Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-07-25 / 1225. szám

1942 julius 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------­A BŰVÖS TÜKÖR MESÉJE Mostanában valamivel las­sabban megy a munka a gyár­ban. Nem éppen a nyári nagy melegek miatt, mert a munká­sok nekivetkőznek, kiizzadják a fölös meleget, a gépeknek meg legfeljebb több olajat öntünk a nyakukba, ha éppen a meleg miatt nyiszorognának. A le­lassulásnak oka inkább abban van, hogy mostanában sokan mennek szabadságra. Nálunk is, mint csaknem minden gyárban, fizetéses va­kációt kapnak azok, akik ré­gebben itt dolgoznak. Szerve- zettmühelyekben ezt már ki­vívták a munkások mindenfelé. A külömbség csak abban van, hogy egyik helyen a “vacation” szerződés kedvezőbb, mint a másikon. Sajnos, mi csak a “másikon” csoportba tartozunk mert nálunk csak azok kapnak szabadságot, akik már egy éven fejül itt dolgoznak. így én a cigánygyerek módjára csak di­csérhetem, hogy milyen jó is az a fizetéses szabadság, mert hallom azoktól, akik már visz- szajöttek. A modern, tömeggyártást végző ipartelepeken azonban a munkamegosztás következté­ben a munkatárgy kézről-kézre megy. Mármost megtörténik, hogy a szabadságok következ­tében egyik vagy másik operá­ciót nem végzik el, mire a kö­vetkező műveletet sem tudják csinálni. így megtörtént, hogy például nekem egy fél nap nem volt munkám, mert a harmadik departmentben v a 1 a m e lyik munkás szabadságon volt és a G.B.R. 2568-s számú munkán a 11-s operációt nem végezte el, ami nélkül én nem tehettem rá a 12-s számú vágást. Ezzel a példával illusztrálni akarom, hogy a modern ipar valójában a munkások ezreinek igen szo­ros kooperációjából áll, — va­gyis valóban társadalmi jelle­get ölt. Ebből aztán ki lehetne térni arra a kérdésre, hogy ha a munka, illetőleg a termelés ilyen társadalmi jellegű, akkor miért nincs ugyan ilyen jelle­ge a termelt javak szétosztásá­nak is? Azonban a mai rovat­ban valami mást akarok szóvá- tenni, amely indirect módon válaszol erre a kérdésre is. A SZABADSÁG, MEG A “SZABADSÁG” Már sokszor említettem, hogy ebben a műhelyben több itt született magyar munkással dolgozom együtt. Jó részük csak nagyon keveset ért ma­gyarul, de vannak olyanok is, akik nemcsak beszélnek, de ír­nak és olvasnak is magyarul. Természetesen sokszor beszél­getek velük speciális magyar dolgokról. A múlt héten oda megyek egy ilyen magyar szomszédhoz az­tán kérdem tőle: “Hát maga mikor veszi a szabadságot?” Amire ezt felelte az 50 száza­lékos földi: “Én nem veszem soha azt a lapot, de ha akar, hozhatok magának egyet, mert az anyósom minden nap meg­veszi.” Aztán csak nézett, hogyan lehet ezen a válaszon annyira nevetni, hogy még a könnyeim is kicsordultak. Csak amikor megmagyaráztam neki, hogy nem a Szabadság nevű lapot ér­tettem, hanem a “vacation”-t, kezdett ő is nevetni. Egy kis magyarázat után aztán kisült, hogy a dolog nem is volt olyan “funny”, — mint mondotta, mert már többször beszéltem vele az amerikai magyar la­pokról és igy joggal gondolhat­ta, hogy most megint arról a témáról akartam mondani va­lamit. Persze a jóizü nevetést már nem lehetett visszaszivni. Igaz, már többször beszél­gettünk az amerikai magyar lapokról. Igyekeztem megma­gyarázni neki, hogy az ameri­kai polgári, dupla hazafias ma­gyar lapok mennyire félreve­zetik az olvasóikat. Kétkedett abban, hogy még most is alat­tomos náci propagandát űznek, bóditó és butitó olvasmányok­kal traktál ják olvasóikat, a magyarságot úgy nevelik, hogy azok ne merjenek (semmiféle progresszív megmozdulást tá­mogatni. stb. stb. Tegnap aztán nagy meglepe­tésemre hozott nekem egy Sza­badságot? — a clevelandi ma­gyar újságot. “Most már elhi­szem, amit a magyar lapokról mondott”, — szólt hozzám, — “mert itt megírják a Szabad­ságban is, sőt teljes mértékben beismerik”. MIT MOND A “KÖLTŐ”? Átnéztem a cikket, amelyre a szomszéd célzott. Valami Farkas Balázs nevű egyén irt emlékezést Krúdy Gyula ma­gyarországi íróról “Ma másként látom Krudyt” címmel. A cikk­ből, illetől'eg cikksorozatból va­lahogy úgy értem, hogy ez a Farkas Balázs nagynevű költő, “irótársa” Krudynak. Beval­lom, még soha nem hallottam ilyen nevű magyar költőt. De lapunk legutóbbi számában lá­tom, hogy cs—ő—, aki figye­lemmel kiséri ezeket a lapokat, szintén foglalkozik ezzel az írással és megemlíti, hogy ez-a Farkas Balázs különböző álne­veket használ, mint pl. Gondos Sándor, stb. Lehet, hogy talán olyasmit “költött”, hogy ami­att kell a neveit többször cse­rélgetni. Megírja ez a Balázs, Farkas, Gondos, vagy nem tudom mi- j lyen nevű kosjoruzatlan költő, I hogy Krúdy meg a többi ma­gyar irók nem a magyar nép érdekeit szolgálták, hogy a ma­gyar dolgozókat csak szüksé­ges rossznak tartották, akikre szükség volt azért, hogy az úri, henye osztálynak jó életet teremtsenek. Bevallja aztán, hogy ő magV is ilyeneket irt, holott arról kellett volna írni, hogy milyen nehéz a munka a gyárakban, a bányákban, ahol a magyar munkásoknak ezrei dolgoznak. Aztán felteszi a kérdést, hogy mi köze van mindennek Krúdy Gyulához, amire igy válaszol: “Az a köze, hogy Krúdy Gyula, meg én, meg a töb­biek nem rosszakaratulag ugyan, de annáj. ostobábban hibás ösvényre vezettük a magyar olvasókat. Arra ne­veltük, hogy semmiségek • iránt érdeklődjék, haszonta- lanságok iránt ahelyett, hogy saját gazdasági sorsát boncolgattuk volna előtte. Ez volt a mi hibánk! Ez volt a magyar nép átka a mi korunkban! És ezért nekünk kell viselnünk a felelőséget. Persze nem a történelem ítélő széke előtt. Olyan pa- rányokkal, mint mi voltunk, a történelem nem ér rá fog­lalkozni. Az csak rövidlá­tóknak mondja majd össze- ségünket. Mi a saját színes álmain­kat vittük a magyarok elé és nem szolgál mentségünkre az, hogy politikusaink is ezt tették. HASZNÁLJA CSAK AZT A TÜKRÖT Aztán következik az a sza­kasz, amelyet már cs....ő.... is idézett és amelyből felelevenít­jük a következő sorokat, miu­tán ahhoz akarunk valamit hozzászólni.: “Ne hozzák élénkbe régi írásainkat. Ha a magam ócska meséit olvasom mos­tanság, szégyellek a tükörbe nézni. Szamarat látnék ben­ne, aki álomvilágban élt. Vi­rágokat termelt búza helyett akkor, amikor bogáncsra és katáng kóróra szorította a magyar nép fiait. Nos, kedves.Mr. Balázs, Far­kas, Gondos, vagy hogyis hív­ják, vegye csak elő a Szabad­ságnak azt a számát, amelyben az itt idézett sorok napvilágot láttak. Ugy-e mindjárt a má­sodik oldalon ott van egy hosz- szabb cikk, amelynek a cime “Régi emberek, régi történe­tek” j Ez a terjedelmes cikk több adomát tartalmaz Ferenc Józsefről, de csak olyan adomá­kat, amelyek úgy állítják be azt az egyénileg egészen jelen­téktelen embert, mintha igazi nagy zseni, rendkívüli tehetség lett volna. A célja az ilyen tör­téneteknek a mindenkori ural­FIGYELEM AKRON!! í Julius 26-án, most vasárnap az IWW magyar tagjai CSALÁDI KIRÁNDULÁST tartanak a KELEMEN FAR­MON, úgynevezett kosaras pik­niket, de azért a hüsitők mel­lett sandwichek, hot dog, stb. lesz. Az akroniakon kívül szí­vesen látunk vendégeket Cle- velandból is. Útirány: A Talmadge Cen­ternél a 18-as számú utón Rootstown-ig. Ott a jelző lám­pánál mindjárt az első kavicsos utón jobbra fordulni. Az első kereszt útnál megint jobbra térni. A harmadik a Kelemen farm. kodók iránti tisztelet ébren­tartása. Ez az irás pontosan azon bó­ditó irodalom keretébe tarto­zik, amelynek Krúdy Gyula is ápolója volt. Aztán fordítson csak a 4. oldalára a lapnak. Ott van megint a két hasábra ter­jedő “A jó király legendája”, — Negyedik Henrik francia ki­rályról szól, szintén olyan ime- lyitő dicsérgetés, mint a Fe­renc József adomák. Olvasd csak amerikai ivadéka a föld­nélküli magyar parasztoknak, hogy micsoda lángész is volt az a Negyedik Henrik! Milyen élvezettel éhezhetik a dolgozó pária az ilyen négy emberek­ért. Miért kellene tehát elle­nezni azt, hogy Horthy Ömél­tósága pár százezer parasztot Hitlernek ajándékozott golyó­fogónak ?! Aztán ha még ez sem elég, akkor ott van a negyedik olda­lon a “Bolyongás Sába Királynő alagutjában” cimü irás, ame­lyet írója igy kezd: “Ez az irás amelyet önök elé terjesztek, Hölgyeim és Uraim,.......” Az ilyen megszólitásért már csak érdemes leszúrni a lap árát?! Úgy futólag átnézve ennyit kiszedhettem csupán egy lap­számból, abból « számból, amelyben ez a sok nevű költő leírja, hogy milyen károsak az ilyen Írások. Nos, Mr.... (nem is tudom melyik néven szólítsam), ve­gye csak elő azt a tükröt. Igen, azt a tükröt, amibe ha belenéz, hát szamarat láthat. Mert ott, ahol még ma is' a királyokat dicsőítő Írásokkal rakják tele a szegény dolgozók számára irt újságot, ott a mun­kásokat kizsákmányolok érde­keit szolgálják, vagy pedig mint ön mondja, az a bizonyos tükör mondja meg az igazat. FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK julius 4-fg-: Ohioi kér. piknikről....... 80.18 K—R, New York........... 20.00 IWW cs. Chicago........... 100.00 Női Gárda, Akron....... 19.45 J. Feczkó, New York. .. 5.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom