Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-08 / 1227. szám
1942 augusztus 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA' JELSZÓ VERSENY Már említettem e g yszer, hogy amikor bemegyünk, vagy kijövünk a gyárból, mindenféle cédulákat nyomnak a kezünkbe. Eleinte kíváncsian kapkodtuk el, de most már annyira megszoktuk, hogy a legtöbb munkás nem is olvassa el, hanem eldobja, vagy zsebre gyúrja. Legfeljebb csak a magamfajta tulkiváncsiak nézik meg, hogy hát tulajdonképpen már megint mit is akarnak? A cédulák kiosztását a Labor-Management Committee intézi, vagyis a munkáltatók és a munkások azon közös bizottsága, amelyet a War Production Board kérelmére csaknem minden gyárban alakítottak a munkateljesítmény fejlesztésére. Már azt is szóvátettem, hogy nálunk is alakult ilyert bizottság, amélyben a munkások részéről néhány union tisztviselő vesz részt. Erről a dologról — a bizottság megalakulása utáni időkben írtam és annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy a munkásságra nézve ez a bószokkal való közösködés semmi hasznosat sem hoz. Ezt a véleményemet az azóta történt események nemhogy megváltoztatták, de nagyon is megerősítették, mert most már úgy látom, hogy a mindenféle “drive”-okat a munkáltatók kihasználják a^- munkások harcikészségének lefokozására. A harcikészség alatt itt természetesen a, saját érdekeikért folytatott harcot és nem a jelenlegi világháborút értem. Hogy mennyire igy van, bizonyítja a legutóbbi ilyen propaganda hadjárat, amelyet nálunk tartottak. Vagy három héttel ezelőtt mindannyiunknak kezébe nyomtak egy cédulát, hogy csináljunk külön, speciális jelszót, — angolul mondva “slogan’-t, — a gyár részére. Mert a “Keep them flying”, “Keep them rolling”, stb., jelszavak országos jelle7 güek, minden gyárban használhatják és talán attól tartottak, hogy a nagy használatban elkoptak, tehát versenyt tűztek ki saját, külön, a mi gyárunkat szolgáló jelszóra. És hogy a munkások érdeklődését felkeltsék, hát még dijakat is tűztek ki: egy 50 dolláros, meg egy 25 dolláros war bondot. Persze már ebben is van egy kis svindli, mert az az 50 majd csak 10 év múlva lesz 50 dollár, ma még csak 37 és fél dollár. De ettől eltekinthetünk, mert ez is jól jön annak, aki megnyeri, hiszen csak egy kis ötletet kell érte adni. Kiírták aztán, hogy a bíráló bizottságban a bősz, egy union tisztviselő és egy kivülálló úriember vesznek részt. A héten befejezést nyert a .verseny és nagy plakátokon hirdették a nyertes jelszót: “WILLING WORKER WIN!” Igen, ez a slogan nyerte meg az első dijat. A jelszó szerint tehát a készséges munkás nyerni fog. A készséges gyári munkás természetesen az engedelmes, minden munkára készen álló embert jelenti, aki azért jutalmat kap. Már csak a felületes szemlélő is láthatja, hogy ez nem háborús jelszó, ez nem a munkások háborús szellemének az ápolását célozza, hanem a bószok iránti engedelmességet, m a g y árul szólva a profitot szolgálja. Nem sok kifogásunk lehet az ellen, ha a bósznak kedve támad 37 és fél dollárt kiadni ilyen sloganért, de jogosan tiltakozhatunk az ellen, hogy ilyen jelszó kiválasztásához az union tisztviselő is hozzájárult. Ez azt mutatja, hogy annak az union tisztviselőnek vagy nincs semmi érzéke a munkásosztály érdekei iránt, vagy pedig már annyira összebarátkozott a bószokkal, hogy olyan csekélységekre, mint a munkásosztály érdeke nem is hederit. Nem hímezek és hámozok, hanem megírom nyíltan, hogy a mi gyárunk az AFL union- hoz tartozik és igy az AFL szakszervezeti tanításnak a következményei, hogy ilyen tisztviselőink vannak. És amilyen a tisztviselőség, olyan a tagság nagy része is. Az évtizedek óta hangoztatott ama hamis érv, hogy a munkáltatók meg a munkások érdekei azonosak, ilyenformán mutatkozik a gyakorlatban. Sőt félő, hogy az union tisztviselőknek és a bószoknak ezen újabb barátsága sokkal károsabb eredményekre is vezethet. Ezt érezték a haladottabb gondolkodású munkások a legutóbbi gyűlésünkön, ahol követelték, hogy a Labor-Mana- gament Committeenak union tisztviselő ne lehessen tagja. A nagy többség ugyan nem értette, hogy miről van szó, de pár jó felszólalás alapján megszavazták az indítványt. Ugylá- tom azonban, hogy mindeddig semmi foganatja sincs a dolognak. Kiváncsi voltam, mint vélekednek a munkások erről a nyertes jelszóról. Megkérdeztem a közelemben dolgozó egyik munkást, aki értelmesebb ember és meggyőződött unionista. A sloganya vonatkozó kérdésemre azzal a megszokott amerikai káromkodással felelt, amit nem szoktak kiírni az angol lapokban, igy hát én is elhagyom, őt is az ingerelte fel, hogy az union tisztviselő hozzájárult az ilyen jelszóhoz. Teljesen tisztán látta, hogy a jelszó nem háborús slogan, hanem csak a bósz javát szolgáló mondat. ELMARADT GONDOLKODÁSÚAK Aztán odamentem egy magyar származású munkás szomszédomhoz és neki is feltettem a kérdést. Rövid gondolkodás után azt mondta: “Hát ez elég jó slogan!” Miután magyarul beszéltünk, hát belőlem is kiugrott egy olyan magyar kifejezés, amit nem szoktak kiírni a magyar újságokba, hát igy azt is elhallgatom. Aztán kezdtem neki magyarázni, hogy mi ennek a jelszónak a lényege. Rövidesen az előbb említett szomszéd is segítségemre jött. A magyar szomszéd egy darabig csökönyösen védte az álláspontját, de aztán mégis meggondolta a dolgot, mert vagy egy óra múltán hozzámjött és becsületére legyen mondva, elismerte a tévedését. “Azt hiszem, csakugyan igazuk van maguknak, mondotta.” A másik szomszéd azonban nem volt ilyén szerencsés. Körüljárt a műhelyben és próbaképpen feltette a kérdést számos munkásnak. Nem tudom, hányat kérdezett meg, de szomorúan ismerte be nekem, hogy csak két munkásra akadt, akik megértették a jelszó alá rejtett csalást. Nem valami túlságos jelentékeny dolog ez a slogan verseny. Fontossá csak annyiban válik, hogy része egy az egész országra kitei’jedő propaganda hadjáratnak, amelyet a War Production Board egyik irodájából irányítanak a munkások moráljának emelésére, illetőleg a háborús szellem ápolására, amelyet azonban a bószok a saját javukra akarnak kihasználni. Erről azonban majd más alkalommal számolok be. Melyik legyen elsőbb? (Folytatás az első oldalról) litve a náci, vagy axis szó, hanem a diktátorság háromszor fordul elő, de ugyan akkor a nácik állítása szerint itten is diktatúra van, a Roosevelt dik- tátorsága. De leginkább az oroszok felé célozták ezt a diktatúra szót a gyárosok szakértői, akik a nyerő jelszavakat kiválasztották. Nem régen itt járt Walter Citron, az angol szakszervezetek központi titkára azon küldetéssel, hogy az amerikai munkás unionokat is megnyerje az angol-orosz union egységfrontjába, melyen keresztül a nyugati front felállítását sürgessék, valamint a béketárgyalásoknál is helyet követeljenek a munkás küldöttek részére. A nagy lapok ezt a célt és küldöttjét agyon hallgatták. És az AFL reakciós vezérkara sikertelenné tette, ők nem akarnak semmi egységet a szovjetek munkásaival, akik az AFL vezérei szerint diktatúra alatt nyögnek, tehát nem szabad munkások, mint az AFL tagsága. A CIO egészben csatlakozott ezen hármas munkásszövetséghez és ők is követelik a nyugati front felállítását, bár elég halkan és az AFL már csak azért is, nehogy éppen azt kérje, amit a CIO, a japánok elleni all out harcot sürgeti inkább, melyben a náci szellemű egyének mind örömmel segitenek nekik, hogy a nácik felől elhárítsák a súlyos csapást, melyet mostan mérhetnének rájuk a nyugati front megszervezésével. Az angol szakértők, azon gyarló kibúvója, hogy kevés hajójuk van erre a célra, nagyon is sántít, mert jövőre még kevesebb lesz, amilyen mértékben a tengeralattjárók sülyesz- tik. De a veszély is sokkal nagyobb az északi tengeren az oroszoknak való szállításnál, ahol a náci repülők uralják a 400 mérföldes tengeri utat, mint a 22 mérföldes doveri szorosnál volna, ahol az éj leple alatt több fordulót tehetnének kisebb, hajók, melyet sokkal nehezebb volna eltalálni a bombával, mint a nagy tengeri hajókat. A mellett, hogy az angolok állítása szerint is ők uralják a levegőt a nyugati fronton, igy erős védelmet adhatnának saját hajóiknak, melyet az északi tengeren alig bírnak megtenni. Mégis visszatartják a hajóikat, hogy “keep them fighting”, amig náluk négy millió ember kétévi kiképzéssel tétlenül van tartva 22 mérföldre a francia, belga területtől, ahol halomra gyilkolják a németek még a civil lakosságot is és akik szivszorongva várják a felszabadító segítséget, melyhez örömmel csatlakoznának az angol munkások. A DRÁGASÁGI PÓTLÉKHOZ augusztus 1-ig befizetett összegek: J. Weidinger, Philadelphia 5.00; J. Hudik, Cleveland 1.00; St. Szibler, Philadelphia 2.00; Rose Kontz, Cleveland 5.00; M. L. Bakos, Cleveland 2.00; A. Csüry, Akron 5.00; Mrs. F. Haas, Flushing 3.00; G. Palla- gi, Newark 2.00; F-. Szabó, Cleveland 1.00. Annyi a fedett helyiség a Kalo farmon, hogy a MOST vasárnapi Pikniket esósidőben is megtartjuk. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
