Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-24 / 1238. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 október 24. madjanak az egyesült nemze­tek hadai. Elismerjük, hogy az ily részletek valóban a szakem­berek hatáskörébe tartoznak. A második front követelésében mi inkább az orosz nép a tör­ténelemben eddig példátlanul álló hősies önvédelmi harcával való szimpátiának a kifejezé­sét látjuk. TÁMADJÁK AZ OROSZOKAT Éppen ezért nem lep meg bennünket, hogy a második frontnak ellenzői is vannak. És ezek az igazi typwriter generá­lisok, mert nem az idő és a tá­madás helye fölött vitáznak, hanem nagy propagandát fej­tenek ki az egész második front eszméje ellen és a jelek szerint elég eredményesen. Pár nap óta egyes úgyneve­zett nagy lapok, mint például a Chicago Tribune vagy a New York Daily News a legszemér- metlenebbül azt Írják, hogy miért menjenek most az ango­lok második frontot nyitni az oroszok segítségére, hiszen az oroszok nem nyitottak máso­dik frontot, amikor az angolok és a franciák a nyugati vona­lon harcoltak. Hogy Munichnél Chamberlain és Daladier egy-í szerűen félretolták az oroszo­kat, arról persze nem írnak. A második front ellenzőinek táborát végignézve megállapít­hatjuk, hogy abban a csoport­ban felsorakoztak mindazok, aki ezelőtt a munkabérek letö­rését követelték, annak előtte pedig a Wagner törvények és minden más munkásjóléti in­tézmények megsemmisítésére fejtettek ki nagy propagandát. Más szóval .tisztán látható­vá lett, hogy a második front ellenzői ugyanazon emberek, akik évek óta mint munkásgyü- lölők tették magukat hírhed­té. Egészen természetes tehát, hogy ott találjuk az összes munkásfaló újságírókat és rá­dió komentátorokat, Peglerrel élükön. A reakciónak a képvi­selői tehát most is szervezetten sorakoznak fel és még a hábo­rú sikerét is feladnák, csak Szovjet Oroszországot elvérez­ni lássák. így a második front ^kérdése rámutatott azo k r a, akik sokkal jobban félnek az Oroszországgal kapcsolatos esz­méktől, mint a Hitler győzel­métől. Ezek tehát egyben po­tenciális ötödik kolumnisták is. GOEBELS IS TANULHAT TŐLÜK A gondosan megfigyelő azt is láthatja, hogy amig a máso­dik front követelése a nagytő­kének részéről — a kommunis­ták kivételével — egészen spontánszerü ,a hősiesen har­coló oroszokkal való rokonérzés megnyilatkozása, addig az el­lenzők határozott terv szerint járnak el, mutatván, hogy egy­séges központi irányítást kö­vetnek. A második front ellenzői egyben a magánvállalkozás és igy a profit védelmezői is. A magánvállalkozást megszünte­tő orosz példától rettegnek. A náci szimpátiát mutató Satur­day Evening Post ezt nyíltan bejelentette legutóbbi száma-1 aak vezércikkében, amelyet az­Kóstolóba. Mint a jó szakácsnő, aki az ínyenc vendégnek kóstolót ád a készülő nagy ebéd egyes fo­gásaiból, úgy nyújt egy-egy kóstolót Geréb munkástárs az idei “Bérmunkás Naptár” szer­kesztője a Naptár tartalmából, nem sokat, csak egy “falat­nyit” egyszerre, amely nem rontsa el, inkább felcsigázza az étvágyát. Miután a “vendég­séghez” a lapunk minden olva-> sója is hivatalos, étvágy ger­jesztés szempontjából a már kapott falatokat megosztom az olvasóinkkal, hogy ők is annyi szeretettel várják a Naptárt mint amilyen odaadással csi­nálják Geréb és a munkástár­sai. Több, minél több hasznos, tanulságos és nevelő szöveg a cél, amelyért minden haszonta­lan “naptári” rész, amely csak töltelék volt kidobatott, helyet adva, a munkásmozgalom, a tudomány és nemes szórakoz­tató köréből való cikkeknek. A szerkesztő Geréb munkás­társ fő cikke egy hatalmas és alapos tanulmány az örökké ér­dekes és a haladásnak, a tudo­mánynak az ellenlábasával a babonával foglalkozik. Erről a témáról már könyvtárakra me­nő könyvek Íródtak, nekünk munkásoknak, nagyon kevés alkalmunk van ezzel a kérdés­sel foglalkozó irodalom átanul- mányozására és igy hézag pót­ló munkát végzett Geréb mun­kástárs .amikor ennek az iro­dalomnak az ismertetését fel­használva egy kimerítő, köny- nyen megérthető tanulmányban foglalta össze a kérdést, ame­lyet jól fűszerez a gyakorlati példák felsorakozása. A“Közlekedés Csodái” cím­mel Bishof munkástárs irt egy nagyon érdekes cikket azzal, hogy az utak, a közlekedési eszközök fejlődése mennyire előre vitte az emberiség fejlő­dését. A kis tanulmány nem csak azt mutatja, hogy Bischof szereti, hanem azt is, hogy ér­ti is ezt á kérdést és meg va­gyok győződve róla, hogy az olvasóink éppen úgy élvezni fogják ezt a “falatot” mint én a kóstolásnál. A “forradalmi naptár” rész is alapos revízió alá lett véve, nincs megtömve idejét múlt elméletek és események dátu­maival, hanem csak az marad meg benne, ami tényleg a for­radalmi munkásmozgalom és a haladás szempontjából fontos rész. Tökéletes mérték rendszer­nek a lehozása is fontos lépés volt, amely állandó segédeszkö­ze lesz az olvasónak. Szépirodalomból, csak az örökké szép és forradalmi Ady verseket olvastam át újra él­vezve annak mélységes szépsé­gét, amelyeknek a mai esemé­nyek adnak újra aktualitást, mert ha el is van nyomva a magyar nép, de lassan mégis újra időszerű lesz Ady Endre riadója: “Rohanunk a forrada­lomba”. “Lebovits polgár lesz” egyik aktiv munkástárunknak a de­rűt keltő visszaemlékezése a magyar forradalmi időkből. Ennyit kaptam egyelőre kós­tolóba, a naptárunkból, amely­nek jó része már ki is van nyomva, hogy az November hó elején az olvasó kezébe kerül­jön ,ahhoz az szükséges, hogy a munkástársak a hirdetéseket sürgősen küldjék be, hogy ne az idézzen elő késést. De sür­gősen kérjük a hátralékok be­küldését is, mert tekintettel a nagy mérvű elfoglaltságára a munkástársaknak az idén pos­tán juttassuk el a Naptárt min­den jótálló olvasóhoz. Remélem, hogy a “Naptár” szakácsa újra meg invitál egy kis “kóstolóra” és akkor újra lesz mit az olvasók elé tárni a tényleg legjobb Bérmunkás Naptárból. K. E. APRÓ HÍREK ország legnagyobb lapjai siet­tek leközölni. “Csak a hazug vagy a bolond mondja azt, hogy a,z iparokat kollektiv módon is lehet irányí­tani”, — mondják ebben a ve­zércikkben. “Minél több millio­mosa lesz valamely társada­lomnak, annál jobb gondot tud­nak fordítani a szegényekre, mert a gazdagok sok adót fi­zetnek. Különben is a kapitalis­ták nagyon kevés profitot csi­nálnak, legtöbbször éppen csak fedezik a kiadásokat.” Vagyis éppen csak a kiadá­sok fedezéséből lesznek a mil­liomosok. És mégis ezt az iga­zán Goebels-féle durva propa­ganda írást értélén magaszta- lással közölték le a többi lapok, bizonyítva, hogy központi pa­rancsra cselekszenek vagy pe- dik központból jövő fizetésért teszik. Az amerikai reakció nyíltan és rohamosan szervezkedik. A második front kérdése felso­rakoztatta őket oly módon, hogy szinte névsort lehetne ró­luk készíteni. És ajánlatos is lenne egy ilyen lisztának az el­készítése, mert a reakciós tá­borban nagyon sok olyan pros­tituált bérenc található, akik ha hasznot látnak, a másik tá­borba is átmennek . Jó lesz tehát őket már most lisztára venni. A Magyar Bányászlapból: “Hitler parancsára a magyar Bácskában az összes szerb is­kolákat bezárták és megkezd­ték a magyar nyelven való ok­tatást. Ezt a magyar kormány nem tervezte eredetileg, de Hitlertől parancsot kapott, hogy a ‘szerb nyelvet holt nyelvé kell tenni’ hogy töb­bé e fajjal baj ne legyen.” Márton gazda csak nem vál­tozik ő hűségesen szolgálja a magyar kormányt, neki smafu Pearl Harbor, Horthy hadüze­nete Amerikának, ő rendület­lenül végzi azt, amit vállalt, a magyar kormányok védelmét. Ez a hir más magyar és ameri­kai lapokban is megjelent, egy hírszolgálat adta le az összes lapoknak, mindenütt a követ­kező szöveg jelent meg: “ A magyar kormány bezáratta az összes szerb iskolákat Bácská­ban és elrendelte a magyar nyelvű oktatást”. Csak Himler olyan szemérmetlen hazug, hogy odabiggyeszti azt, hogy az a gonosz Hitler kényszeríti a derék, igazságos Horthyékat, hogy a szerb oktatást meg­szüntessék. Ezt a tésztát sen­ki se veszi be, legfeljebb Him- lernek azok az olvasói, akiket ő nevelt fel a saját fejőstehe­neivé, de ott ahol ez számítani fog, ott ezeket a dajkameséket úgy sem hiszik el, ma már el­múltak azok az idők, amikor azt lehetett jelenteni, hogy Horthy egy kifogástalan gent­lemen, ma már jól tudják azt, hogy közönséges gyilkosa a magyar népnek, a szerb, orosz nép elleni gazságaival. “FőMÉLTóSÁGU” A magyar parlament, mert ilyen is van kérem, egyhangú­lag megszavazott egy törvényt, amely szerint Horthy kormány­zónak a fiát és kijelölt utódját Horthy IstVánt — kit az orosz fronton, vagy az oroszok, vagy a vetélytársai lepuffantották és ezzel elérték, hogy Magyar- országon annak idején egy akasztófával kevesebb kelljen — magyar hőssé avatták és ki­mondották, hogy az utódai örök időkig jogosak a “főmél- tóságu” címre. Ennek a bitang csürhének a jóvoltából 10 ezer számra pusztulnak el a magyar nép fiai, róluk nem gondosko­dik ez az úri betyár társaság azok utódai továbbra is nyo­morogni és szenvedni fognak, de csak addig, amig meg nem váltsák saját magukat, amig meg nem szüntetik az összes címeket a viselőikkel együtt. Az a magyar parlamentnek csúfolt társaság, úgy hozza a törvényeit, mintha uj ezer éves uralmuk már biztosítva volna, pedig szól már a halál­harang. Hitler banditáival fog pusztulni az egész magyar úri rendszer, hogy ezer éves ural­muk után soha fel ne támadja­nak ”ez a harc lesz a végső” ez lesz a magyar uralkodó osz­tály végső Mohácsa, addig csak játszanak tovább és adják egy­másnak a legcifrább címeket és hangokat, annál könnyebb lesz a felismerés a végső elszámo­lásnál. Krónikás AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom