Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-12-26 / 1247. szám

1942. december 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KERÜLŐ UTÓN A kongresszus elé, a várható nagy ellenhatás miatt nem ke­rülnek azok a törvényjavasla­tok, amelyeknek a látszólagos céljai azok voltak, hogy a há­ború idejére a munkás a jelen­legi helyéhez legyen kötve. De a valódi, nem is nagyon bur­kolt célja az volt, hogy ezzel szétverjék a munkásszerveze­teket, hogy lehetetlenné tegyék azt, hogy a háborút követő időkben feltétlen bekövetkező nagy, talán döntő összecsapás­ban a munka és a tőke, a hala­dás és a reakció között, a mun­kásosztály szervezetten menjen be. Köztudomású dolog az, hogy a tulaj donképeni, nem is olyan nagyarányú helyváltozásokat, nem annyira a munkás “profit­vágya”, mint a gyárosok kap­zsisága, a helyzettel való visz- szaélése idézte elő. Számtalan olyan gyár van minden ipari központban, amelyek arányta­lanul kevesebb bért fizetnek, mint a hasonló telepek. Ott vannak az egészségtelen, fütet- len, piszkos , telepek, a szerve­zetlen skab shopok, csak ter­mészetes, hogy a munkás arra igyekszik, hogy jobban fizető, egészséges, szervezet által biz­tosított munkaviszonyok közé kerülni. A másik nem kevésbé előidéző okok közé tartozott a munkaközvetítők csalogatása, amely kedvező Ígéretekkel csal­ta el egyik helyről a másikra a munkást, ki legtöbbször eben- gubát cserélt. Tény, hogy ezek zavarólag hatnak a termelés folytonosságára, de nem lett volna megoldás a teljes “befa­gyasztás” amely ugyan tör­vénnyel helyhez köthette volna a munkást, de bizonyos, hogy a termelés csak visszaesett volna. Ugyan igy nem megol­dás az sem, amit McNutt bi­zottsága “próbaként” a detroi­ti körzetre, helyhez kötötte a háborús iparban dolgozó mun­kásokat, amely szerint bizo­nyos feltételekhez köti azt, hogy a munkás “elbocsájtó le­velet” kapjon, amely igazol­vány nélkül más hadi ipartele­pen munkát nem kaphat. Ezt már gyakorlatban több ipari városban megpróbálták a bó- szok keresztülvinni, hogy nem adtak elbocsájtó levelet, ez azonban nem igen vált be. A rendelet felsorolja az oko­kat, amikor a munkás kérheti az elbocsájtását, ilyenek, ha a képzettségének nem megfelelő munkán dolgozik, ha a gyár nem fizet olyan magas béreket mint a más hasonló telepek, stb. Ezek a kivételek azonban csak úgy érvényesíthetők, ha azt maguk a munkások által választott bizottság, nem pedig a munkaadó bírálja felül. Minden képzett és nem a munkaadók szolgálatában álló szakértő tudja azt, hogy csak úgy fokozható a termelés, ha a munkás szabad és megfelelő munkaviszonyok között él. Rab­szolga termelés bár hogy kor­bácsolják is, nem egyenértékű a szabad ipari munkás terme­lésével, mint ahogy nem fog fokozódni annak a munkásnak a termelése se, akit erőszakkal kötnek a neki nem tetsző mun­kahelyhez. Csodálatos az, hogy még a viszonylag jóhiszemű emberek kiknek ma a kezében van az intézkedési jog, nem tudják meglátni azt, hogy a betegsé­geket nem lehet kuruzslással gyógyítani, minden bajnak va­lami okozója van és a modern orvos nemcsak a betegséget konstatálja, hanem az azt elő­idéző okokat keresi ki és szün­teti meg. Ha a munkahely változtatás járványszerü — mint ahogy nem az — akkor azt kell kiku­tatni, hogy mi idézi azt elő, az okok megszüntetésével, meg­szűnne maga a betegség is. Minden szabadságszerető em­ber ellenzi azt, hogy a munkás költözködési joga és az, hogy a munkaerejét ott adja el, ahol az neki megfelelőbb, korlátoz- tassék, még akkor is ha a kor­látozás “önkéntes” is. A det- roiiti kísérlet korlátozást je­lent és még nem is célravezető, ahelyett, hogy a munkás joga­it korlátoznák, sokkal célrave­zetőbb volna ha, egy munká­sokból álló bizottság azt vizs­gálná felül, hogy milyenek az egyes gyárakban a munka és bérviszonyok és az ott észlel­hető hibáknak az orvoslása a hatáskörükbe tartozna. Ez job­ban megszüntetné a helyválto­zás kérdését, mint a munkás­ságnak kényszerű vagy önkén­tes befagyasztása. MOST KEZDŐDIK Miután már annyira meg­szoktuk a háborús kifejezése­ket, hogy azt mindgyakrabban használjuk a civil életünben is, így joggal használom azt a ki­fejezést, hogy az amerikai re­akció megkezdte az ellenoffen- ziva előkészítését, amely az uj kongresszus összeülésével kez­dődik meg. Az uj kongresszus nagyon reakciós lesz, amelynek a munkaprogramját még a Chamber of Commerce-nál is reakciósabb szervezet a Natio­nal Association, a Gyárosok Szövetsége írja elő. Ez a tár­saság amely mindenkor a leg­élesebb harcot vívta a munkás­szervezetek ellen, most elérke­zettnek látja az időt arra, hogy ismét megpróbálkozzon az uni- onok összetörésével. Az idei konvenció teljesen levetette az álarcot, nyíltan állt elő a köve­teléseivel, amelyben “szabad kezet” követel a munkás kér­désekben. Nyílt hadüzenetet küldött a New Deal-nek és minden intézményének, az utóbbi években hozott munkás­védő törvényeknek. Hogy ko­molyan gondolta az ellentáma­dás megindítását, azt már az is mutatja, hogy a szélső reakci­ós Hoover tartotta a megnyitó beszédet és elnöknek az uni­ók halálos ellenségét a hírhedt Thompson Product elnökét F. Crawford-ot választották meg, akiről már a szenátusi, úgyne­vezett LaFolette bizottság hi­vatalosan állpitotta meg, hogy labor spie-okat alkalmaz a szer­vezkedés megakadályozására. Akinek a gyáraiban ma is a company uniók dominálnak és minden uj alkalmazás előtt spiclik mennek ki az illető la­kására és a szomszédsághoz, papjához stb., hogy megállapít­sák, hogy nem-e union tag. Az ő személye, a múltja és jelene mutatja azt az irányt, ame­lyet a reakció követni fog. El­határozták, hogy milliókat fog­nak költeni arra, hogy a mun­kásellenes propaganda tökéle­tes legyen, az újságokon, isko­lákban, az egyetemeken keresz­tül fogják felvilágosítani Ame­rika népét, hogy az elnök, a New Deal, a munkásszerveze­tek, a zárt műhely rendszer, a munkaidő és bértörvény, a kö­telező szerződés kötés, veszé­lyeztetik az amerikai szabad­ságot. A párt keretek itt össze­omlottak ,a reakciós demokra­ták együtt szaladnak a repub­likánusokkal a New Deal össze­törésében. Ma már nemcsak Pegler, Kaltenborn és a többi reakciós columnista önti a munkás és New Deal ellenes cikkeit, hanem a Gyárosok Szö­vetségének határozata ma már látható a tegnap még New Deal-ista lapoknál is, úgy az amerikai mint a nemzetiségi sajtónál, lassan-lassan fokoza­tosan csúsznak ált a reakció vi­zeire, erre képletes példa az “öreg napilap” amely pár hét­tel ezelőtt még 100 százalékos New Deal-ista volt, ma már a hetek óta elhelyezett New Deal ellenes cikkek után, akkor ami­kor kis cikkben jelenti be, hogy tosan csúsznak át a reakció vi- az amerikai hadsereg elfoglal­ta hosszú harc után Bunat ugyan igy jelenti, hogy Rom­mel hadserege újra megkezdte a futását, de egész oldalas headlineaban nagy mellékci- mekkel jelenti be, hogy “Nagy változások várnak a nemzetre”, hogy most már a kongressz fog vezetni, nem az elnök, hogy a New Deal elemeket elfogják távolítani és az egész New Deal veszélyben van, ami alatt azt kell érteni, hogy eltávolitják a radikálisnak nevezett elemeket és eltörlik vagy megváltoztat­ják a munkástörvényeket. A reakció teljesen