Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-10 / 1236. szám
1942. október 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI az építő gárda FRONTRÓL Hát őszintén meg mondva nem sok a jelenteni való, pedig végtelenül fontos az, hogy az országos értekezlet által lefektette tervezet 100 százalékban megvalósuljon: 100 férfi és női gárdista, kik havonta 100 dollárt adnak a lap javára és 100 uj olvasónak indítsák meg a lapot fél évre. DETROIT HALLGAT? Nem hiszem, hogy ez a hallgatásuk soká fog tartani, nem pedig azért, mert van ott egy pár olyan agilis, munkástárs mind a két nemből, akik nem tűrik azt, hogy Detroit ne legyen képviselve megfelelően mind a két csoportban, mert annak Detroitban gazdasági akadályai nincs, csak egy kis utánjárás, egy pár régi olvasóhoz és a detroiti hallgatás hangos cselekvéssé fog változni. KILÉPÉS Ez is történt, Alakszay munkástársnő, ki ma los angelesi lakos, ki egyik kezdeményezője és első titkára volt az akroni alakulásnak, az első los angelesi levelében bejelentette, hogy ő ki lép az akroni csopotból és megfogja szervezni a los angelesi női gárdát. Kezdetnek egy nő tagot már be is küldött, mi akik ismerjük a munkástársnő aktivitását meg vagyunk győződve arról, hogy rövidesen Los angelesben is egy jóképű női gárda lesz megszervezve. New York a szüreti mulatság lezajlása utánra ígéri az aktivitását, ezt készpénznek lehet venni, mert amit New York igér ,azt meg is szokta tartani. Kétségtelen, hogy Chicago is szaporítani fogja a taglétszámát és ezt reméljük Newark, Phila, Pittsburgh, Bridgeport és más magyar telepekről is. November elsején e rovatban számolunk be az egy hónapi agitáció eredményéről, remélem, hogy egy nagy csomó uj tagról tudunk beszámolni, fontos az, hogy ne csak a tag járulékot küldjék be a gárdisták, de minden alkalommal egy-egy uj címet is, amelyre meg indíthassuk a Bérmunkást, mert ma mindennél fontosabb az, hogy minél szélesebb magyar rétegekben terjedjen el az a lap, amely egyetlen olyan magyar munkáslap, amely kérlelhetetlen harcot visz a nácizmus minden megnyilvánulása ellen, aktivan harcol a munkásság jogaiért és jólétéért, amellett soha sem téveszti szem előtt a fő célt, hogy megismertesse a munkásosztály felszabadulásának az egyetlen eszközét az Ipari Unionizmust és ezzel harcoljon egy szebb, szabad, boldog emberi társadalomért az Ipari Demokráciáért. TESSÉK FORDÍTANI Illetve nem is kell az “öreg” napilap riporterjének csak át kell néznie a második oldalról a harmadikra, hogy meglássa azt, hogy a szenzációhajhászó sárga sajtó ellen irt nagyon időszerű cikkét, rögtön házihasználatra is fel lehet használni. Abból az alkalomból, hogy a posta hatóság megvonta a postai szállítást egy pár olyan irattól, amely abból élt, hogy hihetetlen precizitással irt meg gyilkosságokat, rablásokat, valósággal iskolát, teremtett a gyilkosok kiképzésére, a “Szabadság” riportere is rámutat, hogy milyen mételyező hatása van annak, hogy a gyilkosságokat kiszínezve, nagy címekkel közük. Helyes a dörgés, nagyon időszerű ez a megbélyegzés, de kérem tessék csaK megnézni a becses lapjuk harmadik oldalát, hát ott is nagyon elkellne egy kis tisztogatás, mert a harmadik oldal írója valósággal dőzsöl a véres események szakszerű, szenzációs leírásában. Az ilyen csúnya, otromba újságírást megbélyegző cikkel egy idejüleg, három ilyen véres szenzációt hoz a lap harmadik oldalán. Három hasábos ordító cim hívja fel az olvasó figyelmét a leirt gyilkosságokra, rablásokra, nem is beszélve az ott közölt “szenzációs” regényről, amely napi folytatásokba jelenik meg, minden napra feltálalva egy-egy gyilkosságot, rablást vagy legalább is egy házasságtörést, mig most ráadásul hetenként megjelenő mellékletben egy másik “szenzációs” folytatásos regényt hoz. Hát kedves riporter, ami angolban ponyva, az magyarban is az, már pedig ennél rondább ponyva “irodalom” kevés jelent meg magyar nyelven. Tudom, hogy némelyik “iró” olvasás iszonyba szenved, de talán rátudná venni a kollegáját, hogy olvassa el az Ön cikkét, mit lehet tudni talán hatással lesz rá. Ha igen, az csak előnyére válna az olvasó közönségnek, amely eltudná bírni azt, hogy ne traktálják naponta ilyen véres “kultúrával”. KÉRDEZTEK - FELELÜNK Az egyik munkástársunk azt kérdezte, hogy nem-e látom én a Szegény Legények lapját a “Munkás”-t, amely hetenként önti a mocskot az IWW-ra a Bérmunkásra és azt válasz nélkül hagyjuk. Hogyne látnám, miután a mai súlyos, világokat összetörő harcokban az embernek humorra is szüksége van, hát miután kéznél van, nem csak látom, de el is olvasom, hogy egyrészt kimulassam magam “forradalmi” (két “r”-el) cikkein, miután a maguk nevében nem mernek Írni, hát gyáván leírják, hogy mit “mondá” szent és egyetlen Dániel, anno dacimal 1905-ben a háborúról. Folytatásba közük a ma már nagyon is ponyva izü Sue regényt, amely nem sokkal különbözik a fenti cikkben említett “véres szenzációktól”, de ha valami közelebbit akarnak, hát lehozzák a milliomos Gillette penge gyáros írását, hogy mi volt az ő véleménye a háborúról 1920-ban. Kitünően mulatok a magyar nyelven elkövetett erőszakon, amellyel teli van az egész lapjuk. Ma már ezt a lapot a szerkesztőjével együtt csak mint vicc anyagot kezeljük, de vitatkozni velük ma, az sértés volna a Bérmunkás komoly harcos olvasóira. Ezek a gyáva sárga kikiricseknek a csaholásaira nem reagálunk, tudatlanságuknál, csak a gonoszságuk nagyobb és butaság ellen az istenek is hiába küzdenek. A mi terünk sokkal értékesebb mint, hogy megpróbálnánk a lehetet-' lent, felvilágosítani a kudliko- kat. Velük nem vitatkozhatunk, de ha az olvasóink közül valaki egy besavanyított vicc lapot óhajt olvasni, annak melegen ajánlom a “Munkás”-t a vasfazékkal, Gillette pengével és ráadásul a Kudlik-féle elmezavarnak a nyomtatásba való megjelenésével, aki nem lesz megelégedve a lappal, azt Kudlik egy repedt vasfazékkal, egy használt Gillette pengével és a konvención stílszerűen neki juttatott hagymával kárpótolja. Uj élet a szörnyű romokból Irta: Ovádi Szávics szovjet haditudósító MOSZKVA (ONA) Lelket melegítő látni, hogy ébredezik rögtön a munkás élet ott, ahonnan az ellenség kivonult és üszkös romokat, pusztulást, sirámot hagyott maga után. Hogy mi történt ezekben a falvakban itt a Rzhev vonalon, amiket most a szovjetcsapatok visszafoglaltak, azt legjobban érezhetjük Kurt Kircke német altiszt leveleiből. Levelek, amiket már nem küldhetett el, amiket én olvastam, nem a címzett. Ezt írja Kircke a feleségének, Frie- delnek, sziléziai Militz városba: “Múlt éjjel már megint föl kellett égetnünk egy egész falut itten, jobbára ez a dolgunk mostan . . .” Másik levélben meg, valami Hildegard Specht- nek Boroszlóban ezt irta Kircke altiszt: “Borzalmas kép tárul a szemem elébe. Akasztott emberek, a falu lángokban, árva, otthontalan lézengő gyermekek, sirás, jajveszékelés . .” Ilyen tanyákra tért vissza az a néhány vénember, asszony, gyerek, nyomorék, akiket a németek nem irtottak ki vagy el nem cipeltek. Már dolgoznak a földeken. A németek aknákat hagytak a szántókon, utászok mennek tehát elől, kiszedik az aknákat, nyomukban a dolgosok. Ló ,gép nincs, azt mind elvitték a németek. Az emberek maguk cipelik a téglát, gerendát, hogy tetőt tegyenek fejük fölé. Négy ember fogja magát az eke elébe, úgy szántanak, mert a megmaradt pár tehén gyenge az igába. Sok helyütt ekét maguknak kell összeeszka- bálniok, ahol pedig azt se lehet, ásóval, kapával feküsznek neki a földnek. A vörös hadsereg tápvonalcsapatai gondoskodnak ugyan róla, hogy lovakat, gépeket, anyagot hozzanak és az összeterelt segítő eszközöket vidékről vidékra vigyék a lakosságnak, a katonák maguk is szívesen segítenek a munkában. De a felszabadult lakosság nem vár. Szerszám, állat, segítség nélkül rögtön nekiesik a munkának. Ha a katonaság megérkezik, csodálatos mód vendégséggel, élelemmel fogadják őket. Pokoli mód eldugott ennivalók kerülnek elő a katonák számára. És azt nem szabad el nem fogadni. Az emberek mélységesen meg vannak sértve, ha nem fogadják a vendégszeretetüket. Néhol az utolsó tehenet levágják, hogy megvendé- | gélj ék a szabaditó katonákat. "Román testvérek" panasza WASHINGTON, (ONA) Az utóbbi dőben egy titkos román rádióállomást lehet fogni, mely “Román Testvérek!” felszólítással fordul hallgatóihoz. Ez a rádióállomás zavargásokról számolt be és e nyugtalankodás okául azt adta, hogy az Anto- nescu-kormány a németek minden követelését szó nélkül teljesíti, tömegesen szállítja a román csapatokat az orosz frontra, mig a magyarok egyre több katonaságot vonnak össze a román határon. A titkos rádió állítása szerint a Stalingradnál támadó csapatok nagyrésze román. Más rádióállomások híradása szerint Bukarestben és más nagyobb városokban mostanában erélyes ’’tisztogatási” rendszabályokat hajtanak végre és ez arra vall, hogy csakugyan volt nyugatalankodás. A városokban széles razziákat hajtanak végre és sok embert letartóztatnak, mert kibújtak a behívásokból vagy egyéb katonai intézkedések alól. Antonescut mostanában Berlinbe rendelték, ahol Ribbentrop külügyminiszterrel voltak megbeszélései. A tisztogatásokat Antonescu hazatérése után végezték. Antonescu szept. 23-án rendeletet adott ki, amely a régi román alkotmányt eltörli. Minden hatalom és jog forrása ezentül Antonescu. A román “vezér” személye szent és sérthetetlen, még kiritkával sem szabad illetni. Az IWW vas és fémipari szervezetének (I.U. 440) clevelandi osztálya rendes havi tagsági gyűlését október 9-én, pénteken este 8 órai kezdettel tartja 1426 W. 3rd St. (Black- stone Bldg., Room 311). A szervezet magyar tagjait ezúton is meghívja a titkár. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
