Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-12-12 / 1245. szám

1942. december 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" BÉRFAGYASZTÁS MÁS OLDALRÓL Nem sokkal azután, hogy be­kerültem ebben a gyárba, meg­ismerkedtem egy másik depart- mentben dolgozó fiatal mun­kással, aki a union gyűléseken igen értelmesen szokott felszó­lalni és ezzel vonta magára a figyelmemet. Beszélgetésre in­kább hazafelé menet a villa­mosban van alkalmunk. így tudtam meg tőle, hogy érdek­lődik az amerikai munkásmoz­galom minden frakciója iránt, olvas, tanul, hogy magának megfelelő információkat sze­rezzen. Ilyen információk szer­zésében én is támogattam az zal, hogy megajándékoztam az IWW angolnyelvü kiadványai­val, mire megrendelte nálam az Industrial Worker hetilapot. Mindezt azért mondtam el, mert bizonyítani akarom, hogy szavahihető egyénnel van dol­gunk. Nos, hát ez a fiatal munkás, — akit egyenlőre nevezzünk csak az átlagos “John” névvel, beszélte el nekem az alábbia­kat. Vele együtt, illetőleg ab­ban a departmentben dolgozott egy Frank nevű munkás, aki miután igen jó szakember volt, többször egymásután fizetés- emelést kért és kapott és már magasabb fizetése volt az át­lagos union béreknél. Tekintet­tel azonban arra, hogy az ilyen elsőrendű szakembereket más gyárakban még jobban fizetik, Frank újból a foreman elé állt és javítást kért. Pár nap múl­va a foreman tudtára adta, hogy a javítást nem adták meg az irodában. Frank azonban nem nyugo­dott bele, hanem duzzogott, majd elhatározta, hogy bemegy a General Managerhez és attól kéri a javítást. Mindezt el­mondta Johnnak, akivel igen jó barátságban van. “És ha nem adja meg a javítást?” — kér­dezte John. “Akkor megmon­dom neki, hogy ... a dzsábot, és kvittolni fogok.” (A pontok az ismert goromba kifejezést jelzik.) Miután John nem akarta el­hinni, hogy Frank ezt a nem valami hízelgő kifejezést oda fogja vágni a fő-fő' bósznak, hát megegyeztek, hogy ugyan­akkor John is bemegy valami ürügy alatt, mintha csak mint a “következő” jött volna be. MEGMONDTA NEKI A nagy interview valóban megtörtént. A kérés meghall­gatása után a fő-bósz megnéz­te Frank kártyáját és kijelen­tette, hogy már elérte a “ná­lunk” fizetett legmagasabb bért és ezt most túl nem lépik. “Pár hónappal ezelőtt nem i beszéltetek ilyen hencegve,” — ! jegyezte meg Frank, j “Az tény — felelte a fő-bósz, — “de mint mindenben, úgy itt is, egyszer a munka van fe- fül és a tőke alul, máskor a tő­ke van felül és a munka marad alul. Most megint a tőke van felül.” Hogy Frank csakugyan oda­vágta azt a bizonyos kifejezést aztán elment a gyárból, az már nem lényeges. Ami engem meg­lepett ebben a dologban az az osztálytudat, amit a mi fő-bó- szunk mutatott. Mert ez a dolog mostanában történt. A bősz tehát csak azó­ta érzi, vagy gondolja, hogy a tőke felülkerült, mióta a sajtó­ban, a rádióban, a kongresszus­ban, iskolákban, szószéken, stb. olyan egyöntetű támadás folyik a munkásság ellen. Semmi két­ség, hogy a mi bőszünk is tag­ja a Munkáltatók Országos Szö- , vétségének és ennek a kutya­szövetségnek az utasítása sze­rint járnak el, amikor a bér­maximumot megszabják. A bérfagyasztás ugyanis az egyes munkásra nem vonatko­zik, amennyiben kimondottál^ hogy amely munkásnak túl ala­csony a fizetése, vagy aki igen nagy szaktudást kívánó mun­kát végez, azoknak bérei emel­hetők. Jóakarattal ebbe a két kategóriába mindenkit be lehet venni. Miután egyes gyárakban jobb fizetésekkel csalták el a szakmunkásokat, a kutyaszö­vetség most valószínűleg ilyen bérmaximát szabott meg a tag­jainak. Erre célozhatott a bő­szünk, amikor Frankét elutasí­totta. Nekem úgy tetszik, hogy a munkáltatók állami beavatko­zás nélkül is befagyasztották volna a béreket. így legfeljebb gyorsabban ment a dolog és ál­talánosabb, mert azon munkál­tatókra is vonatkozik, akik nem tartoznak a kutyaszövet­ségbe, noha ezeknek a száma igen kicsi. A második lépés azonban a munkásságra nézve sokkal veszedelmesebb. És ez az, hogy ha látják az ily bér- maxima sikerét, akkor ezt a maximális bért le is tudják szorítani. Egyszerűen a köz­ponti irodájukban elhatározzák azt, hogy ennyi meg ennyi szá­zalékkal lejebb mennek a bé­rekkel. És amelyik munkásnak nem tetszik, az otthagyhatja a munkáját, de látni fogja, hogy másutt sem kaphat többet. JOBB SZERVEZETRE Jót tudom én, hogy a mini­mális munkabérek törvényileg vannak megszabva, de azt is tudom, hogy az ily munkabé­rek a mai drágaságban még száraz kenyérre sem lennének [ elegendők. A munkabéreket nem a tör­vények, hanem csak maguk a munkások védhetik meg szer­vezeteik által. Annyit azonban már látok, hogy a jelenlegi két nagy szervezet, az AFL és a CIO nem lesz alkalmas erre, hacsak gyökeres változáson hamarosan nem mennek keresz­tül. A mai magasabb bérek nem ezen szervezetek érdemé­nek tekinthetők, hanem tisztán csak a háborús ipar kifejlődé­sének. Hogy ennek a két szer­vezetnek a vezetősége milyen könnyen hajlandó a megalku­vásra, mutatja a sztrájkjog feladása, a bérlevágások elfo­gadása és az a készség, amivel mindenáron kooperálni akarnak a bószokkal. Általában mindkét szervezet­ben a tagságnak vajmi kevés beleszólása van a szervezet ügyeibe. Az évről-évre állandó­an megválasztott tisztviselők intéznek mindent, ami valójá­ban annyit jelent, hogy árulják MELYIK A DÖNTŐ FRONT AZ AFRIKAI VAGY AZ OROSZ WASHINGTON, nov. (ONA) — Az OWI és a Nemzetközi Érintkezést ellenőrző bizottság, sajátságos buzgalmat állapított meg a nácik rádiópropagandá­jában. Az afrikai sikerek után mindenképen azt kellett meg­mutatni, hogy ez az afrikai front teljesen jelentéktelen, ami igazán számit, az az orosz front. Most, az oroszországi vereségek után, a náci propa­ganda gépezet kínos helyzetbe került. Múlt héten még a né­met hallgatóknak szóló rádió szerint, “az afrikai fejlemé­nyek teljesen jelentéktelenek, ha meggondoljuk, hogy az orosz front az igazán döntő.” “A keleti fronton folyó műve­letek célja, mondta be a rádió magyarázó, az orosz haderő megsemmisítése.” Adatok se­gítségével hasonlította össze az afrikai front hosszúságát az orosz front hosszával. “Ez az összehasonlítás adja számunk­ra a helyes alapot a dolgok kor­rekt megítélése számára.” A frankfurti rádió már sajnálko­zott az oroszokon: “A tél kí­sértető megjelent a Szovjet előtt. A szibériai éghajlat, a távol messzeségek, amik ta­valy a Szovjet szövetségesének, egyedüli reménységének lát­szottak, most a Szovjet ellensé­gévé fordultak. Vájjon meddig bírja még a már megrendített és meggyöngült szovjeti hadi­gépezet .meddig bírja még a német seregek visszaszorítá­sát?” A német nyelvű Calais rádió, a nyugati francia parton már megállapította: “a Szov­jet napról napra inkább kime­rül”. De az Egyesült Államok népét sem kímélték az orosz front jelentőségének hangozta­tásával : “Ebben a háborúban, próbálták az amerikaiak fejébe verni az ide szóló rádió progra­a munkásokat. (Az árulni szót itt a valódi értelemben veszem, — árulják, mint a portékát). Ezért a kofáskodásért igen nagy fizetéseket húznak. így természetes, hogy ezen állapo­tokat meg akarják tartani és mint jó kereskedők, igen udva­riasan kezelik a vevőket, — jelen esetben a munkáltatókat, akiknek még a kegyeit is kere­sik. Most, hogy nagy a munkás­kereslet, hát aránylag elég jó árakat tudtak kapni. Mint mon­dattam, ez nem volt az ő érde­mük. De mi lesz, ha megcsap­pan a munkaalkalom?! Hogy vájjon az események hatása alatt fog-e változni, fej­lődni ez a két nagy szervezet, ma nem lehet megmondani. Jö­vendölés volna, bármit is mon­danánk erre vonatkozólag. Azt azonban mondhatom, hogy jelenleg a fejlődésnek semmi jelét sem látom. gandájukban, csak két front számit: a szárazföldi a Szovjet ellen és a Csendes Tenger vég­telen frontja”. A sztálingrádi vereség után, most itt állnak, az orosz frontot felmagasztaló propagandájukkal. Az IWW vas és fémipari szervezetének (I.U. 440) cleve­landi osztálya rendes havi tag­sági gyűlését december 11-én pénteken este 8 órai kezdettel tartja 1426 W. 3rd St. (Black- stone Bldg., Room 311). A szervezet magyar tagjait ezú­ton is meghívja a titkár. AZ ÉPÍTŐ GÁRDÁBA 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. .. 2.00 J. Buzay, Cleveland ...... 4.00 G. Barcza, Bridgeport . .. 12.00 Id. P. Csorba. New York 2.00 J. Deák, Akron ............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 4.00 L. Decsi, Akron ........... 2.00 J. Dushek, Nutle ........... 2.00 J. Engli, Cleveland ....... 8.00 J. Farkas, Akron ........... 3.00 L. Fishbein, New York .. 3.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 J. Geréb, Cleveland......... 6.00 P. Hering, Buffalo ......... 1.00 S. Kisák, New York ..... 2.00 J. Kollár, Cleveland ....... 4.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland 5.00 J. Mogor, New York ..... 2.00 A. Molnár, Cleveland .... 3.00 J. Pataki, New York ..... 3.00 P. Pika, Turtle Creek .... 4.00 P. Pika, Chicago ...........' 3.00 M. Stefankó, New York 5.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 A. Székely, Cleveland .... 3.00 G. Wiener, New York .... 3.00 J. Vizi, Akron ............... 5.00 H. Varjú, Chicago ......... 3.00 J. Zára, Chicago ........... 5.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom