Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-28 / 1204. szám
8 oida. BÉRMUNKÁS 1942 február 28. Egy hamis tanúvallomás margójára (K.E.) Talán még emlékeznek olvasóink a magyar uralkodó osztály itt ‘lézengő ritterére’, Eckhardt Tiborra, akit nagyon kevés sikerrel próbáltak az amerikai magyarság nyakába varrni, hogy onnét azután a magyar nép nyakára ülhessen. Azok, akik ezt a felépítést próbálták, nem tudnak belenyugodni a kudarcba és az Amerikai Magyar Népszava Mr. John F. Montgomeryt, amerika volt budapesti követét vonultatja fel annak az igazolására, hogy Eckhardt se nem náci, se nem fas- cista, se antiszemita nem volt, hanem a demokrácia őszinte és megbízható hívének ismerte meg. Csak mosolyogni tudtunk volna ezen az erőlködésen, ha most Göndör Ferenc lapjában nagyjában le nem hozná az Eckhardtot védő politikájának az igazolására Mr. Montgomery nyilatkozatát. Ugyan abban a lapban van egy mozi hirdetés, amely darabnak az a cime, hogy “az ember néha téved”. Hát igen kérem, nem csak az ember, hanem “Az Ember” is téved és sajnos az utóbbi időben nem csak “néha.” Először is, minket nem sorozhat azok közzé, akik akár a közelmúltban, vagy akár a legtávolabb időben is Horthy, vagy náci barátságot mutattunk volna. A Bérmunkás Horthy és Hitler ellenes harca legalább is egy idős “Az Ember” ilyen irányú harcával.Mi mindig ezen a fronton voltunk és igy minden jogunk meg van arra, hogy megnézzük azt, akit “fegyvertársnak” elismerünk. Másodszor, Mr. Montgomery, enyhén szólva nem egészen megvizható tanú, akinek a szavahihetőségét nem mi, hanem a legilletékesebb faktor, Roosevlet elnök vonta kétségbe, mert ez az ur volt az, aki mint amerikai követ azt jelentette, hogy ő Magyarországon egyetlen német katonát sem látót akkor, amikor az amerikai tudósítók már jelnetették, hogy hadosztály-hadosztály után vonul a jugoszláv határra. Ezért a szinvakságért hívta őt vissza Roosevelt elnök és nem is adott neki más megbízatást. Még jól emlékszünk arra, hogy amikor Montgomery visz- sza érkezett, az Egyétértés és a többi fél és egész ~ náci lapok hozták azt a nyilatkozatát is, hogy “Magyarország teljesen független és ő semmi féle náci befolyást nem tapasztalt.” Ezért azután Csongrádi—Birinyi- ék valósággal ünnepelték a volt követ urat. Az hogy a demokrácia szempontjából mennyire megbízható, azt legjobban igazolja az , hogy még ma, a háborús konjukturába sem kapott semmiféle megbízatást. Göndör Ferenc éppen olyan jól ismeri azt a módszert, mint e sorok írója, hogy a magyar uralkodó osztály milyen módon szereli le a külföldi kötfetsége- ket. Talán még emlékszik a fehér terror kivizsgálására kiküldött missziók jelentéseire, amelyet a mágnás hölgyek fehér kacsói, pezsgős vacsorák és vadászatok irányítottak. Nem kérem, ezt a tanút nem fogadjuk el hitelesnek, legfeljebb annyit ismerünk el, hogy Eckhardt éppen olyan “demokrata”, mint Mr. Montgomery. Rendben van. Göndör kedvéért felejtsük el azt, hogy Eckhardt volt a fehér terror kormány első sajtófőnöke, az Ébredő Magyarok terror szervezet elnöke, hogy egyik megszervezője volt a terror alakulatoknak Ha mindezt ás sok mást elfelejtünk, mi az, ami ma alkalmassá teszi Eckhardtot arra, hogy ha nem is Göndörnek, de az amerikai magyarságnak a vezére legyen? A saját fülemmel a következőket hallottam Eckhard- tól: “Horthy kormányzó alkotmányosan cselekszik, tehát felelőségre nem vonható.“ “Én külföldi ellenzéke vagyok az alkotmányos, törvényes magyar kormánynak.” “Királyságot aka rok Magyarországnak, mert az elnök választás korumpálja a népet.” “A háború után fegyverbe kell tartani a hivatásos katonákat (értsd tiszteket), mert azokkal és pár száz repülőgéppel és tankkal, le lehet verni minden forradalmat.” “A numerus clauzust a háború után is fenn kell tartani.” Ezek a kijelentései mindenre alkalmasak, csak arra nem,hogy i a “Horthy—Hitler evő” Göndör pártfogásba vegye Eckhardtot. Az hogy sok olyant állított be a náci ellenes frontba, akit más be állítani nem tudott volna, bár Göndör nem nevezi meg őket, de jól tudjuk, hogy ezek a Kerekesek, a Deák Ferencek, a független református papok, stb. Hát olyan nehéz azt megérteni, hogy ezek az Eckhardt féle “demokraták” most sokkal veszélyesebbek, mint demokraták a náci ellenes fronton, mint ha továbbra is nyílt náci, nyilas Horthy imádók maradtak volna? Eckhardt és társai azért veszedelmesek azon a fronton, mert ott a hivatásuk az, hogy a magyar tömegeket vissza tartsák a nácizmus és a horthy- izmus ellenes komoly harctól és ezt el kell ismerni, sikerrel meg is teszik. Egy másik tévedése “Az Em- ber”-nek, amikor azt írja, hogy elsőként szerepel azok között, akik a Magyar Reference Library ellen felvonulnak. Ez bizony alapos tévedés, mert e sorok íróját bántotta az, hogy amikor vagy 8 hónapja megírta, hogy a Library igazgatója Mr. Telkes, a Horthy kormány regisztrált ügynöke, akkor és azután is Az Ember szorgalmasan leközölte a Library minden hirdetését. E rovatban már akkor követeltük azt , hogy csukják be ezt a náci fészket, amikor a hasonszőrű német bünbarlango- kat becsukatta a kormány. Nem vindikálom magamnak azt, hogy ezt én jobban meg láttam, mint Göndör, megvagyok győződve arról, hogy ő is igy látta, csak a szerencsétlen bekapcsolódása a Himler—Darago féle nem neki való társaságba tette elnézővé ezzel a náci propaganda szervvel. A Népszava felvonultatott egy tipikus hamis tanút. Ez a tény még akkor is, ha Göndör elfogadja hitelesnek a vallomást, minden harcos anti-nácit arra ösztönöz, hogy annál keményebben üsse Eckhardt urat, ahol csak megjelenik. négy táltos a kanyargós utón, mint a gondolat, a világos ablakok iránt. Csehiben bál lesz s azért a kis város utcáin nagy az élénkség. Amint a Karcsay batár utcáról- utcára kanyarodik, csengés- bongásának nem egy hasonló batár felől verődik visszhangja. Végre ott a sarkon a nagy vendéglő, melynek szájájában a bál lesz. Huszonnégy ablaka mind kivilágositva. A Karacsay batár gyönyörűen siklik be a keskeny kapun a csengés-bon- gására a tornácra rohan ki egy sereg frakkos bálrendező. A süket öreg János kápráztató bravúrral fékezi meg az utolsó pillanatban a gőzölgő négy táltost! A rendezők mind a ba- tár-ajtóhoz tódulnak s karjukat már hölgyvezetésre illesztgetik. A bakkon ülő nőszabó egy pillanat alatt kibúvik bundájából és sikerrel utánozva az urassági inast, leröppen a bakról s kinyitja a batár rozsdás záru ajtaját. — Hölgyeim!.... nyafog be hivogatólag a batár sötét üregébe a főrendező. Semmi válasz.... Egy rendező viaszgyufát gyújt s bevilágít a bárkába. Általános elképedés. .. A bárka üres. Üres. Egy lélek sincs benne. Van ugyan egy koffer, egy csomó pokróc, egy kihűlt lábmele- gitő, de a Karacsay hölgyeknek se hírük, se hamvuk. — Elvesztettük őket az utón ? kérdezi\a süket öreg Jánost ijedten a hektikás. A süket öreg János furán pislant vissza s megvakarja a rossz füle tövét. — Aligha úgy lesz az! A hektikás busán felkapasz- | kodik megint- a bakra s egy rendező nevetve bevágja a batár ajtaját. Ez a hang ismét, mint egy távoli ágyú dörgés hat el a süket öreg János fülébe s erre megint azt mondja: “gyi!” A Karacsay batár eltűnik Csehiből, c s e n g v e-bongva, a mint jött. Az utón a süket öreg János meggondolja a dolgot s dörmög kedvetlenül: — Biz azokat ott hagytuk, ahol voltak! Kiérni mama s a három leánya már addigra levetvén a báli díszt, álomba sírta magát a Keserű tanyán. Bódi bácsi holnap összetöri a csontját a süket öreg Jánosnak, meg a hektikás- nak. De mit ér már ez ? Addigra elmúlt a csehi bál. Pedig a süket öreg János nem tehet róla. • Mikor a szélroham bevágta a batárajtót, szentül azt hitte, hogy a hölgyek már beszálltak volt s az ajtódurranás azt jelenti: “mehet.” Hogy a kétségbeesett visítást, kiabálást, mellyel megállítani s visz- szaforditani akarták, nem hallotta, — az nem csoda. Biz ő süket s mikor az északi -szél kapja, csapja a havat, elég tőle, ha a határajtó durranását meghallja. Mire a batár ismét otthon van s a négy gőzölgő táltost elcsutakolják, már Csehiben bál volt. Az “Uj Rend” országaiból A láthatatlan vezér. Draga Michailovichot, a szerb szabadságharcos guerilla-csapatok vezérét a londoni menekült szerb kormány a hadügyminiszterévé nevezte ki. Ez az első eset, hogy a helyszínen ténylegesen har coló ember egyben egy szabadságmozgalom hivatalos exponense is. A napokban létrejött szerb-görög balkáni unió hírét rádión közölték Michailovich tábornokkal, aki helybenhagyó válaszát földalatti utakon juttatta el Londonba. A németek óriási összeget tűztek ki Michailovich fejére, akár élve, akár holtan kerül kézre. Michailovich hollétét azonban senki áem tudja; a szerb hegyekben hol itt, hol amott vélték látni legendás alakját, amely fantomként a szabadságukért küzdő szerb csapatok élén jár és vezeti a küzdelmet a náci-zsarnokság alól való felszabadulásért. Aki lengyellel házasodik, — áruló. A Deutsche Rundschau- ban Wilhelm Steinbrecher a lengyel faj vizsgálatával foglalkozik. “Mélyreható kutatások mutatják, — irja Steinbrecher — hogy szőke és'kékszemü lengyelek nem az északi, hanem a kelet-balti fajhoz tartoznak. A - két faj között szigorú elkülöni- | tésre van szükség. A lengyel faj nem tiszta és nem értékes. Szerencsétlen keverék. Ez magyarázza a lengyel katasztrófát. Mi, akik ismerjük a német vér értékét, tudjuk, hogy ez a szent örökségünk háborúban, mint a békében, minden erőnk kutför- rása. Ezért lengyel vérrel való bárminemű keveredést el kell kerülni. Minden német, akár férfi, akár nő, aki lengyellel házasodik, álulónak tekintendő.” “Faj-őrök” gyötrelme. Stockholmi jelentés szerint egy Németországból visszatért svéd mérnök beszéli, hogy a hadimunkára Németországba csábított svéd munkások között nagy az elégedetlenség. Magas fizetést és kedvezményeket ígértek nekik, de nem tartottak be semmit és éhbéren dolgoztatják őket a végkimerülésig meghosz- szabbitott munkaidővel. Egyedül az kellemes, mondotta a svéd mérnök, hogy a német férfiak mind bevonultak katonának és igy az asszonyok az idegen hadimunkásokat valósággal körülrajongják. A hadimunka azonban oly kimerítő, hogy semmi kedvük a szórakozásra. Azonkívül — és itt a Kölnische Zeitungból kivágott cikket mutatott be — a német faj-őrök, sőt faj-qírültek máris dühödt cikkekben tiltakoznak az ellen, hogy a hadimunkán lévő idegen munkások tömegével rontják a német faj magasabbrendüségét. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
