Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-04 / 1222. szám
1942, julius 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal A kiütéses gyermekbetegségekről Kiütéses, vagy küteges betegségeknek nevezzük a gyermekek mindazon lázzal járó fertőző betegségeit, melyeknél a bőrön a betegségre 'jellemző kiütések keletkeznek. Ide tartoznak a kanyaró, vörheny, himlő, bárányhimlő, rózsás kiütés, stb. A bőrkiütések mindegyiknél különbözők s annyira jellemzők, hogy a betegség könnyű felismerésére szolgálnak. Eme betegségek^közül csak egyetlen egy, — a valódi himlő ellen tudunk biztosan védekezni, még pedig a himlő oltás által. A többieknél az u. n. “preventív”, rendszert alkalmazzuk amely a betegnek teljes elkülönítéséből áll. Ezzel elejét vesz- szük annak, hogy a beteg akár közvetlenül, akár pedig közvetve, másokat is megfertőzzön. Sok kis beteg hetekkel a betegség lezajlása után is megfertőzhet másokat. A betegséget rendesen napokig tartó bőrhámlás kiséri s a lehámló bőr-részecskék a ragály átvitelére szolgálnak, ha a beteg nincs kellő módon elkülönítve, avagy nincs megfelelő ellenőrzés alatt. Jellemző mindeme betegségekre az, hogy aki már egyszer kiállta valamelyiket, majdnem bizonyos, hogy soha többé azt a betegséget meg nem kapja. Minden heveny fertőző betegségnél, — de főleg azoknál, amelyek kiütésekkel járnak, — többféle stádiumot különböztetünk meg. Az első stádium az | TÁRCA | Pan Simon legendái — Irta: FÉNYES LÁSZLÓ — (Befejező közlemény) A sürgönyben ez állt: “Illető február 16-án esti gyorssal indul Kőrösmező felé. Turista ruhában, hátizsákkal szokott utazni.” — A többi már gyerekjáték volt, fejezte be Pan Simon. Meg üzentem Visóvölgyi kollégámnak: instruálja a csendőröket, meg a fuvarosokat. Még bundát is adott nekik a részedre, meg lábzsákot, hogy össze ne fagyj. Itt nemlakunk ám aszfalt mellett! — Tudom vágtam vissza, a Bakonynál is zordabb vidéken. De azt beismerem, hogy értesz hozzá, hogyan fogják a gimplit. Nevetett, firlifáncz, megint csak azt mondta és- legyintett a kezével. — Ha nem vagy álmos, — vette fel újból a szót Pan Simon, miközben a kandalló füzét vasfogóval megpiszkálta és uj hasábokat, rakott reá, — most elmondhatok neked egyet- mást magamról, ahogy megígértem. Amerikában ilyenkor azt mondják, hogy alright, Európában bólint az ember egyet a fejével. — Hát tudnod kell először is kezdte Pan Simon, hogy előttem az én édesapám volt itt a u. n. lappangási időszak. Ez azon idő, amely a fertőzés megtörténte és az első betegségi tünetek nyilvánulása között eltelik. Megtörténik, hogy a vör- henyben szenvedett gyermek a teljes lehájnlás befejezése előtt elmegy az iskolába; körülbelül három nap múlva egész csomó gyermek megbetegszik. Ezeket a beteg gyermek megfertőzte, de három napig tart, mig a fertőzött gyermekeknél a betegség tünetek nyilvánulnak. Ez az u. n. “lappangási idő” minden betegségnél más és más. A vör- henynél 3—5 nap, kanyarónál 10—14 nap, bárány-himlőnél 10—16 nap, himlőnél 12—14 nap, a rózsás kiütésnél 7—18 nap, sőt néha hosszabb. A következő időszak az, mely a szülőknek is, az orvosnak is a legtöbb izgalmat és gondot okozza. A gyermek hirtelen megbetegszik; kedvetlen, mindenféle fájdalomról panaszkodik. lázas, étvágytalan, hány. A betegség minőségét egész határozottsággal ilyenkor még a leggondosabb orvosi vizsgálat alapján sem tudjuk megmondatni. A tapasztalt orvos a tünetek milyenségéből ugyan gyanakodhatik valamilyen betegségre, de határozott vélemény nyilvánítással várakoznia kell mindaddig, a mig a baj tünetei kifejezetten mutatkoznak. Ez az állapot rendesen 1—4 napig tart. A betegség teljes “kivirágzása” a következő időszak, főszolgabíró, azt is Simonnak hívták, Sztary Pan Simon volt a neve. Hat évvel ezelőtt halt meg, nézd ott azt a kerek hegytetőt a völgyszorosban, az ablakból jól láthatjuk. Oda te- mettettem fel az öreget. Előbb bebalzsamoztattam, aztán egy! sziklát srégen lefaragtattam, üreget bele és vastag üvegtető alatt ,szemfödél nélkül, ott fekszik az öregem, bársonymentében, félig dűlt helyzetben, mintha csak leheveredett volna pihenni. Képzelheted, hogy a nép milyen áhítattal van most Sztary Pan Simon iránt, aki nem rothad el, nem fog rajta az idő, — mindig keresztet vetnek magukra és letérdepelnek, hacsak arra felé is mennek. Halála évfordulóján pedig bucsujárásban, máris zászlóval megy fel a nép. A papoknak muszáj a templomzászlót kiadni, mindig mondják is, hogy egyszer baj lesz belőle, a kánoni törvények miatt. Firlifáncz, nagyon jó eszköz ez a nép kézbentartására, el ne kanászkodjanak. — Te Simon, ha lehetséges lenne, hogy visszaemlékezz a születésedre és az azt közvetlen megelőző körülményekre, megkérdezném tőled: biztos vagy te abban, hogy normális utón jöttél a világra? Mert nekem nagy a gyanúm, hogy te a Jókai Mór fantáziájában fogantaitól, aztán egyszer elbi- tangoltál az íróasztaláról, keresett, keresett az öreg szelíd poéta, de nem talált, azért nem irt meg. Te önállósítottad magadat itt a havasok között.... Mosolygott Pan Simon, tét-; amelyben a beteg testén megjelennek a betegségre jellemző kiütések. A kiütések helyei a különböző betegségeknél különbözők. Ilyenkor az orvos, vagy a tapasztalt laikus a betegre vetett egy pillantással már megállapíthatja a betegség minőségét, annyira jellemzők ezek a kiütések. A kiütéses időszak az egyes betegségeknél változó ideig tart; bárányhimlőnél négy nap, rózsás kiütésnél 4—7 nap, kanyarónál 5—7 nap, vörhenynél 5 nap, himlőnél 9—10 nap. Ebben az időszakban a beteg láza eléri a legmagasabb fokot és igy a leggondosabb ápolásra szorul. A láz ellen mindig kitűnő és teljesen ártatlan eljárás a gyermek lemosása tiszta hideg vízzel vagy félig alkohollal kevert vízzel, vagy pedig a gyermek fejére, nyakára rakott hideg borogatás, vagy a test begön- gyölése hideg vagy állott vízbe mártott törülközővel, annak tetejére egy vastag száraz törülköző. Ez az úgynevezett Pries- nitz borogatás minden két órában megújítható, a lázat igen hatásosan csökkenti és a nyugtalan babát sokszor hamarosan elaltatja. Igen elterjedt tévhit, hogy lázas fertőző kiütések esetén nem szabad a testre hideg borogatást tenni, mert különben “viss^acsapódik” vagy “nem jól jön ki” a kiütés. A bőrre tett borogatás egyáltalán nem befolyásolhatja azt, hogy a kiütés hogy jön ki! Már elterjedt félelem az • is, hogy a lázas gyermeknek nem mernek inni adni. — Lázas gyermeknek vizet, ásványvizet, narancslét, lemonádét mindig bátran adhatunk, annyit, amennyit a gyermek csak kíván. A bő fo- lyedékfelvétel egyrészt önmagában is lehűti a vért, másrészt felhígít ja és a fokozott veseműködés utján hamarabb eltávolítja a lázas állapot folytán keletkezett mérgeket. A lázas időszak lezajlása után kezdetét veszi a “hámlási” korszak. A láz fokozatosan csökken, esteleg hirtelen megszűnik a kiütések olyan sorrendben, mint ahogyan jelentkeztek, halványodni kezdenek és végre egészen eltűnnek. A beteg azonban még a hámlás látszólagos teljes befejezte után is terjesztheti a ragályt s éppen azért a hatóság mjnden betegségnél annyi elkülönítési időt rendel el, amennyi tapasztalás szerint az illető ragály terjesztésének teljesen elejét veszi. OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más kisebb plézekre. A nagyobb városokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó ä lapolvasók megkeresése. Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy akinek előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉRMUNKÁS, P. 0. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, 0. címre. A Lapbizottság szett neki a tréfám, megvakarta az állát és tovább beszélt. FUZIÁS VASZILY ESETE — Most hát magamról. Legjobban megmutatkozom neked, ha elmondok egy rólam szóló történetet, amely az egész környéken szájról-szájra száll. Sokáig magam sem ismertem a mesét, csak itt-ott, mulatások alatt tettek rá célzást a pajtásaim. Senki sem merte azonban elmondani, ötvenkoronám- ba került, hogy a postagyakor- nok végre kirukkoljon vele. Mert, tudod, nagyon félnek a haragomtól. Ha haragszok, akkor nem ismerek se Istent, se embert, olyankor mindenki joggal citerázik. Elég az hozzá, a monda úgy szól, hogy van itt a környéken egy szegény favágó, Vaszily Fúziósnak hívják. Nagyon sok gyereke, semmi egyebe nincsen. Na,gy nyomorúságában elhatározta, hogy közvetlen az Úristenhez fordul, pislantson reá. Minthogy a templomban már sokszor könyörgött, annak semmi foganatja nem volt, úgy határozott, hogy levélben Írja meg könyörgését. Megírta hát a levelet, de postára nem merte bízni. Aki a földről felmegy a meny országba, ahol az Úristen: hivatalt tart, az nem vihet ma- j gával semmit, mert ha vihetne bizonyára a pénzit vinné magával, de még mind itt hagyta azt a földön, már t. i. az, akinek volt. Fuzias Vaszily tehát egyszerűen megcímezte a borítékot : Mindenható felséges Úristennek, hol ü lenni tetszik, alázatos könyörgése Fuzias Vaszilynak, borsai patak mentiben 2734 földrajzi szám, a bentiek tárgyában..” A járási székhely legmagasabb pontjára kell feltenni a levelet, ez volt Vaszily gondolatj a, mert ott az Úristen biztosan észreveszi. Mi a legmagasabb pont Alsó- Visó városában, hát Pan Simon kastélyának a kéménye. Vaszily egy este felmászott oda, a boríték sarkára még követ is helyezett és reménykedve tért haza. A hajnali szél a levelet lesodorta a kéményen át a ka- minba. Ott a szolgáló megtalálta, annyit kibetüzött, hogy az Úristennek szól, behozta hát hozzám, — hogy a mondát kövessem: — Pan Simonhoz. Pan Simon megnézte a furcsa címzést és mindenesetre felbontotta a levelet. Tetszett neki a jámbor ruthén hite, hajdút küldött hát Fuziás Vá- szily-hoz, beidéztetik a főszolgabírói hivatalba. Remegve érkezett Vaszily, jaj, vájjon melyik fatolvajlásért fogják megbüntetni ? “No Vaszily, mondotta neki Pan Simon, az Úristen megkapta a leveledet, meghallgatta a kérésedet, itt küld neked annyit, amennyi neked jár.” És átadott Vaszilynak egy ropogós tízkor onást. Vaszily először vigyorgott, de azután a fejét vakarta és nagyott sóhajtott. “No mi az, talán nem is örülsz ? Hálát adhatsz az Úristennek, hogy sok dolga között még teveled is bíbelődik.” “Hálát. Pan Simon, persze, hogyne hálát, csak ha már az
