Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-24 / 1238. szám
1942 október 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN '(gb) ROVATA' SZUKTATNAK UTÁNUNK A multkorában valami köz- J bejött dolog miatt nem mehettem be a gyárba dolgozni. Noha előre bejelentettem kimara- radásomat a foremannak, mégis már másnap az “absentee” bizottság egyik tagja felkeresett, hogy megtudja, miért nem mentem dolgozni. Mert az úgynevezett “Labor-Management Committee” egyik alosztálya az elmaradt munkások után futkos, hogy ezzel a kimaradásokat lehetőleg minimumra csökkentsék. Úgy első látszatra ezen a dolgon semmi csalafintaságot se vesz észre az ember. De amikor a dolgot elmeséltem Stan- leynak, aki a közelemben lévő vasesztergán dolgozik, hát mérgesen mondotta: “A napokban én is otthon maradtam, mert nagyon meg voltam hűlve és azonkívül már igen ki voltam fáradva, mondtam is az absentee látogatónak, hogy jobban tenné, ha a pokolba menne!” Aztán többen csoportba állva szóvátettük a dolgot. Kisült, hogy mindegyiket mérgesíti ez az utánunk való kutatás. Azt hiszem, hogy George, — egy idősebb munkás, — találta fején legjobban a szöget, amikor mondotta: “Csak az ostoba, vagy a rosszakaratú mondhat olyat, hogy a munkás, különösen ha családos, minden ok nélkül elmarad a munkából és igy elveszíti keresetének egy részét, amit nagyon is megérez.” Előbb úgy véltem, hogy ezt a dolgot csak nálunk csinálják, mert talán a mi közös bizottságunk munkás tagjai túlságos szolgalelküek, akik pályáznak a bószi válveregetésre. Az utóbbi időben azonban látom a lapokban, meg hallom a rádión, hogy ezt nemcsak nálunk csinálják, sőt nemcsak ebben a városban, hanem országos méretű dolog, amit Washingtonból irányítanak. MUNKÁBAN A KUTYASZÖVETSÉG Úgy látszik, hogy Washingtonban a War Production Board irodájában mindig szóhoz jut valaki, aki semmit sem ért a munkásügyekhez, aki csak a munkáltatóktól nyeri az információit és ennélfogva a munkásokat ingerlő intézkedéseket sürget, melyekkel éppen az ellenkezőjét éri el, mint amit akart. Ideje volna, hogy Donald M. Nelson, a termelési diktátor után nézne az ilyesminek és kivágná az ilyen túlbuzgó tanácsadókat. Hogy mennyire munkás-ellenes színezete van ennek a kimaradási propagandának mutatja az, hogy a National Assi- ciation of Manufacturers (Kutyaszövetség) körútra küldött 12 állítólagos ujsgirónőt, akik a gyárakat látogatják és ezzel kapcsolatban mindenütt munkásellenes propagandát fejtenek ki. íme példának a beszámoló egy ilyen látogatásról, amelyet a “nő-ujságirók” a clevelandi Thompson Product gyárban tettek. A gyárban természetesen csak a presidenttel bizonyos Fred Crawforddal beszéltek és csupán annak a nyilatkozatát hozták. “A munkából való kimaradás rövidesen a legfontosabb munka problémává lesz” — mondotta Crawford, a president, — “mert a munkások 10 percentje állandóan elmarad a munkából. Ennek oka az, hogy az overtime és a magas órabérek révén a munkások nagyon sokat keresnek és igy időt vesznek maguknak arra, hogy a keresetet elköltsék. Mi most már úgy védekezünk a kimaradások ellen, hogy minden 10 napban egy szabad napot adunk minden munkásnak.” Amiből persze kitűnik, hogy azelőtt a munkások hét napot dolgoztak hetenként és igy nem csoda, hogy sokan kidőltek és elmaradtak a munkából. Ha a lapok nem csak a Craw- fordok véleményét Írnák, akkor megírnák például azt, amit nekem Ray nevű munkás mondott, akivel az előző munkámon szintén heti hét napos munkán dolgoztunk. Ez a Ray történetesen a várostól 24 mérföldnyi- re eső egyik falucskába!^ lakik, ahonnan több mint egy órát vesz egénybe hogy a gyárba hajt. Hazamenet természetesen megint vészit egy órát. És miután a munkát reggel hétkor kezdi és esti félhétkor hagyja abban, elképzelhető az, hogy mennyi szabad ideje marad. NEM LÁTJA A FIÁT “Ha vasárnap délután nem süt a nap,” — mondotta Ray, — “akkor egyáltalán nem látom a napot, mert sötét van, amikor eljövök otthonról és sötét van, amikor hazamegyek. És ez igy tart már 8 éve, mert itt igy dolgoztak már a háború előtt is. De ami legrosszabbul esik az, hogy néha hónapokon át nem látom a kisfiámat, mert reggel, amikor eljövök, még alszik és amikor hazamegyek már megint alszik, vasárnaponként pedig sokszor a nagyanyjánál van.” Abban a gyárban most közel kétezer munkás dolgozik. Mármost nem-e 25 botot érdemelne az, aki az ilyen holtra fáradt munkásokat hazafiatlansággal vádolja, ha a munkából elmaradnak? Ha ugyan valóban elmaradnak annyit, mint ahogy a munkáltatók mondják. Vagy talán azok sem mondják, csak Washingtonból eredő munkásokat ingerlő propaganda a morál építésére. Erre kell gondolnunk, mert a gyárban nem látjuk, hogy annyi sok munkás hiányozna. Nálunk legalább is alig számbavehető a kimaradás. Persze ez annak tudható be, hogy itt hat napot dolgozunk. Ahol azonban hét napon át dolgoztatják a munkásokat, avagy csak minden 10 napban adnak egy szabad napot, mint Crawford teszi, hát az olyan helyeken egészen természetes, hogy a munkások kidőlnek és többször maradnak el a munkából. Önálló Erdélyről beszélnek, de német uralom alatt BOSTON, okt. (ONA) A “Christian Science Monitor” konstantinápolyi tudósit ója, Derk Patmore, igen nevezetes értesüléseket közöl lapjával, egyebek között Erdély legközelebbi sorsára vonatkozóan is. A tudósitó szerint, a törökország- ban megközelíthető diplomáciai körök meglehetősen hitetlenül nézik azokat a híreket, hogy Hitler vissza akarná adni Erdélynek az 1940-es bécsi döntésben Magyarországnak juttatott részét a románoknak. Erre Hitlernek, e diplomáciai vélemény szerint, semmi indító oka nincs, hiszen a szerencsétlen Romániától úgyis megkap mindent, amit csak akar. Másrészt, bár Magyarország utóbbi időben nehézkezünek is mutatkozott, a nácik mégsem fogják a magyarokat elkeseríteni, szükségük van a magyar csapatokra Oroszországban és inkább újabb engedményeket fognak tőlük kicsikarni. A nevezetes erdélyi kérdésnek megoldása egész másként keresendő. A nácik Erdélyből inkább saját önkormányzatú országot az építő gardaba 1942-1943-ra J. Buzay, Cleveland ...... 1.00 Id. P. Csorba. New York 2.00 J. Deák, Akron ............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 1.00 L. Decsi, Akron ............... 1.00 J. Dushek, Nutle ........... 2.00 J. ISngli, Cleveland ......... 3.00 Jim Farkas, Akron ....... 2.00 L. Fishbein, New York .. 2.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 J. Geréb, Cleveland ....... 3.00 P. Hering, Buffalo ......... 1.00 S. Kisák, New York ..... 2.00 J. Kollár, Cleveland ....... 1.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland 2.00 J. Mogor, New York ..... 2.00 A. Molnár, Cleveland .... 1.00 J. Pataki, New York ..... 3.00 J. Pika, Turtle Creek .... 1.00 P. Pika, Chicago ........... 1.00 M. Stefankó, New York 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 A. Székely, Cleveland .... 1.00 G. Wiener, New York .... 3.00 J. Vizi, Akron ........... 3.00 H. Varjú, Chicago ....... 1.00 J. Zára, Chicago ............. 1.00 hajlandók csinálni német védnökség és a német kisebbség uralma alatt. Ne feledjük el, hogy vagy 800.000 főnyi német kisebbség uralma van Erdélyben és régi német tervezgetés az, hogy ebből az erdélyi, valamint a határos magyar területi és észak jugoszláviai német kisebbségekből külön államot alakítsanak. Az erdélyi német kisebbségnek máris befolyásos és hatalmas pozíciókat juttattak, ugyanúgy a magyarországi németségnek is. Világos tehát és logikus, hogy Hitler inkább úgy hajlandó megoldani az erdélyi kérdést, hogy “önálló” államot csinál belőle, mint Horvátországból és Szlovákiából csinált, semhogy akár a románokat, akár a magyarokat ajándékozza meg vele. A náci diplomácia természetesen szívesen táplálja a román illúziókat, hogy hatalmas orosz veszteségeik fejében tán visszaadják nekik Erdély elveszett részeit, egész valószínűtlen azonban, hogy a nácik kiadják kezükből az erdélyi kártyát, mely- lyel egykép zsarolhatják Magyarországot is, Romániát is. MENEKÜLNEK A NÉMETEK A BOMBÁZOTT VIDÉKEKRŐL STOCKHOLM, okt. (ONA) A “Helsingen Sanomat” finnországi napilap berlini tudósítója megszívlelendő adatokat közöl a bombázott német városok lakosságának áttelepítéséről. Két éve 1,200.000 gyereket költöztettek át e fenyegetett városokból, megszállott területek ! “biztosabb” vidékeire. E gyerek-költöztetésre 1.700 vonatot és 78 nagy hajót használtak a Dunán, Rajnán, Egeren és az Elba folyón. ! A Harcos Franciák ideérkezett megbízható jelentései szerint, junius hónapban, a légi támadások során Köln és Essen ellen 30.000 menekülő érkezett Párisba és környékére, mig Dijon vidékére 20.000 menekülőt telepítettek akkoriban. A francia Riverán 25.000 német él. E német települők mind oly élelmiszerjegyeket kapnak, ami a franciák előtt részesedési előnyökhöz juttattja őket. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
