Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-18 / 1224. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 julius 18, BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ...........................$2.00 Féléyre ............................. 100 Six Months .........................1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ............. 5c Csamagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Ipari Demokrácia (gb) Az utóbbi időben nem valami sokat hallunk az Egyesült Államok törvényhozó testületéről, a kongresszusról. Időközönként megszavaz ennyi vagy annyi billió dollárt a háborús célokra, avagy megpróbálják a munkabérek korlátozását, — különösen az alsó házban, de máskülönben nem igen avatkoznak bele az események folyásába. A most folyó világháborút a “totális” jelszóval látták el. Totális háború azt jelenti, hogy a háborús erőfeszítés felszívja a háborús népek teljes anyagi és szellemi termelő képességét. És úgy látszik, hogy amikor tényleges termelésről van szó, a politikai összetételű kongresszusnak nincs helye benne. Minél jobban melegedünk bele a háborúba, annál tisztábban láthatjuk, hogy a háborús anyagok előállításánál, a hadsereg kifejlesztésénél, a hadimunkások ellátásánál, stb., szakemberek vezetése alatt álló irodákra van szükség. így az ország igazgatása most valójában a Donald Nelson termelési direktor, Leon Henderson drágasági igazgató, Paul McNutt munkaerő igazgató, Ickes belügyminiszter, aki egyben a gáz és olaj igazgató, stb. stb. kezeiben van. Röviden: számításba vették, hogy a háborút tartva szem- előtt mire van legnagyobb szükség és ezen szükségletek előállításának irányítását egy központi direktor kezébe helyezték. Minél tovább fog tartani a háború, annál több ilyen direktor lesz és annál nagyobb lesz a hatáskörük is. ' Ezen különböző igazgató, vagy “cárok” kinevezését a szükség szülte meg, mert kitűnt, hogy csak ilyen központi irányítással lehet gyorsan és hatásosan előállítani a szükséges hadianyagot, avagy lehet felkelteni a háborús hangulatot, ami a bondok vásárlásához szükséges. Mi, az Industrial Workers of the World tagjai évtizedek óta hirdetjük, hogy a tényleges termelés irányítására a politikai intézmények képtelenek. Nemcsak háborús, de a béke időben is az a nagy kérdés, hogy a népességnek mennyi lakásra, ruhára, élelemre, nevelésre, szórakozásra, stb., van szüksége. De hogyan irányíthatja az ilyen termelést az a testület, amelyet földrajzi területek szerint választanak meg és amelynek tagjai ennélfogva hozzászólhatnak mindenféle termeléshez, de valószínű, hogy egyikhez sem értenek. Nem-e ésszerű az a feltevés, hogy ha megállapítjuk, hogy mennyi lakásra van szükségünk, akkor azoknak előállítását az építő munkásokra bízzuk, akiknek irányítására természetesen ennek az iparnak a szakemberei jogosultak. Mi hívei vagyunk a demokráciának AZ IPAROK TERÉN IS, és igy azt tartjuk, hogy az irányitó szakembereket maguk az építő munkások válasszák meg. Ugyanígy kellene tenni a többi iparokban is. Az igy megválasztott IPARI VEZETŐSÉG TUDJA VALÓJÁBAN BETÖLTENI AZT A SZEREPET, amit ma a kinevezett direktorok végeznek. Ezzel egyidőben a mai politikai állam jellege is megváltozik és IPARI ÁLLAMMÁ LESSZ, amelyben a kongresszus nem a dolgozó milliók munkabéreinek letörésén tárgyal, hanem azon, hogy miként lehet kielégíteni szükségleteiket. A mindenhez hozzászóló, de valójában semmit sem értő politikusok helyét az egyes iparok szaktudósai foglalják el. AZ IPARI ÁLLAM KONGRESSZUSÁBAN TEHÁT NEM A FÖLDRAJZI TERÜLETEKET KÉPVISELŐ EGYÉNEK ÜLNEK, HANEM AZ IPAROK KÉPVISELŐI. Nem találnánk tehát ottan, mondjuk Ohio, vagy New York államot képviselő szenátorokat, ezt, vagy azt a megyét képviselő alsóházi tagokat, hanem a földmivelő ipar, az építészet, a transportáció, a nevelés, stb. stb., képviselőit. Az ilyen összetételű kongresszus természeténél fogva CSAK ALKOTÁSRÓL TÁRGYALHAT, csak arról, hogy a népmilliókat minél bővebben ellássák az élethez szükséges javakkal és nem arról, hogy miként lehetne még a jelenlegi életszínvonalat is leszállítani. Olyan lényeges és alapvető változást jelent az ipari demokrácia megvalósítása, hogy sokaknak ez még álomnak is merésznek látszik. Azonban ha nyílt szemmel figyelik az eseményeket, akkor láthatják, hogy a háborús kényszer hatása alatt mindenütt behozzák a tervszerű, központosított gazdálkodást, AMI AZ IWW ÁLTAL HIRDETETT IPARI DEMOKRÁCIÁNAK A LÉNYEGE. Mi azonban azt hirdetjük, hogy ha demokrácia, akkor legyen valóban pEMOKRÁCIA ÉS AZ IPAROKAT MAGUK A MUNKÁSOK VEGYÉK ÁT, AZ IRÁNYÍTÓKAT IS SAJÁT MAGUK KÖZÜL VÁLASSZÁK. Ennek az eszmének a megvalósítására szervezzük a munkásokat az Industrial Workers of the World EGY NAGY UNIONJÁBA, amelyben helyet nyerhet minden hasznos munkát végző férfi vagy nő, tekintet nélkül vallására, nemzetiségére avagy bőrének színére. IGY AZ* IPARI DEMOKRÁCIÁT, AMELY A JÖVŐ TÁRSADALMA LESZ, MÁR MOST ÉPÍTJÜK, A MAI TÁRSADALOM KERETEIN BELÜL. A kicsi, meg a nagy jövedelmek (gb) Ha hinni akarnánk az amerikai állítólagos “SZ ABA D” sajtónak, akkor úgy tartanánk, hogy a jelen pillanatban az emberiség jövőjének sorsa nem a véráztatta orosz csatamezőkön, sem pedig a líbiai sivatagon dűli el, hanem Washingtonban, a War Labor Board irodájában, ahol most azon tanak<Älnak, hogy az öt kisebb acél üzem, — a Little Steel” név alatt ismeretes társulatok munkásai meg fogják-e kapni a követelt napi egy dolláros bérjavitást? Az acélmunkások bérkövetelése fölött már hetek óta igen nagy vita‘folyik. Az érdekelt acéltársulatok hajlandók volnának megadni a követelést, de a többi gyárosok megtiltották nekik. A tőkések szolgálatában álló sajtó pedig valóságosan fenyegetődzik, hogy igy, meg úgy lesz, ha a munkások ilyen túlságos követelését teljesiten merik. Bejelentik, hogy ez a bérkövetelés nem csak a Little Steel tulajdonosait érinti, mert ezek, ha teljesítenék a követelést, legfeljebb annyival kevesebb adót fizetnének. De a Little Steel acélmunkásokat nyomon fogják követni az automobil ipar munkásai is, akiknek a jelenlegi szerződésük rövidesen lejár. De béremelést fognak kérni a többi acéltelepek munkásai is és a profitot féltő bószok attól tartanak, hogy ha megadják a követelést ebben az esetben, akkor azt általános béremelés fogja követni. Ez természetesen nagy verességet jelentene a bérek megfagyasztását követelő reakciós érdekeltségekre. Jellemző az állítólagos “szabad” sajtóra, hogy a drágaság emelkedését, amely a béremelést szükségessé teszi, teljesen elhallgatja. A kormány kimutatása szerint az utóbbi év alatt a megélhetés ára 13 és egvharmad százalékkal emelkedett. EZZEL SZEMBEN A LITTLE STEEL MUNKÁSOK EGY DOLLÁROS KÖVETELÉSE CSAK 12 ÉS FÉL SZÁZALÉK EMELKEDÉST JELENT. így az acél munkások valójában még kevesebbet tudnak majd vásárolni az egy dollárral javított béreikkel, mint vásároltak egy évvel azelőtt. A munkabérek elleni nagymérvű agitáció azonban a túlságos alacsony bérek felé fordította az érdekelt körök figyelmét. A földmivelésügyi minisztérium vetette fel azt a kérdést, hogy mi lesz a túlságosan keveset kereső munkásokkal, ha a béreket befagyasszák és a drágaság egyre emelkedik? Mi legyen azokkal, akiknek keresete már most sem fedezi a minimális életszükségleteket? A kitartott sajtó természetesen nem Írja meg, hogy még ma is millió és millió ember nem tudja megkeresni itt, az Egyesült Államokban a minimális életmódra elégséges összeget. A földmivelésügyi minisztérium szerint a déli államokban a szegény részes farmerok (share croppers) átlagos napi jövedelme 93 cent. A déli farmokon a hónap számra alkalmazott munkások óriási többsége havi 23 dolláron alul keres. És aki még mindezek dacára azt hiszi, hogy az ily alacsony keresetű munkások csak szórványosan találhatók, az olvassa el a pénzügyminisztériumnak a napokban kiadott egyik röpiratát. amelyben háborús bondok vásárlására szólítja fel a közönséget, mindjárt szugerálva, hogy a keresethez képest mennyit vegyenek. A Treasury Department ugyanis nagyon jól tudja, hogy a kis keresetű ember csak nagyon kis összeget adhat hadi bélyegekre, DE MERT A SZÁMUK IGEN NAGY, HÁT IGY JELENTŐS -ÖSSZEG GYŰLIK ÖSSZE. Valóban érdemes tanulmányozni ezt a kimutatást: Heti 10 dolláron alul keres 3,324,000 egyén; 10 és 15 dollár között keres 4,975,000; 15—20 dollárt 5,470,000; 20—30 dollárt 10,747,000; a harminc dolláron alul keresők száma tehát 24,516,000. 30—40 dollárt keres 7.714,000; 40—50 között keres 5,794,000; 50—60 között 3,007,000; 60—70 között 2,231,000 vagyis a közép keresetűek száma 18,806,000. A magasabb keresetűek igy oszlanak meg: 70—80 dollár között 1,304,000; 80—100 I köziét 1,489,000; 100—150 között 1,059,000; 150—200 dollár ^ "Szervezés” — "Nevelés" — "Felszabadulás" W ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
