Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-03 / 1235. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. október 3. VISSZAPILLANTÁS A vérfürdőbe áztatott emberi társadalom sok vitára ad okot még azok között az elemek között is, akik a múltban arra törekedtek, hogy a jelenlegi emberi társadalmat egy lehető job­bá formálják át. A vita ma azon kérdés körül folyik, hogy a há­borús felek közül melyik félnek győzelme előnyösebb a haladó gondolkozásu és a feltörekvő proletáriátus számára. Nem ké­pezheti vita tárgyát az az elismert tény, hogy a feltörekvő osz­tálytudatos proletáriátus a kapitalizmus minden válfajától akar megszabadulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkásosztálynak kü­lönböző adott körülmények között egyforma lehetősége van osztályszervezeteit kiépíteni és felkészülni a megvívandó végső osztályharcra. A HELYZET BÍRÁLÁSA Azoknak könnyebbségére, akik nehezen tudják felfogni a társadalmi eseményeket, de különösen azoknak, akik fél téglá­val verik a mellüket, hogy ők tudják legjobban az IWW tanítá­sát lényegében felfogni, akik ma azt állapítják meg, hogy a “Bérmunkás” eltért az IWW útjáról, eltért pedig azért, mert nyíltan megírja, hogy a munkásosztály szempontjából is nagyon fontos, hogy első sorban a fasizmus — vagy nácizmus rákfené­jét az emberi társadalomból kiirtsa. Azoknak az elemeknek megnyugtatására az IWW szimbó­lumán lévő három csillaggal bizonyítom, hogy igenis lapunk a “Bérmunkás” akkor amikor a fasizmus — vagy nácizmus ellen megalkuvást nem ismerő harcot hirdet, akkor azt az IWW alap­vető tanításának a szellemében teszi. A DOGMATIZMUS NEM FORRADALMI CSELEKVÉS Mint minden az emberi társadalomban, úgy maga a fórra-í dalmi munkásmozgalom is a fejlődés folyamatának kell, hogy alávesse magát. Sohasem lehetünk bizonyosak abban, hogy egy társadalmi átalakulás vagy forradalom milyen keretek között fog végbemenni. Az észszerű megállapítás mindig azt diktálja, hogy minden harcnak megvívásánál az adott körülmények szab­ják meg annak eszközeit. A feltörekvő proletáriátus szempontjából azért lehetnek fon­tos tényezők, amelyek részben előkészítik a munkásosztályt arra, hogy esetleg az adott körülmények ne találják teljesen készület- lenül. Itt aztán alkalmazhatjuk az IWW szimbólumán feltünte­tett három csillagnak gyakorlati magyarázatát. Hogy a munkásosztály harca a felszabadulás érdekében cél­ravezető legyen, nagyon fontos eme három tényező: Szervezés — Nevelés — Felszabadulás. Eme három fontos tényezőt képviseli az IWW jelvényén feltüntetett három csillag. Akik azonban észszerűen sem gondolkodni, sem cselekedni nem tudnak, azok dogmatikusan ragaszkodnak valamihez, amit végérvényesen nem tudnak megmagyarázni. Azért azok az ele­mek, akik a “Bérmunkást” elitélik azért mert a fasizmus vagy nácizmus ellen harcol, azok sohasem számolnak a körülmények­kel. Nem számolnak még pedig azért, mert ténylegesen nem is­merik az IWW tanítását. Ez nem csak a “Bérmunkás” olvasókra szól, hanem mindazokra, akik ma nyíltan nem foglalnak állást a fasizmus ellen. Mert ha tényleg az IWW elméletén állnának, ak­kor tudniok kellene azt, hogy szervezés és nevelés nélkül nem le­het felszabadulás. Már pedig azt még a legbutább embernek is tudnia kellene, hogy a fasizmus vagy nácizmus alatt erre a mun­kásosztálynak semmi lehetősége nincsen. Dobják mindannyian félre a dogmát és számoljunk mindannyian az adott viszonyok­ban az adott lehetőséggel és ha lapunk a “Bérmunkás” ebben az irányban cselekszik, akkor határozottan helyes utón jár, akkor amikor nyíltan harcol a fasizmus vagy nácizmus ellen. teljes elvonásával munkahiányt teremtsen a meg nem szállott Franciaország területén. Má­sik igyekezete az, hogy az élel­mezést még inkább lerontsa, az élelmezési állapotok még rosz- szabbak legyenek mint Német­országban és a meg nem szállt terület munkása hajlandó le­gyen Németországba menni, ha maga és családja nem akar tel­jes ínséget szenvedni. Ehhez a tervhez azonban idő kell és nagy kérdés, vájjon a németek adnak-e időt rá Lá­váinak. A németeknek rögtön kell nagyszámú francia mun­kás. Az ebből származható né­met intézkedések súlyos zavar­gásokat okozhatnak. A “Har­cos Franciák” most nem igye­keznek többé honfitársaikat kockázatos vakmerőségek tői visszatartani. Sőt, a várható Németországba való elcipedé- sekre való tekintettel, millió és millió röpcédulákat dobnak le, azokban felhívják a franciákat, ne engedelmeskedjenek a mun­kássorozásnak. Az élet, szólnak a röplapok, Németországban oly drága, hogy családjuknak mitsem küldhetnek haza kere­setükből. Figyelmeztetik őket, hogy csak magában Kölnben 20.000 emberhalál volt az Ang­liából jövő bombázásoktól, hogy minden francia Németország­ban, kezes a németek hatalmá­ban és minden teketória nélkül lelövik, ha az üzemben valami baj, szabotálás történik. A “Harcos Franciák” itteni szó­szólójának állítása szerint most már sűrűn mennek titkos fegy­verküldemények a csatornán át Franciaországba és a Vichy- kormány képviselői már ugyan­csak érzik ennek a hatását. GYENGE ELLENÉRVEK Határozottan merem állítani, hogy mindazok, akik ma még csak gondolatban is azt hiszik, hogy nem fontos ma első sorban az, hogy a fasizmust még az emberek gondolatából is kiirtsuk nagyon tévesen gondolkoznak. Tévesen gondolkoznak első sorban azért, mert ha a fasizmus vagy nácizmus tényleges cselekedeteit vesszük alapul, akkor határozottan tudjuk és állíthatjuk, hogy a fasizmus vagy nácizmus uralomra jutása elsősorban a munkás­szervezeteket rombolta szét és a szabad szervezkedési jog helyé­be a kényszer munkásfrontot létesítette, ami nem felel meg a munkásosztály egy nagy szervezetének, hanem csak az ipari feudalizmus drasztikusságát kényszeríti a munkásosztályra min­den ellentmondás nélkül. Addig amig a fasizmus vágj nácizmus az ókori rabszolga viszonyoknál is alacsonyabb nívóra sülyesztette az alárendelt munkásosztályt, addig itt a törvények biztosítják a munkások­nak a szabad szervezkedés jogát. Amit bár sem nem az IWW, sem nem a többi munkásszervezetek vívták ki a munkásosztály részére, de meg vannak és ha igy van a dolog, akkor ebben az or­szágban az IWW tanításának két pontja érvényesülhet. E két pont jogos megtartása vezethet csak a munkásosztály felszaba- baditásához. Mert szervezés és nevelés nélkül el sem lehet kép­zelni egy szebb és igazságosabb társadalmi rendszer megvalósí­tását. Akik már régen ebben az országban élnek elfelejtették az otthoni viszonyokat, vagy legalább is azt, hogy azok a ma is fennálló viszonyok kényszeritették kezükbe a vándorbotot. És amikor itt akár bevándorolt, akár benszülött munkások vagyunk, jogunk van a szervezkedésre, még gondolatban sem szabad azt hinnünk, hogy talán nekünk mindegy, hogy bármelyik fél kerül ki győztesen ebből a háborúból. Jaj volna nekünk, akik már régóta felismertük az osztály­harcot — ha a nácizmus győzedelmeskedne. Ne gondolja senki sem, hogy mi egy pillanatra is feladtuk az osztályharcot, de mindazok, akik észszerűen gondolkoznak tudják azt, hogy addig amig az itteni jelenlegi viszonyok között a munkásosztálynak szabal szervezkedési joga van, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy igenis az amerikai munkásoknak van veszteni valójuk a nácizmussal szemben. Első sorban ma nagyon fontos, hogy e háború a fasizmus teljes letörésével végződjön — nem abból a célból, hogy a ma­gánkapitalizmust megvédjük, hanem, hogy a szervezkedésre va­ló jogunkat megtarthassuk, hogy azt kiépítve elérhessük vég­célunkat. Tény, hogy itt is akadnak, ikik a fasizmusért lelkesednek, de különösen a nagytőke, meg azoknak uszáyhordozói, akik ál­landóan ellenezték Amerika felkészülődösöt a fasizták elleni harcra. Az osztálytudatos munkásosztály soha sem lehet védel­mezője a kapitalizmusnak, de mivel a mai magánkapitalizmus válfajánál a nácizmus még sokkal veszedelmesebb, mint látjuk első sorban nem a kapitalizmusra, hanem magára a munkásosz­tály szabad szervezkedési jogára, azért ha lapunk a “Bérmunkás” nyílt harcot hirdet a fasizmus vagy nácizmus ellen, akkor csak előtérbe helyezi a munkásosztály jogainak megvédését, azok pedig, akik ezt nem látják és ellenzik, tudatosan vagy tudatlanul a munkásosztály érdekei ellen küzdenek. Chicago, 111. 1942. szept. Pika Pál HADJÁRAT A DRÁGASÁG KATHOLIKUS EGYHÁZI ELLEN HÍREK Leon Henderson, az ár-szabá­lyozó, kijelentette New York­ban az Amerikai Kutató Inté­zet előtt, hogy az OPA ár-ellen­őrző szabályzatait most már gyökeresen végre foják hajta­ni, úgy miként azt Roosevelt elnök hirdette az infláció ellen indított “uj offenzivájában”. “Türelemünknek vége, mon­dotta Henderson, ezután nem vesszük majd tekintetbe már, hogy esetleg tudatlanság volt az oka az ár- házbér- és egyéb szabályzatok áthágásának. Ed­dig sem volt az érvényes kifo­gás, de eddig még tekintetbe vettük, hogy az ilyen hatalmas és bonyolult gazdálkodásban mint a miénk, a szabályozás is nehéz és bonyolult. Eddig igye­keztünk türelmesek lenni. Az egyik főoka az OPA szigorúbb irányának, mondotta Hender­son, sok háborús üzem pana­sza, hogy a házbér szabályzat áthágása városokban ahol há­borús boom van, több elveszett munkaidőnek volt az oka, mint a sztrájkok. A munkások any- nyi időt vesztettek lakáskere- séssel. Mr. Henderson felszó lit ja a közönséget is, csak olyan BUENOS AYRES, Argentina (ONA) Először történik tán a világon, hogy katolikus egyhá­zi hatóságok sztrájkba léptek. A sztrájkot Catamarca tarto­mányi székvárosban hirdették ki azért, mert kormányhatósá­gok letartóztatták két lap de­mokratikus szerkesztőjét, aki­nek egyike katolikus pap. A le­tartóztatott egyházi férfiú Ar- tyro Mola és lapja a La Union katolikus orgánum. Vétke a kormány szemében az volt, hogy hevesen ellenezte játék­bank megnyitását Catamarca városában. Amikor a két lap- szerkesztőt letartóztatták, az egyházi hatóságok rögtön ki­hirdették a sztrájkot, melyet Catamarca püspöke is jóváha­gyott. A katolikus papság min­den egyházi szolgáltatást be­szüntetett, csupán a vasárna­pi mise marad meg. (Arról nincs híradás, hogy mennyit szenvedett a lakosság a Sztrájk következtében — szerk.) üzletekben vásároljanak, ame­lyek betartják az ár szabályo­zásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom