Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-11 / 1223. szám
1942 julius 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal sem kell ám elhinni, hogy megerősíti az embert, ha az álkapcsát egész nap jártatja. Mint farmer azt tapasztaltam, hogy a folytonos rágcsálás körülbelül 15 év alatt megöregiti a legerősebb és legnagyobb marhát is. De hát a marhának nem mondhatja az ember, hogy ne rágcsáljon, mert az a természete. Aztán ki lehet nyújtani ezt az írást a dohányzásra is. Mert a cigaretta hirdetések ugyancsak ilyen hazugok és félrevezetők. Ki hiszi el például, hogy ha nagyon ideges vagy, akkor a cigaretta lecsillapít; de ha nagyon fáradt, elernyedt vagy, akkor ugyanaz a cigaretta energiát hoz. Szóval mindenféle esetben áldásos, holott a legmegrögzöttebb dohányzó is tudja, hogy minden esetben inkább káros, mint hasznos. Mondom, mindezekről lehetne írni. Ki lehetne mutatni, hogy a mai társadalmi rendszerben nem törődnek azzal, hogy a termelt áru hasznos, avagy káros-e? A fő az, hogy a gyártóinak profitot hozzon. Azonban már a rovat végére értem és igy egyenlőre ma még megkegyelmezek a kérődzőknek meg a füstölőknek. EURÓPAI HÍREK HOLLANDIÁBAN SZABOTÁL A “KÍSÉRTET” HADSEREG. MISKOLCRÓL IS SZABOTÁLÁST JELENTENEK NEW YORK, julius hó: — Londonból jelentik, hogy odaérkező titkos hírek szerint Hollandiában egyre terjed a háborús ipar szabotálása. A “föld alatti” hírek szerint több mint negyedmillió ember szabotál, akik hol sztrájkba mennek, hol lassan dolgoznak- vagy más akadályokat gördítenek a termelés útjába. A szabotálókat már elnevezték láthatatlan, vagy “kisértet” hadseregnek. A németek, természetesen meg akarják törni az ellenállást. Száz és száz “gyanús” egyént végeztek ki és sok ezret vittek koncentrációs táborokba kényszermunkára. Miután azon ban még ez sem használt, Hitler most elhatározta, hogy Hollandia csakném összes férfi lakosságát a 18 és 55 év között, számszerint három és fél milliót, át fognak telepíteni az elfoglalt orosz területekre. Reinhard (hóhér) Heydrich, akit Prága mellett lelőttek, a merénylet előtt két héttel Hollandiában volt és rendeletet adott ki két ezer volt holland katonatiszt elfogatására, akiket a “kisértet” hadsereg irányításával vádolnak és akiket ki akart végeztetni. Egyébiránt Hitlerék attól tartanak, hogy az ilyen “kisértet” hadsereggel nagyban elő tudják majd segíteni az esetleges inváziós sereget és éppen- azért a deportálási módszert ki akarják terjeszteni az egész partvidékre, amerről az egyesült hatalmak támadhatnak. Egy másik hir szerint Miskolcon, Magyarországban, szintén szabotálták a hadimunkákat, mire a kormány elrendelte, hogy azon férfiaktól és nőktől, akik nem akarják segíteni a náci háborús erőfeszítést, elveszik az élelmezési kártyájukat és igy éheztetni fogják őket. A DRAGASAGI PÓTLÉKHOZ julius 4-ig beérkezett összegek: J. Jackson, Elmhurst 5.00; Z. Révész, Los Angeles 5.00; J. Policsányi, Triadelphia 1.00; C. Caiman, Triadelphia 1.00; A. Severa, Berwyn 1.00; J. Barcza, Bridgeport 5.00; M. Földi, Detroit 1.00; A. Wassie, Cleveland 2.00; St. Nyirán, Welshburg 1.00; A. Molnár, Cleveland 5.00; J. Szilágyi, New York 1.00; E. Szigeti, New York 1.00; J. Kisák, New York 1.00; B. Baranyai, St. Louis 1.00; J. Stromayer, Chicago I. 00; G. Shammel, Chicago 1.00 F. Salamon, Chicago 1.00; A. Kecse, Chicago 1.00; L. Földi Chicago 1.00; J. Zára, Chicago 2.00; P. Pika, Chicago 3.00; J. Pásztor, East Chicago 2.00; P. Molnár, Los Angeles 1.00; St. Kecskés, Ferndale 6.00; J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00; Mrs. J. Szilvágyi, Detroit 3.00; J. Duschek, Nutley 5.00; B. Goldstein, Brunswick 1.00; Ch. Ud- varnoky, Flint 1.00. AZ EPIT0 GARDABA BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... Hering Pálné, Buffalo..... E. J. Havel, Garfield....... J. Kollár, Cleveland....... Jos. Geréb, Cleveland St. Bukovszky, Ciceho.... Paul Pika, Chicago......... J. Fodor, Cuyahoga Falls L. Lefkovits, Cleveland.... M. Stefánkó, New York. .. J. Vizi, Akron................. J. Farkas, Akron.......... J. Pataky, Brooklyn....... J. Duschek, Nutley......... M. Danka, Cleveland .... A. Molnár, Cleveland.... J. Kozsány, Saratoga..... J. Horváth, Chicago.......• J. Zára, Chicago.......... 2.50 2.50 6.00 10.00 12.00 2.50 8.00 12.00 4.00 6.00 12.00 12.00 8.00 12.00 5.00 12.00 10.00 5.00 5.00 5 centért kapnak üvegenként, azt isszák egy pint tej helyett, ami hét centbe kerül. Amig azonban a tejben igen sok és igen jó tápanyag van, a cola italokban csak a kaffein bóditó szert és a négy kanálnyi cukrot kapja a fogyasztó. A cukor azonban csak melegítő és azért van az, hogy a cola italok fogyasztása után még melegebbet érez az ember és a szomjúság érzete is fokozottabb. Szóval a cola italokkal kapcsolatban igazán tisztán látható, hogy a közönségre nagy rek- lamirozással ráerőszakolt vala- lami rossz dolgot, ami részben direkt (a kaffein révén), részben pedig indirekt (mert elfoglalja a jó táplálék helyét) utón káros hatású. Az ilyen dologért természetesen büntetés jár. Akik egy egész nemzet egészsége ellen ártanak azokat móltó mórion meg kell büntetni. A cola gyárosok büntetése az, hogy sokszoros milliomosok lettek. A cola részvények "még a cukor korlátozása dacára is emelkednek. Ezen gyárak óriási mennyiségű cukrot vásároltak, melynek egy részét a cukorhiány beálltával visszaadtak az államnak. A Coca-Colal Company 90 millió fontot, a Pepsi Cola 80 millió fontot adott vissza, természetesen jó nyereség melléit. Közismert dolog, hogy a soft drink iparnak igen jó pártfogói ülnek a kongresszus mindkét házában. Georgia állam képviselőit és szenátorait “Coca Cola honatyáknak” nevezik. Szenátor Byrd és Szenátor George a múlt évben megakadályozták, hogy a soff-drinkre fogyasztási adót vessenek ki. Természetesen mindaz, amit itt a cola italokra mondottam, áll a rágó gumira is. Mert azt | TÁRCA | Sas vergődik a tyuk-ketrecben — Irta VÁRNAI DÁNIEL — Lassú, lágy átmenettel, ahogy a koldus délután belehajolt a még koldusabb estébe, a harmóniátlan orditozás is belefolyt egy egységessé formálódott halk zsongásba s amikor a barchett-függönyökre világosan viliódzó foltokat terített a petróleum lámpák fénye, az éjszakák csendessége ült a kút tetejére. A kút teteje.... a negyedik emelet, az örökké ronda káva a szegényes architektúrájú, göthös vonalak városában az egyik sivárság a tízezer megszokott között. Este nyolc óra és itt már álmok úsznak a szegényes vackok fölött, ragyogó ajándékai egy nemlétező mennyei életnek vagy sima visszaverődések a megtépázott lelkeknek tükrén, .— az izzadtsága napszámos napoknak. Madame Lisbeth is úgy hozza be a vacsorámat, —_egy tavalyi évfolyamú ujságpapiro- son, — mintha fél leikével már csöndes álmok hullámain ringatóznék. Hirtelen jobbra libben és megáll a kanapéig terpeszkedő hamis perzsán. Hallgatódzik. Vékonyka kis sikoltás kúszik be a kulcslyukon és a madame arcán haragosan futnak össze a szertekalandozó ráncok. — Une situation insupportable, ma chére.... — mondja, könnyes jobbszemével,, persze azt hiszi, a leányának, utódának a francia leckeadásban, beszél és nem nekem, a kosztos- kvártélyos, felnőtt férfiúnak — Képzelje, moncher, a Liebstein már megint veri a feleségét, már megint. .. Az egész emelet csupa jajgatás.... Áh, la pauvre femme, état miserable.... Ezt nem lehet tovább tűrni, ki kell innét hurcolkodni. Már megint! Bah, ez nem szenzáció. Hozzátartozik a házhoz, a negyedik emelethez, noha az elsőn sem különbek és általában az egész házban gyáva kutyák a férjek. Dolgoznak, verekednek, alszanak és néha jól is laknak. De ez a Liebstein egy differenciált állat a sok között. Ez kihúzza az asszonyt a gangra, aranyos, drága vörös haját komisz markába gyűri és ver és ver és rugdal, az átkozott. Tegnap igy volt, holnap is igy lesz. — Ön férfi, monseur, menjen menjen, mentse meg azt a szegény asszonyt, mentse meg. A néni, az öregedő madam, biztat és annál jobban uszit, mennél erősebben veri az ablakomat a kicsi vörös asszony jajgatása. A fájdalmas hangok a szivét ütik és talán — ezt azonban nem merném határozottan állítani, — az eszét is kellemetlen emjékeknek a sokasága turbálja — Ne izgatod j ék, madame Lisbeth, jó anyám. Hallja csak Liebstein már kiverekedte magát. Az ajtajuk nyikorog és mire ön lefekszik, madám, ők is aludni mennek. Együtt, ösz- szeölelkezve és Liebstein megcsókolja a kis vöröst és a kis vörös boldog lesz. Nem, Lisbeth mama, én ismerem ezt a fajtát ne törődjék velük. — De a nyugalmunk, szegény gyermekem a nyugalmunk. Az mégis csak valami. Igái, az mégis csak valami. Az kell a madámnak, noha ő is csak önző, öreg nő, mert nem törődik senkivel, mert öreg emlékeken és öreg bánatokon kot- lik idéhaza egész nap. De legyen meg az ő akarata.... s miután egész éjjel Liebsteinről, meg a kis vörösről álmodoztam, másnap este elfogtam a lépcsőn a verekedő férfiút és komolyan, atyáskodva megmostam a fejét. — Ez nem járja Liebstein ur ez nem járja.... ! Egy kicsit furcsán nézte az orrom hegyét és gondosan, de kissé türelmetlenül végigmustrált. Azonban nem tört ki heves méltatlankodásba, nem kérte ki a hívatlan és némileg merésznek is mondható beavatkozást. Nagyon megrohantam a kifogásaimmal és ez beléje szorította a virtust. Megszelídült. Lehajtotta a fejét. — Hát Ígérje meg, Liebstein ur, ígérje meg.... Csöndesen szólt. (Hiszen ez egészen jó fiú.) — Szomszéd ur, én voltaké- pen egy alázatos kutya vagyok. Én rám, benn az üzletben, naponként zuhognak a sértések, én már tiz esztendeje sebes lélekkel a megaláztatás tarlóját járom, én egy senki vagyok, egy izraelita vagyok, akit mindenki megrughat, fellökhet, megcibálhat — odakünn, a szennyes nagy áradatban.... De itthon? Itthon én vagyok az ur, a pápa, az isten. .. az Arbuez Péter, az Ezzelino da Romano. — Na, Liebstein ur, na. Nem szabad igy. — Hagyjon csak engem kibeszélni, tanító ur, vagy tudom- isén minek tiszteljem. Én tudom a magam baját, én tudom. Nekem meg kellene maradnom egy néma vontató lónak és nem szabadna ismernem se Russót, se Niccsét, se Krisztust...
