Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-03 / 1235. szám

1942. október 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------------(gb) ROVATA--------------------------­Többször szóvá tettem már ebben a rovatban, hogy az ame­rikai magyar lapok az álhaza­fias, ultra soviniszta eszmék ápolásával mennyire félrevezet­ték az amerikai magyarságot és milyen nagy bűnt követtek el ezzel úgy a magyar mint az amerikai nép ellen. Az ameri­kai magyar lapok meg a velük egyhuron pendült egyleti vezé­rek a hazafiasság eszméjét a mindenkori magyar kormányok és uralkodó osztály dicséreté­ben látták és az irántuk való hódolatra nevelték az amerikai magyarságot, akik éppen ezen kapzsi, feudális jogokat gya­korló osztály kizsákmányolása elöl menekültek a tengeren túl­ra. Megírtam, hogy különösen a második generációnak milyen hibás fogalmai vannak a ma­gyarországi viszonyokról. De a napokban meggyőződtem, hogy a sok és álhatatos hazugság még a hazulról jötteken is fog. Ugylátszik igaza van Hitlernek abban, hogy ha sokat és nagyo­kat hazudnak, akkor abból ra­gad valami a hallgatókra, külö­nösen akkor, ha az ily hazug­ságokat évtizeden át folytatják. Mondom, a napokban győződ­tem meg erről, midőn egyik munkástársai valami lakás ügy­ben hirdetés után elmentünk egy magyar családhoz, ahol be­szélgetésre került a dolog. A szót az asszony vitte és az em­ber csak néha mert közbeszól­ni. Természetesen a háborúra meg a hazai ügyekre került a szó és meglepetve hallottuk az asszonytól, hogy Horthyt a gondviselés küldte Magyaror­szág megmentésére és hogy mi­lyen örömrivalgással fogadta a nép annak idején a románokat, meg hogy mennyire adósa a magyarság Horthynak ... és igy tovább, se vége se hossza nem volt a Horthy dicsőitésnek. Persze nem tudtuk megáll­ni szó nélkül és megmondottuk a Horthyra vonatkozó nem va­lami kedvező véleményünket, amire a szinte elképedt Horthy honleány ránk rivalt, hogy ta­lán kommunisták vagyunk ?! Mert ő Budán lakott a magyar bolshevik uralom alatt és a kertjükben hat gyenge kalará- bé volt, de a bitang kommun­isták azt is elvitték. “Hat gyen­ge kalarábét, csak képzeljék!” — mondotta — “de ki is muto­gattam ám a románoknak meg a magyar katonáknak, hogy ez itt, meg az amott volt nagy kommunista!” MEGINT A Jó PÁSZTOR Megtudtuk aztán, hogy az il­lető állandó olvasója a Cleve- landon megjelenő “Jó Pásztor” cimü katholikus hetilapnak és | abból veszi úgy a hazafiságát, j mint a kommunisták elleni gyű­löletét. Az olvasö természete­sen most azt mondhatja, hogy egy ilyen tudatlan asszony be­szédére mitsem kell adnunk. Előbb magam is erre gondol­tam. De ugyanott azt is hallot­tam tőlük, hogy a férje hadi­munkán dolgozik. Mármost meg van az eshetősége annak, hogy ilyen tudatlan asszony befolyá­sa alatt az illető valami olyas­mit követ el, ami esetleg sok jóravaló munkásnak az életébe is kerülhet. Más szóval az ilyen emberek potenciális ötödik ko- lumnisták. És minél tudatla­nabbak, annál veszedelmeseb­bek, mert csupán az érzelmeik impulzusára cselekszenek meg­gondolás nélkül. De nem csak a Jó Pásztor bű­nös az ily álhazafias tanításért, hanem a többi lapok, sőt még az egyleti értesítők is, amelye­ket a tagság pénzéből tartanak fenn. Itt van például a Verho- vayak Lapja, amelynek a ná­ciktól és a Horthy magyar kormánytól eredő propaganda híreit már többször kimutat­tuk. Most már nem mernek nyíltan fasizta propagandát folytatni, hanem álcázva teszik munkásellenes Írásokkal. így például maga az elnök, Daragó József a Labor Day előtti lap­szám vezető cikkét arra hasz­nálja fel, hogy a szervezkedés eszméje ellen agitáljon. A két nagy munkásszerve­zetről írva ezt mondja: “Fó- gondjuk és igyekezetük annak a vágynak a betöltése, amely a zárt műhelyek óhajtásában és ezzel karöltve a keresetekből való dues-ok levonásában nyil­vánul meg.” Vagyis a munká­sok szervezkedésének a célja nem a munkások helyzetének a javítása, hanem a “dues”-ok (havi illetékek) behajtása. Da­ragó itt igen ravaszul ismétli Westbrook Pegler munkásfaló újságíró azon állítását, hogy a munkásszervezetek csak a tiszt­viselők hasznát szolgálják. Az most már közismert dolog, hogy a náci propagandának egyik része a szervezkedés esz­méje ellen irányul. A munkás­ellenes reakció és fasizmus minden válfajával egyetemben szorosan összetartoznak. ÁL-DEMOKRATÁK Daragó aztán eszembehozza a betegsegélyzőket. Az egyik betegsegélyző kerületi szervező­je beszélte el nekem a követ­kező tanulságos történetet. Ki­ment ez a szervező Toledo, 0. városba, hogy ott egy uj osz­tályt alakítson. A városba ér­kezvén azonban tudtára adták, hogy ott a magyarok között igen nagy hatalma van Eör- dögh Elemér prelátusnak és jól tenné, ha előzőleg megnyerné a prelátus ur jóakaratát. Fel is kereste a tisztelendő urat, ahol előbb egy fiatal káplán féle fogadta. Ettől aztán meg­tudta, hogy a prelátus urat ilyen meg olyan méltóságos, meg mi egymás címen kell szó­lítani, másképpen nem áll szó­ba vele. Szegény szervezőnek egy egész óra hosszán át kellett tanulnia az Eördögh ur címeit. Mikor aztán már eléggé tudta, akkor bevezették, — nem az ör­dög elé, hanem csak egy másik paphoz, aki annak rendje és módja szerint levizsgáztatta, hogy tudja-e jól az Eördögh cí­meit. Mikor aztán sikeresen le­vizsgázott, akkor beengedték a prelátus ur kegyes színe elé, aki most az Amerikai Magyar Szövetség egyik vezére és két téglával veri a mellét a demok­ráciáért. így igazán nem is tu­dom, hogy miért Írja a nevét Eördögh-nek, hiszen nem az irás, hanem a kiejtés a fontos. Az Amerikai Magyar Szövet­ségről még egy másik történet jut eszembe ,amit a Rákóczi helyi osztályának a gyűlésén hallottam. Itt is szóba került, hogy a magyar lapok haragsza­nak a Rákócziakra, mert nem dűlnek be az Amerikai Magyar Szövetség terrorjának és nem siettek az ébredő vezér, Eck­hardt Tibor zászlaja alá a ma­gyar úri pióca osztály megmen­tésére. Ezért a lapok bojkot- tálják a Rákocziakat és a helyi lap például felsorolta az összes magyar egyleteket, amelyek hadikötvényeket vásároltak, de a Rákóczit kihagyták. LENÉZIK A MUNKÁST Persze a Rákócziak most már SEMLEGES VÉLEMÉNY HIT­LER MÁSODIK TÉLI HADJÁRATÁRÓL STOCKHOLM, szept. (ONA) A svéd közvélemény képviselői Hitler második téli hadjáratá­ról írnak a keleti fronton és hozzáteszik. A tél folyamán el lehetünk rá készülve, hogy az oroszok, defenzív helyzetükből hatalmas offenzivába fognak átmenni. A hadihelyzet három esztendei háború után áttekint­ve a svéd sajtónak a véleménye, hogy Hitler helyzete nem oly erős már, mig a Szövetségese­ké megjavult. A “Svenska Dagbladet” sze­rint “Németország ellenfelei még defenzívába vannak, de je­lek vehetők észre, hogy csak­hamar nagyszabású ellentáma­dásba mennek át. Annyi bizo­nyos, teszi hozzá az újság, a háborúnak 1942-ben már nem lesz vége és a történelem meg fogja állapítani, hogy az idei nyári és őszi hónapok a háború eredményére döntő jelentőségű­ek voltak.” A “Social Demokraten” szin­tén stockholmi napilap, megál­lapítja, hogy “lehetnek a né­meteknek még olyan sikerei is a keleti fronton, annyi bizo­csak örülnek annak, hogy a ná­ci egyleti vezetőkkel nem emlí­tik őket együtt, akik úgyis csak kiszipolyozni akarják a ma­gyarságot. így például az egyik vezető tisztviselő elbeszélte, hogy pár évvel ezelőtt egyleté­nek képviseletében elment az Egyesült Egyletek valamilyen bankettjére, ahol három dollárt számítottak egy terítékért. Mi­után korán érkezett, leült egy ablakfülkébe újságot olvasni. Egyszer csak hallja, hogy a közelben az Egyesült Egyletek vezetői beszélgetnek. Említett is valami Gobozi nevű ügyvé­det a beszélgetők között. Az egyik ezt mondotta: “Kár volt csak három dollárt számítani. Hat dollárt kellett volna, akkor nem jönne el a sok bugris.” A Rákóczi tisztviselőnek elég volt ezt hallani, felállt és indult ha­zafelé. Az ajtóban azonban el­fogták és marasztalták. “Köszönöm a marasztalást” — mondotta, — “de nem ma­radok. Én bugris vagyok, me­gyek tehát a bugrisok közé!” Igaz történetek címet adtam a rovat mai számának, mert az itt elmondottak valóban úgy történtek, ahogy itt leírtam. És igazán nem tudom, lehetne-e még eklatánsabban bizonyítani, hogy az amerikai magyar ve­zérek mennyire hazudnak, ami­kor “demokráciájukról” beszél­nek és hogy mennyire csak fe­jős tehénnek tartják az ameri­kai magyarságot. A legsajnálatosabb azonban az, hogy az ilyen emberek dur­va ámításainak felülnek egysze­rű munkásemberek, mint példá­ul az az asszony is ,akiről az első történetecske szól. nyos, második téli hadjáratra kell készülniük Oroszország­ban.” Japánról a lapnak az a véleménye, hogy “kezdeti sike­rei után, oly helyzetbe kerültek, amelyet megtartani napról nap­ra nehezebb lesz.” BRÜSSZELBEN TILOS A CARMEN LONDON, szept. (ONA) A brüsszeli német hatóságok be­tiltották Bize Carmen-jének előadását, mert az opera né­metellenes tüntetésekre adott alkalmat, jelentik az itteni bel­ga kormányhatóságok. A tüntetések a második fel­vonás alatt törtek ki, amikor Carmen Escamillo kiszabadítá­sát követeli. A szabaditásra va­ló felhívás dörgő tapsokat vál­tott ki a belga hallgatóságból. Másnap a németek néhány mondat kihagyását követelték a szövegből, hogy újabb tün­tetések ne forduljanak elő. Mile Bertens, aki Carmen szerepét játszotta, nem volt hajlandó a változtatásokat elfogadni, igy aztán a németek betiltották a Carmen további előadását. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése IGAZ TÖRTÉNETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom