Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-24 / 1238. szám
1942 október 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÍLKÍÍL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI DRÁGA MULASÁG Ugylátszik, hogy minden erőlködés dacára sem hajlandó az amerikai magyarság lenyelni azt a békát, amit a magyar kormány külföldi propaganda osztálya (ma már minisztériuma) rendeletére akarnak a neki itteni emiszáriusok beadni. Az Amerikai Magyar Szövetségről van szó, minden cikke- zés, szónoklat, sokszor nem is enyhe terror dacára ma sincs még ötszáz tagja sem' ennek a társulatnak, amely önként jelentkezett volna tagul. Ebbe ugyan belenyugodnának a jó urak, mert a lényeg az, hogy a három nagy országos beteg- segélyző egylet benne van és adja a dohányt, a segélyt ennek a vízfejű beteg alakulatnak, de a baj ott van, hogy már megindult a szétesés belülről is, már a fő patrónusnak a Verhovaynak az igazgatóságában erős hangok követelték a Szövetségből való kilépést, a reformátusoknál is épül az ellenhangulat és ha ez annyira fejlődik, hogy a három kitartó egylet közül egy kilép, akkor már szét is esett az a papiros szervezet. Ez ellen a rothadás ellen szól az a propaganda mely az Amosz lapokban folyik és azt akarja bebeszélni a magyarságnak, hogy milyen nagyszerű egy intézmény ez a Szövetség és nagy garral már két esetet is felsoroltak a kiváló működéséről, az egyik, hogy vagy 250 dollár jogtalanul felvett állami segélyt visszafizetett egy Verhovay tag helyett és igy meg lett szüntetve ellene az eljárás. A másik nagy eset, hogy egy beteg magyarnak (Himler ajánlatára) megfizette az operációs költségek egy részét. A felsorolt két eset belekerült a Szövetségnek 500 dollárjába, a három egylet havonta körül-belül ezer dollárt ad a Szövetségnek, tehát ebben az évben 10.000 dollárt és ezért a sok sok ezer bajba levő magyar közül segített két embert melyre kiadott 500 dollárt. Mennyivel olcsóbb lett volna az, ha a Verhovayak maguk segítették volna a bajba jutott tagot azzal a 250 dollárral, mint hogy cirka 4000 dollárt fizettek oda ennek a társaságnak csak ebben az évben. Joggal kérdik meg az egyleti tagok, hogy miért kell évente 12.000 dollár adót fizetniök azért, hogy két magyarnak 500 dollárnyi segítséget nyújtsanak, mert ez*a felsorolható jótékonysági szerepük a politikai szereplésük ellenben annyit ártott az amerikai magyarságnak, hogy az a kár felbecsülhetetlen. Vájjon megéri-e ez azt, hogy két urat jó mellékkeresethez juttassanak ott Washingtonban és egy-két vezérnek a leánya mint titkárnők húzzanak jó fizetést. Azok a lapok, amelyek olyan készséggel hozzák le a Szövetség propaganda cikkeit, igy köntörfalazás nélkül kellene, hogy lehozzák a kérdést és akkor tegyék fel, hogy: “Mit szól ehhez Józan János.” Ide tartozik az is, hogy ezek a lapok amelyek lehozzák a Szövetség kétkulacsos felhívásait, akik mindig bőséges teret adtak a Verhovay egylet akcióinak, most amikor az igazgatóság a Verhovay tagok érzésének megfelelően nem a Szövetség utján — tekintve, hogy biztos elsülyesztenék — hanem önmaga fordult egy kifogástalan kiáltványban az Amerikai Magyarsághoz, a Szabadságon, az Emberen, a Magyar Hírnökön, az íráson és a Tribünön kívül mind mélységesen hallgatnak róla és egy sort se közöl le belőle, maga a fő irányitó Himler jár elől a hallgatásba, jól tudják azt, hogy a Verhovay igazgatóságnak ez a lépése, ha következetes akar maradni, a kilépési indítvány leszavazása dacára is az AMSZ-el való szakítást jelenti. De éppen azért mert ezek az urak, ha már meg akadályozni nem tudták a Verhovayak tisztességes hangját, nem maradnak meg az elhallgatásnál, hanem nyomást igyekeznek gyakorolni a tisztviselőkre, hogy ez a kiáltvány is éppen úgy mint az AMSZ csak blöffölés legyen és sülyesztessék el a papír kosárba. Az indítványozó igazgatósági tagoknak és maguknak a Verhovay tagoknak a kötelessége az, hogy éberen vigyázzanak arra, hogy ez ne sikerüljön és érdeklődjenek az iránt, hogy a kiáltvány eljut- tott-e ahová címezve volt a magyar néphez, az orosz fronton vérző magyar katonákhoz. “EGY EMBERI KAMPÁNY” Háborús legendákba termelődik ki “Az egy ember hadsereg”. Amikor egy ember olyan haditényt hajt végre, amelyet rendes körülmények között, sokkal több ember lenne képes végrehajtani. Mi is harcba vagyunk a nácizmus elleni kérhetetlen harcunk nem gátol bennünket abban, hogy teljes erővel ne végezzük azt a munkát, amelyet a Bérmunkás maga elé tűzött, az Ipari Demokrácia ismertetését és annak az eszmének a harcos táborának a növelését. A háborús munkaviszonyok sok derék aktiv harcos munkáját nagy mértékben lecsökkentette, mig mások sajnos különböző ürügyek alatt dezertáltak az osztályharc frontjáról, igy az aktiv munka, az uj harcosok toborzása lecsökkent, csak a régi olvasó gárda áll szikla szilárdan a lapunk mögött. Ezt a munka csökkenést vette észre egyik derék munkástársunk, ki azt írja “sajnálatos — de meg nem bocsátható egy olvasónak sem, hogy legalább egy uj olvasót nem szerez évente.” Ezért elhatározta azt, hogy “Egy ember kampányt” kezd, úgy, hogy ki választ oly ismerősöknek a neveit, kiket elég öntudatosnak tart arra, hogy az eszménket megértsék és meg inditassa a részükre a lapot félévre saját költségén, azután majd ő gondoskodik arról, hogy azok ne csak előfizetők, hanem harcosok is legyenek. Az első lépése öt dollárba került, munkás embernek nagy pénz, de csekélység, ha arra módja van egy harcosnak, ha azzal 5 uj küzdőtársat szerezhet meg az eszmének. “Nem akarok hősködni a levelemnek a lapban való közlése által” fejezi be munkástársunk a levelét, minden hadseregnek mégis csak ők a hősei, a névtelen harcosok, kik nem a babérokért, hanem az eszméért küzdenek. Egy ilyen lépés feltétlen buzditólag hat az eszmetársakra és biztosak vagyunk abban, hogy ennek a munkástársnak a kampánya követőkre talál az olvasók táborában. Uj olvasókra van szükségünk, ezt kell megérteni minden harcos Ipari Unionistának, hogy nem elég az, hogy anyagi támogatást adnak, ami nagyon fontos, de annál is fontosabb az, hogy uj olvasókat szerezzenek. Szól ez a felszólítás a férfi és női gárdistákhoz, kiket arra kérünk, hogy haladéktalanul küldjenek be annyi címet, ahány dollárt már befizettek, hogy azok címére meg indíthassuk a lapot félévre. Ezt vegyék komolyan a gárdisták, ha címeket nem küldenek úgy csak fél munkát végeztek, már pedig, hogy ezt a kötelességet vették magukra, az azt mutatja, hogy egész woblik, kik egész munkát szoknak végezni. Nem szabad szemelől téveszteni az országos értekezlet célkitűzését, azt minden körülmények között végre kell hajtani. Ezerkétszáz uj olvasó kezébe juttattni a Bérmunkást az 1042-43 évben. SZTRÁJKOKRÓL Mint a hisztériás vénasszonyok, úgy sipitoznak az újságok, ha valahol a munkások sztrájkba mennek. Jönnek a vezércikkek, amelyek arra hivatkoznak, hogy háború van és a hadsereg és az ország bizton- tonságát veszélyeztetik, amikor megáll a munka, természetesen csak a munkás az amelyik a hibát elköveti. Csak a szervezetek ellen ordítanak a tintakulik, csak a uniók megrend- szabályozásába lássák az orvosságot, eszük ágában sincs, hogy megvizsgálják azt, hogy ugyan miért is mentek sztrájkba a munkások. Tény az, hogy a szervezett munkásság Ígéretet tett arra, hogy a háború alatt nem sztrájkol, hogy a di- ferenciák megoldását rábízza a War Labor Boardra, de ezzel az ígéretével visszaélnek egyrészt a munkáltatók, márészt a War Labor Board. A munkáltatók egy része, amely nem tud belenyugodni abba, hogy a munkásság a szervezettségével beleszól a saját sorsába, ma már nem az a türelmes rabszolga amely volt, más része meg retteg attól, hogy a nácizmus leverése után, majd a kapitalizmus hatalmát is megtörik, a profitrendszer védelmébe nem óhajt egy olyan győzelmet, amely a nácizmust elsöpri, ők megegyezést akarnak Hitlerék- kel és ezért nem fekszik a szivükön a termelés folytonossága, állandóan provokálják a munkásságot, a panaszok orvoslását elszabotálják, egészen addig, amig a türelmét vesztett munkásság harcba nem megy és rögtön utána rikoltoznak a munkások hazafiatlanságán. A bér, az akord árak, a bonusok, rendezésének az ürügye alatt bérlevágást hajtanak keresztül, pedig jól tudják, hogy azt a munkásság nem hagyja szó nélkü, ha sztrájkba mennek, akkor egy-két nap, néha pár óra sztrájk után elejtik a “bérrendezést”. A munkások legtöbb gyárban valamiképen dohányoznak az az megengedve, vagy megtűrve, ez nagyon alkalmas provokáció, egyszerre szigorú dohányzó tilalmat rendelnek el, pedig jól tudják, hogy a hathét napot dolgozó munkás, aki naponta 9-10-12 órát dolgozik, kimerült, ha dohányos képtelen megállni azt, hogy ne dohányozzék, ha máshol nem hát az illemhelyen szívja el a cigarettáját. így történt az egyik detroiti nagy telepen is, ahol a tilalom megszegéséért egyszerre 400 munkást küldtek haza büntetésből, ez a szemtelen provokáció azután a telep 2000 munkásának a szolidaritását váltotta ki. A sztrájkok nagy része hasonló provokációból ered, mig más részét a War Labor Board bürokratikus lassúsága váltja ki. Számtalan olyan esetet ismerünk, amelyek 4-5 sőt 8 hónapja hevernek a WLB Íróasztal fiókjábdan és igazán nem csodálható az ha végül elvesztik a munkások a türelmüket és a hiába való sürgetések után pár órás sztrájkkal ébresztik fel az alvó bürokratákat. Munkásoknak nem szabad soha felülni a lapok siránkozásának, mindig meg kell vizsgálni az okokat, amiért a munkások sztrájkba mentek, akkor rájönnek, hogy 90 százalékban a bószok provokációja, vagy a War Labor Board lassúsága váltotta azt ki. A FARMER FŐHERCEG A Szabadság Írja, hogy őfelsége Ottó királyfi egyik fivére a sok közül, pár hétig mint kanadai egyetemi hallgató, a tanulótársaival együtt önkéntes farm munkára ment. Hát minket nem lehet azzal vádolni, hogy nagyon szeressük őfelsé- gééket sőt, de azért a saját érdekében nagyon helyeseljük azt, hogy ez az ifjú megtanul dolgozni, mert ha valakinek reménytelen a helyzete arra, hogy még a magyar nép nyakára üljön, hát ez a família az, a most folyó rettenetes öldöklésnek nem lehet olyan kimenetele, hogy a végén Ottót koronázzák királlyá, hogy Horthy “felfügesztése” után ezt a szapora famíliát vegyék a nyakukba, odahaza Dózsa légiók vannak, kik Dózsa szellemében kívánják és fogják is megtisztítani a magyar dzsungelt, ha koronázása lesz, akkor csak oly formán fog történni, mint ahogy a mai magyar urak elődei azt Dózsával megtették. Jó ha dolgozni tanul ez az ifjú, de a munkát nem lehet 3-4 hét alatt megtanulni, azért javasoljuk, hogy évszázadok
