Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-26 / 1234. szám

8 olda» BÉRMUNKÁS 1942. szeptember 26. A HÉT (A washingtoni háborús in­formációs iroda ebben a rovat­ban hétről-hétre közli a fonto­sabb eseményeket, amelyek az országban és az egyes fron­tokon történtek. A közleményt az iroda juttatja lapunkhoz) Az IWW vas és fémipari szervezetének (I.U. 440) cleve­landi osztálya rendes havi tag­sági gyűlését szeptember 11-én, pénteken este 8 órai kezdettel tartja 1426 W. 3rd St. (Black- stone Bldg., Room 311). A szervezet magyar tagjait ezú­ton is meghívja a titkár. ROOSEVELT ELNÖK A VILÁG IFJÚSÁGÁHOZ “Szabad ifjak és lányok, nem pedig a rabszolga államok fel­húzható rugóra járó robotjai öntik majd formába az uj világ jövendőjét’’ — szólt Roosevelt elnök a Nemzetközi Diák-Gyü­lekezet Washingtonban köréje gyűlt küldötteihez. “A szövet­séges nemzetek ügye az ifjúság ügye is’’ — mondotta. “Nem csak a mai, hanem a jövő nem­zedéknek reménysége az uj szabad, igaz, tisztességes élet reménye.” Hosszú háborúnak ígérkezik ez a kemény, keserves háború, folytatta, de ezúttal tudjuk majd, hogy használjuk fel a győzelmünket jobb világ terem­tésére. A kormány, mondotta még az elnök, “kötelességének tartotta, munkát szerezni min­den módon mindenkinek, aki munkaképes és hajlandó dol­gozni, de aki eddig nem ta­lált munkát. Ezt a kötelezett­séget vállaljuk a háború után is majd. A kormány majd gon­doskodik róla, hogy a frontról hazatérő emberek folytathas­sák pályájukat, vagy tanulmá­nyaikat.” A HÚS ÉS A FŰTŐOLAJ RACIONÁLÁSA Múlt héten megtörténtek a lépések, hogy két további cik­ket tegyenek a racionált holmik listájára. Terveket dolgoznak ki a hús és a fűtőolaj racioná- lására a küszöbön álló tél hó­napjaira. Előbb is a hús: A porció, az Élelmiszer Elosztó Bizottság javaslata szerint két és fél font lenne személyenként, hetenként Ez volt az átlagos fogyasztás országszerte az 1930-as évek­ben. Kevesebb ugyan mint az utolsó két esztendő átlaga, de a porciót igy kellett megszabni, mert az emberek meggyarapo­dott keresete, a megnövekedett vásárlóerő, megnövelte ebben az időben a húsfogyasztást, ép­pen akkor, amikor nagyobb mennyiségű húsra van szükség a hadsereg élelmezésére, vala­mint Amerika szövetségeseinek a “lend lease” alapján való el­látására. A racionálás január­ral kezdődik. Addig is az a ké­relem a közönséghez, takaré­koskodjék a “vörös hússal, marhahússal, sertéssel, borjú­val ,báránnyal, ürüvel, juhhús­sal, egyenek inkább sajtot, ba­romfit, halat meg babot. Azután a fűtőolaj: A fűtő­olaj hiánya szorosan egybefügg azokkal a szállítási nehézségek­kel, amik a benzin racionálását is szükségessé tették a Keleti Tengerparton. Az érkező fűtő­olaj nagyobb része kell fontos hadigyártásokhoz, a most ér­kező készletek mindössze cse­kély felesleget hagynak a la­kások fűtésére a téli hónapok­ban. Még nem adták ki a jegy­re majd kapható fűtőolaj meny- nyiségét, de az a vélemény, hogy a fűtést átlag 68 fokra korlátozni és ezzel tán 10-15 százalékkal kurtíthatják meg a fogyasztást tavalyhoz képest. HAJÓZÁS A Tengerhajózási Bizottság jelentette, hogy .68 uj tengeri hajót adtak át szolgálatra augusztusban, hárommal keve­sebbet mint júliusban. Minden jel arra mutat, hogy szeptem­berben elérik az előirt célt: há­rom kész hajó naponta. A Ha­dihajózási Igazgatóság, a WSA hajóstisztek országszerte való regisztrálását, szeptember 8-tól 18-ig, az Egyesült Államok elrendelte a tengeri hajósok és Munkahivitalaiban, az U. S. Employment Service Office- okban, mert százezer matróz­ra és hajóstisztre van szükség, hogy az 1943 végéig elkészülő 2300 uj hajót legénységgel le­hessen ellátni. A WSA egyúttal jelentette azt is, hogy a most készülő el­ső üdülőtábort megtorpedózott kereskedelmi tengerészek szá­mára Elkridgeben, Md. hama­rosan megnyitják és jelentette uj kereskedelmi tengerészeti törzs-kadetiskola megnyitását is, a nyugati tengerparton, San Mateo-ban, Californiában MÁR A NÁCIK IS SOKALJÁK BERN, szept. (ONA) A náci pártnagyságok visszaélései és kiváltságosai ellen akkora az elkeseredés, hogy hivatalos körök is felléptek már ellenük és segítséget ígérnek. A sváj­ci “Bodensee Rundschau” közli Robert Wagner mannheimi gauleiter parancsát, amely sze­rint “azokat a pártvezetőket, akik nem bírnak kellő önfegye­lemmel, ki fogjuk cserélni.” “Nem lehet a lakosságtól köve­telni, — mondja a rendelet — hogy többet viseljen mint ve­zetői. Ha áldozatokat kell hoz­ni, elsősorban a pártvezetőknek kell azt magukravenniök.” Az igazságszolgáltatás egyre inkább kiküszöböli a rendes jo­got és az önkényes náci igaz­ságszolgáltatással helyettesíti. Dr. Otto Thierack igazságügy­miniszterré való kinevezésével elrendelték, hogy a büntetőpe­rek nagy része ne is kerüljön biró elé, hanem hivatalból le­gyenek úgy náci módra elin­tézve. FÖLDALATTI RÁDIÓK IZ­GATJÁK A MUNKÁSSÁGOT MAGYARORSZÁGON Zürich, szept. 4. (ONA) An­tal István propaganda minisz­ter, a magyar Goebbels pana­szolta egy Debrecenben mon­dott beszédében, hogy “vagy két tucat rádió állomás igyek­szik az országban egyenetlen­séget szítani”, írja a Pester Lloyd budapesti német nyelvű lap ma ideérkezett számában. A propaganda miniszter a debreceni egyetem nyári tan­folyamán tette ezt a kijelen­tést, mondván, hogy “az ilyen propaganda ellen gyökeresen kell intézkedni, nem lehet tűrni hogy egyesek érdekei aláássák a nemzet egységét.” A minisz­ter szerint a rádió állomások “a munkásokat igyekeznek iz­gatni a kormányrendszer el­len.” “A magyar háborús fela­datok, mondotta Antal, hatá­rozottan megszabott egységes propagandát követelnek, a köz­vélemény egyvonalu ellenőrzé­sét.” A propaganda azért szük­séges, fejtette ki a propaganda miniszter a Pester Lloyd tudó­sítása szerint, hogy “ a lakos­ságot meggyőzzük a politikai igazságról.” HERRIOT VESZEDELEMBEN LONDON, szept. (ONA) Edu­ard Herriot, a feloszlatott fran­cia képviselőház elnökét, aki minap a szenátus elnökével egyetemben tiltakozó levelet in­tézett Petain-hez, háziáristom- ba helyezte a Vichy kormány. Csendőrök állanak Herriot há­zának kapujában, Lyon városá­ban és hivatalosan értesítették, nem hagyhatja el a környéket, csak hatósági engedéllyel. Az itteni Harcos Franciák, DeGaulle tábornok hívei, Her­riot egy más levelének szöve­gét is megkapták, amelyben a demokrata politikus nemrég visszaküldte becsületrendjét a rend parancsnokának, Brecard tábornoknak. A levélben az állt, hogy Herriot megundorodott, mikor olvasta, hogy a becsü­letrendet két francia tiszt csa­ládjának adományozták, akik német parancsnokság alatt es­tek el orosz földön. “Én ezt a francia lelkiismeret számára elviselhetetlennek tartom és tudom, francia tábornokok szi­gorúan el fogják majd ezt va­lamikor ítélni, irta Herriot le­velében. Én a becsületrend lo­vagkeresztjét 1917-ben kaptam, mint Lyon polgármestere Clé- menceautól. Árulója volnék az ő emlékének és reánk hagyott izzó, tiszta hazaszeretetének, ha a történtek után megtar­tanám az ő kitüntetését.” NEM A NÉMETEK LŐTTÉK LE HORTY ISTVÁNT BOSTON, szept. (ONA) A Christian Science Monitor cikk­írója, R. H. Makham, Magyar- ország kiváló ismerője, a “Ki­rály nélküli királyság” címmel foglalkozik Magyarország hely­zetével. “Szó volt róla, Írja, hogy a nácik ölték meg Horthy Istvánt és Károlyi Gyulát. Ez a feltevés teljesen alaptalan. Horthy István kiment a hadse­reggel a harctérre és elesett, mint annyi ezer más repülő ő előtte. Bár azonban a nácik nem is. okozták ezt a szeren­csétlenséget, mégis valószínű, hogy nekik lesz hasznuk belőle. Módot fognak találni rá, hogy j hasznot húzzanak Magyaror­szág zavarából és megdöbbené­séből. A magyar uralom mindig erős centrális tekintély hatal­mán nyugodott és sokan kérdik most, hol találják meg ezt a | tekintélyt. Aztán az is elmúlt és Nácinak már nem voltak vágyai, a fejé­ben kavargó gondolat-roncsok is elültek és csak nézte az előt­te mozgó bakancsokat. Egy- kettő, jobb-bal . . . Rongyos bakancsok az ütemhez szorí­tották és meg-megbotolva lé­pést válogatott. Egyszerre meg- nyilottak előtte a Klein Mór szemei és a megnyúlt pupillák­ból kiszálltak a négyórás harc­nak az emlékei. A Klein Mór furcsa szavai zsongtak a fülé­be és Náci ismételgette, üteme­sen, ahogy ment előre. De a gondolatainál nem tu­dott megállapodni. Elkésett az ópiummal. A szemét kimeresz­tette és ment előre. A dombok körvonalai megélesedtek las­sanként. Az ég derült színe sö­tétkékre komorodott s az esté­nek a sötétsége is ráborult már a tántorgó csapatokra. Közben benépesedett az ut két széle is. Katonák nyúltak el az árkok mentén és ahogy eldobták a puskájukat és kóromkodva búj­tak ki a bornyu szíjai közül, azt gondolták magukban, hogy — dögöljön meg az egész világ, de én nem megyek tovább, én nem bírom tovább . . . Egy­mást szólongatták a sötétben s amint Náci elhaladt mellettük, rekedt, krákogó hangok sza­ladtak utána. — Egy kis bagót, testvér. De száraz a torkom. — Hé, egy’ egy nyelet vizet. Van-e? A vízre fölneszeit. Úgy érez­te, most odaadná mindenét egy korty italért. — Én menek! — mondta az­tán és aggódva körülnézett, vé­dekezni akarván valaki előtt. Kilépett a sorból és az árokba fordult két katona közé. Azok megfogták és lefektették ha­nyatt. Aztán szólították, de nem felelt, noha a szeme nyit­va volt és feléjük is fordította. Egy véres szem forgott előtte és zugó fülébe valami távoli hang rikácsolta százszor, gazok, gazok, gazok ... A Klein Mór dadogása megint bántotta és zugó, kavargó örvény keringett a fejében: fölbukkanó, meg el­tűnő béna gondolatok csapata amelyek közül megfogni egyet sem tudott. — Borodino . . . A szája megmozdult és mo­tyogott. — Kutuzov kergeti a serege­it. >» Már éjszaka volt, sivár, nagy mozdulatlanság. A két katona hortyogva aludt Náci mellett és Náci összekulcsolta a kezét, mert imádkozni akart egyet. Előtte egy kőkrisztus körvona­lain rajzolódtak ki az ég sötét­kék síkján, pontosan, amint a vérző töviskes fejét haldokolva a vállára ejtette. Náci fölzokogott. — Meg kell halni, uram Jé­zus ... Mi lesz Julikámmal? . . Ki neveli föl a malacokat? Búgva szállt a kereszt felé az erős, a keserű, a gyűlölettől da­gadó parasztsirás: — Meg kell halni . . . Hogy’ az a betyár isten rogyassza rá­juk az eget ... . Valahol, egy közeli faluban, kutya vakkantott a szörnyű atokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom