Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-01-03 / 1196. szám

1942 január 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal “Vajmi nagy szavat mon­dottatok ki. A család és a tu­lajdon lesz a világnak kettős mozgatója, melytől minden kéj s kin születni fog. És e két eszme nő majd szüntelen, amig belőle hon lesz és ipar, szülője minden nagynak és nemesnek és felfalója önön gyermekének.” Madách (U.S.) “Ember tragédiája.” Ez a halhatatlan müve Ma­dáchinak, mely oly sok szép tar­ka meseszerüséget tartalmaz, de viszant olyan megrázó tra­gédiái fordulatokkal bővelke­dik, hogy amig két ember él a mi világunkon, ezen jaj jaj és vigalommal borús bolygónkon, addig mindig aktuális lesz mert az egyik ember mindig azon töri a fejét, hogy tudná amazt jármába fogni... Igen, amióta a családi élet kialakult és megszerveződött törzsekbe, majd sokkal később nemzetekbe, mindig a család, vagy családoknak az intrikája, (cselszövése, ármánykodása) irányította az egész törzset, napjainkban az egész nemzetet. Itt az Egyesült Államokban, a világ leggazdagabb országá­ban, a gépkorszakban tisztán látjuk és a bőrünkön tapasztal­juk, hogy itt is hatvan család uralja a százharmincöt millió lélek felett az élet-halál jogát. Ha akarják, hát élünk, s ha akarják hát égünk. Mert mi, ötven millió vagy több bérmun­kás, mint a termelő hadsereg, annyira gyávák, hogy ne mond­jam gonosz emberek vagyunk (nagy tisztelet azon kisszámú harcosoknak, akik ellenkezőleg, a rabszolgaság eltörléséért és az igazi emberi társadalomért, an­nak megvalósulásáért készek mindent elkövetni) Igen! Most már kimondom nyíltan, hogy nemcsak vezéreink, aminők Le­wis, Green, Murray és a többi alvezérek, de a bérmunkások kilencven százaléka is gonosz velük együtt. Mert nem igaz az, hogy ma is még a munkások buták, (pláne az iparokban dol­gozók) s nem tudnák mit kel­lene tenniök, hogy a bérrabszol­gaság jármát ledobhassák ma­gukról mindörökre. Kivéve Magyarország egyes vidékeit, lengyel, szláv és a balkán államok népeit, olyan képmutató raffináltak, mint a tanító mestereik, sőt sok eset­ben túltesznek mestereiken. Mindegyik harcol az életét is feláldozva, hogy jóléte, háza, divatos ruhája, autója a leg­jobb legyen. De csak egyedül magának! A többit, egye az ör­dög. Gondoskodjon ő is magá­ról ha tud, vagy nem tud. Korunk rabszolgaságának az egyedüli fentarjtói ti vagytok; ti csináljátok a billiókat a nagy tőkéseknek, ők a gyáva élhetet­len népség magukon sem tud­nának segíteni, ha ti nem állná- tok sorba előttük, hogy ti meg­csináljátok, bármit parancsol­janak is, még ha az az életbe kerülne is. A pénz szagára, mint legyek a cukorra szaladtok egymást gázolva el az utón, mig odaértek. Noha köztetek a leg­több imádkozik s templomba Speed Up és a szervezkedés jár, s ott veri a mellét, hogy az énvétkem... Hátha van vétek a világon, nektek van, nagyon is sok. Ma, a gépkorszakban, amikor nem az embernek, az érző lény­nek, de az érzéktelen anyag­nak, vagyis a gépnek kellene a rabszolgának lenni, mégis ti miattatok, mi vagyunk az érző lények az emberek a rabszolgák rabszolgái a náluknál milliószor alacsonyabb képességű, hitvány alakoknak. Akik még ráadásul csak rúgnak rajtunk, ha elébük járunk panaszainkkal. A “hon és ipar” itt van már velünk, köztünk, gyalázatosán működik, megcsúfolására az emberi szellemnek: “Szülője minden nagynak és nemesnek, És felfalója önön gyerme­kének.” Ezt hajtják végre az iparok­ban a speed-up és más hajcsári rendszerekkel. Az apákban csi­rájában nyomorítják meg s ölik meg a majdan világra jövő fa­junkat, a nemzetet, nemzedék- ről-nemzedékre. A katonai soro­zásnál láttuk a szégyenteljes, nyomorúságos eredményt, hogy satnyul el fajunk s mily nyápic, hitvány dongáju fiaink nőnek fel ily kegyetlen zsarnoki bá­násmóddal és élelmezéssel. Tudatosan, szándékosan nyo- morittatják meg az uj generá­ciót, melynek fent kellene tar­tani az emberi fajt. így falja fel az ember önön gyermekét, a parancsolok, a kevesek pedig élvezik a nagyot és nemeset, a szépet, vagyis a jólétet és buja bőséges, kényelmes életet. A sok millió bérrabszolga pedig az ő sunya szolgai észjárásával egymást tapossa szét, ahelyet, hogy zsarnokait semmisítené meg. ötvenmillió bérrabszolga s az ötvenmillióból a legjobb eset­ben tízmillió, ha megvan szer­vezve. Ez a tízmillió is úgy, s olyan szervezetekben van, me­lyekben nem ő rendelkezik sor­sa felett a munkamezején, ha­nem basák, Hitlerek zsarnoki uralma, parancsa alatt nyögnek Egyébb joguk, mint a munkán speed-up-on dolgozni inasza- kadtáig nincs és fizetni a havi járulékokat és egyébb illetéke­ket, melyeket amikor és ameny- nyit tetszik a vezér uraknak kivetni, hát csak kivetik, mint a halász a hálóját a vízben s fogja a sok halat, ők pedig a sok pénzt, melyből fejedelmi életet tudnak élni. Az IWW ipari szervezete az még nem kell a munkásság nagyrészének. Nem! Attól fél­nek, mint féltek a szabadságtól a polgárháborúban a szeren­csétlen néger rabszolgák a gar­dáik, az elnyomóik oldalán har­coltak a felszabadítóik ellen. “Mi lesz velünk, ha gazdáink el­löknek maguktól, éhen ve­szünk” — mondották. Sajnos utódaik, a fehér bérrabszolgák is igy gondolkodnak és igy tesz­nek. Mert félnek, hogy gazda és hajcsár nélkül éhen vesznek el, az élhetetlenek. Az IWW ipari szervezetben az építés nem a tetőnél kezdő­dik és folytatódik lefelé az alap­zatig, hanem mint kell annak lennie az alulról felfelé, vagyis a fundamentumról felfelé a te­tőig. A munkásság, a dolgozók, az az mink a munka vértanúi kell, hogy építsük a magunk szervezeteit s nem holmi Green, Murray, Lewis és más hasonló éhenkórász, dologkerülő, diktá- torságra vágyódok csinálják a szervezeteket nekünk, melyek­ben nekünk mukkanni sem sza­bad, csak fizetni. Az IWW-ban a belépési dijak is alacsonyak, úgyszintén a ha­vi járulékok is. Úgy hogy min­den bérmunkás tagja lehessen. A tisztviselőknek is mint ami­nők : szervezők, titkárok, szer­kesztők, irók, s más szükséges alkalmazottaknak, olyan fizeté­seik vannak, mint amilyen egy átlagos munkásnak van abban az iparban. Mert a mi célunk a felszabadulás a bérrabszolga­ság járma alól, s nem .a vezérek felhizlalása, meggazdagodása a mi zsírunkon. Mindenkié legyen minden és senkié se legyen semmi! Ezt mi úgy értjük, hogy semmiféle in­gatlan, minők a föld, erdő, ten­ger, folyó, vasút, bánya, gyár, gépek, stb. köztulajdon legyen, az az a társadalomé. S minden­kinek kell dolgoznia tehetsége szerint, szellemi vagy fizikai munkát pár órát naponta. Itt majd lehetnek eltérések és fel­váltások, gyári, mezei stb. mun­kák között, de ezek majd akkor elintéződnek; előbb szervezked­nünk kell az iparok fejlődésével párhuzamosan és a bérrend­szert kell először eltennünk a lábunk alól, a kőbalta és bronz­szerszámok mellé a múzeumba. Természetesen mindenkinek az ő személyes tárgyai nem érinttetnek, minők a bútorok, autó, saját ház és igy tovább. Vallását sem bántjuk senkiét, úgy imádkozhat, úgy végezheti szertartását, amint jól esik neki amig ezzel másoknak nem árt, más szóval az összességnek nem árt véle szándékosan. Mi tudjuk azt, hogy ha a kultúra (tudományosság, tudás) aszta­láról fog tudni étkezni, hát a vallását szépen a szélnek eresz­ti később, mint ezt mi is tet­tük ezelőtt. 'Tudjuk a történelemből is, de meg a mai időkben is a sze­münk előtt csinálják a bukfen­ceket, vissza rántani, vinni s el­tiporni a tudományt s a népe­ket visszavinni a sötét közép­korba, amikor égethették mág­lyán az embereket, akik nekik nem tetszettek, ők soha a kis ujjúkat sem mozdították a mun káért vagy a tudományért. El­lenkezőleg, ellenök voltak, se­gítettek a zsarnoki uralomnak a rabszolgaság minden árnyala­tában, minden korokban azt fenntartani s még elviselhetet­lenebbé tenni. Most nem mond­hatjátok, mint azelőtt “hisz nem engedi a törvény, hogy szervezkedjünk.” Most en­gedi, sőt bizonyos mértékig elő­segíti s védi azt. Csak a ti gyá­vaságtokon, szükkeblüségteken és szívtelen önzőségteken mú­lik az egész visszamaradottsá­gunk, hogy úgy bánhatnak ve­lünk, ahogy akarnak a rabszol- ’ ga tartóink, mivel látják, hogy milyen összeférhetetlenek va­gyunk mi, mint valami csúnya állatcsorda. Kedves Munkástársaim és Munkástársnőim, ti robotosok, hát nem kell nektek az IWW ipari szervezetbe való szervez­kedés?! Ugye nem kell! Nohát jó! Majd ti kárpótolva lesztek fönt az égben, ott kapjátok a túrós palacsintát az itteni szá­raz kenyérért cserébe, noha ar­ról annyit sem tudtok a ti od- vasfejü tanítóitokkal együtt, mint nem tud bármely farmer tehénnek a bornyuja. Hagyjátok e földi meny or­szágot a megnyomoritóitoknak, a kínzóitoknak. Nektek jó a gyár, a bánya s más testet-lel- ket ölő, pusztító munkahely is, melyek az igazi poklai a földi 1 embernek: ennek az elnyomori- j tott balek-nek. “ÁLLAMIGAZGATó” HORVÁTORSZÁGBAN Zágrábban egy csomó uj ren­delet jelent meg, amely azt mu­tatja, hogy Croatia, az olaszok legújabb báb-országa valójában a német nácik gyarmatává lett. A rendeletek olyan előjogokat adnak a német kisebbségnek, amelyek az olasz es horvát tör­vényeket egyenesen kigunyol- ják. Az egyik rendelet a hor­vátországi német kisebbség ve­zetőjét “államigazgató” névvel a kormány tagjává teszi és ez a “Staatsdirektor” senkinek sem felelős csak Pavelitschnek, a névleges államfőnek. Egy má­sodik rendelet a németeket el­sőrangú állampolgárokká teszi meg és különleges előnyöket biztosit nekik. Ahol húsz szá­zaléknál több a német, ott a né­met nyelvet második hivatalos nyelvként kell használni. Az uc- canevek németül és horvátul írandók ki. A Staatsdirektor annyi német iskola létesítését rendelheti el, amennyit jónak lát. A németek minden alka­lommal saját nemzeti zászlóju­kat használják s minden tekin­tetben önkormányzatra jogo­sultak. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? az építő gárdába BEFIZETTEK 1941—42-RE Hering Pál, Buffalo......... 2.50 Hering Pálné, Buffalo..... 2.50 E. J. Havel, Garfield....... 6.00 J. Kollár, Cleveland....... 3.00 St. Bukovszky, Ciceho.... 2.50 Paul Pika, Chicago......... 8.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 2.00 M. Stefánkó, New York ... 6.00 J. Vizi, Akron......... 10.00 J. Deák, Akron................. 1.00 J. Farkas, Akron .... 11.00 E. Szigeti, New York...... 1.00 J. Pataky, Brooklyn....... 8.00 J. Duschek, Nutley......... 12.00 M. Vlasits, New York.... 2.00 M. Danka, Cleveland .... 5.00 A. Molnár, Cleveland....... 4.00 J. Weidinger, Manayunk.. 2.65 J. Kozsány, Saratoga ..... 10.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom