Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-28 / 1204. szám

(Vi) A háborúnak még végé sincs és máris hazaárulással vá­dolnak mindenkit, aki a nagyha­szon csinálását meri emlegetni, szellőztetni, de azért szenátusi vizsgáló bizottságot neveztek ki, amely a következő megálla­pítást tette: A legtöbb iparban, nem a ki­adott gyártmány után hanem az alkalmazott munkások után fi­zetik a hasznot, tekintet nélkül arra, mennyit csinálnak. Példá­ul egy hajógyárban, ahol hat­hét ezer embert szoktak alkal­mazni, ma 85 ezer embert alkal­maznak, mivel a társaság min­den ember után $1.80 napi hasz­not kap a kormánytól. Állítólag ez áll minden olyan cégre, metynek direkt kontrakt- ja van a kormánnyal. Minden ember után és nem a termelvé- nyek után kapják a hasznot, igy nem csoda, ha minden em­ber helyében ötöt vettek fel te­kintet nélkül, hogy van-e szer­szám, vagy elegendő működési hely a részükre. * A bizottság azt is megállapí­totta, hogy a Chrysler-Dodge telepén, ahol 25 ezer ember dol­gozott, csak 25 embert tettek a defense munkára és a lapokban és a jelentéseikben azzal dicse­kedtek, hogy ők is kiveszik a részüket a védelmi munkákból. Ugyancsak ezt tudjuk a Ternstedt telepről is, ahol egész nyáron a késő őszig 9500 em­berből csak 35 dolgozott hadi­munkán, de az egész telepet ha­di iparnak nyilvánították. * A “három királyok” haszna, Ford, a General Motors és a Chrysler gyáraké 1941-ben 430 millió 604 ezer 778 dollár volt, amig 1939-ben csak 296 millió 75 ezer 775 dollár. Még 1940-ben is csak 406 milliót ért el. A vizsgálatok során az is ki­derült, hogy egy cég, melynek az összvagyon értéke csak négy millió dollár volt, egy év alatt kilenc millió dollár hasznot zse­belt be. * Ezek a vizsgálatok olyanok, mint az ideje előtt született csecsemő. Meg fog halni, vagy annyira erőtlen lesz, hogy köny- nyen eltemethetik. Csak majd a háború után fogják egy na­gyobb részét kideríteni, hogy hová lett az a sok billió dollár, melyet védelemre . szavaztak meg, de amiből még eddig na­gyon keveset tudnak felmutat­ni, mint ellenértéket. * Ezért nincsen elegendő vé­delmi fegyver az Angolok ke­zeiben sem, mert azok is évtize­deken keresztül a mienkhez ha­sonló korrupció és haszon rend­szer mellett költötték el azt a nagy összegeket, melyeket vé­delemre megszavaztak, mely­nek legnagyobb részét a Prince of Wales és a Repulse féle úszó koporsók építésére fordították, hogy a hajógyárakkal rendelke­ző lordoknak menjen a haszon. Az angolok is a fascista lord Coopert küldték a keleti védel­mek megszervezésére, aki ma­gával vitte fascista érzésű ta­nácsadóit, yes-manjeit-. Singa­pore adta meg a bizonyítékot, nogy milyen sikeresen végezték a fifth colum munkálatait. * Mennyi millió embernek kell még elpusztulni, hogy a gyilko­ló fenevadakat megbilincselhes­sék, elpusztíthassák, azokkal együtt, akik csak a hasznot húzzák a vértengerből, világ­égésből. Élethossziglan....... Quisling igazságügyminisztere, Sverre Riisnaes maga elé idézte Oslo egyik hires, vezető ügyvédjét, akiről köztudomású, hogy a né­met bitorlókkal szemben sem hajlandó lakatot tenni a szájá­ra. — Megfosztom önt az ügy­védi gyakorlattól élethosszig- lanra, — jelentette ki szigoruah az áruló-kormány minisztere. — Kinek az élete hossziglan- ra ? — kérdezte nyugodtan, far­kasszemet nézve a népszerű ügyvéd. 7 oldal AKIÉRT NEM HULLAJTUNK KÖNNYET A svájci Bernből került Ame­rikába annak’hire, hogy Horthy Miklós Magyarország kormány­zója lemondott. Horthy uralma alatt Magyarországból kiüldö­zöttek, valamint az országban nyomorgók nem hulla jtanak könnyet, sőt ökölbe szorul a ke­zük annak olvasásakor, hogy utóda, István fia lett, aki csak folytatni tudja apja néprom­boló munkáját. az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 * Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland......... 6.00 Jos. Geréb, Cleveland..... 2.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 4.00 M. Stefánkó, New York.... 6.00 J. Vizi, Akron________ 12.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron........... 12.00 E. Szigeti, New York....... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 12.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga ..... 10.00 TÁRCA Csehiben bál lesz ELBESZÉLÉS Karacsay Bódi bácsi zsörtö­lődő, rettenetes' ember. Kerüli is őt az egész világ; ő meg nem megy elébe a világnak, Ott él a feleségével meg a három leá­nyával Görcsényben. De még csak nem is a faluban, hanem ettől is jó félórányira, a Keserű tanyán. Jó név ez ennek a tanyának, bárha csak tévedésből hívják igy. Kecsery tanya volt az ere­detileg, mert Bódi bácsi fele­sége családjának, a Kecsery fa­míliának volt előbb tulajdona. De a nép szája már keserűre változtatta a szót, Bódi bácsi meg keserülte az életet, ott, a tanyán. Bódi bácsi felesége elörege­dett, elhervadt a nagy ámbitus- sal diszeskedő, fehérre meszelt gerendás, boglyakemencés ta­nyai házban, anélkül, hogy egyéb baja lett volna, mint az urától való örökös rettegés — és egyéb öröme, mint az, hogy az ura nem volt mindig otthon. A három leány felnőtt; valami apácanevelő-intézetben annyira- mennyire kipallérozódott, aztán haza került a Keserű tanyára s együtt rettegett a zsarnoktól az anyjával. Az idő ment s a há­rom leány kezdett három csodá­latos aggszüzzé aszni. A rab­szolgaság és az elvonultság na­gyon kifejleszti az aggszüzek­nek a kiállhatatlanságra való különben is szép tehetségét. Aki még Bódi bácsi miatt^ el mert menni nagynéha vendég­nek a Keserű tanyára, az is megfutott a három csodálatos aggszüztől. Ezek a gyáva lelkek gonoszságával kellemetlenked­tek különösen az egyszerű, falu­si fiatal urakkal, kik elvétve szóba álltak velük. Mily nevelet­len parasztnépek ezek a fiatal emberek! — panaszolták örökké Pedig igazában csak azért hara­gudtak valamennyire, mert pár­tában hagyták őket. Klemi mama — igy hívták Bódi bácsi hitvesét — sokat bú­sult a lányai miatt. — Sohase mennek férjhez, soha! — Bánom is én! — dörmö- gött vissza Bódi bácsi. Megélnek holtig a magukéból. Marad mindegyikre kétszáz hold, te­hermentes. Van is "nekik holmi gézengúz, korhely férjre szük­ségük! (Bódi bácsi maga, világ- életében mindig a legrosszabb férj volt, de azért mindig a rossz férjeket szidta.) — Csehiben bál lesz! — koc­káztatta meg a szót félénken Klemi mama. — Hát lesz! Hát aztán ? — Nem lehetne elvinni a sze­gény leányokat? Bódi bácsi valami különös ki­vételes jó hangulatban volt, mert azzal szavazta meg a fé­lénk indítványt, hogy “bánja az ördög!” A három aggszüz szinte fel­virult a nem várt örömhírre. Csehiben bál lesz! Megyünk Csehibe bálba! Csodálatos szekrények leven­dula szagu rej tekéiből csadála- tos ruhadarabok, szalagok, le­gyezők, topánkák kerültek elő. Klemi mama s a három aggszüz két ügyes zsellérasszony, meg a görcsényi hektikás postaszol­ga, ki valamikor női szabó volt, naphosszat varrt a Keserű ta­nyai házában. Csehiben bál lesz! Bódi bácsi elég tűrhetően vi­selkedett. Csak a tüll-szövetet kellett előle rejtegetni, mert ha meglátta, kíméletlenül felrepe- gette pipatüllnek. A három aggszüz ez előkészü­letek alatt majdnem kedvessé és csinossá lön. Ha apjuk a te­heneknél járt, a nagy ambitu- son táncpróbákat tartottak. így járják a keringőt, igy a polkát, igy a mazurt! És ki emlékszik még a francia négyes minden fi­gurájára? Ah, a klastrombán mindezt tanulták valaha. Csehiben bál lesz! Elérkezett végre a csehi bál várva várt napja. A három agg­szüz már nem is aggszüz volt, hanem három igazi leány, aki izgatottan, repesve várja a bol­dog estét. Egész éjjel alig alud­tak; hajnalban keltek s táncot és ruhát próbáltak egész nap. Ma Csehiben bál lesz! Bódi bácsi megemberelte ma­gát. Úgy látszik, meghatotta kissé leányainak naiv öröme. Csehi jó három óra még Gör- csényről. Gondos volt. Az ős családi batárt már kora reggel szántalpra tétette; a telelő puly­kákat kikvártélyoztatta belőle s elmosatta a hatalmas kocsibár­kából minden nyomukat. Négy jó lovat választott ki, melyek a batárba befogandók lesznek; kocsisokul kirendelte az öreg Jánost. Az öreg János süket, de kitűnő szeme és pompás keze van. Ilyen a mintakocsis. Mellé­je a bakra kerül a postaszolga, nő-szabó, Ha szükségük lesz rá a hölgyeknek, kéznél legyen. Mivel pedig hektikás az ipse, kerül részére akkora bunda, hogy a füle sem látszik ki be­lőle. Csehibe pedig már az előtte való napon staféta ment a nagy vendéglőshöz, hogy a legjobb szobája fütve és a Karacsay hölgyek rendelkezésére legyen. Kemény téli nap volt s estefe­lé elkezdett hatalmasan fütyül­ni az északi szél. A hó egészen befátyolozta a levegőt, amint a szél szárnyára vette milliárd pelyheit. Sebaj! A leányok és Klemi mama gyönyörűen felöltöztek báli diszbe; e fölé jó meleg téli bundákat tettek, az ősi batár­bán pedig, ha elég pokróc van benne, négy eleven ember jó melegen elvan, akárhogy tom­bol is künn^a tél. A süket öreg János, a négy tüzes csikót hatalmasan kezelve előállt. Mellette, feje búbjáig bundában, gunnyasztott a hek­tikás. A szél pedig hordta szem­be a havat. A négy táltos fújt, toporzékolt s a süket öreg Já­nos szeme szikrázott. A hölgyek ott álltak nagy cselédtömegtől környezve a ház­ajtóban. A mindenes kinyitotta a batár ajtaját s buzgó kezek tömködték a kocsiba a pokró­cokat s a lábmelegitőket. A süket öreg János, éppen amint egy szélroham esett a szemének, nagy durranást vélt hallani. Hátra is pillantott. Csakugyan: a batárajtó immár be volt csapva. No hálHsten, végre benn van mindenki s in­dulni lehet. — Gyi! A már is türelmetlen négy táltos egyszerre neki iramodott. Mint a villám repült ki a kapun, neki a havas világnak, az ősi batár. Csengve-bongva siklott tova a nagy jármű. A négy tál­tos tüszkölt ,párolgott, száguld- ván Csehi felé. Csehiben bál lesz! Havas mezők, erdők, falvak maradtak el s a süket öreg Já­nos kocsislelke csak úgy repe­sett, amint nagy ostordurrogás­sal vágott neki az északi szél­nek, a havas téli estének. — Az már ott Csehi! mondá a bebundázott hektikásnak, vagy harmadfél óra után. S hosszú ostorával a völgyben pislogó vi­lágos ablakok felé mutatott. * Aztán, csitt-csatt! — ment a BÉRMUNKÁS 1942 február 28. A háborús haszon

Next

/
Oldalképek
Tartalom