Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-08 / 1227. szám

1942 augusztus 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA' JELSZÓ VERSENY Már említettem e g yszer, hogy amikor bemegyünk, vagy kijövünk a gyárból, mindenféle cédulákat nyomnak a kezünk­be. Eleinte kíváncsian kapkod­tuk el, de most már annyira megszoktuk, hogy a legtöbb munkás nem is olvassa el, ha­nem eldobja, vagy zsebre gyúr­ja. Legfeljebb csak a magam­fajta tulkiváncsiak nézik meg, hogy hát tulajdonképpen már megint mit is akarnak? A cédulák kiosztását a La­bor-Management Committee in­tézi, vagyis a munkáltatók és a munkások azon közös bizott­sága, amelyet a War Produc­tion Board kérelmére csaknem minden gyárban alakítottak a munkateljesítmény fejleszté­sére. Már azt is szóvátettem, hogy nálunk is alakult ilyert bizottság, amélyben a munká­sok részéről néhány union tiszt­viselő vesz részt. Erről a dologról — a bizott­ság megalakulása utáni idők­ben írtam és annak a vélemé­nyemnek adtam kifejezést, hogy a munkásságra nézve ez a bószokkal való közösködés semmi hasznosat sem hoz. Ezt a véleményemet az azóta tör­tént események nemhogy meg­változtatták, de nagyon is megerősítették, mert most már úgy látom, hogy a mindenféle “drive”-okat a munkáltatók ki­használják a^- munkások harci­készségének lefokozására. A harcikészség alatt itt termé­szetesen a, saját érdekeikért folytatott harcot és nem a je­lenlegi világháborút értem. Hogy mennyire igy van, bi­zonyítja a legutóbbi ilyen pro­paganda hadjárat, amelyet ná­lunk tartottak. Vagy három héttel ezelőtt mindannyiunk­nak kezébe nyomtak egy cédu­lát, hogy csináljunk külön, speciális jelszót, — angolul mondva “slogan’-t, — a gyár részére. Mert a “Keep them flying”, “Keep them rolling”, stb., jelszavak országos jelle7 güek, minden gyárban hasz­nálhatják és talán attól tar­tottak, hogy a nagy használat­ban elkoptak, tehát versenyt tűztek ki saját, külön, a mi gyárunkat szolgáló jelszóra. És hogy a munkások érdeklő­dését felkeltsék, hát még dija­kat is tűztek ki: egy 50 dollá­ros, meg egy 25 dolláros war bondot. Persze már ebben is van egy kis svindli, mert az az 50 majd csak 10 év múlva lesz 50 dollár, ma még csak 37 és fél dollár. De ettől eltekinthetünk, mert ez is jól jön annak, aki megnyeri, hiszen csak egy kis ötletet kell érte adni. Kiírták aztán, hogy a bíráló bizottság­ban a bősz, egy union tisztvise­lő és egy kivülálló úriember vesznek részt. A héten befeje­zést nyert a .verseny és nagy plakátokon hirdették a nyer­tes jelszót: “WILLING WORKER WIN!” Igen, ez a slogan nyerte meg az első dijat. A jelszó szerint tehát a készséges munkás nyer­ni fog. A készséges gyári munkás természetesen az enge­delmes, minden munkára ké­szen álló embert jelenti, aki azért jutalmat kap. Már csak a felületes szemlélő is láthat­ja, hogy ez nem háborús jel­szó, ez nem a munkások hábo­rús szellemének az ápolását célozza, hanem a bószok iránti engedelmességet, m a g y árul szólva a profitot szolgálja. Nem sok kifogásunk lehet az ellen, ha a bósznak kedve támad 37 és fél dollárt kiadni ilyen sloganért, de jogosan til­takozhatunk az ellen, hogy ilyen jelszó kiválasztásához az union tisztviselő is hozzájárult. Ez azt mutatja, hogy annak az union tisztviselőnek vagy nincs semmi érzéke a munkásosztály érdekei iránt, vagy pedig már annyira összebarátkozott a bó­szokkal, hogy olyan csekélysé­gekre, mint a munkásosztály érdeke nem is hederit. Nem hímezek és hámozok, hanem megírom nyíltan, hogy a mi gyárunk az AFL union- hoz tartozik és igy az AFL szakszervezeti tanításnak a következményei, hogy ilyen tisztviselőink vannak. És ami­lyen a tisztviselőség, olyan a tagság nagy része is. Az évti­zedek óta hangoztatott ama hamis érv, hogy a munkálta­tók meg a munkások érdekei azonosak, ilyenformán mutat­kozik a gyakorlatban. Sőt félő, hogy az union tiszt­viselőknek és a bószoknak ezen újabb barátsága sokkal káro­sabb eredményekre is vezet­het. Ezt érezték a haladottabb gondolkodású munkások a leg­utóbbi gyűlésünkön, ahol kö­vetelték, hogy a Labor-Mana- gament Committeenak union tisztviselő ne lehessen tagja. A nagy többség ugyan nem értet­te, hogy miről van szó, de pár jó felszólalás alapján megsza­vazták az indítványt. Ugylá- tom azonban, hogy mindeddig semmi foganatja sincs a do­lognak. Kiváncsi voltam, mint véle­kednek a munkások erről a nyertes jelszóról. Megkérdez­tem a közelemben dolgozó egyik munkást, aki értelme­sebb ember és meggyőződött unionista. A sloganya vonat­kozó kérdésemre azzal a meg­szokott amerikai káromkodás­sal felelt, amit nem szoktak kiírni az angol lapokban, igy hát én is elhagyom, őt is az ingerelte fel, hogy az union tisztviselő hozzájárult az ilyen jelszóhoz. Teljesen tisztán lát­ta, hogy a jelszó nem háborús slogan, hanem csak a bósz ja­vát szolgáló mondat. ELMARADT GONDOLKO­DÁSÚAK Aztán odamentem egy ma­gyar származású munkás szom­szédomhoz és neki is feltettem a kérdést. Rövid gondolkodás után azt mondta: “Hát ez elég jó slogan!” Miután magyarul beszéltünk, hát belőlem is ki­ugrott egy olyan magyar kife­jezés, amit nem szoktak kiírni a magyar újságokba, hát igy azt is elhallgatom. Aztán kezd­tem neki magyarázni, hogy mi ennek a jelszónak a lényege. Rövidesen az előbb említett szomszéd is segítségemre jött. A magyar szomszéd egy dara­big csökönyösen védte az állás­pontját, de aztán mégis meg­gondolta a dolgot, mert vagy egy óra múltán hozzámjött és becsületére legyen mondva, el­ismerte a tévedését. “Azt hi­szem, csakugyan igazuk van maguknak, mondotta.” A másik szomszéd azonban nem volt ilyén szerencsés. Kö­rüljárt a műhelyben és próba­képpen feltette a kérdést szá­mos munkásnak. Nem tudom, hányat kérdezett meg, de szo­morúan ismerte be nekem, hogy csak két munkásra akadt, akik megértették a jelszó alá rejtett csalást. Nem valami túlságos jelen­tékeny dolog ez a slogan ver­seny. Fontossá csak annyiban válik, hogy része egy az egész országra kitei’jedő propagan­da hadjáratnak, amelyet a War Production Board egyik iro­dájából irányítanak a munká­sok moráljának emelésére, il­letőleg a háborús szellem ápo­lására, amelyet azonban a bó­szok a saját javukra akarnak kihasználni. Erről azonban majd más al­kalommal számolok be. Melyik legyen elsőbb? (Folytatás az első oldalról) litve a náci, vagy axis szó, ha­nem a diktátorság háromszor fordul elő, de ugyan akkor a nácik állítása szerint itten is diktatúra van, a Roosevelt dik- tátorsága. De leginkább az oro­szok felé célozták ezt a dikta­túra szót a gyárosok szakértői, akik a nyerő jelszavakat ki­választották. Nem régen itt járt Walter Citron, az angol szakszerveze­tek központi titkára azon kül­detéssel, hogy az amerikai munkás unionokat is megnyer­je az angol-orosz union egy­ségfrontjába, melyen keresztül a nyugati front felállítását sürgessék, valamint a béketár­gyalásoknál is helyet követel­jenek a munkás küldöttek ré­szére. A nagy lapok ezt a célt és küldöttjét agyon hallgatták. És az AFL reakciós vezérkara sikertelenné tette, ők nem akarnak semmi egységet a szovjetek munkásaival, akik az AFL vezérei szerint diktatúra alatt nyögnek, tehát nem sza­bad munkások, mint az AFL tagsága. A CIO egészben csatlakozott ezen hármas munkásszövetség­hez és ők is követelik a nyu­gati front felállítását, bár elég halkan és az AFL már csak azért is, nehogy éppen azt kér­je, amit a CIO, a japánok elle­ni all out harcot sürgeti inkább, melyben a náci szellemű egyé­nek mind örömmel segitenek nekik, hogy a nácik felől elhá­rítsák a súlyos csapást, melyet mostan mérhetnének rájuk a nyugati front megszervezésé­vel. Az angol szakértők, azon gyarló kibúvója, hogy kevés hajójuk van erre a célra, na­gyon is sántít, mert jövőre még kevesebb lesz, amilyen mérték­ben a tengeralattjárók sülyesz- tik. De a veszély is sokkal na­gyobb az északi tengeren az oroszoknak való szállításnál, ahol a náci repülők uralják a 400 mérföldes tengeri utat, mint a 22 mérföldes doveri szo­rosnál volna, ahol az éj leple alatt több fordulót tehetnének kisebb, hajók, melyet sokkal ne­hezebb volna eltalálni a bom­bával, mint a nagy tengeri ha­jókat. A mellett, hogy az an­golok állítása szerint is ők ural­ják a levegőt a nyugati fronton, igy erős védelmet adhatnának saját hajóiknak, melyet az északi tengeren alig bírnak megtenni. Mégis visszatartják a hajóikat, hogy “keep them fighting”, amig náluk négy millió ember kétévi kiképzés­sel tétlenül van tartva 22 mér­földre a francia, belga terület­től, ahol halomra gyilkolják a németek még a civil lakosságot is és akik szivszorongva vár­ják a felszabadító segítséget, melyhez örömmel csatlakozná­nak az angol munkások. A DRÁGASÁGI PÓTLÉKHOZ augusztus 1-ig befizetett összegek: J. Weidinger, Philadelphia 5.00; J. Hudik, Cleveland 1.00; St. Szibler, Philadelphia 2.00; Rose Kontz, Cleveland 5.00; M. L. Bakos, Cleveland 2.00; A. Csüry, Akron 5.00; Mrs. F. Haas, Flushing 3.00; G. Palla- gi, Newark 2.00; F-. Szabó, Cle­veland 1.00. Annyi a fedett helyiség a Kalo farmon, hogy a MOST vasárnapi Pikniket esósidőben is megtartjuk. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom