Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-17 / 1237. szám
6 olaal BÉRMUNKÁS 1942. október 17. Levél a Bérmunkáshoz T. Szerkesztőség! Nem kis meglepetéssel olvastam b. lapjuk okt. 3-iki számában, hogy én milyen szenvedélyesen “védelmezem” Csongrádi Kornél bedöglött nacilapjá- nak részvényeseit, sőt tán egy kicsit magát Csongrádi urat js. -Hasonlóan alaptalan támadást még a reakció közismert orgánumaiban is csak a legritkább esetben olvastam csekély személyem ellen. Nekem ugyanis legalább annyi részem van az “Egyetértés” csöndes kimúlásában, mint az önök lapjának, vagy bárkinek, aki velem együtt esztendőkön át szakadatlanul ostorozta Csongrádi Kornélt és cinkostársait. Ne tessék szerénytelenségnek venni, ha bátorkodom arra emlékeztetni a “Bérmunkás” igen tisztelt Szerkesztőségét, hogy hosszú esztendőkön keresztül én jártam elől Csongrádi, Biri- nyi, Tukacs, Almássy Balogh, Castelli, Finta és más náci kiválóságok leleplezésében. Az angol nyelvű sajtó “Az Ember” cimü lapomban közölt lesújtó adatokat olvasta rá Csongrádira és szennylapjára, gyászos összeomlásuk alkalmával. Az évek során legtöbbet természetesen ellenem gyalázkodtak a bridgeporti náciorgánumban Csongrádi és az ő cimborái. Engem denunciáltak ismételten a Dies committe-nél és különböző amerikai hatóságoknál az általam leleplezett magyar nácik. Mindenre számíthattam tehát, csak arra nem ,hogy a végén egy munkáslapban oly módon fognak engem aposztrofálni, mintha Csongrádi és bűntársai hősies védelmezésében töltöttem volna egész életemet. Már pedig a “Bérmunkás” cikkírója, Kovács Ernő munkástárs ezt a súlyos bűnt olvassa a fejemre egy cikkem kapcsán, amelyben rámutattam egy new yorki laptársunk súlyos tévedéseire, amikor Dezső Jánost akarta felelőssé tenni Csongrádi bűneiért azon az alapon, hogy ő hosszú esztendőkkel ezelőtt öt vagy tiz dollár erejéig, egy vagy két részvényt vásárolt az “Egyetértés“ kiadójának felkérésére. Ami- 1íor Csongrádi lapkiadó részvénytársaságot alapított, egész mázó kommunisták, akik Him- ler másik cikkében olyan kevesen vannak, hogy számításba sem jönnek és örömmel jelenti, hogy a svédországi választásokon a nácikkal együtt a kommunisták is elbuktak. Nem zavarja Himler mestert ebben a hazugságban az, hogy az ösz- szes lapok megírták, hogy a svéd választásokon a nácik tényleg elbuktak, de a kommunisták 19-el több mandátumot kaptak. Már többször meg irtuk azt, hogy ez a Himler nem buta ember, de valami zavarnak kellett, hogy támadjon az agyában az utóbbi időben, ha még most is kifizető üzletnek találja a vörös ellenes uszítást és nem veszi észre, hogy a Vörös hadsereg hőskölteményei óta, ez nagyon rossz üzlet. jóhiszeműen vásárolhattak az emberek részvényeket és valóban nem álmodhatták, hogy ugyanaz a Csongrádi Kornél aki amerikai szereplésének első éveiben éppen az Önök tiszteletreméltó munkásmozgalmának volt lelkes és nehezen levakarható önkéntes agitátora, hogy ugyanez a fickó öreg korára nácivá züllik. Valótlan Kovács Ernőnek az az állítása, mintha én azt írtam volna, hogy a Csongrádi lapja azelőtt nem lett volna reakciós, mert amióta én olvasom, tizenhat esztendő óta, igen is mindig a szélső jobb oldal szócsöve volt. Én csak abból indultam ki„ hogy a részvénytársaság megalakításának idején Csongrádi lapja nem lehetett náci, mert akkor még Hitler Adolf ismeretlen és jelentéktelen senki volt Németországban. Általában a részvénytársaságokat előbb alakítják és csak azután jelennek meg a lapok, tehát logikus, hogy akik a részvényeket vásárolják, nem tudhatják előre, hogy milyen politikai irányba fog tévelyegni az illető orgánum az esztendők során. Én Csongrádit és munkatársait tartottam és tartom ma is felelőseknek és Breiner Sámuelre éppen azért hivatkoztam, mert ez az élete végéig liberális, demokratikus és baloldali meggyőződésű ember, aki Károlyi Mihály lelkes követője volt amerikai kőrútján, aligha vásárolt volna több ezer dollár erejéig részvényeket Csongráditól, ha csak gyanította volna is, hogy ez a volt radikális érzelmű harcos Horthyista, sőt Hitlerista lapot fog egyszer szerkeszteni. Eszem ágában sem volt megvédeni Csernitz- ky plébános urat, egyszerűen csak megemlítettem a nevét néhány más részvényessel együtt és teljesen rosszhiszemű az a beállítás, mintha én a Főtisztelendő ur liberálizmusa mellett tettem volna vallomást. Én csak annak az igazságtalan újságírói metódusnak akartam ellentmondani, amely “főrészvényessé”, sőt főszerkesztővé és a nácipropagandában főbü- nössé akarja megtenni a Bridgeporti Szövetség elnökét azért, mert öt, illetőleg tiz dollár értékű részvényt vásárolt és ugyanakkor, ugyanabban a cikkben meleghangú dicséretben tör ki a Rákóczi Egylet elnöke és főtitkára mellett, akik ugyanolyan részvényesei voltak Csongrádi lapjának mint Dezső János. Nekem biztos tudomásom volt arról, hogy amióta Csongrádi lapja náci lett, azóta Dezső János kitiltotta azt a házából és nem volt hajlandó soha többé előfizetni rá. Az sem volt titok előttem, hogy a külömbö- ző amerikai magyar megnyilatkozások keretében Dezső János mindenkor liberális és demokratikus szellemben emelt szót és ezért tartottam kötelességemnek teljes meggyőződéssel megvédelmezni őt a Csongrádival való cinkoskodás igazságtalan és teljesen alaptalan vádjával szemben. így jutottam azután oda, hogy Kovács Ernő a “Bérmunkás” október 3-iki számában már engem kever bele a Csongrádiékkal való együttműködés semmiképen se megtisztelő gyanújába. Gondolja a “Bérmunkás” igen tisztelt Szerkesztősége, hogy a meglehetősen közismert tények ellenére kijár nekem ez a mindennél súlyosabb és megbélyeg- zőbb inzultus? Tisztelettel Göndör Ferenc MEGJEGYZÉS: Egy kissé meglepődtem Göndör Ferenc nyilatkozatán, mert sem én, sem más a Bérmunkásban soha olyat le nem irt, amit a nyilatkozat az én cikkembe bele magyaráz. Nem írtam azt, hogy Göndör Csongrádit és bűntársait védelmezi, csak az volt a cikk lényege, hogy Göndör érdemteleneknek ad védelmet, amikor az Egyetértés fő részvényeseit védelmezi. Újra határozottan állítom, hogy Göndör Ferenc tévesen ítéli meg a helyzetet, amit annak tudok be, hogy nem ismeri a tényeket. “Általában részvénytársaságot előbb alapítják és csak azután jelennek meg a lapok”. Általában igy van, de amerikai magyar vonatkozásban pont az ellenkezője történik. Először alakul egy lap és mikor már bajok vannak, akkor egy részvénytársasági forma alatt fel- segélyzik azt. így volt ez a Csongrádi lapjánál az Egyetértés elődjénél a “Bridgeport”- nál is. A pontos dátumot nem tudom, de határozottan tudom, hogy ez a részvénytársaság akkor alakult meg, amikor Breiner Sámuel lapja a “Testvériség” amelyet Roboz Hugó szerkesztett megszűnt. A “Testvériség” technikai felszerelését és cimszalagját átvette Csongrádi, tehát a Breiner Sámuel 7000 dollárja nem volt tisztára készpénz, hanem egy részét a “Testvériség” átadása képezte, ekkor jegyeztek részvényeket a többi részvényesek is köztük Dezső János is, ennek még nincs 16 éve és Göndör is igazolja, hogy Csongrádi már akkor is szélső reakciós Horthy imádó volt. Nagyon furcsa liberalizmus az, amely egy olyan kormányrendszert mint Horthyé dicsőítő lapot mint a Bridgeport volt már annak idején is részvény jegyzéssel ment meg a bukástól. Nem tudom, hogy Mr. Dezső 5 vagy 10 dollárig volt érdekelve, de a bridgeporti angol lapok mint fő részvényest említik meg, ezért kételkedem abban, hogy csak 5 vagy 10 dollárig lett volna érdekelve. Elhiszem ha Göndör állítja, hogy Dezső kitiltotta az Egyetértést a házából, de meg vagyok győződve arról, hogy ha véletlenül Göndör és elvbarátai lettek volna fő részvényesek mint azt a Bridgeport Herold állította Dezsőékről, akkor találtak volna módot arra, hogy törvényadta jogukkal megfojtsák már évekkel ezelőtt a nácivá züllött lapot, de Breiner is, Dezső is és-ha részvényesek voltak akkor a Rákó- 1 czi tisztviselői is a nevükkel is 1 fedezték ezt a szemetet. Szerintünk éppen azért, mert semmit sem tettek, hogy a “tulaj-! NIEBELUNGOK LAKOMÁJA ZÜRICH, okt. 2 (ONA) Wagner Richard menye, Winifred Wagner, Hitler bizalmas hive, Bayreuthben, a Niebelungok dalosának fészkében minap teát adott. A teára hivatalos volt a budapesti, rejtve liberális “Magyar Nemzet” munkatársa is és a lap most ideérkezett számában énekli meg ezt a lakomát: “Winifred Wagner asz- szony vendégeinek igazi békebeli uzsonnában volt részük. Hat főkötős szobalány szolgálta fel a teát és a cukrot. Tea tudvalevőleg nincs Németországban, cukrot meg jegyre mérik, szűkösen. Itt azonban mindenki annyi cukrot vehetett magának, amennyit akart és senkitől sem kértek jegyet. Vagy ötven vendég volt ott, köztük sok barna egyenruhás pártnagyság és libamáj-szendvicsben egyedül annyit fogyasztottak, amennyi egy hétre való 12 unciás hús jegyre megy. Volt azonkívül kaviár is bőven és ha valakinek a tányérja kiürült, rögtön ott volt a szobalány és hozott frisset. Édesség és csokoládé sütemény halmokban állt az asztalon és semmiért sem kértek jegyet.” A POPULAIRE ÚJRA MEGJELENIK WASHINGTON, (ONA) A földalatti francia munkásmoz- lom, beszélte a “Harcos Franciák” itteni képviselője, eddig csak kézzel sokszorosított röplapokat adott ki. Most julius 14-én, a francia nemzeti ünnepen azonban megjelent a földalatti munkásmozgalomnak első nyomtatott újságja. Cime “Le Populaire”, a francia szo- ciádemokrata párt elnyomott, beszüntetett volt hivatalos lapja nyomán. AZ EPIT0 GARDABA 1942-1943-ra J. Buzay, Cleveland ...... J. Deák, Akron ............. M. Danka, Cleveland .... L. Decsi, Akron............... J. Dushek, Nutle ........... J. Engli, Cleveland ......... Jim Farkas, Akron ....... L. Fishbein, New York .. J. Fodor, Cuyahoga Falls J. Geréb, Cleveland ....... P. Hering, Buffalo ......... J. Kollár, Cleveland ....... E. Kovách, Cleveland .... A. Lelkó, Pittsburgh .... L. Lefkovits, Cleveland A. Molnár, Cleveland .... J. Pika, Turtle Creek .... P. Pika, Chicago ........... J. Szilágyi, Cleveland .... A. Székely, Cleveland .... J. Vizi, Akron ............... J. Zára, Chicago ............. H. Varjú, Chicago ........ 1.00 1.00 1.00 1.00 2.00 3.00 2.00 2.00 4.00 3.00 1.00 1.00 2.00 1.00 2.00 1.00 1.00 1.00 2.00 1.00 3.00 1.00 1.00 donukat” képező lapot kivegyék a Csongrádi-Tukacs gang kezéből, feltétlen felelősek a hosszú éveken folytatott kut- mérgezésért és ezt a meggyőződésünket kívántuk kihangsúlyozni a Göndör által kifogásolt írásunkban. Kovács Ernő
