Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-12-12 / 1245. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. december 12. Ne higyj magyar a németnek... Dalolták a nekikeseredett kurucok akkor, amikor a meg­szorult Habsburgok eget-földet Ígértek, jól tudták, hogy eze­ket az Ígéreteket csak addig tartották be, amig veszélyben volt az uralmuk, de a 400 éves uralkodásuk idején nem akadt egyetlen Habsburg sem, aki ne halálos ellensége lett volna a magyarnak. Rákócziak, frange- pánok, Bocskayak, Martinovi­csok, az aradi 13, Kossuth és még kitudná felsorolni azokat akik mártírjai lettek a Habs­burg uralomnak, amely min­denkoron az árulókra, a ma­gyar mágnásokra támaszko­dott. Az 1918-as forradalmak detronizálták a vesztes háború által amúgy is darabokra hul­lott monarchiának a császár­királyát Habsburg Károlyt Ausztria, Magyarország és Csehország köztársaság lett. Amig élt Károly próbálkozott ismételten a magyar királyság visszaszerzésére, ismét a ma­gyar mágnásokra és főpapokra támaszkodva, de Horthy, kinek az álma szintén az volt, hogy király legyen, nagyon alaposan belelövetetett a királyi bandé­riumba és a Kis-Antant segít­ségével megakadályozta a trón­foglalást. Felesége Zita nem nyugodott bele a jó job elvesz­tésébe és hosszú éveken keresz­tül próbálta az uralmat fia, Ot­tó részére visszaszerezni a ré­gi Habsburg szokás szerint in­trika, vesztegetés és házasság révén. Sokáig Musscjinire támasz­kodtak, vele intrikáltak, a ma­gyar mágnásoknak, főpapok­nak a befolyásával, olasz ki­rályleányt akartak szerezni Ottónak feleségül. De Hitler hatalomra jutása és Ausztria elfoglalása keresztezte ezt a tervet, hogy Mussolini pártfo­gásával az olaszokhoz hasonló fasizta királyságot alakítsanak Magyarországon, mert az nem illett bele Hitler terveibe, ő Magyarországból Horthyval né­met gyarmatot akart és csi­nált is. Pedig Ottó nemcsak Olaszor­szágban tanulmányozta a fas­izmust, hanem a spanyol pol­gárháború idején ellátogatott Francohoz is és ott tanulmá­nyozta a fasizta horcmodort, a tömeggyilkosságot. Annak ide­jén a legnagyobb lelkesedéssel nyilatkozott Franco bandájáról és mélységesen elitélte a de­mokratikus loyalista kormányt. A háború kitörése a nagyon szapora királyi családot minden pereputyával Amerikába űzte, ahol a “demokratikus” nagytő­kések alázatos hódolattal fogad­ták őket és pénzelték a propa-! gandájukat, hogy a nácizmus j bukása után Ottó ismét ura­lomra kerülhessen. Amig Ottó és az osztrák-magyar mágná­sok, az amerikai katholikus papság “fölfelé” igyekeztek el­fogadhatóvá tenni a most már “demokráciát” tanulmányozó Ottót, addig egy csomó magyar pap és egyleti basa lefelé az amerikai magyarság felé igye­kezett Ottót leszállítani. Megjelent a márciusi ünnep­ségeken, bankettezett, kezeket fogdosott, gyermekeket csókolt, Kossuth nótát énekelt, adta a demokratikus magyar, csakis magyar királyt, de suttyomban a monarchia visszaállításán dolgozott. Az eredmény nem sok volt, az amerikai sajtó nem adott neki több teret, mint va­lamelyik ázsiai vagy afrikai királynak. Úgy nézett ki az ügy, hogy Ottóéknak nem sok a reménységük mig az idő, az afrikai betöréssel kapcsolatos események újra alkalmat nem ad^ak a felszínre jövésre. Afri­kában a hírhedt náci barát Dar- lan tengernagy, érezve a náciz­mus döglődését, átevezett a demokratikus vizekre azzal, hogy leszerelte a francia gyar­irása a bőrbetegségekről. A gazdagok étvágya. Kitűnő sza­tirikus tárca. Befejezetlen tör­ténet. O Henry leghíresebb és igy a világirodalom egyik leg­kiválóbb rövid elbeszélése. Az I.W.W. “Free Speach” harcai. Az American Civil Liberties Union igazgatójának cikke az IWW nagy harcairól a szólás- szabadságért. Az Istenek orvosai. Igen ér­dekes népszerű tudományos ér­tekezés. Amerikai történet. Na­gyon jó, tréfás elbeszlés. Amit a férj mondott. Egy másik tragi-komikus elbeszélés, mely­ben azonban tanulság is van. Tápanyagok megóvása. Jó ta­nácsok a tápszerek eltartására. Háborús időkben az ilyen taná­csokra nagy szükség van. A közlekedés csodái. A közlekedé­si eszközök fontosságának mér­legelése. A szénbányászok szervezke­désének válságai. Igen érdekes és kitünően illusztrált cikk a szénbányászokról. Az időmérés története. Érdekes tudnivalók a kalendárium kifejlődéséről és a kis idő mérésének nehézsége­iről. Mértékrendszerek. Az ösz- szes mértékek és mértékrend­szerek ismertetése, összehason­lítása és átszámítása. A mér­tékrendszerekről ily tökéletes kimutatást magyar nyelven nem ismerünk. Háztartási hasz­nos tudnivalók. Nagyon sok jó­tanács háziasszonyok számára. Babona. Terjedelmes ismerteté­se a babona mindenféle ágának és a babonának a valláshoz va­ló viszonyához. Ady Endre versein kívül Lesznei Anna: Életrajz, Faludi György műfordítása: Dal a sze­gény B.B.-ről költemények to­vábbá 12 kitűnő illusztráció és számos apróbb ismeretek egé­szítik ki a naptár tartalmát. A legnagyobb büszkeségünk azonban az, hogy ez a renge­teg kitűnő anyag — egy tárca és az Ady versek kivételével mind ezen naptár részére ké­szült, vagyis a szerzők most ír­ták, fordították, állították ösz- sze, vagy dolgozták át. Olyasmi ez, amit amerikai magyar nap­tárról még eddig soha nem le- I hetett elmondani. matok ellentállását. Jutalmul a polgári kormányzat a kezében maradt. Most Ottóék is ezt a politikát követik, amint a “free Ausztria” név alatt meghúzó­dó monarchisták bejelentik ál­lítólag engedélyt kaptak egy osztrák csapat felállítására, hogy az a szövetségesekkel együtt harcoljon Ausztria fel­szabadításán. Amint a vezető­jük nyilatkozott itt 10 millió “osztrák származású“ német, magyar, cseh, jugoszláv, len­gyel stb. egyén él, kik “lelke­sen támogatják ezt az akciót, amely a háború előtti nem Osztrák-Magyar Monarchiát, hanem nagy Ausztriát állítaná vissza. Az általuk felsorolt “osztrákok” közül a lengyel, cseh, tót, román, jugoszláv, amerikai szervezetek a hadügyi államtitkárnál a legélesebbben tiltakoztak nemcsak az “oszt­rák” megjelölés ellen, de az el­len is, hogy ismét a Habsbur­gok degenerált bandáját akar­ják a nyakukra ültetni, ők nem kérnek a jól ismert Habsburg “demokráciából”, ők és az ott­hon levő sokat szenvedő népe­ik, nem királyosdit akarnak, hanem haladást a tökéletes de­mokrácia felé. A nagy felháborodás kon­certjéből csak egy hang hiány­zott, ez a magyarság hangja, illetve a “hivatalos” magyar képviselet az Amerikai Magyar Szövetség hallgatott mint az a bizonyos dinnye a fűben, ők nem tiltakoztak, ők már régen elfelejtették Rákóczit, Kossu­thot, 48-at sőt a 49-et is, az aradi 13-mal együtt, ők nem tévesztik szem elől a célt, a magyar úri bitang uralom meg­mentését, azt már látják, hogy a náci uralom pusztlóban van, hogy vele megy a jól megérde­melt dögtemetőbe a Horthyék uralma és azt jól tudják, hogy Horthyékat megmenteni nem lehet, de legalább a rendszert kívánják életben tartani az ezeréves uralmat és ma erre a legalkalmasabb Ottó. Azért nem szólnak ellene a magyar­ság meggyalázásához, de ah­hoz gyávák, óvatosak, hogy nyíltan kijöjjenek Ottó mellett. Már csuful jártak Horthyval, Eckhardtal, nem akarnak újra szégyenpadra kerülni Ottóval, de csak azt várják, hogy Ottó is Darlan pozícióra tegyen szert, akkor előjönnek a lapu- lásból. De mi nem hisszük azt, hogy a Szövetségesek, az ame­rikai, angol, orosz nép azért vérezzen, hogy a lengyel, szerb, cseh nép azért szenvedje át a poklok minden kinj át, hogy a vérözönön keresztül újra egy degenerált Habsburg kerüljön a nyakukra. De mi az elnyomott, elhallga­tott, kirabolt magyar nép nevé­ben joggal mondjuk, hogy nem hiszünk a “németnek” akár­mennyire demokrata is most, mi és a magyar nép jól ismer­jük a demokráciájukat, amely­nek a 400 éves útját akasztófa, nyaktiló, golyó, börtön, ravasz­ság, gyűlölet és árulás jelzi. A magyar népnek kenyér, jog, szabadság, egyenlőség kell és ez összegyezhetetlen a Habs­burg névvel, amelyet gyűlöl és utál minden szabadságszerető magyar ember. K. E. A MAGANTULAJDON SZENTSÉGE?! “Nem sülyed az emberiség! Ilyen gonosz vala rég, Ilyen gonosz már kezdet óta . . . Hisz különben nem kellett vóna Százféle mesét, Eget, isteneket, Pokolt és ördögöket Gondolni ki, hogy zaboláztassék.” Petőfi Bizony az! De csak a gazda­gé, a szegényé préda csak, mint ahogy ő és munkája, teste-lelke (feltéve ha van ilyesmije is az emberi nemnek) prédája és esz­köze a gazdagnak. Tíz évig dolgoztam nehezen és nélkülöztem, a gépkorszak újkori Babylonjában (New Yorkban), hogy kimehessek eb­ből a kacagó és jajgató, rette­netes dús és szegény városból, össze is kapartam kétezer dol­lárt, úgy gondoltam akkor, hogy ha veszek egy darabka földet, a földet túrva, munkál­va, a csendes magányban a far­mon, talán kijövök ezzel a kis pénzzel holtom napjáig. De a sors, a végzet, vagy mi­csoda, végighuzta (mint min­dig eddig, ábrándos lelkem min­den tervezetét, jószándékát) ég" kitörölte azt a megvalósulás stádiumából. Több mint tizen­két évig éldegéltem én ott, majdnem mindenkitől elha­gyatva, elfeledve, de mégis örülve annak, hogy most a min­dig szeretett és imádott Nagy­templomban, a Természet (má­sok úgy hívják, hogy Isten, a név nem sokat segít) öröktől fogva, s mindig élő karjai kö­zött lehetek. A szép síkság, folyó, halastó, fenyves erdő, a madár sereg­gel, melyek mindig adták a sze­renádot minden halandónak. Ugymondják, hogy a farsang­nak is vége szokott lenni, úgy lett vége az én szeretett kol­dusszegény, szerény otthonom­nak is. Mint Ádámot és Évát kiver­te az Ur angyala tüzes karddal a paradicsomból (ha hinni le­hetne a bibliának? én hinném, ha a hirdetői is hinnék és azt be is tartanák — mert akkor, béke és szeretet volna e földön, s nem volnának háborúk és a többi sok-sok rossz, mellyel az emberek keserítik meg egy­más életét.) Engem pedig tü­zes golyókkal hajtottak ki az én kifizetett, s az adómat ren­desen, időben fizetett ottho­nomból. Mint fentebb mondottam, fegyverrel kétizben is belövöl­döztek ezek a jó keresztények a szobám ablakán, ahol alud­tam éjjel. Hét nagy lyukat ütöttek át a golyók, keresztül fúrva az ellenkező faloldalát. Menekültem. A legközelebbi vasútállomáshoz a kis holmim­mal, bútort, szerszámot, min­dent otthagyva prédául. Katona János

Next

/
Oldalképek
Tartalom