Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-07-11 / 1223. szám

, 6 oical BÉRMUNKÁS 1942 julius 11. olyanokat, amelyekben Horthy- Perényiék azzal dicsekednek, hogy ők már Hitlert, sőt Mus­solinit is megelőzve megvalósí­tották az “uj rendet.” Igaza van Vasváry Ödönnek, hogy az összes magyar kor­mányzati intézmények, köztük a Világ Szövetség is a mostani propaganda miniszter, Antal István volt az irányitója az it­teni akcióknak. Ennek igazo­lására elég az, hogy Dr. Deák Ferenc, aki a Magyar Szövet­ség egyik titkára, Antal István propaganda osztályának a meg­bízásából végzett itt munkát, mint ilyen regisztrálva is volt az amerikai külügyi államtit­kárságnál. Himler tagadja, hogy a ma­gyar kormány pénzelte volna az amerikai magyar újságokat. Azt állítja, hogy amikor azt neki hivatalosan bejelentették hogy a kormány hajlandó fi­nanszírozni a magyar újságo­kat, azt ő kereken vissza uta­sította. De meri-e állítani Him­ler azt, hogy ugyan ezt tették a többi szerkesztő urak is? El fog jönni az idő, amikor azt is megtudjuk, hogy kik miért, illetve mennyiért támogatták nyíltan Pearl Harborig a ma­gyar kormányt és még ma is Horthyt. i De van Vasváry cikkében sokkal aktuálisabb dolog is amelyet elfelejt megvédem Himler ur, mert azt leta­gadni nem lehet. És ez az, hogy Vasváry megtámadja a Ma­gyar Szövetség igazgatóságát, hogy csak most jön ki a ma­gyar kormány ellen, amikor “Roosevelt kijelentései után már illik igy beszélni.— Sze­rinte ennek — nagyon helyesen — akkor lett volna értéke, ha azt másfél évvel ezelőtt te.tték volna meg, de akkor Vasváry- nak és társainak megtiltották a Szövetséget uraló “nem né­met ellenesek”, hogy elitéljék Horthy-Telekiéknek a tengely paktumhoz való csatlakozást. Őt, már mint Vasváryt, “hit­vány magyarnak” titulálták, mert nem volt hajlandó a ma­gyar kormányt követni a náci mocsárba. Több mint tucadszor irtuk meg azt, amit Vasváry most meg irt: a Magyar Szövetség a magyar kormány -propaganda szerve, kik, amig csak lehet­séges volt, körömszakadtáig védték, mentegették Horthy- ékat. Csak most, — mert mu­száj — jöttek ki egy nyilatko­zattal, amelyben elitélik a “magyar báb-kormányt.” Itt bizony nem csak elkéstek, ha­nem le is késtek, mert a nyilat­kozataikat mindenki értékte­lennek és hazugnak tartja. Ezt a nemkevésbé fontos ál­lítást nem is. próbálja védeni Himler, mert ezt letagadni nem is lehet és ha a magyar egyletek vezetői nem akarják kompromitálni a tagságukat, veszélyeztetni az egyleteiket, akkor addig kell azt ott hagyni, amig nem késő. Darago ur, a Verhovayak azzal a záradék­kal hagyták jóvá a Szövetség­hez való csatlakozást, hogy az csak addig tart, amig a Szö­vetség az amerikai demokrácia szellemében lesz vezetve. Nem gondolja főelnök ur, hogy most amikor már nyilvánvalóan a Horthy fasiszmus szolgálata | rábizonyult, itt volna az ideje a kivonulásnak? így még répa- • rálni lehetne azt, amit az el­múlt két évben elkövetett! Vasváry Ödönt jól ismerem, világosfejü “gálya rab” tipusu liberális pap, aki már egyszer szembe szállt a reakcióval. Ak­kor Cserna Endre, a Szabadság akkori tulajdonosa leterorizál- ta, most megtalálta a régi én­jét. Barátai kíváncsian várják, hogy most Himlernek és a “nem német elleneseknek” si­kerül-e az, ami Csernának már egyszer sikerült. “VILÁGSZABADSÁG” Az öntudatos munkásosz­tályé az a dicsőség, hogy olyan módon igyekeznek a küzdelmü­ket folytatni, hogy az ne csak az ő jogaikért, szabadságukért