Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-17 / 1237. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. október 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Az oroszok azonban nem hitték el ezt a kifogást és egy óra hosszán át faggatták a Kellog Company képviselőjét, hogy vájjon csakugyan a State Department akadályozta-e meg a rendelést. És ha igen? Akkor nem-e méltán gyanakvók? A tanulság: A japánok megkapták az olajfinomítókat, de az oroszok nem. Ebből aztán mindenki olyan következtetést vonhat le, amilyet éppen akar. Sajnálkozzunk talán? Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Japánoknak igen, de az oroszoknak nem (gb.) A “Second Front” megnyitásának kérdése fölött igen sok vita folyik úgy itt, mint Angliában. Abban mindenütt megegyeznek, hogy az Oroszország elleni nagy nyomást csak a második front vehetné le. A hivatalos körök azonban azt állítják, hogy az egyesült nemzetek még nincsennek elkészülve egy ilyen második front felállítására. És ha készületlenül mennek bele, (gb.) A napokban az amerikai sajtóban ezt a “fájdalmas” kis hirt olvashattuk: “London, október hó — A nagy munkáshiány következtében még London legnagyobb szállodáiban is a vendégeknek maguknak kell az ágyaikat megvetni és a cipőiket kipucolni. A West End Hotel Associationhoz tartozó szállodák a végletekig redukálták az alkalmazottaik számát és igy a fenti intézkedés szükségessé vált.” Ejnye, ejnye, hát ennyire züllött ma a világ! Azok a lady-k meg lordok, akik eddig soha nem tudták, hogy mi a munka, még a magukra való tisztogatásból sem, most kénytelenek kipucolni a saját cipőiket. Hát kérem nem borzasztó valami ez! Hiszen eddig olyan szolga sereg állt rendelkezésükre, hogy még a pi- hét is levették a ruháikról, nehogy megerőltessék a nagy tét- ségben kifáradt testüket. Nem vagyunk a háború dicsőítői. Nagyon jól tudjuk, hogy minden háború a szenvedések özönét zúdítja az emberiségre. De amikor a fenti londoni táviratot elolvastuk, sajnálkozás helyett jóizü kacagásra fakadtunk. akkor csak kudarccal fog végződni. A dieppei támadásért is sokkal nagyobb árat fizettek, mint amit megért. Maga Churchill jelentette, hogy a támadó csapatnak csaknem a fele odaveszett. Ezzel szemben a nagyközönség úgy itt, mint Angliában egyre állhatatosabban sürgeti a második frontot. Vannak egyesek, akik azzal vádolják az egyesült nemzetek katonai vezetőségét, hogy várnak a második fronttal addig, amig az oroszok is elvéreznek. Ha aztán végeredményében mégis csak leverik vagy kiéheztetik Hitler hordáit, akkor az oroszok beavatkozása nélkül csinálhatnak majd valami uj rendszert Európában. Bevalljuk, mi nem vagyunk katonai szakértők, nem tudjuk milyen felkészültség kell a második front felállítására és semmi szin alatt sem akarunk úgynevezett karos-szék tábornokok lenni, akik minden hozzáértés nélkül a messze biztonságból adnak haditanácsokat. Csupán egy olyan dologra kívánjuk felhívni az olvasók figyelmét, ami megmagyarázza, hogy a közönség, de különösen a munkásság körében miért hallgatnak arra a vádra, hogy egyes tényezők szeretnék Oroszországot elvéreztetni. Drew Pearson liberális kolumnista szerint az orosz frontra nem engednek idegen, vagyis angol vagy amerikai katonai megfigyelőket. Az oroszok gyanakvók még az amerikai szakértőkkel szemben is. És erre van is okuk. Több mint hat hónappal ezelőtt az oroszok megvettek Texasban két régi olajfinomító gyár felszerelését, aminek elszállítására nem kapták meg az engedélyt, holott ha azokat megkapták volna, akkor a Kaukázus elvesztése a Vörös hadseregre nem lenne oly súlyos csapás, mint igy. Ezzel szemben a japánok megkaptak mindent, amit csak akartak. M. W. Kellog Co. 1940. első felében elfogadott egy ? millió dolláros rendelést a janánoktól olajfinomítókra. Erre fe1 is vf>tt 20 000 dollár előleget. Később azonban úgy találták, ho<™ a State Deoartment kérésével ellenkezne, ha a géDeket szállítanák. Amikor erről értesítették a japánok kereskedelmi kép viselőjét, az büszkén mutatta meg, hogy a gépek szerkezetét és a formula titkait ismerik. Megkantak mindent 700.000 dollárért a Universal Oil Product Comuanytól, amely a Standard Oil és más olaj társulatok együttes képviselete. Ugvanez a Kellog Comnanv 1941. innuár havában 35 milliós rendelést kapott a Szoviet kénviselőiétől szintén olajfinomító gépekre. Az oroszok már számítottak a németek kaukázási támadására és uj olajfinomítódat akartak felállítani biztosabb helyeken. A Kellog Company alelnöke bizonyos Frank Johnson nevű egyén a State Departmenthez fordult tanácsért. Nem lévén valami képzett diplomata, ilyenformán felelt az oroszoknak: “A States Department ugyan nem akarja, hogy az oroszok megtudják, de megakadályozta ezt az üzletkötést, nem engedi meg, hogy a rendelt gépeket szállítsuk. Meghagyták nekünk, hogy mondjuk, miszerint túlságosan el vagyunk árasztva másféle rendelésekkel.” HITETELEN BENITO Róma jónak látta gúnyolódni Henry Kaiser vállalkozásán, hogy a hajó gyártási időt any- nyira megröviditi. Egy római rádió szeptember 26-án igy vélekedett. Aki hallgatóim közül valaha is közelében volt hajógyártásnak, az meg fogja érteni, micsoda hazugság az, mikor Mr. Kaiser azt Ígéri, hogy tiz nap alatt megépít egy hajót. Kérdem akármelyik hajóépítőt, hajóst, vagy bár egyszerű matrózt is, elhiszi-e ezt? Bolygó hajó kisértet lesz az, ami Mr. Kaiser agyában megszületett, amikor túlságosan beiszogatott. Másnap, szept. 27-én azonban jött a hivatalos jelentés Portlandból (Ore.), hogy a Joseph . Teal 10.500 tonnás hajót, amit a Kaiser gyár tiz nap alatt készített vizrebocsátot- ták a tengerészeti bizottság jelenlétében. Tehát nem egészen tizennégy nappal a vázának a felállítása után. Uj rekordja volt ez egy hajó leszállításának, megfelezvén egy Kaiser gyár előbbi rekordját, amely szerint 29 nap alatt szállított le hajót, a váz felállítása után. HÁROM HAJÓ NAPONTA Amerikai hajógyárak rekordot teljesítettek, midőn szeptember havában 95 mindenféle tipusu szállitóhajót állítottak szolgálatba. Ezzel elérték a kitűzött célt,három kész hajó naponta. Ez egyetlen hónap mindent felülmúló hajógyártási eredménye majdnem elérte az 1941 év tizenkét hónapjának egész termelését. Ez a “három naponta” eredmény kétségtelenné teszi, hogy a hajógyárak munkásságának és vezetésének közös igyekezete eléri azt a célt amit az Elnök tűzött ki 1942-re. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával elvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö- ^ös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- —eb ilt osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. t maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés7* "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ V/ ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ^ y/
