Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-21 / 1242. szám
6 oldal meg, hogy az alelnök “vörös propagandát űzzön”. Mi feltételezzük azt, miután az ellenkezőjére semmi okunk nincs, hogy Wallace nem politikai frázisként hanghulyozza újra, hogy a mai társadalmi rendszer csődbe jutott és anarchiába viszi az emberiséget. A kivezető utat is helyesen látja, de sem mi, sem a munkásosztály nem várhatja azt, hogy ezt a demokráciát majd Mr. Wallace hozza nekünk ezüst tálcán. Ezt sem ő sem senki nem tudja megtenni, ezt magának a munkásosztálynak kell megvalósítania. A reakció tüzokádására a felelet csak az lehet, hogy a legerősebb propagandát kell kifejtenünk az Ipari Demokrácia érdekében. El kell jutnunk mindenhová és mindenkihez, meg kell értetni a munkásosztály- lyal, hogy az emberi társadalomban csak úgy lesz egyenlő szabadság, jólét, kultúra, béke, ha Wallace által is öt pontban megjelölt demokráciát, mint az Ipari Demokráciát megvalósítja a munkásosztály, amelynek ez történemi hivatása. SZÁZEZER DOLLÁRT KÉREK Nem kérem, nincs benne tévedés, nekem nagyon sürgős szükségem van erre a potom kis összegre és arra kérek vagy két olvasónkat, ha nélkülözhetnek 50 ezer dollárocskát küldjék el posta fordultával a címemre. Miután nem mindenki hajlandó blindre ilyen nagy adományt adni, hát kénytelen vagyok röviden megmagyarázni, hogy miért is igénylem a fenti csekélységet. Jó ideje annak, hogy egy kis szennylap a new yorki Igazság (i nélkül stilszerübb lenne) megjelenése alkalmával pár sorban, Göndör Ferenc az “Ember” cimü lapja utján ismertettem azt a figurát, aki “szerkesztő-tulajdonosa” ennek a sajtószégyennek. Most hónapok után azt olvasom a lapjában, hogy Göndör Ferencet, 100.000 dollárra perelte, miután megsértette a szerkesztő ur — becsületét. Egy másik cikkben, — ó borzalom — bejelenti, hogy hasonló sors érte csekélységemet is, én is már az ügyvédje kezében vagyok. Hát igy áll a dolog és én azt gondoltam, hogy ráadásul minek veszítsek én még egy munka napot is, inkább kiegyezek békésen ezzel a Dénes nevű valamivel, kifizetem a 100.000 dollárt és nem kell időt veszítenem a tárgyalással, ugye igazam van kérem? De miután pillanatnyilag nem rendelkezem ezzel a kis dohányocskával, azért vagyok azt hajlandó egy esetleg két olvasónktól elfogadni. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert ennek a dénesnek úgy sincs szüksége a pénzre, azt amint megígérte “jótékonycélra” adja, amit úgy kell érteni, hogy van New Yorkban egy saját gyártmányú jótékony egylete, amelynek ő a “diszel- nöke” és egyetlen akit ez az egylet gyámolit, ide fogja adni ezt a 100.000 dollárocskát amit, ha kérésem teljesitik, én és remélem Göndör Ferenc is kifizet ennek a hogyishívjáknak. BÉRMUNKÁS 1942. november 21. Huszonnégy esztendő múltán Irta: Erdőssy Péter WASHINGTON — Huszonnégy esztendeje volt november 11-én, hogy üdvözölte a világ azt, hogy vége a háborúnak, vége minden háborúk utolsó háborújának. Hirtelen eredt népünnepek, felvonulások, uc- cai szónoklatok és fütyülök fülsiketítő hangversenye lepte el egész Amerikát, úgy örültek az emberek, hogy levethették a háború terhét. Pedig mi volt ez a teher, ahhoz képest, amit Európa népe viselt! Harminc millió halottja és sebesültje volt annak a háborúnak és abból csak 350.000 volt amerikai. A nálunk, Ausztria-Magyaror- szágon mozgósitott emberek 90 százaléka meghalt vagy megsebesült, ez az arány Amerikában mindössze 8 százalék volt. És amellett Európa legtöbb országában meg a Közel-Keleten csak azután kezdődött el az igazi szenvedés. A háború után következő idők sok helyütt épp oly borzasztóak voltak mint a harcos esztendők. Múltak az évek, jöttek a fegyverszünet napok és a millió meg millió halottak, az elpusztított otthonok, termőföldek és műhelyek emléke megfogadtatta az emberekkel, hogy ez a szerencsétlenség soha többé meg ne ismétlődhessen. És ime, most már negyedik esztendejében vagyunk a másik hábo- borunak, sőt vannak részei a világnak, ahol ez a háború még régibb, Kínában például két esztendővel öregebb. Számok még nincsenek, de nagyon valószínű, hogy ennek a háborúnak már eddig is több a vesztessége, mint az elsőnek a végén volt, ennek a háborúnak a pusztító volta olyan, hogy az előbbire majd mint kisebbfajta megrázkódtatásra tekint ü n k vissza csupán. Fegyverszünet napját uj háború derekán-ünnepelte Amerika. Nézzünk tehát utána, mi volt az oka annak, hogy a ver- saillesi béke és a többi béke- szerződések, aminek pedig Európa vitáit egyszersminden- korra rendbe kellett volna hozmok, oly rövid életű rendet teremtettek. Ne magyarázgassuk e csalódást a beteg elméjű Hitlerrel, vagy a nagyszájú Mussolinival. Legyünk vele tisztába, hogy Hitler az ő nemzeti és faji fölényt hirdető tanításával csak legszélső jelensége a lelkiállapotnak, ami mint egy ragadós nyavalya terjedt el a világon. Hitler, természetes szülötte annak a szenvedélynek, amit nacionalizmusnak nevezünk. Ha most, huszonnégy esztendő múltán visszatekintünk, látjuk, hogy az a béke azért bukott meg, mert az önös nemzeti rendelkezés diadalmaskodott a nemzteköziségen. Woodrow Wilson két alapelvet hirdetett: a népek jogát, hogy önmagukat kormányozzák és a nemzetközi együttműködés és ellenőrzés valamely formájának szükségességét. Az első meg is valósult. Európa politikai határait úgy vonták meg, hogy a föld- | rész lakosságának mindössze 1 három százaléka maradt idegen uralom alatt. Mégis, ezek a határok nem tartottak, alig húsz esztendeig. Nem oldották meg Európa nehézségeit, fölajzot- ták a nemzeti ellentéteket és nem volt megfelelő nemzetközi testület, ami ez ellentéteket rendbehozta volna. Azonkívül ez a rendezés tulnagy súlyt helyezett a politikai szétválasztásra, gazdasági érdekeknek a rovására. E nacionalizmus gazdasági forgalmi akadályokhoz vitt, súrlódásokat okozott, háborúknak melegágyát. És a nacionalizmus újra csak ide fog vinni bennünket ebben az örök taposómalomban, ha e nacionalizmus helyébe nem iktatunk átfogó gazdálkodási tervet, melyben minden nemzet hozzájut az iparhoz nélkülözhetetlen nyersanyaghoz s nem döntjük le a politikai határokat gazdálkodás dolgában, szabad utat engedvén a javak és termékek forgalmának, szerteára- dásának. Fegyverszünet napján úgy illik, vizsgáljuk meg a múlt béke bűneit, hogy újra el ne kövessük. Reménységet nyújt az, hogy a Szövetséges Nemzetek vezetői most olyan békét igyekeznek tervezni, melyben nem tesznek a nacionalizmusnak politikai és földrajzi engedményeket, amik végül gazdasági bénultságba és uj háborúban hozták gyümölcseiket. Amerika hivatalos képviselői nemrég kifejtették azt, hogy e háború után a demokrácia eszméinek éppúgy kell érvényesülniük a világ gazdasági életében, mint a politikában. Nemzeti önös érdekeken épült mesterséges határok nem torlaszolhatják el. a javak és termékek áradását, minden embernek szabad boldogulását. A gazdasági forgalomnak szabadnak kell lennie, nem úgy mint a most elmúlt évtizedekben. Az Atlantic Charter már megígérte, hogy minden nemzet szabadon hozzájuthat majd a világ nyersanyagjaihoz és minden gazdasági forgalmához. A Szövetséges Nemzetek között kötött kölcsön-ajándék, lend lease szerződések eltörölnek minden elképzelhető hátrányos megkülönböztetést a nemzetközi kereskedelem forgalmában. Tervek készülnek már nagy nemzetközi jelentőségű közmunkákra a háború utánra, hogy uj forrásokat tárjunk fel, munkát adjunk a leszerelt katonáknak, gyarapitsuk a világ gazdagságát. A Szövetséges Nemzetek összemunkálkodása, midőn szabadon cserélik ki, amijük van, közös céljukra, hogy a háborút megnyerjék, mutatja, micsoda áldásait a nemzetközi szabad forgalomnak lehetne érlelni, majd ha újra béke lesz a világon. Ez az összemunkálkodás megvilágítja azt is, mily átka volt a népek boldogulásának a sok görcsös akadálya a nemzetközi szabad forgalomnak a háború előtti világban. Világos, nincsen bár még oly nagy nemzet, hogy ezután magában, elzárkózva tudna élni a világon. Ezután a háború után csodálatos MULATSÁG NEW YORKBAN Mint már jeleztük egy igazán érdekes mulatság lesz New Yorkban az IWW és Modern Színkör rendezésében, November 28-án szombat este 8 órakor a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Nemcsak TÁNC de SZENZÁCIÓS MŰSOR is esz, amelyhez hasonló csak ritka esetben fordulhat elő a magyar körökben. Jelen lesz: Károlyi Mária a leghíresebb énekmüvésznő Dr. Bársony Lajos a közismert baritonista és rádió énekes Basky Kornélia a Julliard zeneakadémia vizsgázott növendéke, hegedümüvész- nő és a legkiválóbb magyar műkedvelő színészek, köztük Berger Rózsika és Pereszteghy Istvánná. A zenét Kalinay union zenekara szolgáltatja. A belépő jegy ára 45 cent, melyért azonban süteményt és kávét kap mindenki. Úgy a vidéki, mint a new yorki munkások megjelenését tisztelettel kéri, a rendező bizottság. gyáripari készség, a technikai ismeretek nagy haladása, munkaerő hatalmas tartaléka áll majd rendelkezésünkre és ez az általános életszint emelését teszi majd lehetővé. Az embereknek mindenfelé módjuk lesz nagyobb részt kivenni az élet szükségleteiből és örömeiből. De csak akkor, ha annak a másik békének lesújtó hibáit el nem feledjük. Csak akkor, ha az emberek mindenütt ráeszmélnek, hogy a maguk javát szolgálják összemunkálkodás- sal és maguk kárára van ha falakat emelnek egymás közé. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 7.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Kath. Estergall, Clev...... 2.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls .... 9.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 5.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 5.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila.......... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 7.00