Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-02-14 / 1202. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 február 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ....................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Keresik a vezért (gb) Roosevelt elnököt hatvanadik születésnapja alkalmából nemcsak barátai, hanem még politikai ellenfelei is üdvözölték, amivel jelezni akarták, hogy az ország egységes a külellen- séggel szemben. De egyben felhasználták az alkalmat annak kimutatására, hogy amig a győzelem érdekében teljes mértékben támogatják háborús törekvéseit, harcolni fognak a New Deal adminisztráció belső reformjai ellen. Ennek az iránynak legtisztábban és legérthetőbb módon Joseph W. Martin képviselő, a republikánus párt elnöke adott kifejezést. Martin szerint nagyon sajnálatos dolog, hogy a tengelyhatalmak elleni külső háborúval párhuzamosan egy belső háborút is kell folytatnunk, mert a New Deal .adminisztráció a hábojrujt, az “állami szocializmus forradalmára” igyekszik kihasználni. “És mit nyernénk a háborús győzelemmel,” — kérdezi Martin, — “ha elveszítjük a nép általi és a nép részére való kormányzatot?” Amint a republikánus párt elnöke megadja a jelszót, egyszerre az ország reakciós sajtója is meglátta, hogy a New Deal adminisztráció másképpen értelmezi az “American way of life” kifejezést, mint ők. Szerintük az amerikai életmódszer alapját a TULAJDON ALKOTJA, AMELYET KORLÁTOZNI NEM SZABAD. A tulajdonosnak joga van a korlátlan profit szerzéshez. Ebből következik, hogy a munkáltató szabja meg a fizetéseket, a munkaviszonyokat és az állami hatalom csak EZEN TULAJDONJOG VÉDELMÉRE SZOLGÁLHAT. Természetesen, midőn az államhatalom a tulajdon védelme mellett a TULAJDON HATALMÁNAK KORLÁTOZÁSÁRA IS KITERJESZKEDIK, az előbbi nézetet vallók előtt forradalmi szint ölt. Azért olyan nagymérvű a héten a “New Deal forradalom” elleni üvöltés, amely noha elég általános, MÉG MINDIG NEM SZERVEZETT, NINCS IRÁNYÍTÓ KÖZPONTJA ÉS NINCS MEGFELELŐ VEZÉRE, aki egyesíteni tudná a még szétforgácsolt reakciós erőket. Azonban semmi kétség, hogy meg fogják találni úgy a szorosabb központosított együttműködést, mint a vezért is. Ehhez első lépés lesz valamilyen uj politikai felsorakozás. Az eddigi rendszer, amelynél két politikai párt felváltva bírta a kormány hivatalokat, megbukott. A demokrata meg a republikánus pártok között valójában semmi lényeges különbség sem volt. A jelölteket a pártokat uraló nagytőkések választották ki és a munkás szavazó szavazhatott a feldobott pénzdarab mutatása szerint, ilyenformán: ha fej, ők nyernek; ha irás, mi veszítünk. Most már mind tisztábban látható, hogy ha marad is két párt, akkor az egyik a tőke korlátlan uralma, mig a másik a korlátolt tőkés termelési rendszert fogja képviselni. Az első kisebb bürokráciát, de nagyobb rendőri erőt követel; a másodikhoz sokkal több tisztviselő, de kevesebb rendőrség szükséges. A munkásság által eltartott ingyenélők serege azonban mindkét esetben igen nagy. De az ingyenélők eltartásán kívül mindkét rendszer legnagyobb hibája, hogy a TERMELÉST KORLÁTOZZA, A TERMELŐ ESZKÖZÖKET ZÁR ALATT TARTJA. A termelés felszabadításához nem elegendő a tulajdonosok jogainak korlátozása. EHEZ A TERMELŐESZKÖZÖKNEK TELJES FELSZABADÍTÁSA, TÁRSADALMASÍTÁSA SZÜKSÉGES. A jövendölés hálátlan mesterség és mi nem alkalmazzuk. Nem kíséreljük tehát megjövendölni, hogy a New Deal adminisztráció meddig fog menni a tőkés tulajdonjog korlátozásában. Csupán arra kívánunk rámutatni, hogy a hatalmát féltő amerikai reakció milyen kétségbeesetten igyekszik szervezkedni és keresi a vezért, aki a már letűnt “amerikai életmódszert” újból vissza tudná állítani. Elösdiek (gb) Újságok és újságírók nagyhangú dicsekvéssel említik, ha néha-néha megírnak valamit hamarább, mint a többiek. Most, hogy Roosevelt elnök kiakarja lakoltatni Washington városból a PARAZITÁKAT, az amerikai lapok is észrevették, hogy abban a városban sok ilyen élősdi él. Mi természetesen már három évtizede Írjuk, hogy NEMCSAK WASHINGTONBAN, HANEM SZERTE AZ ORSZÁGBAN NAGYON SOK PARAZITA ÉL, AKIKET A MUNKÁSSÁG TART EL. A parazita kifejezést eredetileg növényekre és állatokra alkalmazták. Olyan növényt vagy állatot jelölnek vele a természetrajzban, amely nem készíti el a saját táplálékát, hanem ellopja, elszívja más élő növénytől, vagy állattól. Ilyen parazita például a fagyöngy, amely az élő fákon női és a fa nedvéből táplálkozik. Ugyancsak parazita például a tetü is, amelynek táplálékát az az állat, vagy ember készíti el, amelyiken él. Az emberi parazita az az egyén, aki a megélhetésért nem végez hasznos munkát, aki tehát felhasználja a mások által termelt életszükségleti dolgokat anélkül, hogy azokért valami hasznos szolgálatot adna azoknak, akik azon javakat készítették. Lehetővé teszi a parazita életét a mai termelési rendszer, AMELYNÉL A TERMELŐ ESZKÖZÖK BÍRÁSA JOGOT AD A TERMELÉSBENI RÉSZESEDÉSRE, AMELYNÉL A PÉNZNEK PROFITOT HOZÓ JOGOT ADNAK. Ez az egész termelési rendszer az élősdiek uralmára van alapozva. Valóban ideje, hogy a parazitákra ,mint káros lényekre mutassanak rá mások is. így nagyon helyeseljük Rooseveltnek azt az ajánlatát, hogy az élősdieket ki kell lakoltatni Washingtonból. De ugyanakkor kérdezzük: miért csak Washingtonból? Miért nem az egész Egyesült Államok? Sőt, ha rajtunk áll, hát mi ajánljuk, hogy tisztítsuk meg tőlük az egész földgolyót. EGY SZERÉNY HOZZÁSZÓLÁS Két kérdéshez kért hozzászólást a Lapbizottság. “Van-e joga a vezetőnek a nagy válság idején magukra hagyni a tömegeket?” — volt az első kérdés. A felelet egyszerűnek látszik és minden habozás nélkül azt mondom, hogy nincs joga a vezetőnek a tömeget magárai hagyni a nagy válság idején. Elvégre, ha valaki magára vállalta a tömegek megindítását és vezetését, akkor milyen joggal hagyhassa ott éppen a “nagy válság” idején? Az orosz szocialista mozgalomban ismeretessé vált egy kifejezés: “hivatásos forradalmár”. Azokat hívták hivatásos forradalmároknak, akiknek az életcéljuk a társadalmi forradalom előmozdítása, megvívása és a győzelemre vitele volt. Épp úgy, mint a hivatásos katonának a harc, a csata és háború volt a mestersége, úgy azoknak a forradalom szorgalmazása, előkészítése (és a végeredményben az adott esetben) a győzelemre vitele volt á mesterségük. Nemcsak ezért éltek és haltak, hanem bizony ebből éltek is, akárcsak a bányász a bányászatból. Ezek között persze voltak olyanok, akikre joggal lehetett mondani, hogy a mozgalmon élőskődtek. És az európai országok szocialista mozgalmában voltak olyanok is, akik a forradalmi mozgalom megerősödésével és “beérkezésével” nem a ,célt, a társadalmi forradalmat szolgálták, hanem a mozgalomban elfoglalt szervezői, titkári, szerkesztői, vagy pláne miniszteri állásukat féltették, szorgalmazták és védték. Ezek egyáltalán nem is akartak “nagy válságot” vagyis olyan válságot, ami kockáztatta volna elég kényelmes életmódjukat, vagy éppen az életüket. Már pedig a forradalom ilyen “nagy válság.” És a kapitalizmusnak a természetéből logikusan következik, hogy éppen a hanyatlása vagy megakadása esetén forradalmi válságot teremt meg, ami vagy a munkások előrehaladt csapatjának a vezetése alatt a “tömegek” győzelmére, vagy pedig a feltörő munkásságnak a leverésére vezet. Ebben a forradalmi válságban a vezetőnek otthagyni a tömeget a lehető legerkölcste- lenebb bűn. Különösen, ha a vezető “hivatásos” és “hivatalbeli” vezető. Hogy a válság, amelynek idején itt hagyja a vezető a tömeget, “nagy”-e, avagy nem, azt talán nem könnyű úgy lemérni, mint a posztót ä rőffel. A legjobb orosz forradalmárok is ott hagyták az orosz tömegeket “válságos” időkben és elbujdostak, külföldre menekültek. Ugyanezek azonban a legválságosabb válságban, a legveszélyesebb körülmények között vissza iparkodtak Oroszországba, amikor úgy látták, iiogy ez az a forradalmi válság, amelyben vagy győz a munkásság, vagy még reakciósabb uralom fog következni. Németországban 1921-22-ben és újra 1932-ben volt ilyen forradalmi válság, amelyben sajnos, úgy a kommunista, mint a szociáldemokrata vezetők magukra hagyták a tömegeket. Sőt annál nagyobb bűnt követtek— el: leintették a tömegeket a forradalmi akcióról. Hogy kisebb válságban helyes-e, vagy célszerü-e ott hagyni a tömegeket, vagy a mozgal"Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
