Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-28 / 1208. szám

1942 március 28. BÉRMUNKÁS 8 oidai Több, elismeréssel fogadott ver­ses és novellás kötete 'jelent meg. Pihenő óráiban a színház és a muzsika érdekelte. Ha Ko­lozsvárra jött, minden szabad idejét Dezséri János, a nagy színész társaságában töltötte, akivel Shakespearet szoktak egymásnak olvasgatni savany- kás, homoki bor kortyantgatása közben. Mint a magyarországi mun­kásmozgalom annyi kitűnő em­bere ő is a maga erejéből küz­dötte fel magát osztálya törek­véseinek vezetői közzé. 1870-ben született Budapes­ten. A lakatos mesterség elsa­játítása után az akkori szoká­sok szerint külföldi tanulmány­útra ment. Bejárta egész Eu­rópát. Visszakerülve, egész éle­tét a munkásmozgalomnak szentelte. 1899-ben már a va­sasok betegsegélyzőjének volt a vezető tisztviselője. 1904-ben a Vas és Fémmunkások Orszá­gos Szövetségének lett a titká­ra és a vasas szaklapnak a szer­kesztője. 1890 óta már úgy a vasasok szakmozgalmában, mint a szo­ciáldemokrata párt országos po­litikai agitációjában szóval és tollal tevékenykedett. Mindig tagja volt a párt vezetőségé­nek, a szakszervezetek taná­csának, a két munkásbiztositá- si intézmény igazgatóságának és általában minden olyan in­tézménynek, ahol a munkásság érdekeit, akár csöndes tárgyalá­sokban, akár hangos, elmeélt és idegeket igénylő vitákban, kel­lett megvédeni. Csendes, egyszerű, minden pózt kerülő ember volt, aki ra­jongott az irodalom, a művé­szet, a muzsika szépségeiért. Melegtekintetü, ragyogó sze­meiből okosság és jóság áradt. Az igazán jól informáltak tudták, hogy Vanczák minden­képpen meg fog felelni a Nép­szava szerkesztésével reáváró feladatoknak. Meg is felelt. Kitűnő iró, új­ságíró, pompásan felkészült vi­tatkozó, elsőrangú megfigyelő és biztos itéletü publicista volt. Higgadt, nyugodt, körülte­kintő, a terepet gyorsan felér­tékelő taktikus is volt, akinek nagy része volt abban, hogy az ellenforradalom vad elszántsá- gu ostroma megtört a magyar- országi munkásmozgalom pasz- sziv ellentállásán. És, hogy Magyarországon még ma is vannak — bár lénye­gesen legyengült — munkás- mozgalmi intézmények, abban Vanczák Jánosnak van jelenté­keny része és szerepe. Vanczák János tipikus meg­testesítője és mindenképpen méltó képviselője volt a prole- táriátusnak, amelyből jött. Ám láttuk ezt a nyugodt, higgadt, hidegfejü, meggondolt szakszervezeti embert, aki éle­te jelentékeny részét a magyar- országi nehézipari munkálta­tókkal való zöld asztal melletti tárgyalásokban töltötte el, olyan tomboló szilajsággal ve­rekedni, hogy valóban bennünk is meghűlt a vér az ijjedelem- től. Az acélidegzetü nyugodt em­ber egyszerre félelmetes • lett. A Károlyi forradalom idején törtéint, az 500-as munkásta­nácsban, ahol a kommunisták is helyet kaptak, hogy Szaton József vasas, akinek már a szö­vetségben volt valami fegyel­mi baja, egy nyegle felszóla­lásban a proletárság árulójának nevezte a szociáldemokrata pártot. Később már gyakran hallot­tunk ilyen ostoba vádat, de ak­kor, amikor ez először hang­zott el, hatalmas vihart váltott ki az ülésen. Pokoli lárma kelet­kezett egyszerre és az egyik padsorból, mint egy tigris, úgy rontott ki Vanczák és rávetet­te magát Szatonra, aki fiatal, erőteljes ember volt. Pillanatok alatt körülöttük voltunk, hogy a verekedést mégakadályozzuk, de már késő volt. Vanczák véresre pofozta Szatont. Először történt a munkás- mozgalom nyílt tanácskozásai­nak történetében, hogy tettle- gességre került a sor. Pártjáért, a munkásmozga­lom ügyéért, igazáért, amit fa­natikus hittel szeretett és vé­dett ez a szelid ember, — egy ifjú szilajságával tudott vere­kedni. Egy évtized ellenforradalmi levegőjében állt a magyaror­szági dolgozók élén. Egyik ol­dalon az emigráció összes ár­nyalatainak állandó, kíméletlen kritikája, a másik oldalon az el­lenforradalom támad ásainak pergőtüze kisérte azon a nehéz utón, amin járnia és vezetnie kellett. Az acélos idegzetet felmor­zsolták a szörnyű évek.Az öreg­ség küszöbén, 62 éves korába« halt meg. Munkájának értékét és áldo­zásának nagyságát csak a tör­ténetíró fogja felmérhetni, aki minden indulattól mentesen fogja megvizsgálni a kort, amelyben dolgozott, a körülmé­nyeket, amelyeknek nehéz ter­he alatt végezte munkáját és(az akadályokat, amelyekkel szem­beszállni valóban óriásoknak való feladat volt. A legnehezebb időkben, a le- törtség legszomorubb korsza­kában, a legkíméletlenebb el­lenséggel való viaskodásban Vanczák János tiszteletreméltó bátorsággal, rátermettséggel és a proletássághoz való töretlen hűségben állta meg se helyét. Nevét a születendő szabad munkásnemzedékek ott fogják emlegetni a magyarországi dol­gozók legjobbjainak hosszú so­rában. Bátor harcos volt. Tiszta és hasznos életét habozás nélkül tette fel ama küzdelem áldo­zati oltárára, amelyből egyszer mégis csak ki fog virágzani a szebb, jobb, szabad jövendő. .. Hitler titkos szövetségei ii. ^ , ANGLIA (—) Hitlernek a külföldi tit­kos szövetségesei között első helyen volt Anglia. A reakciós, a fasiszta érzelmű uralkodó osztálya Angliának, Chamber- lainnal a kormány élén, minden­tekintetben segítséget adott Hitlernek. Hitler győzelme előtt talán csak egyének támogatták a Hitler mozgalmat, de a győ­zelme után nyíltabban támogat­ta az angol kormány a Hitler- Németországot, semhogy titkos szövetségesnek lehetne nevezni azt a kormányt, amely tiltako­zás nélkül engedte meg Hitler­nek a fölfegyverkezést, a Saar völgyének megszállását, Auszt­ria bekebelezését és amely kor­mány végül a polgári demokrá­ciának egyik mintáját, Cseh­szlovákiát Hitler kezére ját­szotta. Ha mégis “titkos szövetsé- gessének” nevezzük Angliát azt csak azért tesszük, mert ezt nem vallotta be az angol kor­mány. Valamint azt sem vallot­ta nyilvánosan, hogy Hitlert és Hitler-Németországot azért tá­mogatta és segítette, mert Hit­ler megígérte és állandóan han­goztatta, hogy Oroszországot és a bolsevizmust lefogja törni. Hitler valóban “szép” mun­kát végzett ezen a téren Német­országon belül, ahol még a sze­lid szociáldemokratákkal, sőt még a polgári demokratákat is leverte, gúzsba kötötte, vagy a szolgálatába kényszeritette. A német iparba befektetett angol tőke jóval nagyobb ka­mattal kecsegtette az angol tő­késeket Hitler győzelme után, mint előtte. Az egyik nyilvánosan és han­gosan elsóhajtotta a többiek kí­vánságát, amikor azt mondta, hogy bárcsak Angliában is le­hetne használni Hitler módsze­reit az Angol munkásság ellen. “No, most következik bolse­vik Oroszország!” — remélte az angol kormány. Elvégre Cseh­ország már Németországé. A Skoda-fegyvergyár nagy segít­ségére lesz. Térben és lehető­ségben közelebb hozták Hitlert Oroszország leveréséhez! Sztálin kétségbeesve könyör- gött ennek az angol kormány­nak segítségért — szövetségért. Természetesen hiába könyör- gött. Hogy Hitler rövidesen Sztá­lint is a szolgálatába állíthat­ta, annak a sztálini rövidlátó politika után az angol kormány osztály politikája volt a legfőbb oka. Az angolok közvetlen segít­sége mellett, Hitler közvetett segítséget is kapott tőlük. Ami­kor a japánokManzsuriát elfog­lalták az angol uralta Nemze­tek Ligája nem tette meg azt a lépést Japán ellen, amit meg kellett volna tenni a Liga val­lott elvei szerint — hiába kérte ezt Kina. Amikor a fasiszta Olaszor­szág elfoglalta Ethiopiát, An­glia és a Nemzetek Ligája ujj- fenyegetésen kívül mást nem csinált Olaszország ellen, — hi­ába kért támogatást Ethiopia. Amikor a spanyol demokra­ták segítségért rimánkodtak, Anglia a spanyol fasisztáknak adott aktiv segítséget. Még közvetettebbnek látszik Angliának imperialista és gyar­mati politikája, mint Hitler tit­kos szövetségese. De egyre több polgári újságíró és előadó mu­tat arra. a tényre, hogy ha An­glia nem uralta volna fegyver­rel és nem zsákmányolná ki a benszülötteket a most megtá­madott és az ezután megtáma­dandó gyarmatokban, akkor Hitlernek nyílt szövetségese, Japán, nem győzhetne oly köny- nyen. Rájöttek végre egynéhá­nyat hogy a kizsákmányolt és leigázott benszülötteket nem lelkesíthetik az angol jelszavak: “szabadság”, “demokrácia”, stb. stb. De az angol kormány — a mai is — vonakodik Indiának a nemzeti függetlenségét meg­adni. Valóban joggal lehet monda­ni, hogy minden kivégzett hin­du -szabadságharcos titkos szö­vetségese Hitlernek. A megtámadott és legyilkolt burok is Hitler titkos szövetsé­gesei, ép úgy mint a többi gyar­matokban halálra kizsákmá­nyolt benszülöttek. Ezeknek fiai és unokái ma kevésbé félnek Hitlertől és Ja­pántól, mint Angliától, ha csak föl nem ismerték azt a tényt, hogy Hitler sem jelent szabad- ságos és jólétet. Hitler titkos szövetségesei között voltak más államok is. Sorba fogjuk venni a legna­gyobbakat a következő alka­lommal. OLVASÓINKHOZ! A Bérmunkásnak most nincs utazó lapkezelője, aki bejárjon a bánya és más ki­sebb plézekre. A nagyobb vá­rosokban levő lapkezelőink is legtöbb helyütt hat meg hét napokat dolgoznak, amely után fárasztó a lapolvasók megkeresése. Ezért arra kér­jük olvasóinkat, hogy' akinek előfizetése lejáratban van, azt most újítsák meg és az összeget küldjék be a BÉR­MUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland, O. cím­re. A Lapbizottság IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom