Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-21 / 1242. szám
1942. november 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI SZÉP, DE NEM ELÉG Az országos értekezlet, amikor amellett döntött, hogy a Bérmunkás eőfizetési árát nem emeli fel, hanem tekintve az olvasóinknak azt a részét, mely nem hadimunkán, vagy már egyáltalán nem dolgozik, nem akartuk túlterhelni, abban a reményben, hogy a többletet amit a háborús drágaság okoz, behozhassuk, ha akad 50 női és férfi olvasója a lapnak, amely vállalkozik arra, hogy havonta egy dollárt fizet erre a célra. Az értekezlet idején 24 női és 19 férfi gárdistánk volt, tehát szükséges lett volna 26 női és 31 férfi gárdistát szerezni, hogy a lap zavartalan megjelenését biztosíthassuk. Két hónap múlt el azóta és ha jelenthetünk is haladást, az nem olyan mint amilyet elvártunk, mint amilyenre szükségünk lett volna. Ma a férfi gárdisták száma 30, a szaporulat 11, a hátralék 20 gárdista, a női gárda taglétszáma 24 volt, ma 28, a szaporulat négy, a hátralék 22. Én nem hiszem azt, hogy ha úgyis áll a dolog, hogy még eddig soha sem volt 58 gárdistánk, hogy a még hiányzó 42 gárdista ne kerülhetne ki a mi nagyszerű olvasó gárdánkból. Nagyon sok olyan munkástárs van, akiről jól tudjuk, hogy ennél többet is áldozna ,csak fel kellene keresni, ma az aktiv munkástársak helyzetét megkönnyítettük, nem kell nekik a Naptárral elmenni az olvasókhoz, ebből az időből használjanak fel valamennyit, hogy összehozzák a hiányzó 20 gárda tagot. „ Büszkék vagyunk a 28 női gárdistára és főleg az akroni munkástársnőinkre, kik majdnem felét teszik ki ennek. Tizenkét tagot számol az aránylag kis Akron, ha Cleveland, New York, Chicago, Detroit, csak megközelítenék ezt az arány, akkor túl is volnánk az ötvenen. Ha Akronnak sikerült, akkor sikerülhet máshol is, csak jóakarat és egy kis utánjárás kell. Munkástársak szükség van arra az összegre, amit a gárdistáktól remélt az országos értekezlet, még akkor is, ha ma a Bérmunkás előállításánál csak a nyomda, szállítás és helyiség számla jön számításba, ma megint fizetett alkalmazott nélkül állítsuk elő a lapot. Lef- kovits munkástárs újra teljes időt dolgozik, igy az eddig fél- fizetéssel végzett munkáját teljesen díjtalanul végzi, mint végezte annyi éven keresztül. Az írógárda is nehéz hosszú munka után Írja meg a lapot, teljesen díjtalanul, tehát joggal kérjük a mi nagyszerű, öntudatos aktiv munkástársainkat, hogy “lépjenek rá a gázra” és a következő két hónapba hozzák be a hátralékot, egészítsék ki a gárda létszámát 100- ra, mert nemcsak 48 gárda illeték hiányzik, de az elmaradt mulatságok jövedelme is és ezeket nem pótolja a Lefkovits munkástárs bőrén megspórolt félfizetés. RECEIVER ÉS EGYLETEK Az Amerikai Magyar Szövetség vezetői nem is csinálnak titkot abból, hogy a jövőbeli céljuk az, hogy az elkövetkezendő béketárgyallásokat megelőzőleg, amikor már a náci hadseregek veresége kétségtelen, olyan irányú akciót kezdjenek, hogy Magyarország fölé egy amerikai receivert nevezzenek ki. Ha egy vállalat csődbe megy, akkor a bíróság egy receivert, gondnokot nevez ki, a vállalat nagyságától függ, hogy a receiver milyen zsíros üzletet csinál saját magának, amelynek a hitelezők vallják a kárát. Elég gyakori eset az is, hogy a receiver a hitelezőket kijátszva a volt tulajdonosnak a kezére játsza olcsó pénzen a csődtömeget. Kétségtelen, hogy a vereség után a mai magyar uralmi rendszer csődbe kerül és az ország mai gazdáit a hitelezők haragja — ez esetben a magyar nép — elfogja söpörni, azt semmiféle receiver, sőt semmiféle hadsereg megakadályozni nem fogja tudni, olyan elemi erővel tör ki a népharag. Abba, hogy a háború után nem fog Horthy kormányozni biztosak vagyun, ezt még Himlerék is jól tudják, ezen a téren megelégednének azzal, hogy ha a “jóhiszemű” Horthy bőrét megmenthetik, azért az a cél, hogy egy amerikai gondnok segítségével a csődtömeget átjátszók a mai uralkodó osztály kezére. Csak a cégér lenne más, Ottó vagy Bethlen, vagy bárki, aki biztosítani tudja a magyar “szentháromságnak” a földbirtokosok, a nagytőke és a nagy papok részére az uralmat. Ezt az utat készíti elő a Magyar Szövetség Eckhardt irányítása alatt, kinek az amerikai misz- sziója semmi más mint ennek a hármas szövetségnek az uralmát biztosítsa. A magyar urak már jól ismerik a múlt világháború idejéből azt, hogy az ilyen gondnokokkal nagyszerűen tudnak elbánni. A kommun bukása után egész csomó hasonló “gondnokot” kapott Magyarország, a világ jóérzésü népei végtelen felháborodása a fehér terror borzalmai miatt. A Szállítómunkások Világ Szövetségének a bojkottja, amely teljesen elzárta Magyarországot, arra kényszeritette a győztes hatalmakat, hogy egy úgynevezett “Antant Missziót” küldjön Magyarországra a rend helyreállítása végett, amelynek a hivatása volt a fehér terror megszüntetése és egy koaliciós kormány alakítása. Horthyék a kényszer alatt bele is mentek egy ilyen koaliciós kormányba, amelybe bevették a demokrata Vázsonyit és a szoc. dem. Pey- ert és látszólag megszüntették a fehér terrort. Ezzel azt kell érteni, hogy azután már csak a munkás és a kis zsidókat gyilkolták, voltak tömeg kivégzések is, de az Antant Misszió bizottságai soha sem tudták megállapítani a bűnösöket, csak akkor léptek fel “erélyesen” amikor Pesten és Csongrádon egy pár gazdag zsidót robbantottak fel Eckhardt ébredői. Elfogták a tettest, rögtönitélő bíróság elé állították, amely halálra ítélte. Horthy nem élt a megkegyelmezés jogával igy másnap az antant tisztek jelenlétébe meg is történt a kivégzés, de csodák csodája a kivégzett ébredő már 12 órakor ott sétált a dunaparti korzón nagy kalap emeléssel köszöntve az ott sétáló missziós tiszteket. Hogy ez, hogy történhetett meg? Úgy, hogy a tárgyaláson a tettes ébredő volt jelen, ott ítélték halálra, de kivégezni egy fogoly munkást végeztek ki. Amikor az angol Munkás Párt bizottsága, ezeket a tényeket felderítette és a parlamentnek jelentette, akkor felolvasták a Misszió a “re- ceiverek” jelentését, amely szerint Horthy és tisztjei makulátlan gentelmanok. És azért történhetett igy ez, mert a Misszió tágjai magas- rangú angol, francia és olasz tisztek voltak, szintén gentlemanok, kik nap nap után együtt voltak a Dunapalota 5 órai tánc teáján nemcsak a kormány által odarendelt színészekkel és előkelő kitartott nőkkel, de a mágnáshölgyek is ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakser vezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E_ maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer inár elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. hazafias missziót teljesítettek, amikor együtt dőzsöltek az antant tisztekkel az éjjeli mulatóhelyeken, a nagy vacsorákon, vadászatokon. így nem lehet csodálkozni azon, hogy ezt a kutyakomédiát szeretnék ismételni, csak az a kérdés, hogy sikerülni fog-e újra, egyrészt mert ma és főleg egy két év múlva .amikor aktuális lesz a dolog, már sem Amerikában, sem Angliában nem a “gentlemanok” lesznek az urak és a számításból nagyon kár volna a sokkal közelebb eső vörös hadseregről és a szerb csetni- kekről elfeledkezni, kiknek a “receiversége” alatt a magyar nép maga fogja a tisztitó munkát úgy elvégezni, hogy még ha sikerülne is Ottó, Eckhardt uraknak Himlerékkel elérni, hogy egy “receivert” neveznek ki, az már lekésne, mert a magyar nép már akkorra végleg likvidálni fogja a magyar urak csődtömegét. WALLACE BESZÉLT A Szovjetek fennálásának 25 éves jubileumán, amelyet New Yorkban a “Congress of American Soviet Friendship” nevű szervezet rendezett le, 20 ezer ember ünnepelt. Az ünnepély főszónoka Henry Wallace, az Egyesült Államok alelnöke volt, A gyűlést táviratilag üdvözölte Roosevelt elnök, Eisenhower tábornok, az afrikai fő- parancsnok és más magas személyiségek. A hétfői lapok túlnyomó többsége agyonhallgatta a gyűlést, vagy csak eldugva röviden emlékezett meg róla, de csak két napig tartott ez a hallgatás, már szerdán egy koncentrális támadás indult meg az elnök, de főleg az alel- nök ellen az elmondott beszéde miatt, . ebben a támadásban, amelyet természetes Pegler vezet, majdnem minden lap részt- vett. A szélső reakció valósággal tüzet okád, egyrészt a Szovjetekkel való szoros barátság, de főleg azért, mert Mr Wallace kijelentette, hogy a politika, az úgynevezett Bill of Rights nem elégséges, azt egy uj demokráciának, a nép demokráciájának kell felváltani, amelyet ő a következőképpen jelölt meg: A gazdasági demokrácia, faji demokrácia, a nevelés demokráciája és a nemek közötti demokrácia, vagyis, ha a demokráciát mint az gyenlőség megjelölését fogadjuk el, akkor Wallace demokráciája, a politikai, gazdasági, faji, nevelésié s a nemek közötti egyenlőséget hirdette. Az egész polgári demokrácia eddigi megjelölését hamisnak és értéktelennek jelölte meg. Mi az ő öt pontos demokráciáját, gyetlen pontban foglaljuk ösz- sze és ez az Ipari Demokrácia. Mert csak az Ipari Demokrácia lesz az a társadalmi rendszer, amely egyenlő jogokat és kötelességeket ir elő minden embernek. Ennek Mr. Wallace — aki egyike a legképzettebb politikusoknak, nem a szokott értelemben használva a megjelelö- lést — teljesen tudatában van, de tudja a reakció is és azért ez a támadás, meg is írják, hogy Wallace kollektivista és követelik, hogy Roosevelt szorítsa háttérbe, akadályozza