felsora­koztatta a hadseregét, de a munkásosztály még mindig nem akarja meglátni a ve­szélyt, ugylátszik majd csak akkor fog felébredni, amikor már a hátába szúrták a kést, de minden közönyösség mellett is megvagyunk győződve arról, hogy ha a reakció megpróbálja megsemmisíteni azokat a tör­vényeket melyekért olyan nagy áldozatokat hozott, olyan ipa­ri harcokat idéznek fel, amely­hez foghatót még nem ismert a munkásmozgalmi történelem. A reakció jól tudja, hogy ma ilyen harcnak a felidézése a háború sikerét veszélyezteti, de talán ez az egyik cél, mert ők csak óvatosan akarnak győz­ni, ne hogy a Hitlerizmus telje­sen elpusztuljon, mert jól tud­ják azt csak a forradalom vált­ja fel ott. A munkásosztálynak most erősen figyelni kell a követke­ző heteket, amelyekben meg fog indulni Amerika legna­gyobb harca a í'eakció és a ha­ladás között. A VOLGÁI HAJÓS Bridgeporti magyarság nem nélkülözi tovább a ronda ha­lállal kimúlt helyi lapot a náci Egyetértést, megjelent helyet­te egy uj lap a cime “A Mi La­punk”. Szerkeszti Rév. Cser- nitzky, helyettes szerkesztő másik 8, az az nyolc pap. A mi Petőfink már annak idején is megmondta, hogy “Ahol a pap emel szót, ott az igazság meg- feszittetik”, hát még ahol ki­lenc pap emeli a szót, ott mi történik az igazsággal? Hogy milyen intelligensen szerkesztenek a tiszteletes és tisztelendő urak arra jellemzők a háborús híreik ,ahol többek között az orosz front esemé­nyeivel foglalkoznak. Egyik “szent atya” elégedetlen az oroszokkal, lekicsinyli az ered­ményeket, mert “a volgai ha­józás még nem szabad és nem veszélymentes”. Nagyon igaza van az aranyszáju papunknak, mert a volgai hajózás még tényleg nem szabad, de ennek nem annyira Hitler az okozója mint az, hogy Oroszországban is tél van, vagy 10-20 fok a zéró alatt és a Volgát vastag jégkéreg borítja, amelyen ke­resztül trakkok, tankok járnak igy igazán érthető ha a hajó­zás még nem “szabad” és ha valaki mégis megpróbálná a jégen való hajózást, hát az tényleg “veszélyes” volna. Ezt még a tiszteletes stratégáinak is illene tudni. HARC A MAXIMUM ELLEN Nagy és nehéz küzdelem után ment keresztül az a tör­vényjavaslat, amely a fizeté­sek maximumát évi 25 ezer dollárba megszabja, amelyet a kongresszusban nyomorítottak meg úgy, hogy csak a fizetésre vonatkozzon, de ide' nem szá­mítódik a más jövedelem, ami azt jelenti, hogy Mr. Fordnak az évi fizetése 25 ezer dollár, de ezen kívül mint részvényes zsebrevághat még egy pár mil- liócskát. De tulajdonképpen ez a 25 ezer dollár nem is 25, hanem annyi ezer amennyit akarnak, mert ez a “tiszta” fizetés, ami­kor már le van véve az adó, a biztosítás, a “jótékony”-célu adományok és még sok egyébb, mégis a nagy tőke nem tud és nem akar belenyugodni ebbe a korlátozásba és az uj kongresz- szusba a legélesebb harcot fog­ja megindítani, hogy ez a tör­vény töröltessék, mert itt elvi kérdésről van szó. ők, akik oly nagyon helyeselték a bérek és a munkahelyek befagyasztását mikor a nagy tőkéről van szó, ott vehemensen tiltakoznak minden korlátozás ellen, mert az a “szabad vállalkozás”, a magántulajdon elvén üt rést. Amit ha most megengednek, akkor majd tovább is fognak menni a new dealista vörösök, mondta az egyik disz-szónok a gyáros szövetség konvencióján, azért még csirájában el kell fojtani az ilyen kollektivista javaslatokat. De ugylátszik, hogy a másik fél is, az Elnök is a talpára állt és úgy felelt a nagytőke hadüzenetére, hogy az uj kongresszustól követeli, hogy az eredeti javaslatot sza­vazzák meg, amely a legmaga-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom