Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-25 / 1225. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 julius 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. szer között és aki ennélfogva úgy tartja, hogy mindegy, bármelyik Ämdszer győz, nincs tisztában osztályhelyzetével. Az ilyen embert megtévesztett a közvélemény elé dobott sok frázis és nem tudja, hogy mikor szolgálja osztályát, avagy mikor vét annak érdekei ellen. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year .....................$2.00 Félévre ........................ 1-00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ...........,___ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A nácizmus lényege (gb) Az a memorandum, amelyet Hitler két ügynökének hét vezető pozícióban lévő amerikaival tartott tárgyalásán vettek fel olyan természetű, hogy még békés időkben is rendkívüli szenzáció számba menne, amennyiben egy idegen állam megbízottjai valóságos összeesküvésre szólították fel az arra hajlamos amerikaikat. És noha ezen dokumentumot megmutatták a Dies Bizottságnak és mostanában, hogy egy példány a Department of Justice kezébe került, számos munkás és liberális lap leközölte, mégis AZ ÖSSZES NAGY AMERIKAI LAPOK ELHALLGATTÁK. Elhallgatták mert az összeesküvésnek ezen első tanácskozásában olyan nagytekintélyű amerikaiak vettek részt, akik még ma is fontos pozíciókat töltenek be a háborús termelés terén és akik, mint nagy hirdetők az összes amerikai polgári lapokat befolyásolják. A mi szempontunkból nézve a memorandumnak a legfontosabb részei azok, amelyekben a náci ügynökök elmondják, hogv a német NEMZETI SZOCIALIZMUS (NÁCIZMUS) MIKÉNT IRTOTTA KI A .MUNKÁSSÁG JOBB HELYZETÉÉRT KÜZDŐ ÉLHARCOSOKAT. Azt látjuk ezen nyilatkozatokból, hogy a munkásság életszínvonalának esése nem a véletlen müve a fasizmusnak ily kifejlett válfaja alatt, HANEM ANNAK EGYIK LÉNYEGES PONTJA. A fasiszmus győzelmével minden országban uj uralkodó osztály, — a fegyveres jogra támaszkodó erőszakszervezet tagjai kerülnek uralomra. Ezeknek eltartására, vagyonosodására az ország munkásságának dolgozni kell. Méghozzá olyan olcsón kell dolgozni hogy a világpiacon nemcsak versenyképesek legyenek, de olcsóbban tudjanak szállítani, mint a régi, polgári demokrácia alapján álló kizsákmányoló tőkések. Láthatjuk ebből a dokumentumból hogy az amerikai demokráciában a nagytőkéseknek nincs föltétien hatalmuk az állam hatalom felett, azzal nem rendelkeznek kényük-kelvük szerint. Az .amerikai államhatalom a középosztályból kikerült bürokrata csoport kezében van, amely hatalmi pozíciójának megerő sitésére a nagy munkástömegekre támaszkodik. A munkástömegek támogatásáért hozzák a munltasjóléti intézkedéseket, amivel természetesen korlátozzák a kizsákmányolás jogát és éppen- azért kihívják maguk ellen a kapzsi tőkések haragját. Hitler két ügynöke szerint ez a helyzet állt fenn a német köztársaságban is. Amikor azonban a nácik hatalomra kerültek, elfoglalták nemcsak az állami hatalmat gyakorló bürokraták helyeit, de kitessékelték a tőkéseket is és azok jogait és jövedelmeit is saját maguknak tartották fenn. Ez teszi aztán érthetővé, HOGY A FASISZMUS MIÉRT IRTJA KI ELSŐ SORBAN IS A MUNKÁSJOGOKÉRT KÜZDŐKET. ; Ha a fasiszmusról, meg a demokráciákról lehántjuk a különböző frázisokba bujtatott cafrangokat és valóban tárgyilagosan nézzük a két rendszert a mai állásában, akkor ezt mondhatjuk: Amig a polgári demokráciákban három fontos osztályt különböztethetünk meg, — a birtokos, vagy tőkés osztályt; az államhatalmat gyakorló bürokrata osztályt és a dolgozó munkás- osztályt, addig a náci rendszerben csak két osztály van, — a fegyveres erőszak csoport, amely egyben a birtokos osztály is és az elnyomott munkásosztály. Jól tudjuk mi, hogy az amerikai és angol demokrácia menynyire csak felszínes és mennyi javítani való van azon addig, amig abból igazi IPARI DEMOKRÁCIA LESZ. Azt is nagyon jól tudjuk, hogv a javításra csak kevés és nehezen elérhető eshetőségeink vannak. DE AZ IS TÉNY, HOGY A NÁCI URALOM ALATT MÉG EZEN KIS ESHETŐSÉGEK IS ELVESZNEK. Hitler ügynökei elég világosan megmondották. Amerika vezető nagytőkései természetesen helyeseltek nekik és köszönték az ily irányú segítséget. De az a jnunkásember, aki nem lát különbséget a két rendExit Eckhardt! (gb) “Exit” felírás jelzi Amerikában a'kijáratokat. De ezzel a szóval jelzik azt is, amikor valamelyik közéleti férfiú “visszavonul”, megbukik, kirúgják vagy valami más módon távozik a közszereplés színteréről. Az amerikai magyar sajtóban megjelent cikkek szerint Eckhardt Tibor — szerintünk a Horthy kormány titkos megbízottja, — egyenlőre befejezte amerikai közszereplési pályáját. Nem ejtünk könnyeket távozása alkalmából, de örömünk sem teljes, mert fasiszta barátai továbbra is ámítani fogják az amerikai magyarságot, mint évtizedek óta teszik. Eckhardt távozásával tehát nem szüntetjük be az amerikai magyar reakciósok elleni harcot, mert azok éppen olyan veszedelmes ellenségei a magyar munkásságnak, mint Horthy, vagy maga Hitler. Az ellenük folyó harcot tehát osztályérzetünk diktálja. Azonban Eckhardt búcsúztatója gyanánt teszünk néhány észrevételt. Washingtonból eredő hírek szerint az utóbbi időkben a Roosevelt adminisztráció úgy tesz túl a már nem hasznos, de egyenesen kellemetlenné vált tisztviselőkön, hogy Londonba küldik valami misszióban. Ezen a réven megfosztják az itteni állásuktól és azután nem hallunk róluk többé. Ilyen misszióban tűntek el a következő magas állású tisztviselők: Charles F. Palmer, aki a Defense Housing iroda feje volt; Edward R. Stetinus Jr., az elsőbbségi iroda vezetője; Phillip D. Reed, a War Production Management egyik vezetője; Archibald MacLeish, az Office of Figures and Facts igazgatója. A háborús kényszer hatása alatt uj meg uj irodákat szerveznek, az élükre kineveznek egy-egy politikust. Bizonyos idő múltán aztán kiderül, hogy az iroda fölösleges, vagy az iroda vezetője nem tudja megoldani a rája bízott problémát. Ilyenkor aztán a legegyszerűbben úgy adnak túl rajtuk hogy “előléptetik” valamilyen misszióba való kinevezéssel. Ez az udvarias formája a kidobásnak. Eckhardt Tibor a múlt év november 7-én gyűlést tartott Cleveland városban, ahol azzal dicsekedett, hogy az ő amerikai működéséről nemcsak tudnak a State Departmentben, hanem egyenesen pártfogolják a COL. WILLIAM J. DONOVAN irodájában. Ez a Col. Donovan az információk koordinálását végző iroda vezetője volt. A liberális lapokban már említették, hogy éz az iroda NEM KOORDINÁLT, hanem éppen ellenkezőleg, összezilálta az információkat. Most aztán azt olvassuk a lapokban, HOGY COL. WILLIAM J. DONOVAN LONDONBA UTAZOTT VALAMI MEGBÍZATÁS BAN. A koordináló ezredes tehát “misszióba” .került, előléptették a nagy semmiségbe. Az irodáját beosztják a Norman Davis cenzori irodája körébe. így aztán valami világosság dereng felénk. Nem tudjuk ugyan, hogy maga Donovan volt-e Eckhardt pártfogója, avagy csak valamelyik'hivatalnok a Donovan irodájában, de ha az egész iroda megbukott, akkor letűnt az Eckhardt csillaga is. Valószínű, hogy ez a washingtoni változás hozta létre ezt a felírást: “Exit Eckhardt!” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor,- amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^ "Szervezés7* — "Nevelés" — "Felszabadulás" y/ I yy Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága V/ * W
