Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-17 / 1237. szám
1942. október 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI Hosszú vajúdás után a kongresszus megadta a felhatalmazást az elnöknek az árucikkek — beleértve a farmtermékeket is — és a fizetések megfa- gyasztására, hogy ezzel megakadályozzák az inflációt. Látszólag ez azt jelenti, hogy a lakosság életnívója megmarad a mai vonalon, nem emelkednek a bérek, de nem emelkednek a közszükségleti árak sem, de ez csak látszat, mert amint alant igazoljuk a munkásság életnívója folytonosan sülyedni fog. Egészen az utolsó pillanatig a valószínűség az volt, hogy a munkabéreket az elnök “standardizálni” fogja és nem befagyasztani, de a reakciós nagytőkét szolgáló törvényhozók csak úgy voltak hajlandók a rohamosan emelkedő élelmiszer áraknak határt szabni, ha a munkabérek “fagyasztva” és nem “standardizálva” lesznek. E kettő között a különbség ma óriási, mert a fagyasztás azt jelenti, hogy a bérek nem emelkedhetnek, mig a standardizá- lás azt jelentette volna, hogy a bérek úgy igazodjanak, hogy a dolgozók megtarthassák a mai életnívójukat. Hogy e között mi a különbség azt rövidesen tapasztalni fogjuk mindannyian. Tegyük fel, hogy a mai fizetésemből — figyelembe véve a mai árakat — meg tudok úgy élni, hogy be tudom magamnak szerezni mindazt, amire szükségem van, de vájjon, ez lesz-e a helyzet egy-két hónap múlva? Határozottan nem. Az államnak mind tudjuk a háború folytatásához mindig nagyobb és nagyobb összegre van szüksége, ezt a szükségletet, vagy legalább is annak egy részét, úgy kívánja megszerezni, hogy az adókat emeli és újabb rétegeket von be az adózásba úgy, hogy leszállítja az adó alapot. Mig a múlt évben egy nőtlen ember adója csak 750 dollárnál kezdődött, most ötszáz dollár lesz a kezdő alap, ugyan igy le lesz szállítva a családosok adó alapja is, valamint az eltartottak utáni adó mentesség is. De a jövedelmi adóknak ilyentén való emelése nem elegendő, a war bondok eladása sem hoz elegendő jövedelmet, hát uj adó nemről gondoskodnak és kötelezővé fogják tenni a bondok vásárlását. Gyakorlatilag a dolog igy néz ki: Az elmúlt évben a jövedelmem, hogy kerek számot mondjunk 2000 dollár volt, amely után fizettem 20 dollár jövedelmi adót, tehát a megélhetésemre maradt 1980 dollárom, ha a mostani évben is ugyanannyi a jövedelmem akkor a következőket kell abból elvennem. Minden fizetésből a munkaadó 10 százalékot von le amelyért a részemre War Bon- dot fog venni, ez kerek 200 dollár. Behozzák az úgynevezett Victory adót, amely a kereset 5 százaléka lesz, amelyből 624 dollár adómentes. így 1376 dollár után az 5 százalék 68 dollár 80 cent. Most jön a rendes jövedelmi adó, amely körülbelül 8-10 százalék lesz, ami másik 200 dollár, ha már bent vagyunk a levonásokban, akkor vegyük csak ezekhez a Social Security, War Chest és más szokott gyűjtéseket, ami enyhén számítva is ki fog tenni 50 dollárt, végeredményben a kétezer dollárból nem kapok kézhez: War Bond ............... $200.00 Victory adó ............. 68.20 Jövedelmi adó ....... 200.00 Egyébb adózás ....... 50.00 Összesen kitesz ...... $518.80 vagyis a jövedelmem 26 százalékát, de valószínűbb, hogy a 30 százalékát, tehát a szükségleteimre meg marad a múlt évi 1980 dollár helyett 1400 dollárom, vagyis az életnívóm legalább 25 százalékkal esni fog. Igaz, hogy valamikor a háború után a tervezet szerint vissza kapok a Victory adóból 40 százalékot, de ez nem segít a ma problémáján, amikor a maradék összegből kell megélnem, de hány százezer olyan munkás van akinek a fizetése nem éri el a kétezer dollárt, sőt az ezret sem és ezekből is le megy a 25 százalék, vagy ha a gyermekek száma nagy és igy a fizetése nem esik jövedelmi adó alá, akkor is érvényes rá a 10 százalékos bond és az öt százalékos Victory adó, tehát a fagyasztás a munkásosztály életnívóját fogja lesülyeszteni, mig a standardirozás, módot adott volna arra, hogy az ilyen kiadások egyrésze béremelés formájában megtérüljön. A kapitalisták “tudósai” Íródeákjai azt mondják, hogy a háború terhéből mindenkinek ki kell vennie a részét egyformán. Rendben van, illetve rendben volna, ha igaz volna, de, hogy aránylik az, hogy én az én 2000 dollár fizetésemből fizessek 10 százalékot, mig Mr. Ford az ő öt millió jövedelméből 80 százalékot és egyenlően fizessünk 5 százalék Victory adót. Én határozottan nélkülözni fogok, de neki a megmaradt 8-900 ezer dollárja mellett még nem kell a fejét törnie a házbér gondok miatt, eltekintve, hogy a vagyona és a készpénze is kitesz rongyos pár száz milliót, no meg azonkívül amit mint részvényes kap meg az adók levonása, biztosítási illetékek kifizetése után a fizetése is 25,000 dollár lehet. Mert ez lett az elnök azon követeléséből, hogy a jövedelem legmagasabb határa 25,000 dollár legyen, most a tiszta fizetés nem lehet több 25,000 dollárnál és amelyhez jöhetnek a milliós profitok a részvények után. A háború terhét túlnyomóan a munkásság fogja érezni, 3k azok akik mindenképen áldozatokat hoznak, mig a tőkés osztály ha nagy adókkal is van sújtva, legfeljebb kevesebb milliókat fektethet uj vállalatokba. Kétségtelen, hogy ma egy szükség helyzet van a náci dögvész úgy szólván mindent veszélyeztet, millió és millió em- oert kell besorozni, hogy megállítsák, összetörjék ezt a veszélyt. Tudjuk azt, hogy ezek csak úgy harcolhatnak ha sokkal több millió munkás minden erejét megfeszítve termeli a szükséges anyagot, de ha lehet követelni millióktól, hogy az életüket adják a közösség védelmére, akkor jogos az, hogy a védelem költségeit a nagy vagyonokból vegyék el, hogy megszüntessék a profitot, hogy munkára kényszerítsék a profitból élő henyéket ahelyett, hogy a védelemre annyira fontos munkásosztályt terhelnék meg, leszállítva a életnívójukat, ezzel veszélyeztetve a termelő képességüket. Közveszély van, egy rettenetes vész fenyegeti az egész emberiséget, amelynek az elhárítására nem csak a fiainkat kell katonának besorozni, nem csak a munkás fizetésének, az életnívójának az emelkedését kell megakadályozni, hanem első sorban a tőkét kell besorozni, a profitot megszüntetni. Ha igaz az, hogy egy jobb és szabadabb társadalmi rendszert akarnak a háború után, úgy az első lépésnek ennek kellett volna lennie. De mert nem az lett, sőt a nagy vagyon tobzódásának a korlátozás semmit sem árt, ebből újra láthatja a munkásosztály, hogy helyes utón kell szervezkednie, hogy ereje legyen arra, hogy ezt a lépést keresztül tudja vinni. Ez a háború nem szűnik meg holnap, a nagy tőke teljes erejével védi az érdekeit és mindent elkövet, meglehetős sikerrel, hogy a terheket a munkás- osztály nyakára rakja rá, ha a munkásság nem fog erélyesebben védekezni, akkor az életnívója folytonosan sülyedni fog. JOE NEM TUD SZÁMOLNI Amerikába van egy pár millió Joe, olyan is bőven akad aki hadimunkán dolgozik, no meg carpenterekből sem akad hiány akit a jól hangzó Joe névre kereszteltek. így nem nagyon lehet ellenőrizni azt, hogy az a congressman aki egy hadimunkán dolgozó Joe nevű carpenter levelét, amelyet az apjához irt, a congresszus ülésén felolvasott, hol gyártódott, de annyit minden épeszű ember meg tud állapítani, hogy ez a levél egyike a legostobább propagandának, amit a szervezett munkások ellen felhasználtak. A levél elején Joe megírja az apjának, hogy miután UniQ könyvet szerzett ,egy hadi építkezésen dolgozik, amelyen egy hét alatt 132 dollár 28 centet keresett. A levél további részén a munkaviszonyokat írja meg ilyen formán: napi nyolc órát dolgoznak, keres naponta 12 dollárt. No most már ha Jóénak napi 12 dollárja van, ha a negyven órán felüli munkáját másfélszeresen is számítjuk, hogy a 132 dollár kijöjjön egy héten kilenc napot kellett, hogy dolgozzon. Hogy ezt, hogy csinálta meg ez a Joe, azt nem mondotta meg a levél olvasó, a kollegái sem érdeklődtek mert a lényeg az uniók elleni uszítás volt és erre jó egy ilyen buta hazugság, amelyet betetézett azzal, hogy azt olvasta fel Joe leveléből, hogy a napi 12 dollár ellenében az unió csak 12 szeg beverését engedélyezi, igy neki nagyon jó dolga van csak 12 szöget kell és szabad neki naponta beverni a 8 órai munkaidő alatt. Éppen ilyen buta és gyalázatos munkás ellenes propaganda az, amelyik a velem szomszédos gyárból indult ki. Egyik legnagyobb gőzkalapács telep ez, ahol büszkén leng a Navy elismerése az E zászló, de a munkások állandóan elégedetlenek és ismételten munkabeszüntetéssel próbálták elérni a béreknek olyan nívóra való felemelését, mint más hasonló telep munkásaié. A gyáros erre egy nyilatkozatot adott ki, amely szerint csak az unió izgatásának tudható be az, hogy a munkások elégedetlenek, hiszen 400 dollárt is pedáznak két hetenként az ő munkásai. Természetesen ezt a kapitalista lapok alaposan felfújták, de nem adtak helyet a munkások azon nyilatkozatának, amelyben leleplezik a régi trükköt, amikor a bősz kiválaszt egy pár “megbízható” éhes, a munkástársai ellen felhasználható alakot, kiket hagynak keresni, hogy azután ezeket állíthassák oda igazolásul. Itt is ez történt a 300 sztrájkoló között tényleg van 4, akik elérték ezt a fizetést úgy, hogy a két hét alatt 14 napot, napi 12 órát dolgoznak, vagyis több mint a kétszeresét a normális munkaidőnek, miután a szolgálatukért a bósz az átlagnál nagyobb munkabért is ad, a túlórákkal ez a négy díszpéldány tényleg elérte vagy meközeli- tette a 400 dollárnyi keresetet. Ha az uniónak van valami hibája ebben a bérmozgalomban, akkor az, hogy nem vereti ki ezt a 4 bélpoklost a munkások közül, akik tudatosan vagy tudatlanul árulói a munkástársaiknak és a munkások szervezettségének is, akiket a reakció felhasznál a Joe-val együtt az uniók elleni uszításra. IGY IRTOK TI Amikor rá akarunk mutatni a munkás ellenes lapok körtevő munkájára, akkor magyarba csak elő kell venni a Himler lapokat, azokban van bizonyíték elegendő. íme egykét disz virág a heti hazugságaiból. Roosevelt elnök két hetes inspekciós körúton volt, a hadi telepeket vizsgálta felül amint az AFL konvencióhoz irt levelében mondja, a legnagyobb odaadást tapasztalta a termelés terén a munkások részéről, ugyan akkor ez a magyar Peg- ler utánzat, folytatja a hazugságait az “oknélküli” sztrájkokról is fújja a régi nótát, hogy jönnek az unió ellenes törvények. Természetesen minden bajnak az okai a radikálisok, hogy Amerika még nincs felkészülve és nem tud megfelelő segítséget adni az oroszoknak annak az okai a kommunisták, mert ők akadályozták meg az elnököt abban, hogy idejében felkészülhessen, tehát nem a Lindberghek, Hamilton, Fish, Taft és a többi reakciós náci izü törvényhozók voltak azok, akik elszabotálták Roosevelt javaslatait, hanem a lárÁR FAGYASZTÁS
