Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-04 / 1222. szám
1942, julius 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI SZEMET-SZEMÉRT, mondja a zsidók ótestamentuma, ezt a nem éppen humánus szentenciát, amely szerint az ótestamentum irói nem bízták a büntetést a jó istenkére, hanem ha valaki a szomszédjának kiütötte a szemét, úgy büntetésből az ő szemét is kiütötték. Persze ezzel még nem nőtt ki a szomszéd kiütött szeme, de elég lett téve a földi “igazságszolgáltatásnak.” Az igazságosztásnak ez a módszere többé- kevésbbé, inkább többé, mint kevésbbé fenmaradt mind a mai , illetve Horthy-Hitler és társai uralomra jutásáig, ők különben is haragszanak a zsidókra, igy eldobták Mr. Mózes igazságszolgáltatásának a jelszavát és megteremtették a magukét, amely a gyakorlatban ilyen formán növekedett: Egy megölt fasiszta bitangért a nem fasiszta táborból 5-10- 50-100-500, ^friost a legújabb értékelés szerint 1000 embert és miután a másik óldalon főleg munkások vannak, ezer munkást fognak legyilkolni. Az ember nem tud napirendre térni a felett a minden képzeletet felül múló bestialitás felett ,amelyet a nácik a cseh nép, vagy amelyet a Horthy bitangjai a szerb nép felett elkövetnek. Mi igazán nem lelkesedünk Benes űrért, vagy a szerb királyért, különösen az előbbinek nem felejtjük el, hogy nagyon aktív szerepe volt a magyar köztársaság megfojtásában és bizton reméljük, hogy nekik nem sok szerepük lesz a jövő cseh, vagy szerb nép uj életébe. De mi, akik nem azonosítjuk a magyar népet a Horthy "brigantiaival, éppen úgy válásztó vonalat huzunk az emberi szabadságukért küzdő cseh, szerb nép és a volt kormányaik között. Heydrich két revolvergolyótól és egy bombától megdöglött mert csak dögnek lehet mondani azt a fenevadat, aki százával végeztette ki az elnyomott népeket. De erős a gyanúnk, hogy ezt a kutyát a saját vérebei marták ki az árnyék világból. A borzalmas gyilkosságai, az állatiassága, erősen elhomályosította a többi hóhérok ténykedéseit, magáét a főhóhér, Himlerét is. Csak ha a náci módszereket ismerjük, tudjuk megérteni, hogy éz az életéért rettegő, nagyon őrzött a legnagyobb titokba utazó hóhér, ha puskatusra került, csak a saját emberei tudták az utazásait és útvonalait, nagyon valószínű, hogy ők tették el a lábaiéi, de a náci igazságszolgáltatás mégis közel 500 ártatlan embert és egy kis város egész férfi lakosságát ‘irtotta ki és kimondotta a szentenciát, hogy ezután minden náci bitangért, ezer csehet végeznek ki. Ez a rendszer, amely ilyen eszközökkel védi a maga uralmát, halálos ellensége a világ munkásosztályának, a legnagyobb akadálya a felszabadulásnak, állandósitója a féktelen terrornak, a háborúnak. Ezt a rendszert tüz/zel-vassal ki kell pusztítani és a letörése után, a felszabaduló népeknek meg kell tanulnia a nácizmus által feladott leckét, a módosított formájú szemet-szemért elméletet és még az irmagját is ki kell pusztítania a Hitler- Horthy banditáknak. El kell törölnie a rendszert, amely megteremtette, nagyra növelte és tűrte ezt a gyalázatos bandita uralmat, hogy utána béke, szeretet, megértés, társadalmi és gazdasági egyenlőség legyen úrrá a földön. Hazug minden olyan náci ellenesség, amelynek a végcélja ennél kevesebbet jelent. Minden ami ennél kevesebb, az csak előkészítője egy újabb hitler- izmusnak, egy újabb világ katasztrófának. “DAY”-EK Amerika üzleti leleményessége találta fel azt, hogy az év különböző napjait, vagy heteit elnevezte anyák napjának, apák lapjának. Azután vannak édes, virág, cseresznye, sárgarépa, narancs, citrom, spenót, stb. napok és hetek amelyeken ajándékokat kell venni, vagy pedig azt enni, ami éppen ünnepelve van. így például a sárgarépa termelők azt kívánják minden jó amerikaitól, hogy a sárgarépa héten minden nap sárga répát egyen. így én nem vagyok jó amerikai, mert egyrészt nem szeriem a sárgarépát, másrészt pedig nem ülök föl az ilyen üzleti trükköknek, azt gondolva, hogy éppen elég erre a karácsony, születés nap, a házassági évforduló, (igaz nem értem hogy miért kell az áldozatnak még a rabsága évfordulóján is ajándékokat venni.) Amikor meg kell ajándékozni a családtagokat és barátokat, persze ez csak elméletben van igy, mert velem együtt vagy 30 millió amerikai családfő tudja azt, hogy milyen következménnyel jár az, ha az üzletemberek által kitalált anyák napját, vagy az édes napot eltalálja felejteni. De ezen kívül ott vannak a gyermekeink, akik ravasz számítással számon tartanak minden ilyen alkalmat és megjelennek az apáknál egy kis “kölcsönért”, hogy meg ajándékozhassák az anyákat, vagy fordítva, jól tudva, hogy először a kölcsönt nem kell' vissza adni, másodszor, hogy az ajándékot I adott esetben kamatostól kap- ! ják vissza. Most, — hiába, mindannyiunkban van egy kis önzés — legalább is időlegesen megváltozott az álláspontom, mert az apák napja előtt a famíliám bejelentette, hogy egyesülten egy olyan ajándékkal lepnek meg, “amit már nagyon régen szeretnék. (A leányom közbe szólt hogy nem egy uj feleség az) az ajándék egy szép, modern íróasztal volt, hát ennek tényleg nagyon megörültem. Ezideig ez magán ügy volna, de az indokolás az volt, hogy “többet és jobbat írjak”! Ez már aztán közügy, mert az íróasztal kényelmessége tényleg inspirál erre a jobb és több munkára. Akinek ez ellen kifogása van, (biztosan a szedőnek nincs) az ne engem okoljon, hanem először azt, aki kitalálta a sárgarépa és az apák napját, másodszor a b. famíliámat, akik bedültek ennek az ügyes és jól feltalált üzleti trükknek. Ja igen, még én is megfogom bánni, mert majd jönnek a születés napok, édes napok, anyák napja, házassági évfordulók és olyankor nem azt mondom magamban, hogy remember Pearl Harbol, hanem, hogy “emlékez az íróasztalodra.” HIMLER MÁRTON kéthasábon keresztül nehezményezi azt, hogy e sorok Írójának az volt a véleménye, hogy nem lehet valaki egyszerre ba- rátja a bányabárpnak és a bánya munkásnak es ennek az ellenkezőjéről a kéthasábos cikk sem győzött meg, mert nekünk meggyőződésünk az, hogy az a bizonyos “fene”, ajmely elválasztja a bányászt a bánya bárótól ,az olyan széles, hogy a fene két oldalán lévőknek semmi közösségük nem lehet, tekintve a köztük levő érdekellentéteket. És meggyőződésünk az is, hogy aki a fene tetején lovagol, az nem lehet részrehajló és igy nem lehet mind a két félnek a barátja sem. Ez olyan gazdasági törvény, mint az egyszer egy, még az esetleges kivételek is meg erősitik a szabályt. Érdekes azonban az, hogy ez a kis cikk volt az, amely kiváltott kéthasábbt Himlerből, holott mi már állítottunk mást, sokkal, hogy úgy mondjam becsületbe vágóbb dolgot is, amelyet szónélkül hagyott. A mi állításaink viszont minden esetben komolyak. Mi nem beszélünk a levegőből, mint Himler ur, aki azt irja, hogy a Bérmunkás “primadonnái csinos kis vagyonnal rendelkeznek”. Nem nagyon szoktam az “elvtársaim” csinos vagyonát ellenőrizni, de itt Himler is tudja, hogy . enyhén mondva lódított, mert nekünk nincsennek primadonnáink és sajnos nincsennek csinos vagyonunk se. Mind, kivétel nélkül két kezével dolgozó munkások vagyunk. Tudatosan nem mond