Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-01 / 1226. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 1. Valasz és álláspont in. Ha csak az volna a társadalom fejlődésének az eredménye amit mi, dolgozók szeretünk, akkor az eddig történtek az emberiség történetében sem nevezhető fejlődés eredményének. És igy ezek szerint a fejlődés az ipari demokráciával kezdődne csak. Tehát akkor mi is a fejlődés eredménye ? A történelem a legjobb tanító mesterünk. Ha valamit tudni akarunk, ami a társadalomra vonatkozik, vagy összefüggésben van azzal, úgy azt hívjuk segítségül. Nézzük, mit tartogat válaszul azok részére, akik tudni akarnak, még pedig helyesen tudni. A történelmi ismeret meg ment bennünket a felületességtől és attól a vádtól is, hogy ráfogással akarunk egy ilyen fontos, de egyben utálatos kérdést elintézni. A rabszolga rendszerben a faekét vonszoló rabszolgák a baromi munka és a rossz bánásmól - ellen sokszor künyszerültek lázadásba menni. A mit az akkori urak minden rendelkezésükre álló eszközökkel igyekeztek elfolytani. Borzalmas történelmi adataink vannak. Borzalmas! Ezt szeretném erősen kihangsúlyozni. A történelemben meg ^említett élő, égő fáklyák és a keresztre feszitett rabszolgaság sokasága tanúskodik arról. Mig az ekét vonszoló rabszolgák a nehéz munka ellen voltak kénytelenek lázadni, addig a jobbágy testvéreik, akiknek már az ökör húzta az ekét, már az igazságtalan meghatározott és megállapított szolgálmányok és részesedés ellen harcoltak. Ezen harcokat se kevesebb szolgál- mánnyal és nagyobb részesedéssel intézték a főurak, hanem ellenkezőleg több szolgál- mánnyal és kevesebb részesedéssel. A kerékbe törés, karóba húzás és akasztás, enyhébb esetben test-csonkitás és a deresre húzás voltak az eszközök a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére. Borzalmakkal itt is találkozunk, ha a történelem eme szakaszát olvassuk. És azon szenvedések, amelyeket a várurak egymásközti háborúk okoztak, és ne is említsük az egyház és a főrendek közt az uralom megosztásáért folyó háborúkat. A több századokig tartó inkvizíció szenvedései után, amely betetőzte a sötét közép-kort, jutott el taz ember “a minden gondtól es szenvedéstől mentes kapitalizmushoz.” Megszüntek-e a dolgozók szenvedései? Elpusztitotta-e az urakat a harc és a lázadások sokasága? Nem! Hanem uj formákat öltve, uj jelszavakkal, uj erkölcsökkel, az ész vallását proklamálták. Szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavakkal lettek a dolgozók megszé- ditve. Megkezdődött az uj játék. Eltűntek a durva idomta- lan kinzó-eszközök, a deres, a vessző. Megszűnt a várurak palástjoga. A harmadik rend, vagyis a polgári osztály több százados harc után . keresztültörte a vastag feudális burkolatot. A polgári társadalom kialakulása a kizsákmányolásnak egy eddig nem ismert formát adott és az 'osztály ellentéteknek, melyeket az uj termelési forma hozott létre. Az uj ellentétek elsimítására és elfojtására nem feleltek meg ez elhalt, elavult feudális társadalomban elkalmazott eszközök és módszerek' az osztályharcnak, vagyis az elégedetlenségnek az elsimítására, vagy elfojtására. Uj eszközökre és módszerekre volt szükség. És itt jönnek elő a politikusok és később a politikai pártok különböző formái. Ennek a szerepnek a betöltésére a feudális rendszerből fenmaradt a szemét, a mindenre kapható közép osztály. Ez a társadalmi söpredék , hogy .fen tartsa magát a vizszinen, vállalkozott arra az aljas szerepre, hogy a lázadó munkást kibékítse nyomorúságos sorsával. És ezt a munkáját már több mint egy százada elég nagy sikerrel végzi el. Addig, mig az osztály ellentétek szülte elégedetlenséget a politikusuknak és később már a munkás vezérek segítségével sikerült elfojtani, vagy ‘felsimitani békés utón, nem alkalmaznak erőszakot. Mert amig a ka- pitalisztikus termelési rendszerben lehet változtatni jobbra, vagy balra, anélkül, hogy az magát a kizsákmányolást befolyásolná, ha egy kis ellenkezéssel is, de beadják a derekukat. Csak amikor már a változások magát a kizsákmányolást veszélyeztetné, fognak minden “rendelkezésükre álló” eszközökkel védekezni és nem előbb. Igaz, hogy most is ha a munkásság bizonyos követelésért, mint jobb munka viszony, magasabb bér, vagy szociális jellegű törvényekért száll harcba, meg vannak a tiltakozások a kapitalisták részéről, hiszen ez már a természetük és nem is várhatunk részükről mást. Mert gondolva azt, hogy mig a termelési eszközök, tehát a tényleges hatalom gyengitetlemil a kezükben van, a tett engedmények nem jönnek számításba, hisz remény van arra, hogy alkalom adtán vissza vehetik és ez az eshetőség még mindig fenn áll. Természetes, hogy ez a végtelenségig nem mehet. Ezt tudja és érzi a tőkés osztály és úgy a söpredék középosztály is, hogy ez a pusztulásukat jelenti. És itt jönnek . be Hitlerék, hogy ennek vegyék elejét. . J. Bischof. (Folytatjuk) A sajtó, mint nagyipar AZ ÚJSÁGÍRÁSBÓL IS NAGYIPAR LETT — BÉRRABSZOLGÁKAT ALKALMAZNAK. — A VEZÉRCIKK ÍRÓK HELYÉT A NAGYFIZETÉSÜ KOLUMNISTÁK FOGLALTÁK EL. Az utóbbi évek folyamata alatt nagy és igen mélyreható változás állt be az amerikai sajtóban. E változásnak oka az, hogy az amerikai lapok nagy vállalatokká nőtték ki magukat és mint akármelyik más ipar- vállalatnál, itt is az alkalmazottak csak bérmunkások, akik termelvényeiket a tulajdonosok profitjai érdekében állítják elő. És itt is, mint más ipari üzemekben, a munkások fölött nagyfizetésü hajcsárok állnak, akiket a tulajdonosak azért fizetnek, hogy minél nagyobb profitot tudjanak kiharácsolni az alkalmazottakból és magából a “business”-ből. És mint minden fejlettebb nagy iparnál, úgy itt is az alkalmazottak s a laptulaj Ionosok gazdasági érdekei ellentétesek. Az ellentétes gazdasági érdekek természetesen ellentétes gondolkodást és erkölcsi felfogást eredményeznek. így aztán mostanában azt a különös, szinte hihetetlen dolgot regisztrálhatjuk, hogy, amig maga az amerikai polgári sajtó korrupt, nagyon reakciós és vehemensen munkás ellenes, addig a lapok alkalmazottainak óriási többsége liberális, progresszív és nemcsak munkásbarát, de a munkásosztály tagjainak tartják magukat. Ezt el kell ismernünk, ha a Newspaper Guild (újságírók unionja) legutóbbi konvenciójának jelentéséit olvassuk. A határozatok egész sorozatában fordultak a nagy tőke ellen. A lapok irányítására azonban aá' ilyen újságíró munkásoknak semmi, vagy csak igen kevés befolyásuk van. A lapok irányát a nagy fizetésű vezércikk irók és az úgynevezett “kolumnis- ták” fejezik ki, akik természetesen ,a lap tulajdonosainak a kívánsága szerint Írnak. A kolumnistáknak ily előre- törtetése egészen újabb keletű. Azelőtt csak a vezércikk irók mondottak véleményt, de mivel a legtöbbje az ily íróknak szürke jelentéktelenség volt, az Írásaik is semmitmondók maradtak és az olvasók a vezércikk oldalt csak % átlapozták. NAGY REKLÁMMAL DOLGOZNAK Lassanként azonban az újságírás terén is alkalmazni kezdték azt, hogy egyes Írókat nagyoin reklamirozta|c, szójvai olyanféle “star”-t csináltak belőle, mint a mozi színészekből. Az írásait aztán egy szindikátus szétküldi az előfizető lapokhoz. így egy-egy ilyen szin- dikált kolumnista Írásait sok száz lap közli és sok millió em- 'ber olvassa. A laptulajdonósok a régenti vezércikk helyett ilyen kolumnisták utján terjesztik népellenes .propagandájukat. A kolumnisták legnagyobb része természetesen reakciós. Hiszen éppen azért fizetnek nekik oly nagy összegeket. így például Westbrook Pegler, akinek írásai hat millió olvasó részére, 120 lapban jelennek meg, 65,000 dollár évi jövedelmet vallott be. A Hearst újságokba iró Paul Maiion 200 újságon keresztül nyolc millió olvasóhoz irhát és ezért a saját bevallása szerint évi 17,600 dollárt kap. Vannafc természetesen liberális, sőt munkásbarát kolumnisták is, akiknek száma azonban igen kicsi és akiknek Írásait a nagy lapok nem közük. Aztán vannak olyanok, akik az arany középutat hirdetik, vagyis ide is, meg oda is kacsingatnak, mint például Walter Lippman és mások. A nagy fizetésű kolumnisták természetesen nem tagjai az újságírók unionjának. De magában az újságírók szervezetében is erős belső harcok folynak még a reakciósok ellen. Azonkívül a rokon szakszervezeti csoportak jurisdikcionális harcokat is folytatnak egymás ellen. Nagyon korai volna tehát azt mondani, hogy az újságírók unionja annyira progresszív és erős, hogy képes lesz az amerikai sajtót valóban szabaddá tenni. Mégis azt megláthatjuk, hogy a küzlelem megindult ebben az irányban. Mindaddig azonban, amig az újságírók unionja valami eredményt tud elérni, nem számíthatunk arra, hogy a munkáslapokon kívül másutt is olvashatunk munkásügyekre vonatkozó, tárgyilagos és részrehajt- lan tudósításokat. Hajóépités. A tengerészeti bizottság szerint a hajóépités nem érte még el a sülyesztések okozta károk teljes pótlását, de az amerikai hajógyárak júniusban 66 hajót szállítottak le 730,000 tonna tartalommal, ami uj világrekordot jelent és Pearl Harbor óta 450 százalékos emelkedést. Még ez évben 2200—2600 kereskedelmi gőzös fog járni a tengereken amerikai zászló alatt. STEIDEL PISTA és nótás rádió zenekara fogja a zenét szolgáltatni a bedfordi KALO farmon AUGUSZTUS 9-én tartandó PIKNIKEN, amely találkozója lesz Akron és Cleveland Bérmunkás olvasóinak. A szabad tűzön készített gulyás, hamburger, kolbász és az elmaradhatatlan wieners föl- szolgálásával fogják asszonyaink az éheseket kielégíteni. A bárén is hütve lesz, amit csak kíván. Már három piknikünket majd nem eláztatta az eső, reméljük hogy ezúttal az idő is kedvezni fog és olvasóink, valamint lapunk barátjai ott lesznek augusztus 9-én a Kalo Farmon. ÚTIRÁNY: a rout 8, a bedfordi Forbes Roadig, ott balra hajtani. Táblák jelzik a Kalo Farmot. Akiknek nincs kocsijuk azok nevében felkértük olvasóinkat, hogy a Buckeye Road és 130- ik utcánál figyeljék az ott várakozókat és ha van helyük, egy Bérmunkás felmutatásával jelezzék, hogy felveszik őket. De a bizottság is intézkedett, hogy 11 és 12 órák között autók lesznek, amelyek felveszik az ott várakozókat.
