Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-02-14 / 1202. szám

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A TRÓNÖRÖKLÉS ÁRA Magyarország kivénhedt kor­mányzója, Horthy Miklós úgy van az amerikai magyar újsá­gok által beállítva, mintha ő teljes erejével ellene szegülne Hitler parancsainak. Megismét­lődik a régi komédia, amikor minden bűnért a “bécsi kama- rilla”, nem pedig Ferencz Jóska volt a felelős. Most, hogy Hitler parancsára újra teljes mozgó­sítást rendeltek el Magyaror­szágon és egyenlőre 16 teljes magyar hadosztályt, körülbe­lül 300,000 embert bocsájtanak Hitler korlátlan rendelkezésére, úgy állították be az ügyet, hogy Horthy ellen szegült Hitler pa­rancsának, csak Bárdossy mi­niszterelnök volt az, aki azt ke­resztül vitte. Meg írták azt is, hogy Horthy ellen-követelésül Erdély teljes vissza adását kö­vetelte. Természtesen ez csak egy megszokott, hazug propa­ganda, amelynek a célja, hogy a magyar történelem leggyalá­zatosabb gyilkosát, Horthyt, nemzeti hősként játszák ki. Tény az, hogy miként az ezer éves magyar történelemben annyiszor, most is folyt alku­dozás. Most is, amiként a múlt­ban a magyar nép bőrére, a nép gyilkos uralmuknak a biztosítá­sát akarták keresztül vinni. És amint a híradásokból kitűnik a 300,000 magyar fiú bőréért Horthy és a gangszterjei bizto­sítékot kaptak Hitlertől, hogy ha ez a vén jovas-tengerész fel­fordul, vagy lemond, az utóda a fia Horthy István lesz. Há­romszáz ezer magyar ifjú élete az ára annak, hogy ez a vén ban­dita a családi uralmát megerő­sítse a mggyar nép nyakán. Ha száz élete volna ezeknek a ban­ditáknak, még akkor sem bűn­hődnének eléggé, azért a ször­nyűségért, hogy a magyar nép ifjúságát — azután, hogy az orosz fronton már ezideig is 20 ezer elesetteken kívül a sebe­sültek és foglyok száma megkö­zelíti az 50 ezret, most még sok­kal nagyobb tömegben küldi a vágóhidra. Jellemző az amerikai Eckhardtista vezérek mentali­tására az, hogy még ezek után sem tartják szükségesnek, hogy a magyar népet és főleg a kato­naságot lázadásra szóllitsák fel. De ha bűn és gyalázat volt fel­áldozni 70,000 magyart az orosz hadjáratra, ezerszeresen bünö- sebb és szégyenletesebb az a mat, hogy a vezetők egy ké­sőbbi és nagyobb válságba visz- szahivhatók legyenek, mint pél­dául az orosz forradalmárok voltak — azt a kérdést nehe­zebb megválaszolni. Jobban szolgálták volna az ügyet, mint mártírok a börtön­ben? Helyes volt-e Haywood- nak, Rothfishernek és a többi IWW vezetőknek a mozgalmat itt hagyni a mozgalom válsá­gában? Többet használtak vol­na az ügynek, ha mint Mooney hu S3 évet börtönbe töltöttek volna ? Erre nehéz a felelet. De a “nagy válság” idején ott hagyni a tömegeket a veze­tőknek nincs joguk. (A második kérdéshez is hozzáfogok szólni.) (-) szerep, amelyet Hitler most osz­tott ki a magyar hadsereg ré­szére. “....szégyen és iszonyat ma­gyarként állni a gáton”—mond­ja a magyarság nagy költője. Ez a mondás ma fenn áll min­den magyar származású egyén­re, mert ma a magyar hadsereg olyan szerepre vállalkozott, amely szégyenpirt kerget min­den magyar arcába és iszonya­tot vált ki minden becsületes emberből. A szovjet hadsereg hatalmas feszitő erejével szemben a Hit­ler gyarmat katonái nem állták meg a helyüket. Nemcsak, hogy az ellentállásuk tört meg, de igen sok esetben harc nélkül megadták magukat, úgy hogy először a szlovák, azután a ma­gyar és a román katonaságot is ki kellett vonni a harcvonalból és most már csak mint kisebb egységek a német hadseregbe vannak beosztva és a nácik ügyelnek arra, hogy át ne me­hessenek az oroszokhoz. Ezért Hitler a 16 magyar hadosztály nagy részét arra használja fel, hogy leváltsa a Szerbiában és Görögországban harcoló német hadosztályokat, mert dacára annak, hogy vagy három hónapja, hogy leverte a náci .horda a szerb és görög had­sereget, még ma sem ura ezek­nek az országoknak. Különösen Szerbiában állandó a harc. Az ország két harmad részét a szabadságharcos szerbek tart­ják megszállva és irgalmatla­nul pusztítják a náci briganti- kat. Az éhség által is pusztuló görögök is állandó harcban van­nak a megszálló csapatokkal. Most erre a gyalázatos hóhér munkára a szerb és görög sza­badságharc leverésére fogják felhasználni a magyar hadse­reget. Soha még magyar katona gyűlöletesebb, m e g v etendőbb szerepet nem kapott, mint Horthy-Hitler jóvoltából az a sereg kap, amelynek egy része már meg is érkezett Szerbiába és Görögországba. Nemcsak azt jelenti ez, hogy a magyar hadsereg egy más nép szabadság harcát akarja I vérbe folytani, hanem azt is, j hogy gyalázatos hóhér szerepre vállalkozott akkor, amikor a hősiesen harcoló szerbeket vég­zi ki. De ez volt az utolsó lépés arra, amely Magyarország tel­jes megsemmisítéséhez vivő utat jelzi. Mert elképzelhetet­len, hogy majd a hitleri járom alól felszabaduló kis népek mint egyenlő testvér országra tekint­senek arra a Magyarországra, amelynek hadserege a gyilko­saik, a hóhéraik voltak. Itt csak egy segítség lehet, ha a magyar nép és hadsereg fel lázad a gya­lázatos urai ellen és egyesülnek az elnyomott népekkel a közös elnyomóik ellen. Az amerikai magyarságnak a hivatása az, hogy ennek a lázadásnak a tü- zét szítsák a kirobbanásig. Nekünk a kötelességünk még az is, hogy mindenütt és min­denkor rámutassunk arra a ha­zug szerepre, amelyet az Ame­rikai Magyar Szövetség és áz Eckha rdtista “Függetlenek” játszanak, amelynek az az egyet len célja, hogy a magyar nép mai urainak a hatalmát bizto­sítsa minden esetre. PENZIÓT A kongresszusi és szenátor urak részére a kongresszus nyugdijat szavazott meg, amely szerint minden olyan szenátor­nak és kongresszusi tagnak, aki öt évig ebbe a nem éppen ter­hes, de jól fizetett munkába volt, az élete végéig nyugdijat kapna. Hát bizony ennél szem­telenebb megrablási szándék az amerikai népet illetőleg nagyon kevés fordult elő. Azért irom, hogy szándék, mert ez az érvá­gás nem fog sikerülni, mert akármilyen tunya és közömbös is az amerikai nép de ilyen nagy fokú szemtelenség mégis csak megmozdította és a felháboro­dás olyan nagy, hogy a szená­tusban feltétlen el fog bukni a tervezet. Nagyon is érthető a munkás­ság felháborodása, akkor, ami­kor egy munkás csak 65 éves korában jut hozzá a nagyon is szánalmasan kis nyugdijához, amely azt jelenti, hogy 40-42 évig kell neki termelő munkát végezni, addig az urak saját maguk munkáját oly nagyra ér­tékelik, hogy már öt évi szolgá­lat után hatalmas nyugdíjra tartanának igényt. Természete­sen, ha ez keresztül menne, csak a kezdet volna, ugyan igy nyug­díj járna az állami képviselők­nek, a szövetségi és állami hi­vatalnokoknak, bíráknak, stb., úgy hogy egy-két évtized után minden második ember közal- kalmazot vagy nyugdíjas volna. Ebben a kérdésben pontosan érvényesült az amerikai humor, amely — miután a nevetséges­ség öl — meg ölte ezt a zsaro­lási tervezetet. De igazolta azt is, hogy egy egységes megmoz­dulás minden parlamenti akció nélkül érvényesíteni tudja á nép akaratát. REPÜLŐGÉP, VAGY MENTŐAUTÓ Amint megírtuk, Himler bá­nyász testvér, azzal az ideával lépett a magyarság elé, hogy gyűjtsön össze 350 ezer dollárt és vegyen érte egy bombázó re­pülőgépet. Az indítványt oda vitte a Magyar Szövetség igaz­gatósági gyűlése elé, ahol nagy vita indult meg felette, amely­nek a végén elvetették a bom­bázó tervet és elhatározták, hogy gyűjtést rendeznek arra, hogy Vörös Keresztes Ambu- láncokat vásároljanak a hadse­regnek. Ennyit közöltek a lapok a kérdésről, de bölcsen elhall­gatták azt, hogy mi is volt az, amiért a bányarém tervét elve­tették. Az igazgatósági tagok ismét a jó kétkulacsos szerepet játszották. A felszólalók ki­hangsúlyozták, hogy egy harci eszköz vásárlása nagyon vesze­delmes lehet. Abban az esetben ha Hitler győzne, ez egy leta­gadhatatlan bizonyíték volna amellett, hogy a Magyar Szö­vetség náci ellenes, ellenben egy mentő autó ajándékozása, tisztán humánus cselekedetnek lenne minősítve és nem állna fenn az a veszély, hogy a bom­bázó gépet, amit a Magyar Szö­vetség vesz, esetleg a magya­rok ellen is használják. Termé­szetes, hogy a mig nem is olyan régen nyílt “német barátok”, akik ma fél téglával verik a mellüket, hogy mennyire ame­rikaiak, a semleges autó tervet fogadták el, igy a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Különben a lapjaik is ilyen ^kétkulacsos szerepet játszanak továbbra is. Az orosz győzelme­ket elhallgatják, vagy lekicsiny- lik. Azért, hogy Magyatrország ismét 16 hadosztályt ad Hitler­nek, nem a kormányt, vagy plá­ne Horthyt okolják, hanem a nyilas kereszteseket, akik erre rákényszerítik Horthyt. A bridgeporti Egyetértésnek megint kezd kinyílni a szája.Tá- madja az oroszokat, hogy nem támadják megJapánt, de ugyan­akkor kifogásolja, hogy Hitler ellen amerikai katonák mennek Angliába. Azt hogy Magyaror­szág 16 hadosztályt küld Hit­lernek, pimaszul igy Írja meg: “Magyarország meghajolt a né­met követelések előtt és újabb hadosztályt állított fegyverbe.” így egyes számba, mintha csak egy hadosztályt küldene Horthy Hitlernek. Hiába forgatják ezek az urak megijedve a köpenyei­ket, azért kilátszik az alól a náci lóláb. A családalapítás és honalapi- tás abban egyforma, hogy min- denikben a főszerepet az ellen­zék játsza. Savanyu szőlőhöz vágják a legmosolygósabb pofát. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. BÉRMUNKÁS 5 oldal 1942 február 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom