Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-28 / 1243. szám
1942. november 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Légi hangok az afrikai eseményekről WASHINGTON — Ennek a háborúnak a rádió is fegyvere. Hogy milyen súlyos fegyvere' azt akkor tudjuk meg, amikor Roosevelt rádiószózattal fordult a francia néphez északafrikai támadásunk pillanatában. A hadviselés technikájához tartozik azonban az is, hogy a rádió révén szinte rögtönösen megtudhattuk, miként reagált a világ a Szövetségesek diadalmas politikai és katonai meglepetésére Afrikában. A németek a propaganda mesterének vélik magukat. De a rádióhangjaikból kitűnik az, hogy teljesen váratlanul érte őket, ami történt. A németek ellenőrizte rádiók eleinte sikeres francia ellentállást jósolgattak és csak két nappal a támadás után kezdték bevallani, milyen a háborús jelentősége ennek a műveletnek. Ekkor halot- tuk Párisból a bevallását annak, hogy az élelmezésre mily döntő hatással lesz Északa^ri- ka megszállása. “Egy dolog teljesen bizonyos, mondta ez a rádiónyilatkozat, e francia fenhatóság alatt lévő területekről többé, egyelőre, élelmiszer nem jöhet Franciaországba.” A párisi rádió elmondta, hogy a francia lakosság azt a gabonát fogyasztotta'. amit Algériából és Marokkóból kapott, innen jött azonkívül 17 millió hektoliter vörösbor is. Hatalmasan sok fagyasztott hús, gyümölcs, főzelék is innen került Franciaországba. A francia nép már eddig is szűkölködött, mert a németeknek kellett adnia, most a nélkülözés még inkább nagy lesz. Japán, aki fél Keletet megrohanta és rabszolgájává tett vagy félmilliárdnyi népet, igen izgatott, amiért Amerika és Anglia annyira visszi “a nemzetközi erkölcstelenséget”, hogy francia területet foglalnak el. Minden ellenséges rádió közül az olasz volt az őszinte. Hallani lehetett a megdöbbenést, a példátlan Szövetséges győzelmeken. Szinte vad felhívások szálltak a légbe, hogy az olaszok szedjék össze magukat, ne csüggedjenek, ne hagyják a hazájukat. Az amerikai partraszállásokat Afrikában’ Olaszország megtámadásának bevezetéseként kezelték. Afrikának, mondta a római rádió “különös a jelentősége a mi számunkra, mert oly közel van mihozzánk és a líbiai harctérhez egyaránt. Az afrikai helyzet kétségtelenül komoly és előjele az olasz nép számára súlyos háborús időszaknak. Ami most történik, igen fájdalmas nekünk vitéz és szeretett katonáink végsőén megrázó helyzetbe kerültek. Mind valamennyien érezzük a megrendülést, a kemény sorsot, amit a végzet mért reájuk.” A francia Vichy kormány rádiója első perctől fogva vallotta, mily súlyos a helyzete. Mennyire gyenge legény a francia nép szemében,az kitűnt abból, hogyan könyörgött a franciáknak, ne hallgassanak “bizonyos idegen rádiókat”. Nyilvánvalóan Roosevelt elnök és Eisenhower generális szózata fájt nekik, meg Giraid francia tábornok lázitó hívása, hogy az afrikai francia hadsereg csatlakozzon a Szövetséges Nemzetek csapataihoz és segítő kezet adjon a fasizta és náci haderő ellen, _ Délamerikában a gyors és sikeres amerikai csapásokat a háború fordulópontjának üdvözölték. Peru elnöke szerencse- kívánó táviratot küldött Roosevelt elnöknek. Chile volt külügyminisztere, aki azért mondott le, mert ellenezte’ hogy Chile megszakítsa a diplomáciai viszonyt a fasizta és náci hatalmakkal, igy nyilatkozott a rádióban: “Ezt a sikeres műveletet Észak Amerika azért indította, hogy egész Amerika érdekeit megvédje. E földrész fiai vagyunk, hálásnak kell lennünk érte. A rádióban egy Buenos Ayresben megjelenő nagy újságot idéztek, amely szerint “Az Egyesült Államok támadását boldogan fogadta minden Tengely-ellenes nép. Kösztük a francia nép is.” Chilei előkelőségek csoportja pedig azt távi- ratozta Roosevelt elnöknek, hogy “az áldozatért, amit Elnök Ur örök Franciaországért hoz, hálás lesz egész latin Amerika, mert annak szellemi javáért hozta.” Camacho mexicoi köztársasági elnök egy rádió- nyilatkozatában ünnepelte az Egyesült Államok cselekedetét, mert “a szabadság fáklyáját Franciaország való lelkét viszi a földre, ahol partraszáll.” Egyik legnevezetesebb rádióüzenete azonban az volt, ami Ankarából hangzott a légbe. Törökország fővárosából. Ez a “semleges” nép a háború kellős közepében, igy nyilatkozott: “Most már szembe kell néznünk a háborúval. Hatalmas és körülményes szövetséges háborús műveletnek terve van most a végrehajtás teljességében. Az el-alameni angol támadás- a teljes visszavonulóban lévő ellenséges erők üldözése, nyilvánvalóan csak része volt egy általános tervnek, azt most egész Északafrikában végrehajtják. A cél nem lehet más, csak az, hogy kiszorítsák a Tengelyhatalmakat a Földközi Tenger öbléből.” Ankara úgy véli, ezt a támadó műveletet az orosz téli offenziva megindultával egy időre számították és hamarosan várják az orosz támadások kezdetét. “Jól meg kell szívlelnünk, mondja a török rádió, mit jelent az, hogy az amerikaiak felfogták a japán támadást a Csendes Tenger vidékén, sőt ott most már támadó műveletekbe bírtak átmenni, ugyanakkor képesek voltak 140.000 főnyi hatalmas sereget küldeni az Atlanti Tengeren át és partra szállítani az északafrikai parton.” Kína fővárosát, Csunkingot, az amerikai támadás hire “fölvillanyozta, beszélte boldogan az ő rádiójuk- a külön kiadások zápora lepte el a várost, ahogy1 a jó hir Londonból megérkezett.” Végül pedig ne feledkezzünk meg Churchill angol miniszter- elnök rádióbeszédéről. Ebben az angol miniszterelnök igy szólt: “Az Egyesült Államok Elnöke, egyben minden amerikai fegyveres erő főparancsnoka az, akitől e hatalmas vállalkozás terve származik.” GYORS MUNKA Az angolok visszafoglalták Tobrukot és ebben a tényben jelképét látjuk annak, hogy John Bull mekkorát tud fejlődni ha egyszer nekiszánja magát és “rálép a gázra”. Tobruk a líbiai partvidék egyik legfontosabb stratégiai pontja, melyett az ausztráliai csapatok csökönyösen védelmeztek 1941 májusától ugyanez év decemberéig. És most a náci rádió beismeri, hogy a nácik elvesztették Tobrukot és hogy a németek két hét óta készültek a város kiürítésére. Tobruktól távolabb nyugatra de kelet felé támadva, amerikai csapatok pedig az egész világ előtt bebizonyították, hogy létezik valami ami sokkal gyorsabb és hatásosabb mint a “blitzkrieg”. A yankeek elnevezték ezt “zsírral kenegetett viliágcsapásnak”. Igen megnyugtató és bátorító az a tudat, hogy az Egyesült Nemzetek megérkeztek Afrikába és pedig idejében, kellő számban és kellőképen felszerelve. AKRON, O. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. STOCKHOLM, nov. (ONA) A semleges Svédország népe lélekzetvisszafojtva figyeli az északafrikai események fejlődését és teljesen tisztában van elsősorban az amerikai ténykedés súlyával és annak messzi következményeivel. Amit az itteni “Dagehs Nyheter” ir, hogy “Roosevelt sokáig várt, de most megérkezett a földtekének erre a felére és most már harcolni fog itten, mig csak ellenfele a földön nem hevernek”, e semleges főváros egész közvéleményét fejezi ki. A “Social Demokraten” ezt fejtegeti: “Világos, hogy a Szövetségesek művelete valódi nagyszabású támadó operáció, nem hasonlatos ahhoz, amit az angolok próbáltak eddig francia megrohanásaikkal. A két angolszáz nemzet megkezdte nagy terveinek végrehajtását. Az események fejlődése, ha ily kedvezően megy tovább, német erőket von majd el a keleti frontról.” A “Stockholm Tod- nington” véleménye igy szól: “A győzelmes egyiptomi angol offenzivával párosulva, ez uj művelet nagyszabású haditervnek a része’ és ha az sikerül, bizony a háború fordulópontját AZ OSZTÁLYHARC ÁLDOZATAINAK TÁMOGATÁSA NEW YORKBAN A Védelmi Bizottság 8. számú osztálya, az osztályharc áldozatainak karácsonyi felsegélyezésére MULATSÁGOT rendez a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. DECEMBER 12-ÉN, szombaton este 8-kor. A belépő jegy ára 25 cent. Lesz jó zene és enni, inni valók. Az IWW new yorki magyar tagjai a célra való tekintettel a helyiséget díjmentesen adják a bizottság rendelkezésére és kérik a magyar munkások tömeges megjelenését. A MAGYAR HADSEREG ZÖME OROSZ FÖLDÖN ZÜRICH, nov. (ONA) Egy itt felfogott római rádió jelentés szerint, a magyar hadsereg két harmada az orosz fronton áll. “VLAICU”, A BOSSZULÓ” LONDON, nov. (ONA) Szabad román körök földalatti utakon összeköttetésben állnak egy romániai forradalmi mozgalommal, amelynek ereje nőt- tön nő, írja az idevaló “People” napilap. A mozgalom vezére egy titokzatos ember, akiről senki sem tudja kicsoda és honnan jön. “Vlaicu” néven vezényli rejtekhelyéből bandáit, ez a román név azt jelenti: “a bosszúálló”. Vlaicu bandái már nagy kárt tettek német raktárakban és szállítmányokban. A náci vezetőség tetemes dijat tűzött ki Vlaicu fejére. jelezheti.” A “Nya Daglight Allehanda”, konzervatív napilap szerint a Szövetségesek megérkeztek odáig, hogy az eddigi elhárító defenzívából, támadásba mennek majd át. Hitlernek most már csapatokat kell elhoznia az orosz frontról, ezzel megadván azt a könnyebbülést Stalinnak, amit mindig követelt. A Vichy kormányt maró kritikával illetik a lapok. A “Dagens Nyheter” azt Írja, hogy “Északafrika elfoglalása olyan komoly esemény, hogy az teljesen lehetetlenné teszi Laval elszánt terveit, mikkel Németországot győzelemre szerette volna segíteni.” Ez a lap azt állítja, hogy “Laval minden áron háborúba akarta vinni Franciaországot ama két ha- hatolm ellen, kiknek győzelme a francia szabadság egyetlen reménysége lehet.” Roosevelt- nek a francia néphez szóló rádióbeszédét elemezve, ugyanez a nagy lap azt írja, hogy “ez az ember Washingtonból az emberi civilizáció nevében szólott.” “Ő az egyetlen a mai államférfiak közül, aki eleve következetesen kitartott azon a volnalon amely a világot meg fogja szabadítani az erőszak embereitől.” Európai vélemény a Sző vetségesek uj frontjáról