igazat Himler akkor sem, amikor azt állítja, hogy a Bérmunkás akkor támadta a Munkás Betegsegélyző Szövetséget mikor “az megtagadta a sápot” mert a Bérmunkás, mikor megállapította, hogy Somló ur magántulajdonává akarja tenni a Szövetséget és elakarja sikkasztani a munkás jellegét, akkor kezdte támadni, nem a Szövetséget, hanem Somló ur klikkjét és azt is jól tudja Himler, hogy a sápot nem vonták meg, hanem arról a Bérmunkás önként mondott le. Mert támogatást csak munkás intézménytől fogadhat el. E sorok írója és a Bérmunkás sem azért támadta Himlert mert az “elkezelte” a bányászok pénzét. Mi ugyan tisztába voltunk azzal, hogy Himlerville nem fog soká létezni, mert a nagy halak elnyelik a kis halakat. Tudjuk azt is, hogy akik a bánya részvényeket megvették, azok annak dőltek be, hogy nyerni fognak, tehát viselniök kellett a veszteségét is. Mi sokkal, de sokkal veszedelmesebbnek tartjuk Himler ur munkáját, amit a lapjain és a nagy betegsegélyzőkön keresztül végez. Mi azt a kutmérgezést nehezményezzük, amelyet a “vörösek” a “cseh bérencek” jelszava alatt folytat. Himler Mártonnak azt elismerjük több esze van, mint az egyleti vezéreknek együttvéve és a baj ott van, hogy a háttérből az ő keze mozgatja ezeket a bábokat. Himler nagy magyar és amerikai hazafi: Mi szerintünk ez éppen olyan lehetetlen különösen ma, mint a fent említett barátság. Himle» tudja jól azt, hogy Horthy a legveszedelmesebb náci. Tudja, hogy a magyar munkások százait gyilkol- tatta meg; hogy Somogyi Bélát, Bacsó Bélát és Cservenka Miklóst az ő parancsára gyilkolták mqg. Tudja jól, hogy a hitsorsosait Horthy uralma alatt sülyesztették páriává. Ennek dacára és annak, hogy Horthy volt az első államfő, ki Hitlert meglátogatta, ő volt az, aki elősz'ör csatlakozott le a tengelyhez és ő volt az, aki először irta alá az Amerikának szóló hadüzenetet. Hogy az összes Quizlingek közt Horthy a legaljasabb és legszolgalel- kübb Quizling. Ennek dacára egyetlen támadó sor sem hangzott el, sem Horthy, sem a Hitler jóvoltából jövendő uralkodója ellen. Erre Írjon magyarázatot Himler ur. Mi nem állítottuk azt, hogy Himler ellopta a bányászok pénzét, de mondottuk azt, hogy “önzetlen” munkájával megkaparintotta a nagy egyletek nyomdai munkáját s megkérdeztük Himler urat arról is, hogy miért csak a névsort közölte le a lapjában a papír adakozókról, miért nem az adott összeget is? Himler ur, rólunk sok mindent lehet állítani, de azt, hogy önérdekből, haszonért csinálnánk a Bérmunkást, csak a legelvetemültebb, vagy a legostobább ember állíthatja, már pedig Himlerről már föntebb meg állapítottuk, hogy okos ember. HOGY HÁT MIÉRT? A clevelandi “Szabadság” cikkírója az elmúlt napokban, mint “Magán véleményét tesz fel egy kérdést, amelyre ő nem tudott feleletet adni. A kérdés az volt, hogy az amerikai magyarság most, amikor olyan fontos volna a magyar értékek kihangsulyozása, miért nem lépett akcióba akikor, amikor Korda Sándor világhírű mozirendezőt az angol király lovaggá nevezte ki. Mi nem hisszük azt, hogy Kordának az értékét a lovagi rang emelte volna egy jottányival is, de miután az amerikai magyarság “vezérei” minden lehető és lehetetlen eseményt felhasználnak arra, hogy banketozzanak és a jó magyaros töltött káposzta, vagy hurka-kolbász vacsora után, agy- ba-főbe dicsérik egymást, ezt az alkalmat nenf használták fel egy banket erejéig, sőt a magyarság önmaga kinevezte “hivatalos” szerve, a Magyar Szövetség titkára, kinek az egész ténykedése az időközönkénti nyilatkozatok kiadásában merül ki, elmulasztotta az al-
