Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-19 / 1246. szám
1942. december 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KISÉRTETJ ÁRÁS Nagy a rémület az “isteni társadalmi rendszer’’ haszon- élvezői között, a társadalmi rendszer változás kisértete rémíti és kényszeríti csatasorba a mai termelési rendszer urait és azok íróit, tudósait, papjait, mindazokat, akik maguk ugyan nem tartoznak bele a tulaj donképeni kapitalista osztályba, de miután ez az osztály vette őket szolgálatba, az fizeti őket, a fizetésükért most felvonulnak és újságokban, folyóiratokban, rádión, az iskolai katedrán és a templomi szószéken keresztül, harcolni a “kisértet” az osztálynéküli profit- mentes társadalom ellen. A legszájasabbak a Peglerek vad harci üvöltéssel vetik rá magukat mindenre, amely csak egy parányit is megnyirbálja a profitok szabadságát, nekik a New Deal, Roosevelt, Mrs. Roosevelt, Wallace, Henderson, McNutt stb. vörös kommunista, kik a törvényeikkel, javaslataikkal veszélyeztetik a szent profitot. Tüzet okádnak az uni- onok ellen, a munkásszervezetek ellen, általában a szervezet munkások vagy racketeerek, vagy vörösek a szemükben, amelyeket meg kell semmisíteni, gúzsba kell kötni, hogy a szent magántulajdon rendszer épségben maradhasson. Ezek a vad ordítozok nyíltan állnak szembe minden haladással és rettegve gondolnak arra, hogy Hitler után jön a nagy európai forradalom, amelynek a hullámai átfognak csapni a tengeren is, ezért ott ahol lehet, úgy ahogy lehet igyekeznek megakadályozni azt, hogy az ország népe egységesen vonuljon fel a nácizmus éllen, ők nem akarják megverni Hitlert, ők a kiegyezés hívei, ők Hitlerrel osztozkodni akarnak a világpiacon és a módszerével akarják biztosítani az uralmukat, ezért kell elpusztulni a helyükről mindazoknak, akik ellene vannak a megalkuvásnak. A “tudósok” azok “érvekkel” harcolnak, azok nagyképűen igazolják, hogy csak a magán- vállalkozás szolgálja a haladást, az emberiséget, ha megölik a profitot, akkor megölik a haladást, a jólétet, a kultúrát, mert csak az egyén által elérhető profit az, amely az embert arra serkenti, hogy alkosson. Ezek a “tudósok” aszerint, hogy milyen érdekeltség fizeti őket, hajlandók engedményeket tenni a másik érdekeltség rovására, egyik helyesli a vasút, a másik a posta, a harmadik a telefon, a bányák, a nagy trösztök köztulajdonba vételét, de 100 százalék kártérítés mellett a magántulajdon jogainak az abszolút épségben tartásával. Természetesen éppen úgy az első csoport, mint a második vagy harmadik, tulteszi magát az igazságon, holott nagyon jól tudják azt, hogy az emberi haladást, a nagy tudósokot, feltalálókat nem a felfedezéseikből remélhető haszon, hanem egyrészt az emberi társadalom iránti szeretet, másrészt a témájának az érdekessége, sze- retete serkentette a kutatásra őket. Egyetlen felfedező még csak a kis hányadát sem kereste meg annak, amit a felfedezése kihasználói, a gyárosok, kereskedők, bankárok profitáltak belőle. A nagy orvos tudósok, a különböző gyógymódok szérumainak felfedezői, mind önzetlenül a közjóért dolgoztak, a nagy feltalálók Edison, Steinmetz, stb. vagy semmit, vagy nagyon keveset törődtek a profittal, a tudásvágy hajtotta uj és uj felfedezések felé. Nagy írók, tudósok, festők, szobrászok, nem a profitért alkottak, hanem a zsenijük késztette őket nagy alkotásokra. Egy profitmentes társadalomban, amely a tudósoknak, művészeknek, minden segédeszközt, minden kényelmet és lehetőséget meg ad arra, hogy alkossanak, az, hogy a lehetőségek egyenlősége mindenki számára lehetővé tenné az alkotást, csak megsokszorozná, soha el sem képzelt nagy arányúvá tenné az alkotást, a felfedezést, a haladást, a kultúrát. A szovjeteket igazán nem lehet még ma annak mondani, amilyennek egy tökéletes társadalmi rendszert elképzelünk, de az elmúlt 25 év fejlődése olyan hatalmas, amilyent a történelem nem ismert eddig. Ez a haladás megmutatta azt, hogy profit nélkül is van haladás, a mostani nagy küzdelemben meg igazolta, hogy a haza, amely igazi formájában a közösséget jelenti, sokkal nagyobb önfeláldozást, önzetlenséget kap egy osztálynélküli társadalomban, mint ott ahol még a honvédelem is profit hajhászással van összekötve, mint azt ma is látjuk itt nap nap után. Az amerikai az ő hatalmas technikájával, a nagy nyersanyag készletével olyan lehetőségét adja annak, hogy az emberi haladás, szabadság, jólét, egyenlőség előharcosa legyen. Az ellenséggel szemben a posztján van, ma már nem védekezik, ma már támad, de a munkásosztály ma is szétszórtan, erejében és a meglévő intézményeiben elbizakodva áll, ahelyett, hogy a nagy náciellenes küzdelmében arra gondolna, hogy a nácizmus nemzetközi és azt mindenütt le kell tiporni. Ha a munkásosztály nem áll éberen őrt, akkor olyan Pearl Harbor fogja érni, amely az összes erősségeit rombadön- ti és évtizedekre fogja visszavetni. Minden támadást, amely bármi címen és bármely oldalról jön is, vissza kell verni és támadásba menni, hogy a nácizmus pusztulása után egy boldogabb uj társadalomba, az Ipari Demokráciába jusson el a sokat szenvedett emberiség. NADRÁGOSOK ELLEN Nagy felhördülést váltott ki a Rákóczi központi titkárnak egy ártatlannak látszó megjegyzése, ' amelyre csak akkor lettek figyelmesek, amikor azok akik találva érezték magukat felhördültek. A betegse- gélyzők egyesítése kapcsán Vasas titkár azt irta többek között, hogy a Rákóczi tisztviselők a múltban sem voltak az akadályai az egyesülésnek, mert mint munkásembereknek nem életkérdése az, hogy tisztviselők legyenek, mert ők mint munkások is megtudják keresni a kenyerüket. Ezt a kis megjegyzést nagyon zokon vették a “tanult” vezérek, szerkesztők és egyéb “nadrágos” (nálunk úgy mondták ezekre, hogy “félnadrá- gos”) urak között és demagógiának, igazságtalanságnak jelentettek ki azt, tiltakoztak az ellen a feltevés ellen, mintha a nem munkás elemek önzőbbek volnának mint a munkások, mintha az előbbiek becsapnák, megcsalnák, félrevezetnék a munkásokat. A munkások nagyfokú bizalmatlansága az oka szerintük, hogy a tanult emberek, gazdag kereskedők és gyárosok, távoltartják magukat a magyar mozgalmaktól. Érthetetlen ez a felháborodás, különösen azok részéről, akik nagy hágón cikkeznek Vasas ellen. Ezek az urak megtanulhatnák azt, hogy akinek vaj van a fején az ne menjen a nápra. Ha van valami amit kikifogásolni lehet az amerikai magyarságnál az, hogy annyi súlyos tapasztalat után még mindig nem elég bizalmatlan arra, hogy teljesen eliminálja a amerikai magyar közéletből a “nadrágos” rajtuk élősködő, őket kihasználó, félrevezető, becsapó “vezéreket”. Mi igazán nem vagyunk azok akik a tényleg tanult, intellek- tuel emberek ellen pogromot rendezünk, de még a legjobb akarat sem állíthatja azt, hogy az amerikai magyarság között élő urak tisztelet a nagyon kis kivételnek, tanult vagy intel- lektuelnek lennének nevezhetők. Az úgynevezett “régi gárda” tagjainak a tudása egyenlő a nullával, az “urak” túlnyomó többsége nem önként jött ide, egy részét az adósság, a kártya, lóverseny űzte ki, másrésze az ügyészség elfogató parancsa elől mint sikkasztó menekült ide. A papok nagy részét mint értéktelent, vagy botrány között kényszeritették a felettesei arra, hogy Amerikába jöjjenek. No és itt, hát azt hiszi Hinder, Fáy-Fisher, Gondos urak, hogy az amerikai magyarság nem emlékezik már a futó bankárokra kik megszöktek a keservesen keresett dollárjaikkal, a részvény hiénákra, kik bánya, gyár, újság részvényeket sóztak a nyakukba, nem felejtették el még az akciókat, amellyel rengeteg pénzt szedtek ki a magyarságból, az aranyat-vasért, a vasat megkapták a magyarok, de az arany a vezetők kezein maradt. Amerikafalva, amely soha sem épült fel, ez a sors jutott a Magyar Kórház-nak is, ilyen volt a “pelenka mozgalom” a hadi- kölcsön vásárlás amelyből a bankárok és a lapok szedték meg magukat, mig a vásárló magyarság értéktelen papirost kapott. Ott vannak a real estate hiénák, mennyi pénzt szedtek ki a magyarok zsebéből, no meg a “pedlerek” mi mindent el nem adtak a magyaroknak. Bizony a Verhovay csalói közül is csak egy volt “munkás” de az is csak eszköz volt a Martinok és Neményiek kezében és az “újságosok” zsarolásai, hirdetés, publicitás és előfizetés cimén. Nincs krónikás aki feltudná sorolni azt a sok rosszat ,amit a magyarságon itt elkövettek azok a szélhámosok, akiket röviden “nadrá- gos”-nak neveznek, természetes, hogy akadtak munkássorsból felkapaszkodott csalók is, de azok előzőleg elhagyták az osztályukat és az urak közé kerültek. Az amerikai magyarság széttagoltságának, erőtlenségének az okai a “vezérek” az “újságosok” a papok voltak, több egylet több állást, több hirdetést jelentett, nagyobb lehetőséget a basáskodásra, ezek a tények, ez az oka, hogy ma az amerikai magyarság túlnyomó többsége megundorodott minden magyar akciótól, ezért nem jár az egyleti gyűlésekre, nem vesz részt semmiben, mert az urak akik a nyakára ültek minden egyes esetben becsapták, kihasználták. Ezért bizalmatlan még a becsületes magyar megmozdulásokkal szemben is. Ez a közömbösség azonban nagyon helytelen, mert igy nélkülük, de róluk intézkednek a vezetők, a hozzájárulásuk nélkül de az ő nevükben vesznek részt reakciós politikai akciókban. Ma a körmükre égett az egyesítés kérdése, azt muszáj megcsinálni, de ha az amerikai magyarság azt a nadrágoskra bízza és nem saját maga fogja keresztülvinni, akkor az úgy is néz majd ki és az egyesitett nagy magyar egyletbe egyesítve lesznek az összes basák is. Az egész világ forrong, egy uj társadalmi rendszer van épülőben, amelyben elsülyednek a régi rendszer urai ,az amerikai magyarságot sem kerüli ki ez a változás, de a saját kapuin belül, magának kell megvalósítani a tisztitó munkát és mennél előbb teszi azt meg, annál könnyebben fog beilleszkedni a feltétlen elkövetkező nagy változásokba. MEG MONDTAM A Naptárunk a kezében van minden olvasónknak és ha átlapozták, akkor el kell, hogy ismerjék azt, amit írtam, hogy az 1943-as Bérmunkás Naptár nemcsak a legjobb Bérmunkás Naptár, de jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg azt, hogy minden tekintetben messze felülmúlja az összes más magyar naptárakat. Most, amikor a munkástársak kézbekapták a Naptárt, megggyőződhetnek arról, hogy barátaiknak, rokonaiknak nem adhatnak értékesebb ajándékot mint egy Bérmunkás Naptárt. Kérjük a sürgős rendeléseket, hogy még karácsony előtt ki- küldhessük. Geréb munkástárs úgyis mint szerkesztője, úgyis mint írója végzett, megérdemli azt, hogy a javaslata, a kérelme, hogy az idei Naptárt mennél több kézbe jutassuk el, sikeres legyen, ne csak a jó végzett munka, hanem a siker tudata