Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-28 / 1243. szám
6 oloai BÉRMUNKÁS 1942. november 28. Második front, Darlan és a “real” politika Nem a jingo hazafiság, hanem a legtermészetesebb emberi ösztön, idézte elő azt a megelégedést amely az afrikai front megnyitását követte. Nem kardesörtetés, hanem a legelemibb emberi szolidaritás volt az, amely hosszú hónapok óta követelte azt, hogy az orosz harctér megsegítésére — ahol a náci haderő kétharmada volt .— nyissák meg a második frontot, hogy ez az óhaj menynyire nem “armcher” generáliskodás volt, azt igazolja az, hogy a várt európai front támadás helyett beállított afrikai “oldal ajtón” való támadást, fciritika nélküli elismerés fogadta. Egyszerre el lett felejtve a francia fasizta kormányzattal való kesztyűs kéz politikája' mindenki úgy érezte, hogy az elnök taktikája, amely a diplomáciai összeköttetés fentartásában nyilvánult meg a Petain—Laval féle nácibarátokkal, helyes volt és nem csak katonai, hanem diplomácia sakkhuzásnak, még pedig sikeres sakkhuzásnak tekintette az afrikai támadást. Nem célunk az, hogy egy hetilapban a napilapok után 8-10 nap múlva mutassuk ki a második front megnyitásának a jelentőségét, az elért eredményeket és a várható fejleményeket, ezt a napilapok kommentátorai túl bőven juttatják el az olvasóhoz, csak a náci-fasizta gazság gyűlölete, az elnyomottak iránti szolidaritás váltja ki belőlünk az örömet, hogy Hitleréken’ Tojókon, Afrikában, a Szovjetekben, a Salamon szigeteknél verik a port a sok “fölényes” győzelmek után. Sokaknál következik el a kijózanodás most, amikor a tengelyék visszafelé futnak villám gyorsasággal. De nagy megnyugvással szolgálhat a haladás minden egyes barátjának az a tény, hogy a győzelmek dacára is milyen óriási felháborodást váltott ki a náciellenes világ közvéleményéből az a tény, hogy az afrikai hadak fővezére, a polgári hatalmat Darlan tengernagy kezébe adta. Darlan egyike volt azoknak, akik előkészítették azt a nagy árulást, amely a francia népet Hitler lábai alá vitte és azóta is Lavallal együtt ő volt a nácikkal való együttműködésnek egészen a katonai szövetségig való terv propagálója. Ez a hírhedt fasizta mint az egész francia haderő főparancsnoka, Algériában fogságba esett és látva a nácizmus elerélyesen véget az árak kijátszásának, úgy a munkásság kénytelen lesz arra, hogy az árak emelkedésének megfelelően a bérek emelését követelje, mert a súlyos adók úgy is leszorítják az életstandardját. A munkások helyváltoztatásának’ a rossz munkaviszonyokon kívül az is az oka, hogy a drágaság által előidézett jövedelem csökkenést úgy kénytelen behozni, hogy olyan munkahelyet keres magának, amely nagyobb fizetést biztosit. kerülhetetlen bukását, frontot változtatott és a szövetségesekhez csatlakozott, hogy igy maga és a fasizta társai uralmát a győzelem utánra biztosítsa a francia nép felett. Az amerikai főparancsnok’ hogy a “sikert meggyorsítsa és az amerikai és angol, nem különben a francia katonák életét kímélje” elfogadta Darlanék felajánlkozását, egészen odáig, hogy rájuk bízta a polgári hatalmat, ezt a megegyezést az elnök is “tudomásul vette” de az orkánszerü felháborodás után kijelentette, hogy az a megegyezés csak ideiglenes és az amerikai hadsereg nem fogja újra nyeregbe segíteni a francia nép árulóit, Hitler eszközeit. Az elnöki nyilatkozat nem szerelte le a felháborodást, mert a közvélemény azon a nézeten van, hogy még taktikai okoból, meg pillanatnyi előnyökért nem szabad volna szó- baállni a tegnap fasiztáival, még ha azok hirtelen pálfor- dulása előnyt is jelent. Ez erkölcsileg lehetetlen, az erkölcsi alapot huzza ki a szövetségesek harcából. Ahogy nem lehetett szóbaállni Hessel, Károly román királlyal, Eckhadtal ahogy soha szóba nem lehet állni a Quislingekkel, éppen úgy nem lett volna szabad Dar- lanékkal nem csak szóbaállni, hanem még a hatalomban is meghagyni és ezt a hibát nagyon sürgősen korrigálni kell, az egész bandát, amely éppen olyan felelős a francia nép elárulásárt, elnyomásáért mint Petain vagy Laval, sürgősen börtönbe kell tenni, nemcsak azért, hogy az arra illetékes francia nép Ítélkezzen majd felette, hanem azért is, mert a hatalomban való tartása veszélyes az árulásuktól, a náciknak való kémkedésüktől a múltjuk után állandóan tartani kell. A közvéleménynek az a gyors és sikeres megnyivánulása biz- tositék arra, hogy a megalkuvó és a “reál politikusok” ideje lejárt és nem lehet abba reménykedniük, hogy a háború után majd — mert ők lefelé alkudnak — a hatalomhoz jutnak. Nemcsak az Eckhardtok reményeit hamvasztotta el ez a felháborodás, de gondolkodóba kell, hogy ejtse azokat is akik a most leigázott népeknek akarják előírni azt, hogy a háború után meddig mehetnek, vagy akik súlyos tehertételnek tartják azt, ha valaki nem hisz abban, hogy a háború után ott kell folytatni, ahol a megkezdéskor, vagy 1918-ban abbahagyták. Magyar téren látunk olyan megnyilvánulásokat az úgynevezett “baloldalnál” amely nagyon közel áll Himlerék felfogásához. A “Harc”-ban olvassuk Fényes László előadásának a tudósítását, amelyben az előadó oda konkludál, hogy “a háború befejezése előtt kell Magyarországon forradalmat csinálni’ de a háború után nem szabad forradalomnak jönni. Ezt megakadályozni az Egyesült Nemzetek vannak hivatva.” Pont ezt mondotta Eckhardt is a clevelandi bemutatkozásán, ő is ilyen “intézkedést” óhajtott, amelyet 1000 repülőgépben és 500 tankban látott lehetőnek, meg abban is megegyezik, hogy ezt és a többi “elenőrzést” Amerikai és Anglia van hivatva végezni esetleg Szovjet-Oroszország ha “megfelelő módon meglehet vele egyezni”. Fényes nagyon jól tudja, a mai helyzetben, amikor még a magyar-német katonái uralom teljes erejében van a fegyvertelen nép forradalmat nem csinálhat. Ma, szabotálhat, lázadhat, száz módon gyengítheti a náci uralmat, de forradalom csak a katonai összeomlás után jöhet, éppen úgy mint 1918-ban és ez jönni is fog természetszerűleg a nagy elnyomatásból és nem “ezer repülőgép” sem a Himlerék által úgy óhajtott “receiver”, de Fényes által javasolt “ellenőrzés” sem fogja megakadályozni. Éppen ilyen érthetetlen Fényesnek a felfogása’ amely csak “esetleg” enged beleszólást a Szovjeteknek a jövőt illetőleg, itt is a reakcióval kerül egy platformra, amely még ma is retteg a Szovjetektől és azt csak arra tartja jónak, hogy vérezzen el az amerikai kapitalizmusért és utána, ha nem pa- rirozik hát ismét izolálni kell. Ugyan erre a lapra tartozik a “szocialista” Róbert Oszkár is, aki azért van Károlyi Mihály ellen, mert az cserbenhagyta Októbert és nem hajlandó revizionista politikát űzni. Nehezen érthető meg az, hogy egy életen keresztüli szocialista újságírás a magyar revíziót és a csehek elleni akciót tartja reál politikának. Mi tudjuk és számtalanszor megírtuk, hogy a Trianont a leggyalázatosabb imepriaizmusnak tartottuk, de tudtuk és tudjuk azt is, hogy az ez ellen való revíziós