Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-21 / 1203. szám
ti oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 21. HOZZÁSZÓLÁSOK HOZZÁSZÓLÁS A MÁSODIK KÉRDÉSHEZ “Joga van-e a tömegeknek olyan lépésre ragadtatni magukat, aminek következménye esetleg romokba temetheti évtizedek szorgos munkájának minden eredményét?” A tömegnek, azaz a népnek, meg kell adni azt a “jogot”, hogy tévedjen, ép úgy, ahogy a kis gyermeknek az a kiváltsága, hogy tévedjen és saját magába kárt csináljon. ' Körülbelül ugyan olyan okoknál fogva. Először a természetes tudatlansága és más fogyatékossága miatt. Márodszor pedig azért, mert minden tévedéséért saját maga bűnhődik meg legelőször és legrettenesebben. Azok, akik a tömegek tanítására és vezetésére vállalkoznak, nem “jogosultak” a tévedésre. A tömeget alkotó egyednek, az átlagos embernek a tévedése szerencsétlenség, a vezérnek a tévedése bűn. Magától értetődik, hogy a vezéreknek is meg van a korlátoltságuk, amelyen felül egyszerűen nem emelkedhetnek. Be is fejezhetném a fentiekkel a kérdéshez való hozzászólásomat, ha nem érezném, hogy a cikk írója a tömegek fölkeléseire, lázadására, forradalmi harcaira, vagy magára a forradalomra céloz, amikor azt mondja, hogy a tömegek lépése, ha “elragadtatják” magukat, esetleg romba dönti az évtizedek munkájának az eredményét. Minden forradalmi megmozdulás, ha elbukik, romba döntheti azt a mozgalmat, amelynek hivatása a tömegek helyzetét javítani és végül egy jobb társadalmat megteremteni. Az 1905-iki orosz forradalmi felkelés “rombadöntötte” az orosz mozgalmat, — de helyes vezetés alatt egy jobb mozgalom épült fel a romokon. A spanyol polgárháború szintén rombadöntötte a spanyol munkásmozgalmat és még nem tudjuk, hogy épül-e helyébe egy erősebb, jobb mozgalom, de szabad-e, lehet-e feltenni a kérdést, hogy volt-e joguk a spanyol tömegeknek olyan lépésre ragadtatni magukat, ami a mozgalmukat (valóban és nem “esetleg”) romba döntötte? — Kutya kemény, goromba foglalkozás a mi mesterségünk koma! — Nagyot bólintva hozzá, hagyta helyben a szót szomszédom, akivel mindennap ösz- szetalálkozom az utrátám végénél, amidőn pipáinkat kölcsönösen megtöltjük szüzdohányt t a r t a lmazó kapcaszárzacskó- inkból s a szélnek hátat fordítva nagy passogással tűzre kényszerítjük a nehezen égő perdó- cot és pipázásközben meghány- juk-vetjük a dolgozók ügyes bajos dolgait. — Amondó vagyok, koma, — vágta ki szomszédom a szót, — hogy a munkásosztály ügyeinek irányításához is jó útra van szükség. Ha ez meg van, akkor kolompos vezetése nélkül is eltudnánk ballagni a jó utón. Ezt leginkább azon alkalomból mondom, hogy Vince Sándor bátyánk sok szép és keserűen szo“Jogos” volt-e a parasztlázadás Dózsa vezetése alatt, — amelyik elbukott? “Jogos” volt-e az 1793-iki francia forradalom, — amely sikeres volt ugyan, de visszaesett ? “Jogos” volt-e a párisi kom- mün, — amely elbukott? “Jogos” volt-e a magyar bolsevik tanácsköztársaság megteremtése, — amely elbukott? “Jogos” volt-e az orosz bolsevik forradalom, — amely sikeres volt ugyan, de visszaesett? “Jogos” volt-e a német Spartakus felkelés,. — amely elbukott? Csak egyetlen egy kérdést teszek fel negativ formában: “Jogos” volt-e a német tömegek nem elragadtatása forradalmi lépésre 1932-ben, amikor a legélesebb társadalmi válság köze- pett a tömegek a szociáldemokraták és a sztálinisták hatalmas szervezetei óvatosan tartózkodtak a forradalmi cselekvéstől? A fenti kérdésekre adandó feleletek alapján továbbra is ragaszkodom a következőkhöz: 1. ) A forradalom — a tömegek elemi megmozdulása •— nem a szabad választás, hanem a kényszer nyomása alatt történik, tehát nem is lehet kérdezni, hogy jogos-e, bármilyen következmény legyen. 2. ) A társadalmi berendezkedésnek a tarthatatlansága idején, mint ma a kapitalista rendszer tarthatatlansága idején, a “tömegek” vagy forradalomba kényszerülnek, vagy tétlenségük esetén ellenforradalmi reakciós elemek sarka alá kerülnek. ' 3.) Inkább “ragadtassák el” magukat a tömegek, semhogy gyáván, tunyán, tétlenül a fas- cista járom alá kerüljenek, amely alatt “az évtizedek szorgos munkájának minden eredménye” nem “esetleg”, de bizonyosan romokba temettett- nek. 4.) A tanítóknak, a vezéreknek a kötelességük a forradalmi helyzet helyes elemzése, a helyes taktikának a kidolgozása és a tömegek vezetése. (—) moru tényeket szellőztetett meg a “Szociáldemokrata emberfejek” cimü közleményeiben a Bérmunkás hasábjain. — Teszem koma, a bögödi uradalom béresei — miután az utat jókarban tartjuk — nemtörődve ökreikkel, egy szekérre telepedve beszélgetnek s engedik, hogy ökreik a jó utón maguk irányítása nyomán ballagjanak haza nehéz terheikkel a dömsődi állomásról. — Ebben igaza van koma, de milyen utat látna jónak, hogy akármellyik b é'r e s eltudjon menni rajta? — Na látom, megértette koma a szándékomat, tehát elmondom a nézeteimet annál inkább is, mert a Bérmunkás is kérdezte, hogy mi a véleményem a “Szociáldemokrata emberfej ékről” mint utkaparó. — Látja koma, Vince Sándor bátyánk is elismeri, hogy ezek a lángeszű szociáldemokrata emberek sok botlást követtek el — bizonyára, mert nem jártak helyes utón — habár tudásuk és szorgalmas tevékenységükért meghajtja előttük az elismerés zászlóját. — De nézzük csak koma, melyik utat választották ezek a tudós szocialisták, hogy elvezessenek rajta bennünket? Emlékszik koma, micsoda sártenger volt ez az ut — amit mi itt szorgalmasan vakarunk — egy félszázad előtt? Csak a köny- nyü urlovas hintók tudtak száguldani rajtuk; az is úgy, hogy az ut sarát mind a szemünkbe hányta amidőn elhaladt előttünk. Amióta kiköveztük, a vá- jogvetők rossz lovai is könnyen poroszkálnak rajta. Látja koma, az urlovasok által ezer év óta használt utat akarták és sok esetben járták is ezek a “tudós” szocialisták, akik csak gondolkozásban különböztek amazoktól, de útjaikban nem. Az általános titkos választójog által remélt jól jövedelmező bársony szék, városi hivatal, segély-pénztári állás, —- ahonnan úgy kell őket, ha egyáltalán ki- lehet — vakarni, mint ahogyan mi vakarjuk az úttestről a sarat koma. A magas pártvezetőségi tisztviselőkkel érintkezni nehezebben lehetett, mint egy magyar királyi miniszterrel. Na dehát, mi csak utkaparók vagyunk koma! Sok volna mindazokat a sérelmeket, botlásokat, tévedéseket fölsorolni, ami egy pártpolitikai utón adva' volt és tegyük hozzá azt, hogy nagyon erős szocialista elkölcsökkel kellett annak birnia, koma, aki ezt a felfeudális, polgári és szociáldemokraták által is taposott utat járta anélkül, hogy besá- rosodott volna. — Látja koma, ha az ipari unionizmus egyenes, tiszta kikövezett útját akarták volna járni ezek a “lángeszű szociáldemokrata” férfiak, meg tehették volna, mert már 1905-ben adva volt az ut, de ők nem karolták föl, hanem a legjobb esetben agyon hallgatták. A pártonbelüli ellenzéket kiirtották, hogy ne legyen alkalma a tömegeknek a helyes utat megtalálni. Ha közülök az állásért való dulakodásban valamelyik alul maradt, röktón oda hagyta a pártot, mert ók utálták az utkaparás nehéz mesterségét, koma. ők csak politikai szocialisták voltak. Ha volt állás, volt szocializmus, ha nincs állás, még a fascizmus is jó, ha állást igér. — Látja, koma, ezer a szerencse, hogy utkaparók vagyunk, legalább nem érhet más vád bennünket, mint amit Vince Sándor bátyánk tesz föl, “hogy joga van-e a tömegeknek olyan lépésre ragadtatni magukat, aminek következménye esetleg romokba temetheti évtizedek szofgos munkájának minden eredményét?” — Hát amondó vagyok koma, mi tömegek, ha magjától kezdve kiirtottuk volna a feudális urakat 1918—19-ben, aminek a “szociáldemokrata emberfejek”- voltak a megakad á- lyozói, nem tudtak volna elmenekülni és később Horthyval vissza jönni és egy véres háborút Hitlerrel szövetkezve a nyakunkba hozni. S még egyet, koma: a tömegeknek mindig joguk van a vezér urak ellenére cselekedni, mert annyit vétkeztek már ellenünk, hogyha a bársonyszékeket bársony helyett az ő bőreikkel húznák be a munkások, akkor sem tudnák kiegyenlíteni a számlát. Nagyon sok van a rovásukon, koma. ők állták leginkább útját az ipari- unionizmusnak. — Mély megegyezéssel hallgattam utkaparó társam keserű kifakadással teli vádjait, azután kemény elhatározással hozzá láttam az utkaparáshoz. Az utkaparó. Megjegyzés :Mégegyszer kérjük olvasóinkat, hogy e rovatban ne a politikai mozgalom helyes vagy helytelenségéről írjanak, hanem a feltett két kérdésről. — Szerk. FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK 1942 február 1-ig: F. Zsámár, Phila............... 3.00 S. Godó, New York........... 1.00 J. Mogor, New York....... 2.00 A. L. Szász, Chicago....... 1.00 Ch. Kotzán, Chicago......... 2.55 R. Deutsch, Miami................55 Ch. Nagy, Ft. Lauderdale.. 3.00 ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1942 február 1-ig: MBSZ. Br. 13, Chicago......... 1 E. Winkler, Woodside........... 1 J. Nehéz, Cleveland............. 1 A. Buda, Cleveland............... 1 L. Rost, Phila............ 2 J. Feczkó, New York ----- 9 Anna Kovách, Detroit........... 1 J. Szabados, Brooklyn........... 1 A. Molnár, Cleveland............. 3 J. Bodnár, Bridgeport........... 1 M. Fekete, Coraopolis___ 3 A. Kucher, Pittsburgh......... 2 J. Horváth, San Pedro......... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem.. 4 L. Fishbein, New York......... 2 E. Sass, Milwaukee.........— 2 J. Zára, Chicago............. 2 St. Sütő, Chicago............. 1 J. Bognár, Cleveland............ 1 G. Csonka, Woodmont.......... 1 A. Alakszay, Akron............... 1 A. Székely, Cleveland........... 1 Ch. Nagy, Ft. Lauderdale---- 1 G. Rauch, Akron................... 3 A. L. Szász, Chicago............. 1 J. Bényei, Cleveland............... 1 A. Refy, Lodi.....................—. 1 M. Stefankó, New York-------2 Mrs. Lachkó, E. Sagatuck.... 1 M. Márkus, Martins Ferry.... 3 J. Fábián, Cleveland ............ 1 SZINELŐADÁS ÉS TÁNCMULATSÁG NEW YORKBAN A Modern Színkör egy rendkívülien szenzációs mulatságot rendez MÁRCIUS 7-ÉN, szombaton este a BérmunkásOtthon- ban, 1351 Third Ave. (cor. 77th Street) Ez alkalommal bemutatásra kerül egy kacagtató egy- felvonásos színdarab a legjobb műkedvelőkkel és több kitűnő müsorszám. Az előadás és műsor után Szigeti cigányprímás zenekara muzsikál és tánc lesz hajnalig. A belépőjegy ára 40 cent, mely összegért a legfinomabb házilag készült süteményt és kávét kap mindenki. A rendező bizottság kéri a New York és környéki munkástársak megjelenését. Kecdete 8.30-kor! MÁRCIUS 7-én, mindannyian a Modern Színkör és az IWW mulatságán találkozunk. BOKRÉTA A “SZOCIÁLDEMOKRATA EMBERFEJEK” KALAPJÁHOZ
