Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-26 / 1247. szám
1942. december 26. BÉRMUNKÁS 8 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------Hát bizony ez jóval alatta áll a 300 dollárnak. A munkás átlagos évi keresetét nem a leg-1 magasabb hetikeresete szabja j meg, hanem a teljes évi keresetének ötvén-ketted része. Mert nagyon de nagyon kevés olyan munkás van, aki valamennyi munkaidőt betegség vagy más okok miatt még ebben a szorgos évben is ne veszített volna. EMELKEDIK A DRÁGASÁG De az idő halad akkor is, ha a munkás nem visz haza “pe- dát”. És ilyenkor is el kell tartania magát és a családját. En- niök és ruházkodniok kell. A házbért is fizetniök kell, vagy | pedig a mortgageot, ha éppen i háziúrnak akarja magát titu-1 láltatni. Aztán behúzzák rajta a jövedelmi adót, az állami adót, iskola adót, fogyasztási adót, gazolin adót, ha automobilja van. Most meg majd jön a győzelmi adó, meg kitudja még, hogy mi. mindenféle adó. Aztán néha kell valamit adni az orvosnak meg a patikusnak is. Ahol gyerek van, ott bizony a sokféle kiadás megduplázódik. A biztosítás, egyleti: vagy union tagdijak is elvisznek pár dollárt. Dohányzás, újság és szórakozás is pénzbe kerülnek. Szóval szeretném én ; látni azt a munkást, aki még abból a legmagasabb átlagos keresetből, heti 44 dollár és 47 centből is meg tud gazdagodni a fent felsorolt kiadások kiiz- zadása után. Ha ez olyan nagy összeg, akkor szívből kívánom úgy Mr. O’Nealnek meg az ösz- szes kongresszusi képviselőknek, hogy ők is keressenek ennyit, — de ne többet. Ha csak egy évig is ilyen keresetből kellene megélniök, majd másképpen beszélnének. Most azonban könnyű nekik a munkások bérei ellen ácsárkodni, amikor ők a mellékjövedelmek mellett még heti 200 dollár fizetést is kapnak. Itt is valami hiba van a demokrácia körül! Most még csak azt akarom ezekhez hozzáfűzni, hogy a munkaügyi minisztérium a napokban jelentette, hogy a drágaság egyre emelkedik dacára az árak befagyasztásának. A legutóbbi adatok szerint a “cost of living” május első óta novemberig, vagyis hat hónap alatt 7.8 százalékkal emelkedett és emelkedőben van azóta is. A drágaság emelkedése természetesen a munkásságra nézve fizetés redukálást jelent, mert heti keresetükkel kevesebb árut tudnak venni. így hát ebben a szörnyű nagy prosperitásban két oldalról is szorítják a munkásságot, nehogy milliomosokká legyenek. MEGGAZDAGSZUNK?! Az amerikai kapzsi munkáltatók és bérenceik csak nem akarják abbahagyni a munkabérek letörését célzó hadjáratukat, dacára annak, hogy elnöki rendelettel a béreket már rögzítették, — befagyasztották, mint az uj kifejezéssel mondják. A munkásság elleni hadjárat azonban ezzel korántsem fagyott be. Sok állítólagos beavatott forrásból halljuk, hogy az uj kongresszus, amely a jövő hónapban ül össze, elsősorban is ezzel a kérdéssel fog foglalkozni, mert az uj képviselők azt tartják, hogy őket direkt abból a célból választották meg, hogy véget vessenek a negyvenórás munkahétnek. Mert hiába mutatják ki hivatalosan, hogy a hadiiparban mindenütt többet dolgoznak heti negyven óránál, sőt igen sok helyen még heti hatvan óránál is, mindez nem használ. Valójában nem is a munkaidő ellen van kifogásuk, hanem azt a törvényt akarják megsemmisíteni, hogy a munkáltatóknak heti negyven órán felül másfélszeres munkadijat kell fizetni. Hogy a munkások nem negyven órát dolgoznak, azt merő véletlenségből maga a Gyárosok Országos Szövetsége is elismerte. Mondom, véletlenségből, mert az egyik propaganda írásukban bejelentették, hogy az Egyesült Államokban ez év kilenc hónapjában naponként 11,000 ipari baleset volt. Igaz, hogy ők ebből az adatból nem azt a konklúziót vonták le, amit kellett volna, de minden józan gondolkodású ember elismeri, hogy ennyi baleset csak akkor történik, ha a munkások túlságosan elfáradnak a nehéz vagy a hosszú ideig tartó munka következtében. Manapság a munka a mai modern gépekkel csak igen ritkán kíván nagy fizikai erőkifejtést, marad tehát csak a másik ok, a hosszú munkaidő által okozott nagy fáradtság. A munkaidő meghosszabbításának és ugyanakkor a munkabérek megrövidítésének most egy újabb bajnoka jelentkezett és ez Edward A. 0‘Neal, az American Farm Bureau Federation elnöke, akinek azon nyilatkozatát, hogy a 40 órás munkaidőt 54 órára kellene megA NEW YORKI