Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-17 / 1237. szám

1942. október 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI Hosszú vajúdás után a kong­resszus megadta a felhatalma­zást az elnöknek az árucikkek — beleértve a farmtermékeket is — és a fizetések megfa- gyasztására, hogy ezzel meg­akadályozzák az inflációt. Lát­szólag ez azt jelenti, hogy a lakosság életnívója megmarad a mai vonalon, nem emelkednek a bérek, de nem emelkednek a közszükségleti árak sem, de ez csak látszat, mert amint alant igazoljuk a munkásság életní­vója folytonosan sülyedni fog. Egészen az utolsó pillanatig a valószínűség az volt, hogy a munkabéreket az elnök “stan­dardizálni” fogja és nem befa­gyasztani, de a reakciós nagy­tőkét szolgáló törvényhozók csak úgy voltak hajlandók a rohamosan emelkedő élelmiszer áraknak határt szabni, ha a munkabérek “fagyasztva” és nem “standardizálva” lesznek. E kettő között a különbség ma óriási, mert a fagyasztás azt jelenti, hogy a bérek nem emel­kedhetnek, mig a standardizá- lás azt jelentette volna, hogy a bérek úgy igazodjanak, hogy a dolgozók megtarthassák a mai életnívójukat. Hogy e kö­zött mi a különbség azt rövide­sen tapasztalni fogjuk mind­annyian. Tegyük fel, hogy a mai fi­zetésemből — figyelembe véve a mai árakat — meg tudok úgy élni, hogy be tudom magamnak szerezni mindazt, amire szük­ségem van, de vájjon, ez lesz-e a helyzet egy-két hónap múl­va? Határozottan nem. Az ál­lamnak mind tudjuk a háború folytatásához mindig nagyobb és nagyobb összegre van szük­sége, ezt a szükségletet, vagy legalább is annak egy részét, úgy kívánja megszerezni, hogy az adókat emeli és újabb réte­geket von be az adózásba úgy, hogy leszállítja az adó alapot. Mig a múlt évben egy nőtlen ember adója csak 750 dollárnál kezdődött, most ötszáz dollár lesz a kezdő alap, ugyan igy le lesz szállítva a családosok adó alapja is, valamint az eltartot­tak utáni adó mentesség is. De a jövedelmi adóknak ilyentén való emelése nem elegendő, a war bondok eladása sem hoz elegendő jövedelmet, hát uj adó nemről gondoskodnak és köte­lezővé fogják tenni a bondok vásárlását. Gyakorlatilag a dolog igy néz ki: Az elmúlt évben a jö­vedelmem, hogy kerek számot mondjunk 2000 dollár volt, amely után fizettem 20 dollár jövedelmi adót, tehát a megél­hetésemre maradt 1980 dollá­rom, ha a mostani évben is ugyanannyi a jövedelmem ak­kor a következőket kell abból elvennem. Minden fizetésből a munkaadó 10 százalékot von le amelyért a részemre War Bon- dot fog venni, ez kerek 200 dol­lár. Behozzák az úgynevezett Victory adót, amely a kereset 5 százaléka lesz, amelyből 624 dollár adómentes. így 1376 dol­lár után az 5 százalék 68 dol­lár 80 cent. Most jön a rendes jövedelmi adó, amely körülbe­lül 8-10 százalék lesz, ami má­sik 200 dollár, ha már bent va­gyunk a levonásokban, akkor vegyük csak ezekhez a Social Security, War Chest és más szokott gyűjtéseket, ami eny­hén számítva is ki fog tenni 50 dollárt, végeredményben a kétezer dollárból nem kapok kézhez: War Bond ............... $200.00 Victory adó ............. 68.20 Jövedelmi adó ....... 200.00 Egyébb adózás ....... 50.00 Összesen kitesz ...... $518.80 vagyis a jövedelmem 26 száza­lékát, de valószínűbb, hogy a 30 százalékát, tehát a szükség­leteimre meg marad a múlt évi 1980 dollár helyett 1400 dollá­rom, vagyis az életnívóm lega­lább 25 százalékkal esni fog. Igaz, hogy valamikor a háború után a tervezet szerint vissza kapok a Victory adóból 40 szá­zalékot, de ez nem segít a ma problémáján, amikor a mara­dék összegből kell megélnem, de hány százezer olyan munkás van akinek a fizetése nem éri el a kétezer dollárt, sőt az ez­ret sem és ezekből is le megy a 25 százalék, vagy ha a gyer­mekek száma nagy és igy a fizetése nem esik jövedelmi adó alá, akkor is érvényes rá a 10 százalékos bond és az öt szá­zalékos Victory adó, tehát a fagyasztás a munkásosztály életnívóját fogja lesülyeszteni, mig a standardirozás, módot adott volna arra, hogy az ilyen kiadások egyrésze béremelés formájában megtérüljön. A kapitalisták “tudósai” Író­deákjai azt mondják, hogy a háború terhéből mindenkinek ki kell vennie a részét egyfor­mán. Rendben van, illetve rendben volna, ha igaz volna, de, hogy aránylik az, hogy én az én 2000 dollár fizetésemből fizessek 10 százalékot, mig Mr. Ford az ő öt millió jövedelmé­ből 80 százalékot és egyenlően fizessünk 5 százalék Victory adót. Én határozottan nélkülöz­ni fogok, de neki a megmaradt 8-900 ezer dollárja mellett még nem kell a fejét törnie a ház­bér gondok miatt, eltekintve, hogy a vagyona és a készpén­ze is kitesz rongyos pár száz milliót, no meg azonkívül amit mint részvényes kap meg az adók levonása, biztosítási ille­tékek kifizetése után a fizetése is 25,000 dollár lehet. Mert ez lett az elnök azon követelésé­ből, hogy a jövedelem legma­gasabb határa 25,000 dollár legyen, most a tiszta fizetés nem lehet több 25,000 dollárnál és amelyhez jöhetnek a milliós profitok a részvények után. A háború terhét túlnyomó­an a munkásság fogja érezni, 3k azok akik mindenképen ál­dozatokat hoznak, mig a tőkés osztály ha nagy adókkal is van sújtva, legfeljebb kevesebb mil­liókat fektethet uj vállalatok­ba. Kétségtelen, hogy ma egy szükség helyzet van a náci dög­vész úgy szólván mindent ve­szélyeztet, millió és millió em- oert kell besorozni, hogy meg­állítsák, összetörjék ezt a ve­szélyt. Tudjuk azt, hogy ezek csak úgy harcolhatnak ha sok­kal több millió munkás minden erejét megfeszítve termeli a szükséges anyagot, de ha lehet követelni millióktól, hogy az életüket adják a közösség vé­delmére, akkor jogos az, hogy a védelem költségeit a nagy vagyonokból vegyék el, hogy megszüntessék a profitot, hogy munkára kényszerítsék a pro­fitból élő henyéket ahelyett, hogy a védelemre annyira fon­tos munkásosztályt terhelnék meg, leszállítva a életnívóju­kat, ezzel veszélyeztetve a ter­melő képességüket. Közveszély van, egy rette­netes vész fenyegeti az egész emberiséget, amelynek az el­hárítására nem csak a fiainkat kell katonának besorozni, nem csak a munkás fizetésének, az életnívójának az emelkedését kell megakadályozni, hanem el­ső sorban a tőkét kell besoroz­ni, a profitot megszüntetni. Ha igaz az, hogy egy jobb és sza­badabb társadalmi rendszert akarnak a háború után, úgy az első lépésnek ennek kellett volna lennie. De mert nem az lett, sőt a nagy vagyon tobzó­dásának a korlátozás semmit sem árt, ebből újra láthatja a munkásosztály, hogy helyes utón kell szervezkednie, hogy ereje legyen arra, hogy ezt a lépést keresztül tudja vinni. Ez a háború nem szűnik meg holnap, a nagy tőke teljes ere­jével védi az érdekeit és min­dent elkövet, meglehetős siker­rel, hogy a terheket a munkás- osztály nyakára rakja rá, ha a munkásság nem fog erélye­sebben védekezni, akkor az életnívója folytonosan sülyed­ni fog. JOE NEM TUD SZÁMOLNI Amerikába van egy pár mil­lió Joe, olyan is bőven akad aki hadimunkán dolgozik, no meg carpenterekből sem akad hi­ány akit a jól hangzó Joe név­re kereszteltek. így nem na­gyon lehet ellenőrizni azt, hogy az a congressman aki egy ha­dimunkán dolgozó Joe nevű carpenter levelét, amelyet az apjához irt, a congresszus ülé­sén felolvasott, hol gyártódott, de annyit minden épeszű ember meg tud állapítani, hogy ez a levél egyike a legostobább pro­pagandának, amit a szervezett munkások ellen felhasználtak. A levél elején Joe megírja az apjának, hogy miután UniQ könyvet szerzett ,egy hadi épít­kezésen dolgozik, amelyen egy hét alatt 132 dollár 28 centet keresett. A levél további részén a munkaviszonyokat írja meg ilyen formán: napi nyolc órát dolgoznak, keres naponta 12 dollárt. No most már ha Jóé­nak napi 12 dollárja van, ha a negyven órán felüli munká­ját másfélszeresen is számít­juk, hogy a 132 dollár kijöjjön egy héten kilenc napot kellett, hogy dolgozzon. Hogy ezt, hogy csinálta meg ez a Joe, azt nem mondotta meg a levél olvasó, a kollegái sem érdeklődtek mert a lényeg az uniók elleni uszítás volt és erre jó egy ilyen buta hazugság, amelyet bete­tézett azzal, hogy azt olvasta fel Joe leveléből, hogy a napi 12 dollár ellenében az unió csak 12 szeg beverését engedélyezi, igy neki nagyon jó dolga van csak 12 szöget kell és szabad neki naponta beverni a 8 órai munkaidő alatt. Éppen ilyen buta és gyalá­zatos munkás ellenes propagan­da az, amelyik a velem szom­szédos gyárból indult ki. Egyik legnagyobb gőzkalapács telep ez, ahol büszkén leng a Navy elismerése az E zászló, de a munkások állandóan elégedet­lenek és ismételten munkabe­szüntetéssel próbálták elérni a béreknek olyan nívóra való fel­emelését, mint más hasonló te­lep munkásaié. A gyáros erre egy nyilatkozatot adott ki, amely szerint csak az unió iz­gatásának tudható be az, hogy a munkások elégedetlenek, hi­szen 400 dollárt is pedáznak két hetenként az ő munkásai. Természetesen ezt a kapitalis­ta lapok alaposan felfújták, de nem adtak helyet a munkások azon nyilatkozatának, amely­ben leleplezik a régi trükköt, amikor a bősz kiválaszt egy pár “megbízható” éhes, a mun­kástársai ellen felhasználható alakot, kiket hagynak keresni, hogy azután ezeket állíthassák oda igazolásul. Itt is ez történt a 300 sztráj­koló között tényleg van 4, akik elérték ezt a fizetést úgy, hogy a két hét alatt 14 napot, napi 12 órát dolgoznak, vagyis több mint a kétszeresét a normális munkaidőnek, miután a szolgá­latukért a bósz az átlagnál na­gyobb munkabért is ad, a túló­rákkal ez a négy díszpéldány tényleg elérte vagy meközeli- tette a 400 dollárnyi keresetet. Ha az uniónak van valami hi­bája ebben a bérmozgalomban, akkor az, hogy nem vereti ki ezt a 4 bélpoklost a munkások közül, akik tudatosan vagy tu­datlanul árulói a munkástársa­iknak és a munkások szerve­zettségének is, akiket a reak­ció felhasznál a Joe-val együtt az uniók elleni uszításra. IGY IRTOK TI Amikor rá akarunk mutat­ni a munkás ellenes lapok kör­tevő munkájára, akkor ma­gyarba csak elő kell venni a Himler lapokat, azokban van bizonyíték elegendő. íme egy­két disz virág a heti hazugsá­gaiból. Roosevelt elnök két hetes inspekciós körúton volt, a hadi telepeket vizsgálta felül amint az AFL konvencióhoz irt leve­lében mondja, a legnagyobb odaadást tapasztalta a terme­lés terén a munkások részéről, ugyan akkor ez a magyar Peg- ler utánzat, folytatja a hazug­ságait az “oknélküli” sztráj­kokról is fújja a régi nótát, hogy jönnek az unió ellenes törvények. Természetesen min­den bajnak az okai a radikáli­sok, hogy Amerika még nincs felkészülve és nem tud meg­felelő segítséget adni az oro­szoknak annak az okai a kom­munisták, mert ők akadályoz­ták meg az elnököt abban, hogy idejében felkészülhessen, tehát nem a Lindberghek, Hamilton, Fish, Taft és a többi reakciós náci izü törvényhozók voltak azok, akik elszabotálták Roo­sevelt javaslatait, hanem a lár­ÁR FAGYASZTÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom