Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-19 / 1246. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942. december 19. is serkentse őt hasonló érdemes munkára. DARAGÓ ÜZEN A Verhovay Lapban a fő-el- nök időként “Elnöki üzenetek” rovatba válaszol az olyan levelekre, amelyek közérdekű kérdéseket érintenek, az egyik ilyen üzenetben, három kérdést is érint a fő-elnök, állást foglal a Habsburgok ellen, helyesli hogy a Duna medencében élő élő népek megegyezést akarnak végül elárulja, hogy 1938-ban amikor mint Verhovay küldött résztvett “A Magyarok Világ- kongresszusán” Horthy tisztjei megakarták gyilkolni. Szép ez az állásfoglalás, csak azt nem értjük, hogy amikor, minden olyan nemzeti csoport, amelyet érint a Habsburgok előtérbe való tolakodása, a legélénkebben tiltakozott az ellen úgy a sajtóban, mint az illetékes kormányközegek előtt, akkor a legnagyobb magyar egylet elnöke, csak egy üzenetben foglal állást, pedig ha a volt monarchia valamely nemzetiségének tiltakozni kellene, akkor éppen a magyarok azok, mert egy nép sem küzdött és szenvedett annyit a Habsburgok 400 éves uralma idején, mint a magyar nép. Daragó urék Eckhardt kedvéért és hogy megmentsék az üzenetben leszólt magyar urak bitangságát a magyar népen, felejtik Rákóczit, Kossuthot, az aradi 13-om vértanút, Kufsteint, Neugeba- ut és ezért hallgatnak mint a dinnye a fűben és legfeljebb egy “elnöki üzenetben” mondanak véleményt. És az ilyen kiállásokba, amely csak idáig mer elmenni, nem bizhat az amerikai magyarság. Daragó ur most 4 év után árulja el és tanúval bizonyítja, hogy őt Budapesten a Metropol szálloda előtt katonatisztek felakarták nyársalni, mert a kisbirtokosok érdekében szólalt fel. Mi, kik tapasztalatból ismerjük Horthy tisztjeit, tanú nélkül is elhisszük, hogy ez a kis gyilkosság ki volt tervelve, de joggal kérdjük azt, hogy miért csak most jön ezzel elő Daragó ur, 4 évig nemcsak hallgatott erről, hanem saját tapasztalataira hivatkozva úgy állította be a magyarországi viszonyokat, mintha ott minden a legjobb mederben menne, jog, szabadság és jólét volna Magyarországon az ur. Ha Daragóból a Horthy előtt való hajlongás és Imrédy, Kozma, Perényi urakkal való paro- lázás nem ölte volna ki a valamikori liberalizmusának az utolsó cseppjét is, amikor visz- szajött, akkor ki kellett volna állnia és azt mondani az amerikai magyarságnak, szükeb- ben a Verhovay tagságnak kiknek megbizásából és költségén volt Budapesten: Magyarországon ma rosszabb a helyzet mint akkor volt, amikor az éhség, a .jogtalanság kikergetett benneteket a szülőföldről, a nyomor, a szenvedés, a jogtalanság, az elnyomás az egekig kiállt, egy élősdi bitang csürhe még azt is elveszi a magyar néptől, amit a földesurai meghagynak. Hogy milyen körülmények között él a magyar nép arra jellemző az, hogy engem a ti kiküldötteteket, amerikai állampolgárt, mert a kisgazdákért szót emeltem Magyar Királyi katonatisztek, mint valami gangszterek megakartak gyilkolni, amelynek a keresztülvitelét csak a véletlen akadályozta meg. Ehelyet Daragó a bandita uralomnak a megerősítésére ott bábáskodott a magyar kormány propaganda szervének az Amerikai Magyar Szövetségnek a világrahozatalánál és a Verhovay tagok pénzével finanszírozta azt. Ez kijátszása és becsapása volt a Verhovay tagWASHINGTON — “Most volt második évfordulója Magyarország csatlakozásának a Hármas Paktumhoz, Németország, Olaszország és Japán egyezményhez. Ez évfordulóról minden magyar lap megemlék- szik”, hirdette a római rádió november 20-án. Hogy hogyan emlékezik meg a magyar sajtó e végzetes napról, ahhoz álljon itt kóstolónak a rendszer németnyelvű félhivatalosának, a “Pester Lloydnak” egy mondata, mellyel fején találja a szöget, mikor ezt hazudja: “A magyar nép tudja, hogy csak a Tengelyhatalmak és , senki más, kívánták Magyarország feltámadását.” E tragikus “feltámadás” ünnepére, nyilván azért, hogy az orosz fronton céltalanul vérző magyar katonák morálját föl- frissitsék, a németek bizonyos men nyiségü “Vaskeresztet”, még a császári korból származó katonai kitüntetést osztottak ki a magyar csapatoknak. A berlini hivatalos “Transoce- an” rádió jelenti, hogy tizenegy magyar tiszt és 216 altiszt és közlegény kapta meg a “Vaskeresztet”, “különösen bátor viselkedésükért a keleti fronton”. A német nácik nyilván azt képzelik, hogy Vaskeresztek osztogatásával, amit még Hitler is visel, noha az első háborúban alig szagolt puskaport és valószínűleg a háború utáni zűrzavarban maga tűzte fel teuton öntudattól dagadó keblére, hogy e pléhke- resztek osztogatásával majd a magyar nép szívesebben viseli a nácizmus elviselhetetlen keresztjét, sőt tán még örül is annak, hogy az orosz fronton egyre pusztuló katonák helyébe mindig uj és uj hadosztályokat kell küldenie a visszavonulásoktól vészesen kavargó orosz front téli borzalmaiba. AKI NÁCIKKAL SZóBAÁLL BELEPUSZTUL A “Vaskereszttel kitüntetettek között a német közlés külön említi Dálnoki Miklós Béla táborszernagyot, a Kormányzó főhadsegédét és katonai irodájának főnökét. Ez a tábornak a nyáron és ősszel egy magyar motorizált hadosztálynak volt a parancsnoka az orosz fronton, miután előbb, 1933-tól 1936-ig katonai attasé volt Berlinben. Ságnak, amelyet egy elnöki üzenettel elfelejtetni nem lehet, ahhoz sokkal bátrabb szakítás, dacos szembeállás kell, de mi nem hisszük azt, hogy Daragó urban meg van az ehhez szükséges gerincesség és igy a Verhovay tagok látható felébredésétől várjuk azt, hogy a közelgő konvención kiigazítsa ezeket az árulásokat, ha addig az amerikai kormány nem üt szét a Magyar Szövetség berkeiben, mint belerúgott a Szövetség idétlen csemetéjének az Eckhardt féle független Horthyt mentő, baj esetén Ottót előretoló magyar úri társaságba. Miklós tábornok a “Vaskereszt” lovagkeresztjét kapta, “személyes vitézsége és sikeres vezérletének elismeréseként,” mondja a német rádió. A Kormányzó katonai irodájának főnöke, évek hosszú sora óta Keresztes Fisher Lajos tábornok volt, aki fivérével, Keresztes Fisher belügyminiszterrel együtt a Kormányzó küWASHINGTON, dec. (ONA) Emmanuel Celler Congressman vasárnap este nyilatkozatot adott le a Mutual Broadcasting Co. WOR állomásán. Azoknak a népeknek kemény ellentállá- sa az oka, mondta a képviselő, akik valaha a monarchia alattvalói voltak, hogy Ottó csak egy maroknyi embert birt ösz- szeszedni csapatába, talpnyaló- kat, akik alig várják, hogy hízeleghessenek neki, majd ha a trónján ül. Senki a világon nem adott politikai támogatásról szóló ígéretet se Ottónak, se a mamájának Zitának. A monarchista követők mégis úgy viselkednek, mintha igy volna. Ha nem hagyják abba, szólt Celler rádiónyilatkozata, én, mint a Kongresszus képviselője, bizony mondom, rájuk fogom uszítani a kutyákat! Nem egy, Ottó szorgos támogatói közül elvárhatja, hogy az FBI érdeklődjön utánuk. Van köztük enemy alien, jobb lesz, ha vigyáznak magukra. Ottó nem emigráns, tehát nem sorozható be. Mint visitor, vagy mint politikai ágens, nem kerülhet sorozás alá. Ha olyan nagy demokrata ez a főherceg, hát mondjon le a trónjáról és a címéről, nevezze magát egyszerűen Habsburg Ottónak, vagy aminek akarja és lépjen be önként, mint közkatona az amerikai hadseregbe. Akkor majd elhiszem, hogy demokrata. De amit ezek a monarchisták a ködfüggönyök mögött hirdetnek, az az, hogy Ottó visszaállítsa az osztrák-magyar mo- narhiát. Két vasat is tartanak tűzön. Ottó a mi oldalunkon fo- gadkozik, Albrecht főherceg meg terrorista bandát vezényel Hitler oldalán és Horthy kezélönös bizalmát élvezte és a magyar politikának, Magyarország sorsának leghatalmasabb intézői ők, a két fivér voltak. Német lapok közléseiből kiderül, hogy a kormányzó “elfogadta Keresztes Fisher Lajos tábornok lemondását katonai irodája vezetéséről” és helyébe a most kitüntetett Miklós tábornokot nevezte ki. A tábornok fivéréről, Keresztes Fischer belügyminiszterről utóbbi időben szintén olyan hírek keltek szárnyra, hogy befolyásos náci körökben kegyvesztett lett, sőt érkezett hir arról is, hogy a belügyminiszter lemondott, ámbár lehetséges, hogy e hir alapja mindössze a két Keresztes Fischer nevének összecserélése volt. E két fivér, noha nevében a “Keresztesit viselte, ami megbélyegzésként ragadt emberöltőkön át az 1514-es parasztlázadásban résztvevők utódjain, a külön magyar dzsentri-fasizmusnak voltak igen öntudatos képviselői. Nem voltak nácik, de a németekkel, tüzön-vizen át, még a nácizmuson át is való szövetkezésnek hivei. Ez most rajtuk személyükben is megbosszulódik. Magyarországon ma csak az maradhat uralmon, aki náciéknak tetszik. ■ bői kapta vissza a Habsburgok ! jugoszláviai korona-birtokát. | Jól irta John Gunther a “Fo- I reign Affairs” folyóiratban: “Ottót használni bunkónak Hitler ellen, annyi mint a 16. századot hozgósitani a 20. század ellen.” Aztán honnan szerzik ezek a monarhisták a pénzt az ágitációjükhöz? Jó lesz egy kicsit ennek is utána nézni. Ez az Ottó legény nemrég ezt mondotta egy kijelentésében: “Magyarország Középpurópa legerősebb állama és soha Hitlernek nem fogja alávetni magát. Magyarország teljesen Szövetséges párti, angolbarát, nem nácibarát.” Ezt merte mondani Ottó, mikor Horthy magát a magyar kormányt, a népet Hitler uralma alá helyezte, amikor magyar seregek harcolnak Hitler zászlaja alatt Oroszországban. De ez az Ottó itt támogatást akar szerezni a maga trónvisszafoglaló céljaihoz. “Egészen biztos vagyok benne, mondotta, hogy visszamegyek.” Felháborító, hogy ezen miként mesterkedik. A monarhisták már arról beszélnek, hogy majd ha az amerikai seregek Amerikai segélyakciójával odaérkeznek, akkor Ottó fogja az élelem, ruházat, orvosszerek, egyéb szükségletek kocsirakományainak szétosztását ellenőrizni és a háborút megszenvedte kiéhezett nép, majd elfogadja Ottót, ha ő osztogatja az amerikai canned élelmet. Figyelmeztetem erre Lehman Governort, vigyázzon, nehogy a Habsburgokkal bármi kapcsolatban lévő személyiség beleavatkozzon majd a népek ellátásába. Magyarország keresztje — és a vaskereszt “Ha olyan nagy demokrata Otto, mondjon le trónjáról és ciméről”