küzdelem tartotta Horthyékat uralmon és a revízió sikerének minden megnyilvánulása Horthyékat erősítette és a magyar nép elnyomatását, nyomorúságát súlyosbította és azoknak a sorsa, akiket a revízió visszajuttatott Magyarországhoz csak súlyosabb lett, mint az “idegen iga” alatt. Hogy Károlyi egyetlen lépést sem tett ilyen irányban, azt csak minden Horthy ellenes egyén helyeselheti. De az, hogy egy szocialista azt vesse Károlyi szemére, hogy ma nem azon a platformon áll mint 1918-ban, hogy az elmúlt 24 év alatt fejlődött és meglátta azt, hogy a kapitaizmus csődbe jutott, hogy ä profit rendszert meg kell változtatni, vagyis a szocializmus felé halad, arra csak annyit mondhatunk, amit a polgári szerkesztő a cikke alá irt “A baj nem Karolyi körül van, hanem azok körül ,akik nem tudtak vele lépést tartani”. Nagyon szomorúak ezek a “reál politikai” kisiklások a magyar baloldali emigráció részéről, olyan eltévelyedés amelyen segíteni sem lehet, de egy kétségtelen, hogy az a reál politikai program sem lesz hosszabb életű, mint a Darlan vagy magyarban Eckhardt reál politikája. De amikor rávilágítunk ezekre a “forradalmi” múltú szocialisták furcsa gondolkodására, akkor kényszerül az ember annak a meglátásra, hogy ők mennyire hátrább vannak Wallace al- elnök — aki maga is hirdeti azt amit Károlyi — gondolkodásától ,aki másként látja a Szovjetek jövő szerepét mint Fényes László. Kovács Ernő 300.000 ROMÁN ZSIDÓ ELCI- PELÉSÉSÉT TERVEZIK ZÜRICH, nov. (ONA) A román kormány, idevaló zsidó körökhöz érkezett értesülés szerint a zsidóknak nagyszabású elcipelését tervezi. 300.000 román zsidót akarnak az oroszoktól elfoglalt, teljesen elpusztított Dnyeszteren túli területre, Transitriába szállítani. Már össze is állítottak egy bizottságot, melyben több minisztérium, valamint a hadsereg képviselői foglalnak helyet és az a bizottság foglalkozik majd a zsidók tömegdeportálásának végrehajtásával. 15 évesnél idősebb zsidó férfi, ha elhagyná deportálásának helyét, a tervezett törvény szerint helyben agyonlőhető, nem zsidó pedig, ha zsidó szökését segítette, 5—15 évi börtönnel lenne büntethető. A NÉMETEK A MAGYAR TERMÉST REKVIRÁLJÁK WASHINGTON — Genovából jól értesült körök azt jelentik, hogy magyar agrárkörökben, melyek Kállay Miklós miniszterelnököt támogatják, súlyos elégedetlenséget okoz a magyar kormány politikája, mely a németeknek mindenféle előnyt biztosit. Köztudomásúvá vált, hogy nemrégen Hitler egy megbízottja tárgyalást folytatott Horthy főkormányzóval, melynek során a legközelebbi magyar termés 80 százalékát követelte a németek számára. Egy külön bizottság fogja megszabni azt is, hogy hány hold földet kell megművelni jövőre és egy német szakemberekből álló bizottság máris Budapestre érkezett, hogy keresztül vigye ezeket a terveket. FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE Az IWW chicagói Magyar Tagjai 1942 december 5-én szombaton este tartják szokásos évi “DISZNÓTOROS VACSORÁJUKAT” a Blue Hallban, 333 W. North Ave. a Sed- dewick St. sarkán. Kezdete este 7 órakor. Tánczenét Kardos Pista zenekara szolgáltatja. Belépti dij adóval együtt 25 cent. A chicagói magyarság körében általános az a felfogás, hogy a legizletesebb hurka-kolbászt az IWW magyar tagjai Disznótoros Vacsoráján lehet kapni. Győződjön meg ön is erről december 5-én. Jöjjön korán, amennyiben vacsora már este 7 órakor lesz kapható. Hozza el ismerőseit is egy ízletes vacsorára és egy kelle- ; mes este eltöltésére.
