Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-26 / 1247. szám
o oical BÉRMUNKÁS 1942. december 26. A jóegészség és az a kocsi — Haóbekk! A két butafej ünek látszó ló megállt erre a rövid parancsszóra a ház előtt. De bizonyára megálltak volna e nélkül is, mert sok hét óta meg kellett állniok ugyanabban az órában ugyanazon a helyen. Lám még az oktalan állat is képes megszokni valamit, ő is hódol a szokásnak. “Stiv”, az izmos, vállas és gyomros magyar, beltenyerét ráteszi a hajszos ló farára, jobbjával megmarkolja a “sédbárt” s nehézkes mozdulatokkal lelép a földre. Két lépéssel átlépi a “szájdvókot”, a másik kettővel fellép a “pores” felső lapjára és belöki a “halajtot”. — Mennyit, Zsófi néni? — kiált be a házba. — Hozzék be kettővel. — Hát a “veresből”? — Abból is egy “dzsakval”. — Hát Zsófi néninek? — Nekem is egygyel, de több legyik benne az ides, mint a másik hetibe. Stiv egy lépéssel visszalép a szájdvókra, egy másikkal a szekér farához, kikapcsolja és leereszti a saroglyát, kiránt a szekérből egy “bakszit” s azt ledobja az ut szélére. Kirántja a másikat és pászulósan ráteszi az elsőre. így együttesen mind a kettőt felkapva, könnyű szerrel beviszi őket a “halon” keresztül a házba. Még egy másik fordulóval beviszi a dzsakot is és azt is, amit nyilván a maga részére rendelt Zsófi néni és amelyre előre kimondta, hogy “több legyék benne az ides, mint a másik hetibe”. Hogy Stiv az első ajtón hurcolta be az áruját és nem az oldalbejáraton, mint például a “bucseros” és más egyebek, akiktől Mr. Magyarék szintén “szednek”, az attul van, mert Stiv a magyar “hólszéleresek- nek”, kit másként “viszki királynak” is hívnak ,a magyarság körében tekintélynek örvendő “seres kocsisa”. Ezzel talán el is árultam már, hogy “Mr. Magyarék” minden héten két láda sört és egy gallon viszkit — no meg Mrs. Magyar külön egy kis köményest is — vesznek a minden magyar telepen meglevő és sabb jövedelmet szabná meg 25 ezer dollárban. Kétségtelen, hogy az uj kongresszus még reakciósabb mint az előző volt és nem sok kilátás van arra, hogy az Elnök kívánsága teljesüljön, ez csak akkor valósulhatna meg, ha amerika szerevezett munkássága helyes szervezkedési formát választott volna és az ipari uniókba levő erejével kényszerítené ki a nagy tőke korlátok közé való szorítását. “FEJSZÁMOLÁS” Még nem olvastuk azt, hogy DeLeon ő-csalhatatlansága, mit “mondá” arra magyarázatképpen, hogy miként lehetséges az, hogy amikor a lefolyt • választásoknál az SLP “megszámlálta” a forradalmárokat — ami alatt azokat kell érteni, jómenetelü üzletnek örvendő italkereskedőtől. Nem vagyok ellensége a szabad kereskedelemnek és igy nem is bánt az, ha valaki a szivvidámitó italokkal csinál jó üzletet. Sőt éppen nem haragszom azért, ha azt a jó üzletet magyar ember csinálja. A mi üzleti élelmességünk nagyrészben ugyanis csak ebben csúcsosodik ki. Ha a magyar telepnek van magyar suszter je, meg szabója és magyar fűszerese, akkor okvetlen van magyar “szalonosa” is. Akárhány magyar telepen pedig csak a magyar szalonosok képezik a magyarság üzleti elemeit. De igy is jól van, mert ha másban lanyha is, legalább ebben az egyben nyilatkozzék meg bennünk a szunnyadozó kereskedelmi érzék. Nem bánt az sem, ha a magyarnak néha felragyog a szeme. Úgyis van elég bunk és bánatunk, tehát megbocsátható bűn, ha ezeket néha egy kis sziverősitővel ellensúlyozzuk. Meghát sokak szerint “Isten adománya a tőke termése”, miért vetnénk meg mi? Azt meg a legegyénibb jog eldisputálá- sának tartom, amit Noé apánk is nagyra becsült, — ha kivétel nélkül mindenkinek lehetetlenné teszik a nem mesterséges szesz élvezetét. Ez megtagadása a természetnek és a világ berendezkedésének. Bele kontárkodás abba a kevés egyéni jogba, amivel még bir a földi halandó. Tehát nem baj, ha az amerikai magyarok egy kicsit isznak, — ha szerivel teszik. Nehezen dolgozó nép, akiknek nem árt, ha a bárzsingjukat nagyobb tevékenységre ösztönzik egy kis itókával. Ha az egészséges gyomorban nagyobb mérvű az emésztés, nagyobb- mérvü lesz a munkabírás is. De szükséges-e, hogy Mr. Magyaréknál minden héten elfogyjon két láda sör és egypár “kvárt” viszki? Azt hiszem nem. Sőt biztosan tudom, hogy nem. Amint hogy biztosan tudom azt is, hogy sok helyen nagyon mértékletesen élvezik ezeket a nedűket. Azonban honfitársaink nagyrésze visszaél szorgalmának a akik az SLP jelöltjeire szavaztak — hogy az egyik jelöltjük kétszer, vagy még többször annyi szavazatot kapott, mint a másik jelöltjük, ugyanazon városban. Ha még nem késtem volna le, akkor kérem Kudlikot, ha megidézte Daniel De Leon szellemét, kérdezze meg a véleményét a Wiscounsin állami eredményről ,ahol az SLP kormányzó jelöltje 490 szavazatot kapott, mig az alkormányzó 1336-ot, tehát háromszor any- nyit. Úgy néz ki, hogy ezeknél az SLP szavazatoknál valami baj van az “öntudatosság” körül. Ezek még aligha olvasták el a “Vaslábos” cimü forradalmi müvet, ajánlatos volna sürgősen elolvastatni velük, hogy ne hozzák az SLP bürokratáit zavarba, amikor megolvassák azt, hogy hányán szavaznak a “kapitalizmus ellen”. gyümölcsével és az alkalommal. Sokkal több szeszes italt iszük, mint amennyit az egészséges szervezet megkíván és megbir. Igaz, hogy ez nem a magyarság rossz hajlamának, hanem az alkalomnak a következménye. Sokkal többet keresünk, mint odaát, tehát telik rá. Minden “kóneron” szalon van, ezek csábítanak. Még ha doktorhoz kerülünk, az is arra biztat, hogy igyunk egy kicsit. (Talán nem mindegyik. Szerk.) A munkás nép között praktizáló amerikai orvosnak az az első kérdése a nyavalyás magyarhoz: szokott-e valamit inni. Ha igenlő a válasz, akkor azt mondja, hogy csak igyon tovább is, mert ha felhagy vele, az kizökkenti a szervezetet a munkájából és még súlyosabbá teszi a bajt. Ha pedig azt mondja a magyar, hogy nem szokott inni, akkor azt a tanácsot adja neki, hogy igyon akkor majd változás áll be a beteg szervezetben és talán jobb lesz. Egyleti életünkön is itóka alakjában húzódik végig az a bizonyos vörös fonál. A gyűléseket látogató tagtársak nagyrésze nem azért van jelen, mert érdeklődik az egylet dolgai iránt, hanem azért ,mert tudja, hogy a gyűlés végén csapolás lesz. A gyűlés maga is ennek jegyében folyik le. Amerikában keletkezett az a szólásmondás, hogy “nem ő beszél, hanem az, ami benne van”. Az olyan gyűléseket, melyek után nincs áldomás, vajmi kevesen látogatják. Aki megjelenik is, befizet és odább áll. A magyar egyleti orvos és egyleti tisztviselők a megmondhatói, hogy milyen nagy kárára van ez a rossz szokás a magyarságnak. Hány olyan orvosi bizonyítványra fizetnek a magyar egyletek segélyt, amelyben a baj eredő okának a szeszes italok túlságos élvezete van feltüntetve. Hány ’hivatalos halotti bizonyitványon van feltüntetve az, hogy a halált okozó betegség a szeszes italok túlságos mértékben való élvezetéből keletkezett. Ez a tünet azonban nem örökölt baj, hanem csak rossz szokás, amit esetleg gyógyítani is lehet. A magyarok nagyon kevés hányada hódolt ennek a rossz szokásnak odaát. Nagyrésze örült, ha szorgos munka idején jutott hozzá egy porció pálinkához. Itt meg nem porció, hanem kvart számra élvezi. Sört csak sátoros ünnepen, vásár vagy falusi búcsú alkalmával ivott a falusi magyar. Itt láda vagy “kékk” számra rendeli. Olyanra és annyira adja ki a pénzét, amilyenre és amennyire nem volna szükség. Ritka magyar az, aki egykét dollárt nem áldoz erre hetenként. És ha elgondoljuk, hogy ha csak a felét áldozná és a másik felét hasznos célra fordítaná, szinte fáj, hogy nem igy van. Égbekiáltó bűnnek tartja a magyar, ha például a szervezetre költ egy két dollárt. De azt nem sokalja, sőt számításba sem veszi, ha a keresete egy nagy részét az a bizonyos Stiv viszi el. Ne értsen félre senki. Nem a világot akarom én megjaviSZILVESZTERI MULATSÁG NEW YORKBAN Mint minden évben úgy jelenleg is az IWW és Modern Színkör nagy SZILVESZTERI MULATSÁG keretében búcsúzik az ó-évtől, a Bérmunkást Otthonban, 1351 Third Ave. cor. 77 St. December 31-én csütörtök este. A legizletesebb disznótoros vacsora készen lesz már a kora esti órákban és egész éjjel tartani fog a felszolgálás kinek mikor tetszik. New York legjobb cigányzenekara játszik reggelig. Jegy ára a vacsorával együtt $1.50. Tisztelettel a rendező bizottság. tani ezekkel a sorokkal. Csak eszébe akarom juttatni soknak, hogy nem jobb lenne-e, ha az a bizonyos kocsi kevesebbszer állna meg a Mr. Magyarék háza előtt és az a bizonyos Stiv kevesebbet tenne le? Mert az a kocsi nagyon sokat jelent a magyarságra nézve és az a bizonyos Stiv nagyon belekontárkodik a magyarság általános fejlődésébe és kiváltképpen egészségügyébe. —o —s MAGYAR DIPLOMATÁK MENEKÜLNEK WASHINGTON — A svájci fővárosból érkezik az a leleplezés, hogy amikor a német nácik bevonultak Franciaország meg nem szállt részébe, a magyar követség és a főkonzulátus tagjai Vichyből Svájcba menekültek, nem várták meg a “szövetségeseket”. A magyar 1 diplomaták, élükön Báró Ba- kách-Bessenyey követtel, illegálisan menekültek át a svájci határon és ma internálva vannak Svájcban. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 8.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 9.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 8.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 8.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Kath. Estergall, Clev...... 3.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 9.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 9.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 9.00 Mrs J. Feczkő, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls .... 9.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ..... 9.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 5.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila.......... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mi's. J. Schwindt, Akron 9.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 9.00 I Mrs. J. Zára, Chicago _ 9.00