Szilveszteri Mulatsá gon szenzációs meglepetések lesznek. Tegye meg előjegyzését egy posta kártyán, Modern Színkör, 1351 Third Ave., Box 18, New York, N.Y. hosszabbítani, a sajtó mint a “farmerek véleményét” tárta fel. Az ugyan tény, hogy O’Neal elnöke a nagy farmer szövetségnek, de az is igaz, hogy ehhez a farmer szövetséghez a kis farmeroknak semmi közük s O’Neal ur már két évtized óta hűséges szolgája a nagytőkének és a legdurvább reakciónak. Jól emlékszem, hogy farmer koromban a szomszédaimmal együtt eleget szidtuk ezt az O’Nealt meg a társait, akik a mi, vagyis a farmerok nevében olyasmiket mondottak és csináltak, ami mindig csak ártalmára volt a szegény farmeroknak. így nem csodálkoztam azon, hogy most is a munkásság ellenségeinek a táborában látom. A NAGY KERESET A túlórái bérek letörését célzó egy másik érv, hogy a munkások túl sokat keresnek és ennek következtében infláció áll be, még kevésbé állja meg a helyét. Azon ostoba hazugságokkal, hogy a munkások a hadiiparokban két vagy három száz dollárokat keresnek hetenként, nem is érdemes foglalkozni. Vannak egyes munkások akikkel hét napon keresztül 70 vagy 72 órát dolgoztatnak és az ilyenek, amíg bírják, talán keresnek heti száz dollárt. Ezeknek a száma azonban igen kevés és aztán kell is nekik a nagy kereset, mert hamarosan annyira kidőlnek, hogy jó részét az orvosra meg a patikusnak kell adniok. A nagy keresetekre vonatkozó ostoba hazugságok helyett nézzük inkább a munkaügyi minisztérium adatait. Miss Perkins, munkaügyi miniszter szerint a múlt júliusban még mindig 16,000,000 (tizenhat millió) munkás heti keresete nem érte el a 16 dollárt. Ha az egész munkásosztály átlagos keresetét nézzük, akkor ennek a 16 millió munkásnak a vékony keresete alaposan leszállítja azt a annyira irigyelt magas keresetet. De Miss Perkins másféle adatokkal is szolgál. Azt mondja például, hogy szeptember havában az amerikai gyáriparban a munkások átlagos keresete 37 dollár és 88 centet tett ki hetenként. A munkaügyi minisztérium az ipari termelvé- nyeket két csoportra osztja. Az egyik csoport a “durable goods” (tartós anyagok) névvel jelöli. Ide sorozzák a hadianyagokat az élelem és ruházat kivételével. Ebben az iparban, — tehát a hadigyárakban, — az átlagos hetikereset szeptember hóban 44 dollár és 47 centet tett ki. Mit írnak olvasóink Kedves Munkástársak: Soraimhoz mellékelve küldök egy dollárt és szíveskedjenek még egy példányt küldeni az igen jól sikerült és tartalmában gazdag Naptárból. S. Leleszi, New York Tisztelt Munkástárs: itten küldöm a Naptár árát, meg vagyok vele elégedve. Énnekem még minden Bérmunkás Naptár meg van és ahányszor előveszem őket mindig találok benne élvezetes olvasmányt. J. Kozák, Phila. Tisztelt munkástársak tudatom, hogy a Naptárt kézhez kaptam és itt küldöm a kártyát 50 centtel a Naptárért és egy dollárt a költségek fedezésére. Üdvözletemet és elismerésemet óhajtom kifejezni a robotolóknak, akiknek részük van az 1943-as Naptár előállításában. Tudatával, hogy az erős és hosszú gyári munka után is hajlandók voltak a pihenésre szükséges időt maguktól megvonni és azt a munkásság tanítására fordítani, ami igazán hasznos munkát eredményezett, melyért az olvasótábor csak elismeréssel lehet. Még csak részleteket volt alkalmam abból olvasni, de azok is tetszésemet váltották ki. Ge- réb munkástárs “Babonák” irál sa tanulsága mellett kacagtató is. Szeretném elismerésem fejében a kezét megszorítani, de talán még lesz hozzá módom. Szeretem a Háztartás rovatot és a többi hasznos tudnivalókat. Ngyancsak üdvözlet és köszönet az iró gárda többi tagjainak, akik a Naptáron keresztül a munkásság felvilágo- gositására az ipari demokrácia megvalósítása érdekében fáradoztak. Mrs. J. Szilágyi és családja Detroit, Mich. PHILADELPHIAI OLVASÓINK FIGYELMÉBE Tudatjuk a Bérmunkás philadelphiai olvasóival, hogy december 31-én, azaz SZILVESZTER este családias összejövetelt tartunk a Bérmunkás javára otthonunkban, 1639 N. 2nd Street, amelyre a cél érdekében kérjük szives megjelenésüket. Mindenkit szívesen látunk. Detky István és neje OLVASÓINKHOZ Ezúton értesítjük olvasóinkat, hogy akik csak a Naptár árát küldik be, azoknak a nyugtát nem küldjük ki, hanem összegezve a Bérmunkásban fogjuk nyugtázni. A Lapbizottság. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
