Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-24 / 1238. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 október 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 • Egyes szám ára ............ 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .........................$2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy .............. 5c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. „ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az arany alkonya (gb.) Több mint két évvel ezelőtt egy, a fenti címet viselő cikkünkben megjövendöltük, hogy az arany, amely évezredeken át szinte versenytárs nélkül uralta az emberiség gazdasági életét, amelynek bírására törtettek mindenütt, amelyért minden más dolgot, szórakozást, szerelmet és gyilkos kezeket is meg lehetett venni, bukófélben van. Megírtuk akkor, midőn az Egyesült Államok kormánya még összevásárolta mindazt az aranyat, amit megkaphatott. És mégis a héten a lapokban ezt a rövid hi- recskét olvashattuk: “Washington, Október hó: — A War Production Board az ország minden nagyobb arany hányjának rövid időn belüli lezárását rendelte el, mert úgy a bányászokra, mint az arany bányászatnál használt anyagokra és villamos erőre más, fontosabb iparokban van szükség.” Hányszor szorongattunk kezünkben egy kis darab sárga fémet, mert azt hittük, hogy arany, de amikor kisült, hogy csak réz, mérgesen dobtuk el. Most aztán halljuk, hogy az aranybányászok egy részét elviszik a rézbányákba, hogy rezet termeljenek, MERT A RÉZ MA FONTOSABB, MINT AZ ARANY. Micsoda fenséges szatíra! Igaz ugyan, hogy a tudományos szocializmus alapján állók mindig mondották, hogy az aranynak valójában nem sok értéke van. A nagy értéket az adta neki. hogy értékmérővé tették. Valóban csak ékszereknek használható és valami keveset használnak belőle a fogak tömésére. Talán csak ez az utóbbi eset, amikor mint igazán szükséges használati tárgy szerepel. Az arany bukásához az első és legfontosabb lökést kétségkívül az oroszok adták, akik képesek voltak a rubel belföldi értékét megtartani arany fedezet nélkül is. Kitűnt, hogy olyan nagy területen, ahol csaknem mindent megtermelnek, arany nélkül is lehet gazdasági rendszert fent.artani, sőt óriási méretekben fejleszteni. Az oroszok az aranyat csak a külföldi áruk vásárlására használták. Belföldi kereskedelmüknél a rubel értékét rendeletekkel szabályozták, illetőleg a termelvények árait szabták meg, amelyet a nagy néptömegek tudomásul vettek. De azért korántsem szabad azt mondani, hogy az orosz rubel tehát csak “jancsi bankó”, amely mögött nincs semmi érték. Sőt ellenkezőleg. Miután Szovjet Oroszországban csaknem minden termelvény az állam tulajdonába ment át, igy a rubel mögött ott áll a sok millió orosz munkás munkatermelvénye. És minél jobban fejlődött az orosz ipar, minél több árucikket termeltek. annál nagyobb és biztosabb lett a rubel értéke. Hitler ugyanezt a módszert kopirozta azzal a különbséggel, hogy a márkának nemcsak a belföldi értékét, hanem a külföldi viszonylagos értékét is megszabta. És, hogy ennek az értéknek érvényt is szerezzen, arról gondoskodnak a megszálló német seregek egész Európában. Noha Hitler is azt hirdette, hogy a német márka mögött nem arany, hanem a német munkások munkaereje áll fedezék gyanánt, a valóság azonban az, hogy nem a német munkaerő, hanem a német bajonettek tartják fenn ezt az értéket. így a németek által megszállt területen a valódi értékmérő a német erőszakszervezet. Az Egyesült Államok is már régebben feladta az aranyat, mint értékmérőt. A dollárnak az értékét rendeletek szabják meg. Az arany itt is lebukott trónjáról már akkor, midőn az árszabályozási törvényeket meghozták. Ma Leon Henderson, Price Administrator szabja meg a dollár árát akkor, amidőn elrendeli, hogy az egyes használati cikkek milyen árban árusíthatók. Azonban nyilvánvaló, hogy ez csak háborús intézkedés. De mi lesz a háború után? Vissza fog-e kerülni az arany újból ma- ^as trónusára? És ha nem, mi fogja elfoglalni az üresen hagyott helyet? Avagy kell-e egyáltalán ilyen mindenre átszámítható értékmérő? Mindezek olyan kérdések, amikre igen nehéz még most vá-; laszt adni, noha rendkívüli horderejűek. Minden prófétai előrelátás nélkül is megállapíthatjuk, hogy az arany örök időkre elvesztette évezredes kiváltságos szerepét. De hogy mi foglalja el a helyét, azt még nem lehet tisztán látni. Azonban ha a csere gyanánt használt pénz értékét a munkásság termelte javak fogják biztosítani, akkor meg lesz az eshetőség arra is, hogy a közösség termelte javakból csak a társadalmilag hasznos munkáért adnak részesedést. Szakszervezeti csalás (gb.) Az American Federation of Labor szervezethez tartozó International Union of Operating Enginees 106-os számú localjának négy tisztviselője Syracuse városban bűnösnek mondotta magát a szövetségi bíróság előtt azon vád alapján, hogy a munkások fizetéséből sápot húztak. Thomas F. McGraw business manager és még három másik tisztviselő elismerték a szövetségi ügyész azon vádját, hogy az általuk kontrolált műhelyekben, amelyek hadimunkákon dolgoznak, csak úgy engedtek uj munkásokat dolgozni, ha fizetésük egy részét nekik leadták. A szövetségi törvények tiltják a munkásoknak ily módon való zsarolását, amelyet a “kick back” szóval jelölnek. “Kick back” valójában visszarúgást, tehát ily esetekben visszafizetést jelent. Rendesen a munkáltatók éltek a csalásnak ezzel a nemével. Megadták a munkásnak a unió béreket, de amikor felvették őket, titokban megegyeztek, hogy a munkás a bérből valamennyit visszaad. Amikor nehezen lehetett munkát kapni, sok munkás belement ebben az önmagát is károsító csalásba. McGraw és társai a “kick back” más nemét használták. A unionban nem vettek fel uj tagokat, noha sokkal több munkásra volt szükség, hanem egyszerűen bizonyos heti összegért engedélyt adtak külső munkásoknak, hogy a union munkákon dolgozhassanak. Már sok esetben irtunk erről a gyalázatos eljárásról Újból meg újból rámutattunk, hogy ez nagymérvű munkásellenes intézkedés. Mint már többször irtuk, most megismételjük, hogy az ilyen eljárás csak közönséges csalás, “racket” — mint angolul mondják. A union taglétszámának a lezárása már magában véve munkásellenes intézkedés. Hogyan lehet elvárni a unionokból kirekesztett munkásoktól, hogy a munkásokkal tartsanak bérharcok esetén? Munkásoknak a szervezkedés eshetőségtől való elzárása a legdurvább támadás a munkásosztály ellen. És mégis ez a “permit” rendszer már nagyon elterjedt az AFL szereveztek körében. Ha csak szórványos dolog volna, talán kilehetne irtani. De olyan általános, hogy maguk a központi tisztviselők sem mernek, vagy nem akarnak hozzányúlni, mert magukra haragítanák a locálok bószait, akiknek nagy hasznuk van a permit osztogatásból. Ennek a négy tisztviselőnek az elitélése nem fogja megszüntetni ezt a munkásellenes intézkedést, mert az AFL tagsága nem törődik a szervezet ügyeivel. Minden local fölött egy kis csoport uralkodik és ahol a kontrolt lelkiisemertlen egyének kerítik kézbe, ott a szervezetet kihasználják saját céljaikra.. De miután az ilyen kisebb klikkel támogatják a magasabb állású tisztviselőket, az egész AFL tele van a kisebb nagyobb érdekhajhászóval, akiknek csak egy igen kis részét tudja a szövetségi bíróság kiszedni. A nagy tisztítást magának a tagságnak kell majd elvégezni. Igaz ugyan, hogy akkor majd magát, az egész szakszervezeti formát is átalakítja. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" "Nevelés" — "Felszabadulás" w ^ W A* Ipari Forradalmárok Szentháromsága ^ W
