Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-07-04 / 1222. szám

1942, Julius 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-(gb) ROVATA­MILLIÓ DOLLÁR Millió dollár kétségkívül igen nagy összeg lehet és igy milli­omosnak lenni valami bagatel dolog. A millió dollárhoz meg a milliomossági állapothoz csak úgy nagyon odaVetőleg, egé­szen határozatlanul tudok hoz­zászólni, mert személyes ta­pasztalataim alapján éppen úgy vagyok vele, mint a ci­gánygyerek, aki egyre hajto­gatta, hogy milyen pompás étel a liba pástétom és aki mi­dőn «megkérdették tőle, hogy mikor evett olyasmit, hát azt felelte, hogy csak a bátyja lát­ta, amikor azt ették. Én talán még annyira sem jutottam, mert nem hiszem, hogy a bátyám látott volna egy millió dollárt, de azért a ceruzával le tudom Írni és kü­lönböző számításokat is végez­hetek vele. Mielőtt azonban ezt tenném, el kell árulnom azt a mindenki által ismert nagy titkot, hogy a pénz értéke ab­ban rejlik, hogy be lehet cse­rélni mindenféle hasznos vagy élvezeti dolgokra, vagyis, hogy vásárló képessége van. így a pénz valójában jogot ad arra, hogy a dolgozók által készített javakból és élveze­tekből bizonyos mennyiséget saját részünkre lefoglaljunk. Ha van egy dollárom, azt be­cserélhetem például egy ebéd­re, vagy valami más, az élet­hez szükséges valamire. Aki­nek sok dollárja van, az termé­szetesen sok mindent vásárol­hat és méghozzá, mindenből a legjobbat. A könnyebb számítás ked­véért tegyük fel, hogy az átla­gos munkás, most a jobb kere­seti viszonyok között heti 40 dollár körül keres, — mondjuk évenként két ezer dollárt. Eb­ből nem valami fényesen ugyan de szerényen el tudja tartani magát, feleségét és két gyer­mekét. Szóval az átlagos csa­lád, vagyis négy személy él belőle. ÖTSZÁZ ÉVI KERESET Ez az “átlagos” munkás ugyancsak megdolgozik azért a heti negyvenért. És minél “át­lagosabb”, annál erősebben kell neki dolgozni. Látom itt is a “mi” gyárunkban, hogy gür­cölnek. egész nap a gépek mel­gyógyitson, ha szükség van rá. A minden hónapban megejtett orvosi vizsgálat, amely sokkal alaposabb, gyakran olyan be­tegséget tár fel, amelyekről a katonának magának sincsen fo­galma. Némelyek nem szeretik az egészségi állapotuk iránti túlságos érdeklődést, de azért mindenki tudja, hogy ez első­sorban az ő érdeküket szol­gálja. lett. A gépek szaladnak és a munkásnak alkalmazkodni kell az uj kor szörnyetegeihez, hogy megcsinálja a kívánt mennyi­séget. De dolgozni kell a far­mokon is, az üzletekben, az irodákban, sőt még azokon a helyeken is, ahol szórakozást vagy nevelést adnak. Bizony, azt a heti negyvenet nem adják ingyen sehol sem. De mint már jeleztem, értek a számításhoz, és kiszámítot­tam, hogy ez a szóbanforgó átlagos munkástársunk éppen 500 év alatt fog keresni egy 'millió dollárt, fölteve, hogy ad­dig nem teszik le a munkából, vagy valami más, különösebb dolog nem esik vele. De ez ügy­ben azt is jelenti, hogy aki most kap egy millió dollárt, az egy munkásnak 500 évi bérét kapta meg, vagyis jogot kapott arra, hogy a közösség termelte ja­vakból lefoglaljon magának annyit, amiből a négy tagú család 500 éven át élne és ami­re csak 500 évi munka, vagy pedig 500 munkásnak egy évi termelése jogosítana. Tegyük fel, hogy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy miként az ujjaink, úgy az em­berek sem egyformák. Az egyik többet és értékesebbet tud nyújtani a társadalomnak, mint a másik, igy nagyobb jutalom­ra jogosult vagyis az összter- melvényből többet kell adni ne­ki, mint másnak. De hát való­ban ilyenek kapják-e azt a na­gyobb jutalmat? Akaratom ellenére is ezekre a dolgokra gondoltam a héten, amikor hallottam, hogy azt a gyárat ahol előbb dolgoztam, megnagyobbították. Uj nagy- épületeket húztak fel, amely a felszereléssel együtt egy millió dollárba került. Ennek az ösz- szegnek a felét a kormány elő­legezte, a másik felét pedig a cég fizette le. HÁBORÚS MILLIOMOSOK Ez a cég három tagból áll. Még nincs tiz éve, hogy ezt az üzletet kezdték. Az első pár évben csak tengődtek, de az utóbbi években rohamosan fej­lődtek, gazdagodtak. Ez a há­rom ember ma henceg azzal, hogy milliomosok lettek, — igazi háborús milliomosok. És nem is kellett nekik ötszáz évig dolgozni a milliókért a társa­dalom (a kormány segítségé­vel) rövid időn belül kiutalta nekik. Természetesen azt hinné az ember, hogy azok, akik egy munkásnak ötszáz évi részese­dését ily rövid idő alatt kap­ták meg kétségkívül valami igen értékes, nagyszerű szol­gálatot tettek a közösség ja­vára. Legalább is ez volna az ésszerű dolog, A tény azonban az, hogy az én volt bószaim ezt a rendkívüli nagy jutalmazást azdal érdemelték ki, hogy a munkásaikat nagyon hosszú órákon át és nagyon alacsony bérekért dolgoztatták. Ez az a nagy szolgálat, amit a társadalomnak nyújtottak. Pár évvel ezelőtt összeszedték a nagyon kiéhezett munkáso­kat és heti (hét napon át elosz­tott) 64—68 órát dolgoztattak velük. De olyan alacsony óra­bért fizettek, hogy negyven, vagy negyvennyolc órai mun­kával nem kerestek a munká­sok annyit, hogy megélhettek volna belőle. A gyárban eltöltött félév után mondhatom, hogy ott semmi, de semmi olyan találmány, vagy újítás nincs, ami figyelmet ér­demelne. Sőt maga ez a túlfo­kozott kizsákmányolás sem uj, mert igen sok más helyen is al­kalmazták. Hiszen ha ez volna az egyedüjj ilyen hely, akkor nem érdemelne az eset nyom­dafestéket. De ilyen kapzsi ki- zsákmányolókat találunk so­kat, mindenfelé. Amint a zászlókkal feldíszí­tett uj épületet látom és, mikor a volt kollégák mesélik, hogy milyen cé-có volt az uj épület átvételénél, hát arra gondol­tam, hogy milyen hihetetlen tudatlanságban él az a társa­dalom, amely a hasznos mun­kát végző dolgozó munkás 500 évi részesedésével jutalmazz^ azokat, akik csak a dolgozók kizsákmányolásával ‘tüntetik ki magukat. Az “Uj Rend” nevében A budapesti “Népszava” 1941 julius 6-iki száma került a kezünkbe, a melyből hozzuk az alábbi kis hirt: Halálraítélt két kirakatfosz­togatót a rögtönitélő bíróság. A büntetőtörvényszék esküdt­széki termében szombaton ült össze a rögtönitélő bíróság, hogy az elsötétités leple alatt elkövetett háromrendbeli lopás két tettese: Hazlinger Ferenc 20 éves bádogos és vízvezeték- szerelő és Juhász Lajos 27 éves napszámos ügyében ítéletet hozzon. A vádlottak 28-ról 29-re virradó éjjel Berger Lajosné Népszinház-utca 51. számú ki­rakatát törték fel, junius 30- ról julius 1-re virradóra a Fenyves áruház kirakatát tör­ték be és onnan 71 pengő és 50 fillér értékű töltőtollat vittek el. Délelőtt 10 órakor nyitotta meg Krayzell Miklós elnök a tárgyalást. B u z a s s y Lajos ügyész háromrendbeli lopás büntette miatt kérte a vádlot­tak felelőségre vonását, mert megbeszélték, hogy lopásokat követnek el s az igy szerzett pénzt megélhetésükre fordít­ják. 0 Hazlingert szólította maga elé az elnök — Mire fordították a pénzt? —\ kérdezte az elnök. — Lakásra és kosztra — vá­laszolta a vádlott. Ezután Juhász Lajos másod­rendű vádlottat hallgatta ki az elnök. — Együtt dolgoztam Haz- lingerrel a vásárcsarnokban — kezdte vallomását Juhász. — Nagyón keveset kerestünk. Nehéz munkával éppen, hogy a szűkös lakásra és kosztra va­lót tudtuk megszerezni. Ruhá- ravalóhoz már nem jutottunk. Ez az egy ingem van, ami raj­tam van. A cipőm rongyos, ki­lóg belőle a lábam. Hazlinger védője rámutatott arra, hogy védence alig pár hó­nappal haladta túl azt az élet­kort, amely mellett statáriális bíróság elé kerülhet. A bíróság ítélethozatalra vo­nult vissza és háromnegyed­órás tanácskozás után az elnök kihirdette a rögtönitélő bíró­ság határozatát. Melyszerint bűnösnek mondták ki a két vád­lottat kétrendbeli lopás bűntet­tében és halálbüntetéssel súj­tották. —A rögtönitélő bíróság íté­lete ellen föllebezésnek nincs helye — mondotta Krayzell el­nök. A két elitéit megrendültén, sápadtan haladt a fogházőrök között, amikor a fogházba ki­sérték őket. Három órakor a rabszállitó autó a maglóuti gyüjtőfogházba vitte a két el­ítéltet. Négy órakor végrehaj­tották rajtuk az Ítéletet. ELŐLEGES JELENTÉS Az ohioi kerületi piknik az egész napos eső miatt nem hoz­ta meg azt az anyagi várakozást amelyet ahhoz fűztünk, külö­nösen ha figyelembe vesszük azt a nagy és fáradtságos mun­kát, amelyet az akroni Mun­kástársnők kifejtettek annak érdekében. Több olvasónk, akik az eső dacára is ott voltak, de sokan azok közül, akik nem jöttek el, azon óhajuknak adtak kifeje­zést, hogy a nyári hónapokban rendezzük meg újból, hogy Cleveland és Akron Bérmunkás olvasói egy vasárnapot igazán együtt tölthessenek. Ennek az óhajnak teszünk eleget, amikor bejelentjük azt hogy a bedfordi Kalo farmot AUGUSZTUS 9-ére lefoglaltuk és minden előkészületet meg­teszünk, hogy azon mindenki jól érezze magát. Az újonnan épült nagv tánzcteremben STEIDEL PISTA fog muzsi­kálni az ő nótás rádió zeneka­rával. Hisszük, hogy úgy Akron, mint Cleveland minden Bér­munkás olvasó elkészül erre a piknikre a már két esztendőn keresztül elázott mulatságot, most anyagilag is sikeressé tenni. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom