Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-28 / 1204. szám

8 oida. BÉRMUNKÁS 1942 február 28. Egy hamis tanúvallomás margójára (K.E.) Talán még emlékez­nek olvasóink a magyar uralko­dó osztály itt ‘lézengő ritterére’, Eckhardt Tiborra, akit nagyon kevés sikerrel próbáltak az amerikai magyarság nyakába varrni, hogy onnét azután a ma­gyar nép nyakára ülhessen. Azok, akik ezt a felépítést pró­bálták, nem tudnak belenyugod­ni a kudarcba és az Amerikai Magyar Népszava Mr. John F. Montgomeryt, amerika volt bu­dapesti követét vonultatja fel annak az igazolására, hogy Eck­hardt se nem náci, se nem fas- cista, se antiszemita nem volt, hanem a demokrácia őszinte és megbízható hívének ismerte meg. Csak mosolyogni tudtunk vol­na ezen az erőlködésen, ha most Göndör Ferenc lapjában nagy­jában le nem hozná az Eckhard­tot védő politikájának az igazo­lására Mr. Montgomery nyilat­kozatát. Ugyan abban a lapban van egy mozi hirdetés, amely darab­nak az a cime, hogy “az ember néha téved”. Hát igen kérem, nem csak az ember, hanem “Az Ember” is téved és sajnos az utóbbi időben nem csak “néha.” Először is, minket nem sorozhat azok közzé, akik akár a közel­múltban, vagy akár a legtávo­labb időben is Horthy, vagy ná­ci barátságot mutattunk volna. A Bérmunkás Horthy és Hitler ellenes harca legalább is egy idős “Az Ember” ilyen irányú harcával.Mi mindig ezen a fron­ton voltunk és igy minden jo­gunk meg van arra, hogy meg­nézzük azt, akit “fegyvertárs­nak” elismerünk. Másodszor, Mr. Montgomery, enyhén szólva nem egészen megvizható tanú, akinek a szavahihetőségét nem mi, hanem a legilletékesebb fak­tor, Roosevlet elnök vonta két­ségbe, mert ez az ur volt az, aki mint amerikai követ azt jelen­tette, hogy ő Magyarországon egyetlen német katonát sem lá­tót akkor, amikor az amerikai tudósítók már jelnetették, hogy hadosztály-hadosztály után vo­nul a jugoszláv határra. Ezért a szinvakságért hívta őt vissza Roosevelt elnök és nem is adott neki más megbízatást. Még jól emlékszünk arra, hogy amikor Montgomery visz- sza érkezett, az Egyétértés és a többi fél és egész ~ náci lapok hozták azt a nyilatkozatát is, hogy “Magyarország teljesen független és ő semmi féle náci befolyást nem tapasztalt.” Ez­ért azután Csongrádi—Birinyi- ék valósággal ünnepelték a volt követ urat. Az hogy a demok­rácia szempontjából mennyire megbízható, azt legjobban iga­zolja az , hogy még ma, a hábo­rús konjukturába sem kapott semmiféle megbízatást. Göndör Ferenc éppen olyan jól ismeri azt a módszert, mint e sorok írója, hogy a magyar uralkodó osztály milyen módon szereli le a külföldi kötfetsége- ket. Talán még emlékszik a fe­hér terror kivizsgálására kikül­dött missziók jelentéseire, ame­lyet a mágnás hölgyek fehér kacsói, pezsgős vacsorák és va­dászatok irányítottak. Nem kérem, ezt a tanút nem fogadjuk el hitelesnek, legfel­jebb annyit ismerünk el, hogy Eckhardt éppen olyan “demok­rata”, mint Mr. Montgomery. Rendben van. Göndör kedvé­ért felejtsük el azt, hogy Eck­hardt volt a fehér terror kor­mány első sajtófőnöke, az Éb­redő Magyarok terror szervezet elnöke, hogy egyik megszerve­zője volt a terror alakulatoknak Ha mindezt ás sok mást elfelej­tünk, mi az, ami ma alkalmassá teszi Eckhardtot arra, hogy ha nem is Göndörnek, de az ameri­kai magyarságnak a vezére le­gyen? A saját fülemmel a kö­vetkezőket hallottam Eckhard- tól: “Horthy kormányzó alkot­mányosan cselekszik, tehát fe­lelőségre nem vonható.“ “Én külföldi ellenzéke vagyok az al­kotmányos, törvényes magyar kormánynak.” “Királyságot aka rok Magyarországnak, mert az elnök választás korumpálja a népet.” “A háború után fegy­verbe kell tartani a hivatásos katonákat (értsd tiszteket), mert azokkal és pár száz repü­lőgéppel és tankkal, le lehet ver­ni minden forradalmat.” “A nu­merus clauzust a háború után is fenn kell tartani.” Ezek a kijelentései mindenre alkalmasak, csak arra nem,hogy i a “Horthy—Hitler evő” Göndör pártfogásba vegye Eckhardtot. Az hogy sok olyant állított be a náci ellenes frontba, akit más be állítani nem tudott volna, bár Göndör nem nevezi meg őket, de jól tudjuk, hogy ezek a Kerekesek, a Deák Ferencek, a független református papok, stb. Hát olyan nehéz azt meg­érteni, hogy ezek az Eckhardt féle “demokraták” most sokkal veszélyesebbek, mint demokra­ták a náci ellenes fronton, mint ha továbbra is nyílt náci, nyilas Horthy imádók maradtak vol­na? Eckhardt és társai azért ve­szedelmesek azon a fronton, mert ott a hivatásuk az, hogy a magyar tömegeket vissza tartsák a nácizmus és a horthy- izmus ellenes komoly harctól és ezt el kell ismerni, sikerrel meg is teszik. Egy másik tévedése “Az Em- ber”-nek, amikor azt írja, hogy elsőként szerepel azok között, akik a Magyar Reference Lib­rary ellen felvonulnak. Ez bi­zony alapos tévedés, mert e so­rok íróját bántotta az, hogy amikor vagy 8 hónapja megírta, hogy a Library igazgatója Mr. Telkes, a Horthy kormány re­gisztrált ügynöke, akkor és azu­tán is Az Ember szorgalmasan leközölte a Library minden hir­detését. E rovatban már akkor követeltük azt , hogy csukják be ezt a náci fészket, amikor a hasonszőrű német bünbarlango- kat becsukatta a kormány. Nem vindikálom magamnak azt, hogy ezt én jobban meg láttam, mint Göndör, megvagyok győ­ződve arról, hogy ő is igy látta, csak a szerencsétlen bekapcso­lódása a Himler—Darago féle nem neki való társaságba tette elnézővé ezzel a náci propagan­da szervvel. A Népszava felvonultatott egy tipikus hamis tanút. Ez a tény még akkor is, ha Göndör elfogadja hitelesnek a vallo­mást, minden harcos anti-nácit arra ösztönöz, hogy annál ke­ményebben üsse Eckhardt urat, ahol csak megjelenik. négy táltos a kanyargós utón, mint a gondolat, a világos abla­kok iránt. Csehiben bál lesz s azért a kis város utcáin nagy az élénkség. Amint a Karcsay batár utcáról- utcára kanyarodik, csengés- bongásának nem egy hasonló batár felől verődik visszhangja. Végre ott a sarkon a nagy vendéglő, melynek szájájában a bál lesz. Huszonnégy ablaka mind kivilágositva. A Karacsay batár gyönyörűen siklik be a keskeny kapun a csengés-bon- gására a tornácra rohan ki egy sereg frakkos bálrendező. A süket öreg János káprázta­tó bravúrral fékezi meg az utol­só pillanatban a gőzölgő négy táltost! A rendezők mind a ba- tár-ajtóhoz tódulnak s karjukat már hölgyvezetésre illesztgetik. A bakkon ülő nőszabó egy pil­lanat alatt kibúvik bundájából és sikerrel utánozva az urassági inast, leröppen a bakról s ki­nyitja a batár rozsdás záru aj­taját. — Hölgyeim!.... nyafog be hivogatólag a batár sötét üre­gébe a főrendező. Semmi válasz.... Egy rendező viaszgyufát gyújt s bevilágít a bárkába. Általános elképedés. .. A bárka üres. Üres. Egy lélek sincs benne. Van ugyan egy koffer, egy cso­mó pokróc, egy kihűlt lábmele- gitő, de a Karacsay hölgyeknek se hírük, se hamvuk. — Elvesztettük őket az utón ? kérdezi\a süket öreg Jánost ijedten a hektikás. A süket öreg János furán pis­lant vissza s megvakarja a rossz füle tövét. — Aligha úgy lesz az! A hektikás busán felkapasz- | kodik megint- a bakra s egy rendező nevetve bevágja a ba­tár ajtaját. Ez a hang ismét, mint egy tá­voli ágyú dörgés hat el a süket öreg János fülébe s erre megint azt mondja: “gyi!” A Karacsay batár eltűnik Csehiből, c s e n g v e-bongva, a mint jött. Az utón a süket öreg János meggondolja a dolgot s dörmög kedvetlenül: — Biz azokat ott hagytuk, ahol voltak! Kiérni mama s a három leá­nya már addigra levetvén a báli díszt, álomba sírta magát a Keserű tanyán. Bódi bácsi hol­nap összetöri a csontját a süket öreg Jánosnak, meg a hektikás- nak. De mit ér már ez ? Addigra elmúlt a csehi bál. Pedig a süket öreg János nem tehet róla. • Mikor a szélroham bevágta a batárajtót, szentül azt hitte, hogy a hölgyek már beszálltak volt s az ajtódurra­nás azt jelenti: “mehet.” Hogy a kétségbeesett visítást, kiabá­lást, mellyel megállítani s visz- szaforditani akarták, nem hal­lotta, — az nem csoda. Biz ő süket s mikor az északi -szél kapja, csapja a havat, elég tőle, ha a határajtó durranását meg­hallja. Mire a batár ismét otthon van s a négy gőzölgő táltost elcsu­takolják, már Csehiben bál volt. Az “Uj Rend” országaiból A láthatatlan vezér. Draga Michailovichot, a szerb szabad­ságharcos guerilla-csapatok ve­zérét a londoni menekült szerb kormány a hadügyminiszterévé nevezte ki. Ez az első eset, hogy a helyszínen ténylegesen har coló ember egyben egy szabad­ságmozgalom hivatalos expo­nense is. A napokban létrejött szerb-görög balkáni unió hírét rádión közölték Michailovich tábornokkal, aki helybenhagyó válaszát földalatti utakon jut­tatta el Londonba. A németek óriási összeget tűztek ki Mi­chailovich fejére, akár élve, akár holtan kerül kézre. Michai­lovich hollétét azonban senki áem tudja; a szerb hegyekben hol itt, hol amott vélték látni legendás alakját, amely fantom­ként a szabadságukért küzdő szerb csapatok élén jár és veze­ti a küzdelmet a náci-zsarnok­ság alól való felszabadulásért. Aki lengyellel házasodik, — áruló. A Deutsche Rundschau- ban Wilhelm Steinbrecher a len­gyel faj vizsgálatával foglalko­zik. “Mélyreható kutatások mu­tatják, — irja Steinbrecher — hogy szőke és'kékszemü lengye­lek nem az északi, hanem a ke­let-balti fajhoz tartoznak. A - két faj között szigorú elkülöni- | tésre van szükség. A lengyel faj nem tiszta és nem értékes. Sze­rencsétlen keverék. Ez magya­rázza a lengyel katasztrófát. Mi, akik ismerjük a német vér értékét, tudjuk, hogy ez a szent örökségünk háborúban, mint a békében, minden erőnk kutför- rása. Ezért lengyel vérrel való bárminemű keveredést el kell kerülni. Minden német, akár férfi, akár nő, aki lengyellel há­zasodik, álulónak tekintendő.” “Faj-őrök” gyötrelme. Stock­holmi jelentés szerint egy Né­metországból visszatért svéd mérnök beszéli, hogy a hadi­munkára Németországba csábí­tott svéd munkások között nagy az elégedetlenség. Magas fize­tést és kedvezményeket ígértek nekik, de nem tartottak be sem­mit és éhbéren dolgoztatják őket a végkimerülésig meghosz- szabbitott munkaidővel. Egye­dül az kellemes, mondotta a svéd mérnök, hogy a német fér­fiak mind bevonultak katoná­nak és igy az asszonyok az ide­gen hadimunkásokat valósággal körülrajongják. A hadimunka azonban oly kimerítő, hogy semmi kedvük a szórakozásra. Azonkívül — és itt a Kölnische Zeitungból kivágott cikket mu­tatott be — a német faj-őrök, sőt faj-qírültek máris dühödt cikkekben tiltakoznak az ellen, hogy a hadimunkán lévő idegen munkások tömegével rontják a német faj magasabbrendüségét. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom