalva, rongyosan, ha talmasat alkottak az orosz munkások és amikor már a fej­lődés, a haladás simább és gyorsabb lett volna, akkor j öt: az uj világégés, amely elől Sztá­lin szerencsétlenül egy náci szövetséggel akarta a szovje­teket kivonni, — sikertelenül. Mert egy év előtt Hitler hátba támadta a szövetségesét. Ez az egy év, romba döntötte egy év­tized szenvedéssel teli munká­ját: városok romokban; millió dolgozó proletár megölve; óri­ási szovjet területek náci csür- he igája alatt szenved. De a szovjet népe bátorság­gal, halálmegvetéssel, egysége­sen, az egész szebb jövőben bí­zó emberiség rokonszenvétől erősítve áll szemben a náci ha­di gépezettel. Ma, egy év után a vörös hadsereg erősebb mint valaha, csapatai jól képzettek, felszerelése elsőrangú, a kato­nai vezetői a legkiválóbbak. Amerika és Anglia ma a legna­gyobb méretű hadianyag segít­séget nyújtja és holnap talán már uj front nyitásával gyön­gíti meg a nácik rettenetes nyomását. Ma már tudjuk azt, hogy ha újra vissza kellene is vonulnia a vörös hadseregnek, ha Sevas­topol, ha Leningrád, Moszkva el is esne, Hitler még akkor sem ütné ki az oroszokat, mert az, úgy ember, mint hadia­nyag szempontjából uj fronto­kat húzhatna. Az Uralon túl nem csak a régebben épült gyárak vannak 100 százalékos üzemben, hanem az elmúlt évben uj és uj üze­mek támadtak, nem is beszélve az Ukrajnából odatelepitett gyárakról, amelyek nem csak a gépek, de a munkások áttele­pítését is jelenti. Az Ural mö­gött óriási tartalék kiképzése folyik, amelyek még sok kese­rű órát fognak szerezni a ná­ciknak. Természetesen számítani kell a Japán orvtámadásra is, de erre fel van készülve a szovjet. A szibériai hadsereg mint olyan teljesen különállóan van meg­szervezve, a hadianyag ellátá­sát is közvetlenül Szibériából kapja, nem valószínű, hogy ott a Japán uj Pearl Harbort is­mételhessen meg. Mi, akik egy szebb, boldo­gabb társadalomért harcolunk proletár szolidaritással figyel­jük az orosz munkások gigá­szi küzdelmét és hangos szóval követeljük, hogy Amerika és Anglia ne csak a lehető legna­gyobb hadianyag segítséget ad­ja meg a szovjetnek, hanem a második front megnyitásával segitsen a szovjeteken és te­gye lehetővé a nácizmus legyő­zését még ebben az évben. Kovách Ernő. LEGŐSZINTÉBB JAVULÁST kívánva váltunk el újra, az el­múlt héten Révész Zoltán mun­kástársunktól, aki messze Ca­lif ormából jött a kelétre, hogy a michigani Mount Clemensen enyhülést találjon kínzó bán- talmaira. New York magyar munkás- mozgalmának egy oszlopa volt a Révész család. És ezt szósze- rint kell érteni, mert ma az egész országban ismert Modern Színkör alakításában Révész^ né, a velük együtt élő nővére, de még az akkor 5—8 éves Pi­tyu és Sisi fiuk is olyan akti­vitást fejtettek ki, hogy akkor sokan megjósoltuk, hogy vala­mikor Hollywood keresett mű­vészei lesznek, ők tényleg be­érkeztek, de Révész munkás­társunkat megrongálta az élet küzdelme. Most fiai juttatták a gyógyu­lást kereső úthoz. És hogy az lelki örömöket is kielégítsen, a több mint yardos vasúti tikét Hollywood, New ..York, Cleve­land, Mount Clemens, Chicago és Hollywoodra van kiállítva, hogy talán utoljára kibeszél­gethesse magát régi, harcos munkástársaival. New Yorkban két hetet, Clevelandon három^ és fél napot töltött közöttünk, ahol a lapbizottság egy estét töltött vele, amelyen a hajdani tűzzel és lelkesedéssel “kíván­ta a Bérmunkásnak azt az irányvonalát megtartani, ame­lyen szolgálatára van elsősor­ban a munkásosztálynak és az emberiségnek a náci-fasiszmus legyőzésével, egy szebb rend­szerhez vezető mozgalom kié­pítése lehetőségében.” Néhány hetet szándékszik a gyógyfürdő telepen tölteni, majd Chicago érintésével ke­rül vissza családja körébe. A lapbizottság és akiknek al­kalmuk volt vele itt találkozni, a legőszintébb javulás kívánal­mával búcsúztak el tőle. (1.) az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo....... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield___ 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 10.00 Jos. Geréb, Cleveland 12.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron................. 12.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Clevőjand.... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga..... 10.00 J. Horváth, Chicago....... 5.00 J. Zára, Chicago....^........ 3.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom