Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-03 / 1235. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1942 OKT. 3. /T NUMBER 1235 SZÁM erdeje A háborús események hírei mellett az amerikai magyar­ságra talán a legnagyobb szen­záció volt az a jelentés mely a Verhovay Egylet és a Bridge­porti Szövetség egyesítéséről adott számdt. Habár már előbb is voltak ilyen kísérletek kü­lönböző nagy polgári biztositó egyletek részéről, de azok a he­tekig tartó gyülésezések és ban- ketozások után mindig egy pontnál dőlt dugába. Nem tud­tak megegyezni azon, hogy ki maradjon az uj egyesitett egye­sület vezérkari székében. Nem hisszük, hogy a jelenben is ugyanilyen végzete lesz a nagy egyesülési lármának, mert most ha ugyan jól vagyunk infor­málva, az egyesülésnek más és sokkal erősebb parancsoló okai vannak. Ezekre most még nem aka­runk kitérni, habár tudjuk, hogy például a Verhovay Egy­letnek a magyar Horthy kor­mány előtt való gyakori tisztel­gése a jelenben nincs úgy ke­zelve, mintha az biztosítási márka volna a biztosítási üz­letre. Valamint azon egyletek­re sem jelent már többé ered­ményt, melyek bedültek a Hinder féle Amerikai Magyar Szövetségi érvágásnak és a biztosított tagság pénzének egyrészét politikai félrevezetés­re pazarolták el. Szóval a nagy­hangú egyesülési akciónak van­nak bizonyos titkos rugói és egyes egyesületekre nézve mi­nél előbb megtörténik annál jobb. És éppen ezért az egyleti tagságnak és mivel azok 99 százalékban munkások, nekünk munkásoknak nemcsak jogunk, hanem egy bizonyos fokig úgy­szólván kötelességünk belete­kinteni az egyesülésbe és amennyire csak lehet meg kell védjük a munkástagság érde­keit. Az csak természetes, hogy az össztagságnak az érdekét szolgálhatja az összes magyar egyletek egyesítése, már egy­szerűen azon okból, hogy a kü­lön többféle központi irodai ve­zetés és elnök úri tisztségek megszűnnének és a külön ötfé­le befizetett ügykezelési költsé­gek a tagság javára alaposan lecsökkennének. Ha azonban valóban az össz- tagság érdekét szolgáló egye­sülést akarnának a régi vezér urak, akkor nem a régi nagy dobot verő egyesülési lármát csapnák, hanem a tagság érde­kében félre állnának azonnal és az egyesülést rábíznák azokra, akiknek nincsennek az egyleti életben gyanús múltjai. Meg kell értsék a régi vezér urak, hogy az ő idejük lejárt és kü­lönösen nem lehet olyan nagy magyar egyleti megmozdulás, melynek az élén akár Daragó akár Dezső ur maradna meg a vezetőségi pozícióban. Ahogyan uj modern szellemi élet tapasztalható a társadalmi élet azon részén, ahol azelőtt a szellemi fellendülés letiprása volt a cél, ahogyan a munkás­jogok bizonyos fokú kiterjesz­tése észlelhető a gazdasági té­ren, ugyanúgy uj irányítás kell a magyar egyleti életben és a régi reakciós elemeknek min­den fajtáját ki kell onnét kü­szöbölni. A hirtelenül liberális arcot vágás nem jelenthet sem­miféle bizalmat, inkább csak figyelmeztetés azon illetők ré­széről, hogy hogyan nem lett volna szabad a múltban visel­kedniük. Ugyan ez áll a Verhovay Egylet hirtelen irányváltozásá­ra, melyet kiáltványba öntve éppen az egyesülés bejelentésé­nek pillanatában hoztak nyilvá­nosságra. Nem jelent semmit, hogy milyen “forradalmi” han­gon támadják most Horthy é- kat, mert a Verhovay név és Daragó van aláírva és amed­dig az ilyesmi díszeleg a kiált­vány mögött a magyar reakci­ós kormány uralom oszlopos támogatóit tükrözi vissza. Mi magunk részéről az elsők voltunk, akik évekkel ezelőtt megkezdtük a magyar egyletek egyesítési propagandáját és azóta is időközönként elmond­tuk véleményünket. Igaz ez nem igen tetszett az egyleti ve­zér uraknak, mert mi hívei va­gyunk az egyleti egységnek, de csak olyan alapon mellyel ki­zárólag az össztagság érdekét szolgálják. Hogy hogyan, erre még visszatérünk. (L) “HÁROM H” BUDAPEST FALAIN ZÜRICH, szept. (ONA) Bu­dapest, valamint több vidéki város házfalain is, minap titok­zatos jelek jelentek meg, Írják a svájci lapok tudósítói. Három GENF szept. 23. (ONA) Egy ismert és jónevü svájci orvos tért most vissza meg nem szál­lott Franciaországból és meg­rendítő dolgokat beszél az oda­való lakosság szenvedéseiről. Elmondta egyebek között, hogy Séte városa mellett egy erdő­ben a fákon akasztott zsidók lógtak, amikor a csendőrség oda behatolt. Csakhogy ezek nem pogromok közvetlen áldo­zatai voltak, mint az annyi fas- izta és ellenforradalmi kitörés alkalmával megtörtént sok eu­rópai országban: a zsidók itt tömegesen öngyilkosságot kö­vettek el. Ebbe az erdőbe nagy csapat külföldi menekült zsidó vette be magát, hogy megpró­báljon szabadulni a Lengyelor­szágba és Oroszországba való elcipeltetéstől. öngyilkossági esküt tettek egymás kezébe, hogy ha rájuk akadnak, vala­mennyien véget vetnek életük­nek, nem kerülnek élve az em­bervadászok kezére. Amikor a LONDON, szept. (ONA) A londoni “Times” közli Albert Speer német birodalmi fegyver­kezési miniszternek egyik fon­tos nyilatkozatát. A miniszter még júliusban ezt jelentette ki: “Ebben a háborúban győznünk kell, még mielőtt októbernek vége, mielőtt az orosz tél bekö­szönt. Különben végleg elveszí­tettük a háborút. Ebből azt kö­vetkezik, hogy győznünk kell azokkal a fegyverekkel, amik most vannak a kezünkben, nem pedig azokkal, amit majd jövő­re gyártunk. Minden fegyver- biró német embernek tehát ki kell mennie a frontra, nem kell törődni azzal, mi lesz az üze­“H”, aláírva a magyarázói szö­veget : “Hozzátok Haza Honvédein- ket!” A három “H” azóta a ma­gyar szabadság híveinek jel­mondása. A budapesti szociáldemokra­ta “Népszava” egyik legutób­bi számában nyolc nagy mezei tűzvészről számol be a legutóbb visszahódított területeken. csendőrség az erdőt bekerítette, valamennyien öngyilkosok let­tek. Apák előbb gyermekeiket kötötték fel a fákra, aztán ma­guk is felakasztották magukat. A svájci orvos személyes ta­pasztalatai alapján elmondta, hogy francia polgárok tömegei vannak börtönben a meg nem szállt területeken, el nem bír­ható viszonyok között. Egy fo­golynak szánt börtöncellába tizenkét embert is bezsúfolnak, a cellák nyüzsögnek a tetüktől és egyéb férgektől. Akit be­csuknak, annak fejét leborot­válják. Élelmezés: egy darabka fekete kenyér reggel, hig leves kétszer naponta. Az emberek a meg nem szállt területen is folytonosan összeütközésbe ke­rülnek a hatóságokkal, mert négy-ötféle különböző rendőr­ség működik, senki sem tudja, mi tilos, mi szabad. Egész tar­tózkodása alatt a meg nem szállt Franciaországban, mond­ta az orvos, “az üldözöttség légkörében érezte magát.” mekkel, leromlanak-e azok; az a háború utáni idők problémá­ja.” Minthogy azonban a háború­nak. ez ősszel nincs vége, a né­met munkásság nagy részét pedig elcipelték a frontra, a munkáskérdést most Németor­szágban a megszállt területeken szerzett munkaerővel kell meg­oldani. Ez idő szerint a francia munkaerő megszerzése a legkö­zelebbi feladat. Idevaló “Harcos Francia” körökben szerzett ér­tesülés szerint a németeknek sürgős a francia munkaerő, mig Laval lassú megdolgozással sze­retné a franciákat rákényszerí­teni, hogy Németországba men­jenek kényszermunkára. Laval terve az, hogy elsősorban mes­terséges munkátlanságot okoz­zon. A meg nem szállt területe­ken, ma a távol lévő hadifog­lyok folytán, nem nagy a mun­kanélküliség. A 20 milliónyi lakóság körében mindössze 170.000 a munkanélküliek szá­ma. Igaz, hogy az üzemekben és iparokban csak 30 órát dolgoz­nak hetenként, de ennek oka a nyersanyaghiány. Lavalnak az a terve, hogy a nyersanyag Ha októberben nem győzünk, elveszítjük a háborút, - mondotta egy német miniszter Franciaországi zsidók Orgoványi Egyesülési akciót kezde­ményeztek a nagy magyar egyletek

Next

/
Oldalképek
Tartalom