Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-31 / 1239. szám

1942 október 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-(gb) ROVATA" “MAGAD URAM, HA SZOLGÁD NINCS!” E rovat olvasói már meg­szokták, hogy elmondom itt ap­ró-cseprő bajaimat, leginkább ami a műhelyben történik, avagy amit ott hallok és látok, mert úgy gondolom, hogy sok tanulságos dologra lehet rámu­tatni a termelés szinterén. Nem lesz tehát túlságosan feltűnő, ha a mai rovatban szintén személyes üggyel fog­lalkozom, noha nem olyasmivel, ami a gyárban történt, — de azért mégis munkáról, még­hozzá igen nagy munkáról lesz szó. A szomszédom itt a lap­ban, — már mint cs. ő. mun­kástárs, — már két ízben is említést tett az idei naptárunk­ról, de a kuliszák mögötti tör­téntekről egy szót sem irt. Mi­után ebben a rovatban nagyon őszintén szoktam írni, hát ki­rukkolok mindennel, ami . . . hogy is mondjam csak, — igen, ami a szivemet nyomja. Az idén is, mint a múlt év­ben az országos értekezlet ké­résére elvállaltam a naptár ké­szítését. De már akkor hangoz­tatták, hogy most idejében le­gyen ám készen az a naptár! Ennek megfelelőleg szétküld­tük a leveleket azokhoz, akik­től anyagot vártunk, de bizony nagyon kevés kivétellel hiába vártuk. Azonban Lefkovits munkástárs sürgetett a kézira­tért és igy nem volt más hát­ra, mint a “magad uram, ha szolgád nincs” közmondás uta­sítását követni. Nekigyürköz- tem tehát, itthon maradtam a munkából és most már jelent­hetem, hogy a naptár legna­gyobb része készen van, jó ré­sze már nemcsak ki van szed­ve, hanem be is van tördelve és rövidesen megkezdjük az el­ső rész nyomását. NAGYON ZSUGORIAK Eddig rendben volna a do­log és nem lenne okom panasz­ra, ha a lapbizottság ülésén szóba nem jön, hogy hát tulaj­donképpen mennyi példányt is nyomassunk. Itt kezdődött az én kálváriám, mert a lapbizott­ság tagjai kimondhatatlan fös­vény emberek, ha a Bérmunkás pénzéről van szó. Inkább a zsebbe nyúlnak és leszurkolnak öt dollárt a sajátjukból, mint­sem a Bérmunkás öt centjét is kockáztassák. Elhatározták, hogy minden jó előfizetőnek postán küldjük el a naptárt, hát azonkívül csak pár dara­bot nyomatnak eladásra, mert a papír is, meg a nyomtatás is ilyen drága, meg olyan drága és nem akarják, hogy a nap­tárból csak egy fölösleges pél­dány is maradjon. Hát erre aztán már én is ki­ruccantam. Megmagyaráztam nekik, hogy a Bérmukás ez évi naptára egészen más valami lesz, mint az eddigi naptárak voltak, vagy mint a többi lapok naptárai. Ez a naptár nem ver­senyez semmi más naptárral. Éppen azért azt ajánlom e ro­vat olvasóinak, hogy miután úgyis adnak karácsonyi aján- ' dékot rokonaiknak, ismerőseik- | nek, hát az idén adjanak egy ilyen naptárt, aminél haszno­sabb dolgot nem is adhatnának. NEM LEHET KIOLVASNI Ez nem olyan naptár, vagy könyv, amit átnézünk, vagy ki- | olvasunk, azután eldobjuk, ezt a Naptárt nem lehet kiolvasni. Aki megkapja, annak még tiz év múlva is meg lesz és időn­ként előveszi, hogy megnézzen benne egyet mást. Mégis, hogy képet adjak, ime nagyjából vá­zolom, hogy mi lesz benne. A naptár egy részét a Babo­náról irt hosszabb munkámnak rövidített közlése képezi. Külö­nösen ajánlom ezt az értekezést azoknak, akik a vallás és a ba­bonát elválasztják egymástól, akik a más vallásban meglát­ják a babonát, de a sajátjuk­ban ha nem egészen is, de va­lamennyire hisznek. Merem ál­lítani, hogy aki ezt az érteke­zést figyelmesen átolvassa utá­na egészen másképpen fog gon­dolkodni a vallásokról. Éppen azért nagyon szeretném, hogy ha e rovat olvasói olyanok ke­zébe adnák ezt az értekezést, akikkel ilyen témákról vitat­kozni szoktak. Ez az értekezés nagyon de nagyon nagy segít­ségükre lesz. De akit az ilyen téma nem érdekel, — ha ugyan van olyan valaki, — hát annak ott van­nak a történelmi dátumok soro­zata, amelyet szintén most ál­lítottunk össze olyanformán, hogy a világtörténelemről rö­vid, de szabatos képet adjon. Aztán a háziasszonyok ré­szére összeszedtünk vagy 100 nagyon jó tanácsot, melyeknek a sütésnél, főzésnél, tisztogatá­soknál, stb. igen nagy hasznát veszi. Nem recepteket adunk, hanem igazán értékes tanácso­kat, mint például hogyan kell tintafoltot kivenni a szőnyeg­ből? hogyan lehet felismerni a friss tojást? hogyan lehet a halszagot gyorsan eltüntetni az edényekről? stb. stb. MINDENFÉLE MÉRTÉKEK Ugyancsak büszkeséggel em­lítjük meg, hogy az összes gya­korlati mértékekről olyan tel­jes leírást nyújtunk, amelyet sem a magyar, sem pedig az angol nyelvben nem találha­tunk. Nemcsak minden mérté­ket ismertetünk, de az összes átszámításokat is. így nem kell többé azon vitatkozni, hogy egy magyar mérföld hány ame­rikai milenak felel meg? Avagy akinek otthon 60 holdas birtoka volt, hát itt mennyi acres farmnak tulajdonosa len­ne? Ilyet már sokszor kérdez­tek tőlem, de ezentúl minden­kinek csak azt mondom, hogy mindenféle mértékekre vonat­kozó kérdésre pontos választ talál a Bérmunkás 1943-as nap­tárában. Vannak aztán akik köny- nyebb dolgok iránt érdeklőd­nek. Hát azok megtudhatják, hogy mi történt Lebovitscsal, a gazdag lengyel zsidóval, aki Magyarországba költözött és ott magyar dzsentri akart len­ni, de — de ott van a naptár­ban, hogyan sikerült neki, itt csak nem mondom el. Aztán van egy hosszabb tu­dományos értekezés a náciz­musról. Igen, szükségesnek ta­láltuk, hogy ennek a borzalmas eszmének a mibenlétét valóban megmagyarázzuk, mert mi nem arra törekszünk, hogy csak az érzelmekre hatva szerezzünk ellenzőket a legujabbkor bor­zalmának, hanem az értelemre apellálunk, mert igy úgy a pár­toló mint az ellenző meggyőző­dés állandóvá lesz. Természetesen lesznek rövi- debb cikkek is, mint például a “Közlekedés csodái”, “Az idő­mérés története” “Hiszékeny­ség”, cimüek, amelyek a cím­ben megadják, hogy mivel fog­lalkoznak. Ezekhez jön még pár jó vers és néhány kitűnő illusz­tráció. Megjegyzem, hogy még nem adtam fel a reményt, hogy egy­két “irótárstól” megkapjuk azt az anyagot, amit kértünk tőlük. Azonban amit eddig itt felso­roltam már sokszorosan felül­múlt ja minden eddigi amerikai vagy ó-hazai naptárnak az ér­tékét. Ezt a lapbizottság tagjai is elismerték és igy történt, hogy kiharcoltam tőlük, hogy pár száz darabbal többet nyo­massanak, mint számítottuk. SEGÍTSÉGET KÉREK Igen ám, de mi lesz, ha ez a pár száz darab nem kel el ? Nem is merek rágondolni, ta­lán még a városból is kivernek! Nos, éppen azért írtam ezt a rovatot, mert tudom, hogy a rovat olvasói most nem hagy­nak cserben. Ismételten kérek mindenkit, hogy ha csak van olyan ismerőse, hát adjon neki ajándékba ebből a Naptárból. Hiszen az egész csak 50 cent és mondom, ennél értékesebb ajándékot nem adhat. De miután a lapbizottság még igy sem nyomat valami so­kat, hát azt ajánlom, hogy aki megfogadja a tanácsomat (és mellékesen nem akarja, hogy bajba kerüljek,) hát az alanti szelvényen, (avagy levelezőla­pon) rendeljen a naptárból “extra” példányt. Aki akarja, beküldheti a pénzt 50 cent da­rabonként, de beküldheti a pénzt később is, hiszen a Bér­munkás és olvasói között nem olyan idegen viszony áll fenn, mint más lapoknál. A rendelést inkább azért kérem, hogy lás­sa a lapbizottság, mennyi “ext­ra” példány kell. Aztán bevallom, én még ar­ra is gondolok, hogy amikor majd kevés lesz amit nyomat­tak, hát odaállok elejbük és hencegve vágom oda: “Ugy-e megmondtam!” Majd megmutatom én nekik! De aztán, rovat olvasóim, cser­ben ne hagyjatok! Bérmunkás Lapbizottsága P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio Tisztelt Munkástársak:— Küldjenek a részemre (az enyémen kívül) extra példányt a Bérmunkás 1943-as naptárából. Név ................................. Cim ................................ ZSIDÓK ELCIPELÉSÉNEK BORZALMAI LONDON, okt. (ONA) A haróos franciák idevaló “Fran­ci” cimü lapja jelentést kapóit lisszaboni zsidó körökből azok­nak a zsidóknak rettenetes sor­sáról, akiket a németek francia földről Keletre cipelnek. Húsz­ezer főnyi szállítmány, embe­rek, asszonyok és gyerekek ma­radéka érkezett meg Besszará- biába, két heti förtelmes uta­zás után. Amikor a lezárt va­súti kocsikat Chisinauban és Calarasiban, ahol a zsidókat gettóba zárják, kinyitották, le­írhatatlan dolgok tárultak a náci hivatalnokok elé. Több ko­csiból a bezárt utasok felének oszlásnak indult hullái estek ki, amikor az ajtókat felnyitották. A még életben lévők nélkülözé­sektől és betegségektől moz­dulni sem bírtak, sokan haldo­koltak. Aki még beszélni tu­dott, elmondta a sorsukat. Egy éjszaka az S S összefogdosta őket Párisban és egyenesen a pályaudvarra vitték őket. Va­súti kocsikba gyömöszölték a szerencsétleneket, mint az álla­tokat, az ajtókat rögtön lepe­csételték és a kocsikra ráírták: Hadianyag — robbanószerek — átemenő rakomány Oroszor­szágba. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom