Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-18 / 1224. szám
1942 julius 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÍLKÜL Beszélgettünk már az orosz, a német munkások szerepéről a most folyó háborúban, illetve arról, hogy mi az ami a hihetetlenül nagy teljesítményekre hajta őket. Miután minden nemzetköziségünk dacára is magyar származásúak vagyunk magyar munkások nyelvén Írunk, kézen fekvő az, hogy a fenti kérdések megtárgyalása után elmaradhatatlan az, hogy a magyar munkások, a magyar nép szerepéről, viselkedéséről ne írjunk az olvasóinknak, még ha a most folyó nagy mérkőzésben nem is játszanak dön-, tő szerepet. A magyarországi viszonyok, Horthyék 20 éves rablógarázdálkodása után merőben mások mint a németországi viszonyok a munkás és szegény parasztokat illetőleg. Horthyék az elmúlt 20 évben majdnem tökéletes munkát végeztek abban az irányban, hogy az uralmukat fentarthassák, hogy a magyar nép minden megmozdulását lehetetlenné tegyék. Először is az 1919—20-as években a fehér terror tetőpontján a szó szoros értelmében fizikailag kiirtották a magyar munkások és parasztok radikális elemeit. A tiszti különítmények sok ezer aktiv munkás- mozgalmi embert gyilkolták meg, tízezreket zártak börtönbe, koncentrációs táborokba, más tízezrek meg emigrációba menekülve mentették meg az életüket. E sikeres “felelőtlen” akció után Horthyék törvényesítették a fehér terrort. Ezután már “független” bírói ítélettel akasztottak és börtönöztek, hogy mozdulatlanságra kényszerítsék a munkásosztályt. Ezután már a foljjamatba tett pörök kén'yszeritették menekülésre azokat - a főleg most már tanult embereket, akik a hivatalos szociá ldemokrata párton kívül próbálták a munkásosztályt akcióra bírni. A szoc. dem. párt és a szakszervezetek lepaktáltak Horthy- ékkal, akik, hogy a parlamentáris látszatot fentarthassák, ■ megtartották ti “megreformált” parlamentet, amelynek csak úgy van meg a kirakati látványossága, ha van egy ellenzéke és ezt a müellenzéki szerepet töltötte és tölti még ma is be a szoc. dem. párt Magyarországon, amelynek a tu- lepdonképeni szerepe az elmúlt 23 évben a magyar munkások letartása volt és ennek a kiosztott szerepnek tőle telhetőleg elegett is tettek a vezér urak, akik az ellenzéket rendőri segítséggel hallgattatták el. De intézményeikben gondoskodtak arról is, hogy megfelelő karhatalmi csoportok álljanak a nép hátamögött. Ma a csonka Magyarország rendőri és csendőri létszáma háromszorosa a nagy Magyarország karhatalmi csoportjának. Ehhez jön még a dunai őrség, határőrség és nem utolsó sorban az úgynevezett társadalmi egyesülések, amelyekbe karhatalom szerűen van beszervezve a reakciós közép osztály.- Azonkívül nagy szerepe van az úgynevezett Vitézi Széknek is, amelyek a múlt világháború veteránjaiból kerültek ki, kiknek Horthyék földet, trafik és italmérési engedélyeket adtak, amelynek ellenében a rendszer védőrségei lettek. A Vitézi avatás egyet jelentett a spiclivé az agentprovokatőrré avatással. Ehhez kell még venni az osztrák-magyar m o n a r chia tisztikarának és zupás őrmestereinek óriási tömegeit, hogy meg láthassuk, hogy a magyar nép milyen szervezett elnyomó gépezet alatt nyög. Mindezek dacára Horthyék nem rendelkeznek egy olyan hadsereg felett, amelybe a nép minden rétegét be sorozhatnák. Az ipari munkást csak nagyon kis rétegben sorozták be, azt is főleg a “munkás századokba”. A szegény paraszt és megbízhatatlan, de legalább is olyant, aki csak kényszerből harcol, aki szívesen adja meg magát. A magyar hadsereg megbízható rétegét a gazdag paraszti családok adják, az úgynevezett kulákok, amely ezredeket fel lehetett használni Hitler első — oroszországi hadjáratánál, de az ottani rettenetes veszteségek után, már a magyar hadsereg akció képtelenné vált, ma már minden önállósága meg szűnt, a német hadsereg kereteibe működnek azok a csoportok, amelyek ma az orosz fronton betöltik az ágyutöltelék szerepét. A magyar hadsereg túlnyomó részét a legszégyenletesebb szerepre használják fel, arra, hogy a megszállt orosz és főleg a szerb területeken a lakosságot irtsák ki. Szégyen pir borítja el minden tiszteséges magyar arcát, hogy Horthy tisztjeinek az irányítása mellett, ezt a szerepet milyen jól töltik be. Összegezve a dolgot, a magyar nép tudatában van annak, hogy urai éppen úgy, mint a magyar ezer éves történelemben annyiszor, ismét egy idegen uralomnak adták el őket, hogy a saját uralmukat biztosíthassák, egyetlen nemzet története sem hemzseg az ilyen árulóktól úgymint a magyaroké. Ezt a leghitványabb uralkodó osztályt a magyar nép rettenetesen gyűlöli. Érte harcolni nem akar. Már revíziós maszlaggal sem lehet tovább etetni. A magyar nép földet, szabadságot akar. Lázadni a nagy intézményes terror miatt képtelen, de kétségtelen az, hogy ha a magyar határon egyszer meg fog jelenni az “ellenséges” haderő, akkor forradalomba fog menni, hlrtba támadja az urait és rettenetes bosszút fog venni az elmúlt 23 év szenvedéseiért. Az amerikai magyarság hivatása az volna, hogy az itt ott előforduló szabotázst nagymérvűvé való fejlesztését sürgesse, a katonákat a frontokon dezertálásra biztassa, de ehe- lyet a feltolakodott vezéreinek a jóvoltából tehetetlenül nézi az eseményeket, mig a vezérurak az amerikai magyarság nevében falaznak a leggyalázatosabb Quizlingn^k, Horthy- nak. AZ AMERIKAI FRONTON A frontok az egész világon összefüggnek, igy a jnagyar front nem csak Európában létezik, hanem itt Amerikában is, van egy aktiv csoportja az amerikai magyarságnak, amely dacára, hogy itt él és az amerikai kérdések állnak — nagyon helyesen — érdeklődésének a homlok terében, de nemtagadja meg azt az osztályt, amelyből származik, a magyar munkás és paraszti réteget és mindent elkövet abban az irányban, hogy ebből a világégésből a magyar nép felszabadulása is kinőjön. Ennek a rétegnek erős segítője az a frissen jött emigráció, kiket Hitler kergetett ki Európából, akik itt is a legélesebb harcot viszik Horthyék ellen. Velük szemben áll a magyar királyi követségek által irányított csoport, amely a követségek bezárása után is, a viszonyoknak a változásához kényszerítve van alkalmazkodni, de álhata- tosan védi a mai magyar rendszert és készül arra, hogy a háború után a magyar uralkodó osztály védelmére kelljen, az amerikai magyarság nevében. Újság szerkesztők, egyleti basák, papok, politikusok azok, akik ezt a mozgalmat riányit- ják és a nagy egyletek finanszírozzák. Ezek voltak azok, akik éveken keresztül leterrorizálták azokat, akik a nácizmus és a vele egy ivásu horthy- izmus elleni állásfoglalást sürgették, akik Vasváryékat “hitvány magyarokénak nevezték, mert Horthyék elleni állásfoglalást sürgették. Most mert muszáj, ki-ki adnak egy-egy. vérszegény nyilatkozatot,melynek értéktelenségérqfl minden hivatalos fórum meg van győződve. Az amerikai magyar újságírók értékéről az egyik legrégibb és leghangosabb újságíró ad nagyon találó fotográfiát. Ezt az urat mi nem nagyon sokra becsültük és most sem hiszünk a nagy megtérésébe, amikor az ötven éves irói jubileuma alkalmából elmélkedik, mert ennek a mellveregetésnek, megtévesztésnek akkor volna értéke, ha azt nem csak mint Farkas Balázs, hanem a többi irói álnéven és főleg Gondos Sándor néven is vallaná, de mint jellemrajzot a végsőkövetkeztetést, a maga és társai működéséről itt adjuk, amelyből sem elvenni, sem hozzátenni nem tartjuk szükségesnek, azt 100 százalékban aláírjuk: “A magyar nép mai sanyarú helyzetének mi vagyunk a legközvetlenebb okozói, Mi, akik nagyoknak fujtuk fel egymást, de ha volt tehetségünk, azt rosszra használtuk fel. Mi, akiknél a magyar nemzetnek nagyobb szolgálatot tett a magyar föld hátát szjántogató földmunkás, mi vagyunk a bűnösök abban, hogy ez a földműves nem • tudott ember sorba emelkedni. Mi voltunk azok, akik ezt a kézi munkást nem láttuk meg, nem akartuk észrevenni, nem akartuk embernek nézni. Minket Ítél el majd az utókor ezért. Ne hozzák élénkbe régi írásainkat. Ha a magam ócska meséit olvasom mostanság, szégyellek a tükörbe nézni. Szamarat látnék benne, aki álomvilágban élt. Virágokat termelt búza helyett akkor, amikor bogáncsra és katáng kóróra szorította a magyar nép fiait.” NYÍLT KÁRTYÁKAT! Azt hiszem, hogy ma már idejét múlta az a búj ócska játék, ami a nácizmus elleni harc kérdésében magyar területeken folyik. Mindenki tudja azt, hogy a Magyar Szövetség állásfoglalása a nácizmus elleni harcot illetőleg olyan értékkel bir, mint a nyulfogási szempontból az a kutya, amelyet bottal vernek a nyúl után. Nem akarunk régi dolgokat felmelegiteni ennek a bizonyítására, csak egy nagyon kirívó eseményt említünk fel, amelyet eléggé súlyosnak tartunk arra, hogy kiemeljük a jótékony homályból és azt követeljük az illetékesektől, hogy a saját becsületük és múltjuk védelmébe ne akarják ezt a burkolt náci barátságot elsibolni segíteni. Dr. Takaró Géza, new yorki református pap vezeti a magyar részről azt az akciót, mely között 298,000, vagyis a jobb jövedelműek száma 4,150,000. A magas jövedelműek száma, vagyis akik 200 dolláron felül keresnek, 695,000. Az ész-szerűség, meg az oly sokat hangoztatott demokrácia azt diktálja, hogy a legalacsonyabb jövedelmű csoportnak a keresetét emelni kell. Ez a csoport közel 50 százalékát teszi ki az összes 48,167,000 munkásnak. A legmagasabb jövedelműek száma viszont csak másfél százalékot ér el. És mégis a Treasury Department számítása szerint a felsoroltak 50 százalékának bondvásárló képessége 1,144,470,000, mig a másfél százaléké 2,000,000,000 dollár. Miután a bondvásárlási képesség a jövedelemmel arányos, igy ez a kimutatás úgy mellékesen elárulja, hogy az Egyesült Államokban a lakosság másfél százalékának a jövedelme nagyobb, mint az 50 százalékot kitevő szegény néposztályé. ÉS MÉGIS A SAJTÓ, A RÁDIÓ, A KONGRESSZUS ÉS MÁS OLY INTÉZMÉNYEK, AMELYEK ÁLLÍTÓLAG A NÉP ÉRDEKEIT VÉDIK, NEM ENNEK A TÚL MAGAS JÖVEDELMET HÚZÓ CSOPORT JAVAINAK KORLÁTOZÁSÁT KÉRI, HANEM A LEGALACSONYABB JÖVEDELMŰ, TEHÁT CSAK TENGŐDŐ, KüZKÖDő MUNKÁSRÉTEGEK BÉRÉT AKARJA MEG- FAG Y ASZTANI. Bizony a Treasury Department .ezen számadatai nemcsak azt mutatják ki, hogy mennyi bondot lehetne, vagy kellene venni, hanem azt is, hogy A DEMOKRÁCIÁNK, AMELLYEL ANNYIT DICSEKSZÜNK, CSAK TALMI DEMOKRÁCIA.------CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ÉS A MAGYAROK?
