Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-04 / 1222. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS • (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 L>ne Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Nyilatkozzon a State Department (gb) Lapunk más helyén közöljük George Seldes kiváló amerikai újságíró cikkét, amelyet a görög király látogatása alkalmából irt. Seldes ismerteti ebben a cikkben, hogy mennyire ünnepük a fasiszta érzelmű királyt, akinek itteni, ugyancsak fasiszta érzelmű amerikai-görög híveit az American Hellenic Democracy Leauge leplezi le. Amikor a cikket elolvastuk, azt hittük, hogy Seldes valami tévedést csinált. Mert ha kihúzzuk a görög neveket és az általunk jól ismert magyar nevekkel helyettesítjük, akkor ez a cikk pontosan rá illik az amerikai-magyar viszonylatra is. Próbálja meg az olvasó és a szóbanforgó cikkben tegye a II. György helyére Habsburgé Otto, Kodzias helyett Eckhardt Tibort, “Atlantis” helyébe az Amerikai Magyar Népszavát és végre az American Hellenic Democracy Leauge nevet cseréljük fel az Amerikai Demokratikus Magyarok Szövetsége névvel, akkor az egész cikk ráillik az amerikai magyarokra. Valószínű, hogy hasonló módon a lengyelek is magukra illőnek vehetik a cikket, meg a románok is. Mert most már tisztán látható, hogy az európai országok reakciós uralkodó osztályai gondoskodtak arról, hogy itt képviselőik legyenek, akik álhazafias jelszavakkal évtizedekig megtartották a kivándorlók hűségét az “ó-haza*” iránt, ami természetesen a hazai uralkodó osztály iránti további tisztelettel járt együtt. Hogy Pearl Harborig ez igy volt, azt megértjük, mert a dupla hazafiságban utazó ügynökök abból éltek. Rendesen a sajtót foglalták le maguknak, ami révén a hazai kormányoktól szubvenciókat húztak. De, hogy miért folytathatják még ma is ezt a dolgot, eddig nem tudtuk. George Seldes állítása szerint ez azért lehetséges, mert a State Departmentben ezekkel a fasisztákkal rokonszenvező hivatalnokok is vannak. Nem általánosságban beszél, hanem mindjárt meg’ is nevez négy ilyen hivatalnokot. Ha Seldes vádja igaz, akkor éppen ideje, hogy ez a dolog nyilvánosságra került. Éppen ideje, hogy Sumner Welles, vagy maga Cordell Hull vizsgálja meg ezt a dolgot. Mert, mint Lincoln is mondotta: “Nem lehet egy nemzet félig szabad és félig rabszolga”, úgy ebben a válságos időkben a State Department sem lehet félig anti-, félig pedig pro fasiszta. Az arany alkonya (gb) Közel két évvel ezelőtt a Bérmunkásban cikket hoztunk a fenti címmel. Megírtuk akkor, hogy a második világháborúnak egyik előre nem számított eredménye képpen az arany el fogja veszíteni eddigi, mindent uraló helyzetét. Az arany, mint az “érték mérője” évezredek óta uralta az egész civilizált világ gazdasági életét. Minden ország pénzének értékét az szabta meg. hogy mennyi arany fedezéke volt, eltekintve attól, hogy némely országban bizonyos mértékig az ezüstöt is használták ily szempontból. Miután a pénz magas vásárló értékét az arany fedezék adta meg, az Egyesült Államok óriási mennyiségű aranyat vásárolt össze, vagyis az aranyért másféle árukat adott. Pár év alatt idekerült a világ aranykészletének legnagyobb része. De amint az arany összehalmozódott itt, akként fogyott az európai országokban. így az ottani papírpénz értéke esett. , A németek ennek ellensúlyozására rendeletekkel szabták meg a márka értékét. Az ily rendeletnek természetesen csak azon a területeken engedelmeskednek, amelyeken fegyveres erővel érvényt is tudnak szerezni annak. És noha az “Uj Rend” gazdaságtani tudósai kijelentették, hogy az arany helyett a “munkát” teszik a pénz értékének biztosítására, ezt a fedezetet nem ismerte el a külföld csak akkor, amidőn a német haderő keresztülgázolt rajta. 1942, julius 4. De az arany Szovjet Oroszországban is elvesztette uralkodó helyzetét. Az oroszok ugyan fokozott mértekben bányászták az aranyat, de csak azért, mert azzal a külföldön vásárolhattak olyan dolgokat, amikre szükségük volt. Ott is rendeletek szabták meg a rubel értékét, amelyet természetesen csak az ország határain belül ismertek el. A múlt héten a kongresszus bankügy! bizottsága ámulva hallotta, hogy Amerika, az óriási aranykészlet birtokosa, szintén feladta az arany valutát. A bizottság maga elé idézte a Federal Reserve Bank elnökét, Ecclest, aki minden kétséget kizáró módon jelentette ki, hogy A FENNÁLLÓ ÁRAKNAK, SEMMI KÖZE NINCS AZ ARÁNYKÉSZLETHEZ. Az Ohio államba való Frederick Smith képviselő megkérdezte tőle: “ön tehát azt tartja, hogy az Egyesült Államok teljesen feladta az arany alapot?” “Igen, teljesen feladtuk”, — volt a felelet. Az arany valuta helyét tehát most itt is a pénznek rendeletileg megszabott értéke foglalja el, amit “Managed Curren- cys” név alatt kezdenek emlegetni. “Managed Currency” értékét természetesen csak ott tartják fenn, ahol arra valamilyen kényszerítő ok, — erőszakszervezet, — található. A Hitler márkáját csak a totalis náci győzelem után ismernék el az egész világon. A demokrata pénzügyi szakemberek lennek ellensúlyozására teremtették meg az ő megszabott értékű pénzrendszerüket. A hadszíntereken folyó harcokkal párhuzamosan, harc folyik tehát a két csoport “Managed Currency” rendszere között is. Á hadi győzelem az egyik fél pénzének is győzelmet hoz. És miután ez valóban VILÁGHÁBORÚ, a győzők egységes pénzt akarnak az egész világon, ami az országhatárok fontosságát fogja csökkenteni. A jelek már két évvel ezelőtt felismerhetők voltak. Ma már egészen tisztán láthatók. Arany őfelsége a többi királyokkal együtt bukóban van, véres uralmának végéhez ért. * ) ------------------Elégedetlenek Két hónapja, hogy tiz, a Bérmunkásért lelkesedő Akron, Ohio-i munkástársnő megalakította a maga körében a “Bérmunkás Női Gárda-t azzal a célkitűzéssel, hogy havonta egy dollárral segíteni akarják a Bérmunkást megjelentetésében. Bár a két hónap alatt megduplázódott a Női Gárda létszáma, az akroni Munkástársnők nincsennek megelégedve. Azt óhajtják, hogy abban a névsorban ott legyen a nevük különösen azoknak, akiket a Bérmunkás, a magyar IWW propaganda 30 esztendős története úgy ismer, mint a mozgalom aktiv munkása. Az akroni Női Gárda tevékenységének csak egyik megnyilvánulása a havi egy dolláros támogatás. Ennél többet, nagyobb aktivitást végeznek a lap érdekében, azért jogos tőlük annak az óhaja, hogy azok a Munkástársnők, akiknek a mostani viszonyok közt nincs alkalmuk a Bérmunkás érdekében más munka végzésében közreműködni, hogy azok sorakozzanak a Női Gárda havi támogatói közzé. A havi egy dollár olyan befektetés, amely a megértés és az ipari unionizmus győzedel- mével olyan rendszert fog teremteni, amelyben a munkásnő, az anya és feleség is mentesítve lesz a ma ezer gondjától. A következő két hónapban is legalább duplázódjon meg a Női Gárda mai létszáma a jelentkező aláírásokkal. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkedne!. birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a s/akservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások, egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett' sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell_szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor I a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés77 — » "Nevelés77 — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága V/ ^ W