hanem az egész emberiség jo­gaiért, szabadságáért folyjon. Büszkén szoktunk hivatkozni arra, hogy a korát megelőzve, a mi Petőfink volt az, aki már száz évvel ezelőtt piros zászló­ról, világszabadságról dalolt. Mi, akik mindent kritikus szemmel nézünk, szívesen re­gisztráljuk azt, hogy a cleve­landi “Szabadság” is úgy látja, hogy: “Most következik el Petőfi alábbi látomásának a megvaló­sulása : Ha majd minden rabszolga- nép Jármát megunva, síkra lép, Pirosló arccal és piros zász­lókkal És a zászlókon eme szent jel­szóval : “Világszabadság.” És ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyu­gatig.. Mi, Petőfi eme testamentu­mában szentül hiszünk és min­den erőnkkel annak a betelje­süléséért küzdünk. Nem csak alkalmilag, nem csak időközön­ként, hanem mindig, minden­hol és mindenkor. A Szabadság ha következetes akar lenni eh­hez a jóslásához, hogy most következik el a nagy harc a Világszabadságért, ha tényleg hisz abban, akkor sokkal gyak­rabban kellene ilyen cikkekkel ellensúlyozni azt a nevelést, amelyet a múltban végzett, mert az éppen az ellenkezője annak, affiit Petőfi vallott, mert higyjék el azt a szerkesztő urak, hogy feltétlen jönni fog egy “szebb és jobb” világ, ez­után a világégés után, amely közel, vagy egészen oda viszi az emberiséget, amint a mi Petőfink megénekelte. TUDÓSÍTÁS Már többször ^említést tet­tünk lapunkon keresztül is ar­ról, hogy az akroni Női Gárda, nem csak azt a programot tűz­te maga elé, hogy rendszeres havi támogatást nyújtson a Bérmunkásnak, de más alkal­makat is kihasznál arra, hogy a lap anyagi alapját erősítse. Ebből a célból junius 2l-ére családi kirándulásra hívta meg az olvasókat akik dacára, hogy a délelőtti órákban még esett az eső, délután többen megje­lentek, még Clevelandból is, hogy egy pár órát együtt tölt­hessenek a szabadban. A Női Gárda ezúton is köszönetét mond mindazoknak a családok­MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------­Az idén hamarább beköszön­tő ttek a meleg napok, mint más években. Már junius hó­ban többször olyan magasra szaladt a hőmérő, hogy ugyan­csak izzadtunk a gyárban. Nem mondhatnám ugyan, - hogy az a gyár, ahol dolgozom, fojtot- tabb levegőjű volna, mint a többi ilyenféle ipartelepek mert az üveg tetőket valamennyire fel lehet nyitni és ez elég szel­lőztetést ád, azonban, amikor a hőmérő az árnyékban kilenc­ven fok körül mutat, hát bi­zony kiizzad az ember, amig egész napon át ütemszerüen követi a gépek mozgását. A nagy meleg természetesen szomjúságot okoz. A kiizzadt folyadékot helyre kell pótolni és a természet gondoskodott arról, hogy a szomjúság érze­tével tudassa velünk a folya­dék hiányát. Azt hiszem csak­nem minden műhelyben lehet ivó vizet kapni. Rendesen az úgynevezett “fountain”-t sze­relik fel, amelyben lehűl a viz, mialatt keresztül folyik rajta. Azonban, amikor igen sokan használják a víznek nincs ideje lehűlni. A meleg, vagy lan­gyos viz pedig nem kellemes és egyáltalán nem hűsítő. Mikor a nagy melegek bekö­szöntettek, hamar rájöttem, hogy a hütő készülékből csak ritkán jön hideg viz. De rájöt­tek erre az édes vizeket gyár­tó cégek is, akiknek gyártmá­nyai “soft drink” név alatt ke­rülnek forgalomba. Ezen cégek — de különösen a “Coca-Cola”, meg a “Pepsi-Cola” a nagyobb gyárakban automatákat he­lyeztek el. A .nagy melegben aztán a munkások egyre-más- ra vásárolják a “puha italo­kat.” Amikor az első korty lan­gyos viz után grimaszokat vág­va kaptam el a számat a foun- tantaintől, hát megeresztettem a nikkelt. Bedobtam az auto­matába és a gomb megnyomá­sa után valóban kipottyant egy üveg hideg coca-cola. Igaz, amig ittam, volt valami hűsítő hatása, mert jó hidegre volt hütve, de pár perccel az elfo­gyasztása után még melegeb­bet éreztem és a szomjúságo­mat sem oltotta el. Sőt éppen ellenkezőleg, még inkább na­gyobb szomjúságot éreztem. És ezt a szomjúságot a második üveg még csak fokozta. A szom­szédokkal folytatott beszélge­nak, amelyek megjelentek és segítettek abban, hogy az ösz- szejövetelből 19.45-et küldhet­tünk a Bérmunkásnak. Külön kell megemlítenem itt azt, hogy nem csak névlegesen rendezte ezt-az összejövetelt a Női Gár­da, de minden funkciót a lel­kes asszonyok töltötték be, bi­zonyságot szolgáltatva, hogy — a nemzet nagyságát kivéve. — eltudnak mindent végezni a férfiak nélkül is. Csak tovább Munkástársnők ezen az utón! Schwindt Gyuláné, levelező. tés után rájöttem, hogy náluk is ugyanez a jelenség tapasz­talható. INKÁBB KÁROS, MINT HASZNOS De rájöttem arra is, hogy a munkások nagyon megszokják a cola italokat és valóságos rab­jai lesznek, éppenugy, mint né­melyek a kávézásnak, mások meg a dohányzásnak. Ha nem kapják meg a megszokott napi adagjukat, hát hiányát érzik, olyanformán, mint amikor a dohányzónak nincs füstölni va­lója. A cola italok fogyasztására óriási méretű reklamirozással csábították a munkási. népet. Az újságokban, a magazinok­ban, üzletekben elhelyezett pla- j kátokon hirdetik, hogy mennyi­vel többet tud dolgozni, aki az ebédjéhez ilyen vagy olyan Co­lát iszik. Aztán odejfestenek valami igen szép leányt, ami­ből a jámbor női nem azt olvas­sa ki, hogy a cola ilyen széppé teszi őket is. De a rádión is ele­get kiabálják, hogy milyen nagyszerű ital is az a cola ke­verék. És mert attól erőt, és egészséget kapnak a munkások hát hazafias dolog a cola fo­gyasztás, mert igy a hadigyá­rakban többet tudnak dol­gozni. Egy ország népét, — jelen esetben tehát csaknem 150 mil­lió embert, — aligha csaptak még be csunyábbul, mint a co­la gyárosok teszik a hirdeté­seik révén. Mert kétséget ki­záró módon bizonyították, hogy a legtöbb cola-ital négy kanál­ka cukornak és valamennyi kaf- fein méregnek a vizes oldata. A Consumers Union (a fo­gyasztók union ja) analizálása szerint a cola italokban a kávé­ban található kaffein nevű hó­dító szert teszik és igy érthe­tő, hogy a használói megszok­ják és rabjaivá válnak. Közis­mert dolog, hogy a sok kávé rossz hatással van az idegekre. Éppenazért az egyik kávé tár­saság olyan kávé hirdetésére költ óriási összegeket, amely­ből a kaffeint kivonták. Ez a gyáros tehát azt hirdeti, hogy a kaffein kivonásával nagy szolgálatot tesz a fogyasztó közönségnek és azért kéri a pártfogást, — nyíltan mondva, a profitot; a másik pedig az­ért követel, — és kap profitot, mert valami ügyes reklámmal vissza beszéli a fogyasztókba a kávéból eltávolított kaffein bóditó szert. És ez a nemes verseny már évek óta folyik a két gyáros, vagy jobban mond­va a két csoport, gyáros között, mert mind két oldalon több cég sorakozott fel. SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYE Egyébiránt a cola italokra vonatkozólag a New York ál­lam tulajdonában levő Cornell University földművelési kísér­leti állomásának C. M. McCay nevű tanára azt mondotta, hogy miután a fogyasztók meg­szokják az ilyen italokat, amit hűsítő italok

Next

/
Oldalképek
Tartalom